Jézushoz kellene imádkoznod?

NÉHÁNYAN helyénvalónak tartják, hogy Jézushoz imádkozzanak. Németországban sok embernek azt tanították gyermekkorában, hogy étkezés előtt kulcsolja össze a kezét és mondjon köszönetet Jézus Krisztusnak.

A Biblia szerint Jézus valóban igen magasrendű tisztséget tölt be az égben. Azt jelenti ez azonban, hogy hozzá kellene imádkoznunk? Talán azok közé tartozol, akik Jézus iránti szeretetükből hozzá imádkoznak. De mit gondolt maga Jézus ezekről az imákról?

Először is, miért merülnek fel egyáltalán ilyen kérdések? Mert a Biblia azt mondja, hogy Jehova Isten a „könyörgés meghallgatója”. Aligha meglepő hát, hogy Isten ókori időkben élt szolgái — például az izraeliták — kizárólag Jehova Istenhez, a Mindenhatóhoz imádkoztak (Zsoltárok 5:2, 3; 65:3).

Vajon megváltoztak a dolgok, amikor Jézus, az Isten Fia a földre jött, hogy megszabadítsa az emberiséget a bűntől és a haláltól? Nem, továbbra is Jehovához imádkoztak. Amikor Jézus a földön volt, ő maga is gyakran imádkozott égi Atyjához és másokat is arra tanított, hogy hasonlóképpen tegyenek. Gondolj csak a mintaimára — az Úr imájának vagy a Miatyánknak is szokták nevezni —, amely az egyik legismertebb ima a világon. Jézus nem tanított arra minket, hogy hozzá imádkozzunk, hiszen ezt a mintát hagyta ránk: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:6, 9; 26:39, 42).

Most pedig vegyük alaposabban szemügyre ezt a témát, megvizsgálva, hogy tulajdonképpen mi is az ima.

Mi az ima?

Minden ima imádati forma. A The World Book Encyclopedia ezzel a megállapítással erősíti ezt meg: „Az ima az az imádati forma, amellyel az egyén odaadást, köszönetet, gyónást vagy könyörgést intézhet Istenhez.”

Egy alkalommal Jézus ezt mondta: „Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” Jézus ragaszkodott ahhoz az alapigazsághoz, hogy az imádatot — ennélfogva az imát is — kizárólag Atyjának, Jehova Istennek kell bemutatni (Lukács 4:8; 6:12).

Elismerni imáinkban Jézust

Jézus váltságáldozatként halt meg az emberiségért, Isten feltámasztotta őt, és felsőbbrendű tisztségre magasztaltatott fel. Talán úgy képzeled, hogy mindez igenis változást hozott az elfogadható imák kérdésében. Milyen szempontból?

Pál apostol a következőképpen írja le azt az óriási hatást, amelyet Jézus tisztsége fejt ki az imára vonatkozóan: „Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére [Jézus nevében, Kámory fordítás] minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2:9–11).

Vajon azok a szavak, hogy ’a Jézus nevében minden térd meghajoljon’ azt jelentik, hogy hozzá kellene imádkoznunk? Nem. A szóban forgó görög kifejezés „azt a nevet jelenti, amelyre azok, akik térdet hajtanak, egyesülnek, azt a nevet, amelyre egyesülten mindenki (πᾶν γόνυ) imádatot mutat be. A név, amelyet Jézus kapott, mindenkit egységes imádatra indít” (G. B. Winer: A Grammar of the Idiom of the New Testament). Ahhoz, hogy egy ima elfogadható legyen, valóban „Jézus nevében” kell elhangzania, viszont ennek ellenére Jehova Istenhez kell intézni, és ez az ő dicsőítésére szolgál. Pál ezért mondja: „Imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt” (Filippi 4:6).

Ahogyan egy ösvény egy célponthoz vezet, éppen úgy jelenti Jézus azt az „utat”, amely a Mindenható Istenhez vezet. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” — tanította Jézus az apostoloknak (János 14:6). Ezért Istenhez kell imádkoznunk Jézus által, nem pedig közvetlenül magához Jézushoz.a

„De — kérdezhetné valaki — nem éppen a Biblia számol be arról, hogy István tanítvány és János apostol is az égben lévő Jézushoz beszélt?” Ez igaz. Ezen események alkalmával azonban nem hangoztak el imák, mivel István és János mindketten látomásban látták Jézust, és közvetlenül beszéltek hozzá (Cselekedetek 7:56, 59; Jelenések 1:17–19; 22:20). Emlékezz arra, hogy ha egyszerűen csak beszél valaki valakihez — akár Istenhez — az önmagában még nem jelent imát. Ádám és Éva is beszélt Istenhez, kifogásokat hozva fel hatalmas bűnükre, amikor az Édenben elkövetett bűnük után Isten ítéletet hozott felettük. Beszédük ebben a formában nem ima volt (1Mózes 3:8–19). Ezért helytelen lenne István vagy János Jézusnak mondott beszédét arra szolgáló bizonyítékként idézni, hogy igazából Jézushoz kellene imádkoznunk.

Hogyan „hívják segítségül” Jézus nevét?

Még mindig motoszkál benned a kétség, és helyesnek tartod, hogy Jézushoz imádkozz? Egy asszony ezt írta a Watch Tower Society egyik fiókhivatalának: „Sajnos még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy az első keresztények nem Jézushoz imádkoztak.” Az asszony Pálnak az 1Korinthus 1:2-ben olvasható szavaira gondolt, ahol Pál megemlíti ’mindazokat, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen’. Figyelembe kell azonban venni, hogy az eredeti nyelven a „segítségül hívni” kifejezés az imán kívül más dolgokat is jelenthet.

Hogyan „hívták segítségül” bármely helyen Krisztus nevét? Ennek egyik módja az volt, hogy a názáreti Jézus követői nyíltan a Messiásnak és a „világ üdvözítőjének” ismerték el őt, sok csodatettet hajtva végre Jézus nevében (1János 4:14; Cselekedetek 3:6; 19:5). A The Interpreter’s Bible ezért azt a megállapítást teszi, hogy „az Urunk nevét segítségül hívni [kifejezés] . . . inkább azt jelenti, hogy Jézust Úrként megvallani, mintsem azt, hogy hozzá imádkozni”.

Elfogadni Krisztust és hitet gyakorolni kiontott vérében, amely lehetővé teszi a bűnök bocsánatát, szintén „a mi Urunk Jézus Krisztus nevének segítségül hívását” jelenti. (Vesd össze a Cselekedetek 10:43-at a 22:16-tal.) Ezenkívül valahányszor Istenhez imádkozunk Jézus által, betű szerint is kimondjuk Jézus nevét. Így hát noha a Biblia rámutat, hogy segítségül hívhatjuk Jézus nevét, arra nem utal, hogy hozzá kellene imádkoznunk (Efézus 5:20; Kolossé 3:17).

Amit Jézus megtehet értünk

Jézus egyértelmű ígéretet tett tanítványainak: „Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt.” Vajon ez azt követeli meg, hogy hozzá imádkozzunk? Nem. A kérés Jehova Istenhez szól — de Jézus nevében (János 14:13, 14; 15:16). Azért könyörgünk Istenhez, hogy Fia, Jézus használja fel érdekünkben nagy hatalmát és tekintélyét.

Hogyan kommunikál ma Jézus az igaz követőivel? Pálnak a felkent keresztények gyülekezetéről szóló leírása szemléltetésül szolgálhat ehhez. A gyülekezetet egy testhez hasonlította, Jézus Krisztust pedig a fejhez. A „fej” elégíti ki a szellemi test tagjainak szükségleteit „kapcsokon és kötelékeken” keresztül, azaz gyülekezetének a szellemi táplálására és irányítására vonatkozó eszközök és elrendezések által (Kolossé 2:19, Csia fordítás). Jézus ma hasonlóképpen „emberadományokat”, azaz szellemi szempontból képesített férfiakat használ fel, hogy ők vezessék a gyülekezetet, sőt helyreigazításról is gondoskodik, ha az szükségessé válik. Annak érdekében nem történik gondoskodás, hogy a gyülekezet tagjai közvetlenül Jézussal kommunikáljanak, vagy hozzá imádkozzanak; Jézus Atyjához, Jehova Istenhez viszont természetesen kellene — sőt kell is — imádkozniuk (Efézus 4:8–12).

Miként tiszteled Jézust?

Mekkora kulcsszerepet tölt be Jézus az emberek megmentésével kapcsolatban! Péter apostol így kiáltott fel: „Nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (Cselekedetek 4:12). Tudatában vagy annak, hogy milyen fontos Jézus neve?

Azzal, hogy nem személyesen Jézushoz intézzük az imáinkat, még nem kisebbítjük a tisztségét. Inkább tiszteletet szerzünk Jézusnak, amikor a nevében imádkozunk. És miként a gyermekek engedelmesség által tisztelik a szüleiket, mi éppúgy Jézus Krisztus parancsainak engedelmeskedve — különösképpen annak az új parancsának, hogy szeressük egymást — tiszteljük őt (János 5:23; 13:34).

Elfogadható imák

Szeretnél elfogadható imákat mondani? Akkor intézd azokat Jehova Istenhez, és Fia, Jézus nevében tedd ezt. Ismerd meg Isten akaratát és imáid tükrözzék annak megértését (1János 3:21, 22; 5:14). Meríts erőt a Zsoltárok 66:20 szavaiból: „Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.”

Amint láttuk, az imák imádati formát képeznek, amely kizárólag a Mindenható Istent illeti. Minden imánkat Jehova Istenhez intézve azt mutatjuk ki, hogy megszívleltük, ki az, akihez Jézus imádkozni irányított minket: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” (Máté 6:9).

[Lábjegyzet]