Jehova félelmében járjunk!

’Mialatt [a gyülekezet] Jehova félelmében és a szent szellem vigasztalásában járt, számban egyre gyarapodott’ (CSELEKEDETEK 9:31).

 1., 2. a) Mi történt, amikor a keresztény gyülekezet egy békésebb időszakba lépett? b) Bár Jehova megengedi az üldözést, mi az amit szintén megtesz?

EGY tanítványnak végső próbával kellett szembenéznie. Megőrzi-e Isten iránti feddhetetlenségét? Igen, feltétlenül! Jehova félelmében járt, Alkotója iránti félelemmel vegyes tisztelettel, és most Jehova hű tanújaként fog meghalni.

² István volt ez az istenfélő, feddhetetlen, „hittel és szent szellemmel telt férfiú” (Cselekedetek 6:5). Az ő meggyilkolása az üldözés hullámát indította el, utána azonban a gyülekezet egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békés időszakba lépett be és szellemileg épült. Azonkívül, ’mivel Jehova félelmében és a szent szellem vigasztalásában járt, számban egyre gyarapodott’ (Cselekedetek 9:31). Mint Jehova Tanúi, mi is bizonyosak lehetünk ma abban, hogy Isten megáld minket, akár békének örvendünk, akár üldöznek minket, ahogyan azt a Cselekedetek 6-tól 12-ig tartó fejezetei is mutatják. Járjunk hát Isten tiszteletteljes félelmében amikor üldöznek minket, vagy használjuk fel az üldözéstől mentes nyugalmat a szellemi épülésre és az Istennek végzett még tevékenyebb szolgálatra (5Mózes 32:11, 12; 33:27).

Hűséges mindhalálig

 3. Milyen gondot oldottak meg Jeruzsálemben és milyen módon?

³ Még ha nehézségek adódnak is békeidőben, a jó szervezés segíthet azok leküzdésében (6:1–7). A jeruzsálemi görögül beszélő zsidók amiatt panaszkodtak, hogy özvegyeiket mellőzték a napi élelem kiosztásánál a héberül beszélő zsidó hívők előnyére. Ezt a gondot megoldották, amikor az apostolok kineveztek hét férfit, hogy azok lássák el ’ezt a szükséges munkát’. Egyikük István volt.

 4. Hogyan reagált István a hamis vádakra?

⁴ Az istenfélő Istvánnak azonban nemsokára próbával kellett szembenéznie (6:8–15). Bizonyos férfiak vitába szálltak Istvánnal. Némelyek közülük a „Felszabadítottak Zsinagógájá”-ból valók voltak, esetleg olyan zsidók, akiket a rómaiak elfogtak és később felszabadítottak, vagy zsidó prozeliták, akik valamikor rabszolgák voltak. Mivel képtelenek voltak alátámasztani saját állításaikat azzal a bölcsességgel és szellemmel szemben, amellyel István beszélt, ezek az ellenségek a Szanhedrin elé hurcolták őt. Ott hamis tanúk ezt mondták: ’Hallottuk, hogy ez az ember azt mondta, Jézus le fogja rombolni a templomot, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes adott át nekünk.’ Pedig még az ellenségei is láthatták, hogy István nem volt gonosztevő, hanem angyali külsejű férfiú, Istennek olyan hírnöke, akit ő támogat. Mennyire különbözött az ő arcuktól, amely gonosz rosszindulatot tükrözött, mivel ők Sátánnak adták át magukat.

 5. Milyen kérdésekkel foglalkozott István mialatt tanúskodott?

⁵ Kajafás főpap kérdései nyomán István félelem nélkül tanúskodott (7:1–53). Izrael történetéről adott átfogó ismertetésében kimutatta: Istennek szándékában volt félretenni a Törvényt és a templomi szolgálatot amikor eljött a Messiás. István megjegyezte, hogy az izraeliták elvetették Mózest, a szabadítót, akiről minden zsidó azt állítja, hogy tiszteli őt, ahogyan most sem fogadták el Azt, aki nagyobb szabadulást hoz. Amikor István azt mondta, hogy Isten nem lakik kézzel készített házakban, megmutatta, hogy a templom és annak imádati rendszere megszűnik létezni. De mivel ezek a bírák nem félték Istent és nem kívánták megismerni akaratát, István ezt mondta: „Megátalkodott férfiak, ti mindenkor ellenálltok a szent szellemnek. Melyik prófétát nem üldözték ősatyáitok? Megölték azokat, akik megjövendölték ama Igazságosnak az eljövetelét, akinek ti árulóivá és gyilkosaivá lettetek!”

 6. a) Milyen hiterősítő tapasztalata volt Istvánnak a halála előtt? b) Miért mondhatta István joggal a következőket: „Uram Jézus, fogadd el az én szellememet!”

⁶ István bátor kijelentése az ő meggyilkolásához vezetett (7:54–60). A bírákat felbőszítette a Jézus halálában való bűnösségüknek ez a nyílt leleplezése. De milyen nagyszerű megerősítést kapott István hite, amikor ’a tekintetét az égre szegezte és meglátta Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján állani!’ István most már bátran szembenézhetett ellenségeivel azzal a bizalommal, hogy Isten akaratát cselekedte. Bár Jehova Tanúi nem részesülnek látomásokban, mi is hasonló, Istentől kapott derűs nyugalomnak örvendhetünk, amikor üldöznek minket. Miután István ellenségei kivonszolták őt Jeruzsálem városán kívül, elkezdték őt megkövezni, és ő így könyörgött: „Uram, Jézus, fogadd el az én szellememet!” Ez helyes kérés volt, mert Isten felhatalmazta Jézust, hogy másokat életre támasszon (János 5:26; 6:40; 11:25, 26). Térdre esve István felkiáltott: „Jehova, ne ródd fel nekik ezt a vétket!” Ezután vértanúként elaludt a halálban, mint azóta oly sokan Jézus követői közül ezekben az újkori időkben is.

Az üldözés következtében terjed a jó hír

 7. Mi lett az üldözés eredménye?

⁷ István halála azt eredményezte, hogy a jó hír még jobban terjedt (8:1–4). Az üldözés szétszórta az összes tanítványt — az apostolok kivételével — Júdea és Szamária egész területére. Saul, aki jóváhagyta István meggyilkolását, állatias kegyetlenséggel pusztította a gyülekezetet, berontva egyik házba a másik után és elhurcolva Jézus követőit, hogy börtönbe vesse őket. Mivel azonban a szétszórt tanítványok továbbra is prédikáltak, meghiúsult Sátánnak az a terve, hogy üldözés által hallgattassa el az istenfélő Királyság-hirdetőket. Ma is gyakran előfordul, hogy az üldözés által terjed a jó hír, vagy az hívja fel az emberek figyelmét a Királyság-prédikálás munkájára.

 8. a) Mi történt a Szamáriában végzett prédikálás következtében? b) Hogyan használta Péter a második kulcsot, amit Jézus rá bízott?

⁸ Az evangélumhirdető Fülöp Szamáriába ment, hogy ’prédikálja a Krisztust’ (8:5–25). Nagy lett az öröm abban a városban a jó üzenet hirdetése nyomán: sikerült gonosz szellemeket kiűzni és embereket meggyógyítani. A Jeruzsálemben levő apostolok elküldték Pétert és Jánost Szamáriába, és amikor ezek imádkoztak és a kezüket az alámerítettekre helyezték, az új tanítványok is megkapták a szent szellemet. Az újonnan alámerített Simon, egy korábbi mágus megpróbálta megvásárolni ezt a hatalmat, de Péter ezt mondta neki: „Ezüstöd veled együtt vesszen el. Szíved nem egyenes az Isten szemében.” Mivel azt tanácsolták neki, hogy tartson bűnbánatot és könyörögjön Jehovához bocsánatért, arra kérte az apostolokat, imádkozzanak érte. Ez arra indította mindazokat, akik félték Jehovát, hogy isteni segítségért imádkozzanak a szívük megóvása végett (Példabeszédek 4:23). (Ettől az eseménytől kapta a „szimónia” nevet az a szokás, hogy „pénzen megvásároltak vagy árusítottak egyházi hivatalokat vagy papi kiváltságokat”.) Péter és János számos szamáriai faluban hirdette a jó hírt. Így használta Péter a második kulcsot, amit azért kapott Jézustól, hogy megnyissa az ismeret és a lehetőség ajtaját az égi Királyságba való bejutáshoz (Máté 16:19).

 9. Ki volt az etiópiai akinek Fülöp tanúskodott és miért lehetett ezt a férfit alámeríteni?

⁹ Isten angyala ekkor új feladatot adott Fülöpnek (8:26–40). A Jeruzsálemből Gázába vezető úton utazott szekerén egy „eunuch”, Etiópia királynőjének, Kandakénak kincstárnoka. Nem volt fizikai értelemben vett eunuch, aki előtt zárva van a zsidó gyülekezet, mert mint körülmetélt prozelita, Jeruzsálemben járt imádat céljából (5Mózes 23:1). Fülöp az eunuchot olvasás közben találta: Ésaiás könyvét olvasta. Fülöp meghívást kapott, hogy lépjen fel a szekérre. Ott megmagyarázta Ésaiás próféciáját és ’kijelentette az eunuchnak a Jézusról szóló jó hírt’ (Ésaiás 53:7, 8). Az etiópiai nemsokára felkiáltott: „Íme, a víz! Mi tarthat vissza attól, hogy alámerítkezzem!” Semmi sem tarthatta vissza, mivel ismerete volt Istenről és most már hitt Krisztusban is. Ezért Fülöp alámerítette az etiópiait, aki örvendezve folytatta útját. Meggátolhat-e bármi is téged abban, hogy alámerítkezz?

A megtért üldöző

10., 11. Mi történt Társusi Saullal a Damaszkuszba vezető úton és röviddel később?

¹⁰ Ezalatt Saul azon fáradozott, hogy Jézus követőit bebörtönzéssel vagy halállal megfenyegetve, hitük megtagadására kényszerítse (9:1–18a). A főpap (valószínűleg Kajafás) ellátta őt a damaszkuszi zsinagógának szóló levelekkel, amelyekben felhatalmazta Pált, hogy „az Út”-hoz vagyis a Krisztus példáján alapuló életmódhoz tartozó férfiakat és nőket megbilincselve Jeruzsálembe hurcolja. Dél körül, amikor már közel járt Damaszkuszhoz, hirtelen nagy fényesség tört elő az égből és egy hang ezt kérdezte: „Saul, miért üldözöl engem?” A Saullal levők hallották „a hangot”, de nem értették, amit mondott. (Vö. Cselekedetek 22:6, 9.) A megdicsőített Jézusnak ez a részleges megnyilvánulása elegendő volt ahhoz, hogy Saul megvakuljon. Isten felhasználta Anániás tanítványt, hogy helyreállítsa Saul látását.

¹¹ A korábbi üldöző, miután alámerítették, maga is üldözötté lett (9:18b–25). A damaszkuszi zsidók el akarták tenni láb alól Sault. Éjszaka azonban, a tanítványok leeresztették őt a falon levő nyíláson át valószínűleg egy hatalmas, kötelekből font kosárban vagy vessző fonatban (2Korinthus 11:32, 33). A nyílás talán valamilyen ablakféle lehetett, vagy valamelyik tanítványnak a falba épített lakása. Nem lehetett gyáva cselekedet így kijátszani az ellenséget és folytatni a prédikálást!

12. a) Mi történt Saullal Jeruzsálemben? b) Hogyan alakult a gyülekezet sorsa?

¹² Jeruzsálemben Barnabás segített a tanítványoknak abban, hogy hívőtársukként fogadják be Sault (9:26–31). Ott Saul félelem nélkül szállt vitába a görögül beszélő zsidókkal, akik szintén megpróbálták megölni őt. Mikor a testvérek tudomást szereztek erről, eljuttatták őt Cezáreába, majd elküldték a ciliciai Társusba, szülővárosába. A Júdea, Galilea és Szamária területén működő gyülekezet ezután ’belépett egy békés időszakba, és szellemileg felépült’. Mialatt ’Jehova félelmében és a szent szellem vigasztalásában járt, számban egyre gyarapodott’. Milyen szép példa ez minden mai gyülekezet számára, ha Jehova áldásában akarnak részesülni!

Pogányok is hívőkké lesznek

13. Milyen csodatettekre tette képessé Isten Pétert Liddában és Joppéban?

¹³ Péter is folytonosan munkálkodott (9:32–43). Liddában (ma Lod-nak hívják) a Sáron síkságán, meggyógyította a béna Éneást. Ez a gyógyítás sokakat az Úrhoz vezetett. Joppéban a szeretett nőtanítvány Tábitha (Dorkás) megbetegedett és meghalt. Amikor Péter megérkezett, az özvegyasszonyok mind sírva mutogatták neki a ruháikat, amelyeket Dorkás készített nekik és amit az ő jóvoltából viseltek. Péter visszahozta Dorkást az életbe és amikor ennek híre elterjedt, sokan hívőkké lettek. Joppéban Péter egy Simon nevű tímárnál lakott, akinek a háza közel volt a tengerhez. A tímárok állatbőröket áztattak a tengerben és mésszel kezelték, mielőtt lekaparták volna a szőrt. Az irhákat bizonyos növények levében cserzéssel alakították át kikészített bőrré.

14. a) Ki volt Kornélius? b) Mi volt az igazság az imáival kapcsolatban?

¹⁴ Abban az időben (i. sz. 36-ban) jelentős fejleményekre került sor más helyeken is (10:1–8). Cezáreában élt egy hitbuzgó római centurió, aki mintegy száz katona felett volt parancsnok, a pogány Kornélius. Ő vezette az „itáliai csapatot”, amely a jelek szerint itáliai római polgárokból és felszabadítottakból állt. Bár Kornélius hitt Istenben, nem volt zsidó prozelita. Egy látomás során egy angyal azt mondta neki, hogy ’imádságai felmentek Istenhez megemlékezésül’. Jóllehet Kornélius még nem volt abban az időben Istennek átadott személy, imája meghallgatásra talált. De ahogy az angyal utasította, Kornélius elküldött valakit Péterért.

15. Mi történt az alatt, amíg Péter a Simon házának tetőteraszán imádkozott?

¹⁵ Közben Péternek is volt egy látomása, mialatt Simon házának tetőteraszán imádkozott (10:9–23). Elragadtatásban látott alászállni az égből egy nagy vitorlavászonhoz hasonló edényt, tele tisztátalan négylábúval, csúszómászóval és madárral. Mivel azt az utasítást kapta, hogy öljön és egyen, Péter azt válaszolta, hogy ő sohasem evett semmi tisztátalant. „Ne nevezd többé tisztátalannak azt, amit Isten megtisztított” — szólt a válasz. A látomás zavarba ejtette Pétert, ő azonban követte a szellem utasítását. Ő és hat zsidó testvér elindultak hát Kornélius küldötteinek társaságában (Cselekedetek 11:12).

16., 17. a) Mit mondott Péter Kornéliusnak és a házában összegyűlt személyeknek? b) Mi történt, mialatt Péter még beszélt?

¹⁶ Most már az első pogányok is közel voltak ahhoz, hogy halljanak a jó hírről (10:24–43). Amikor Péter és társai megérkeztek Cezáreába, Kornélius, a rokonaival és közeli barátaival már várta őket. Kornélius Péter lábához borult, de az apostol alázattal visszautasította ezt a hódolatot. Beszélt arról, hogyan kente fel Jehova szent szellemmel és erővel Jézust mint Messiást, és megmagyarázta, hogy aki hisz Jézusban, elnyeri bűneinek bocsánatát.

¹⁷ Most Jehova is cselekedni kezdett (10:44–48). Péter még beszélt, amikor Isten kiárasztotta a szent szellemet a hívő pogányokra. Akkor és ott Isten szelleme újra nemzette őket és elkezdtek idegen nyelveken beszélni és magasztalni őt. Illő módon bemerítkeztek tehát Jézus Krisztus nevébe. Ekkor használta Péter a harmadik kulcsot, hogy megnyissa az istenfélő pogányok számára is az ismeret és az alkalom ajtaját, hogy bemehessenek az égi Királyságba (Máté 16:19).

18. Hogyan reagáltak a zsidó testvérek, amikor Péter megmagyarázta, hogy pogányok is „bemerítkeztek szent szellembe”?

¹⁸ Később, Jeruzsálemben, a körülmetélés támogatói kezdtek vitatkozni Péterrel (11:1–18). Amikor megmagyarázta, hogyan ’merítkeztek be a pogányok szent szellembe’, a zsidó testvérek is egyetértettek és magasztalták Istent e szavakkal: „Akkor tehát Isten a nemzetekből való embereknek is megadta a lehetőséget a bűnbánatra.” Nekünk is fogékonyaknak kell lennünk, amikor az isteni akarat világossá lesz előttünk.

Pogány gyülekezet alakul

19. Hogyan történt, hogy a tanítványokat keresztényeknek nevezték?

¹⁹ Megalakult tehát az első pogány gyülekezet (11:19–26). Amikor az István személye körüli nyomorúság következtében a tanítványok szétszóródtak, némelyek eljutottak a szíriai Antiókhiába, amely város tisztátalan imádatáról és erkölcsi romlottságáról volt híres. Amikor beszéltek a jó hírről a görögül beszélő embereknek, „Jehova keze velük volt” és sokan közülük hívőkké lettek. Barnabás és Saul egy évig tanította őket, és „Antiókhiában történt meg először, hogy a tanítványokat, isteni gondviselés által, keresztényeknek nevezték”. Jehova kétségtelenül úgy irányította a dolgokat, hogy így nevezzék őket, hiszen a görög khre·ma·tiʹzo szó azt jelenti „isteni gondviselés által nevezni”, és bibliai értelemben mindig olyasmivel kapcsolatban használják ami Istentől van.

20. Mit jövendölt meg Agabus és hogyan reagált az antiókhiai gyülekezet?

²⁰ Istenfélő próféták is mentek Jeruzsálemből Antiókhiába (11:27–30). Ezek között volt Agabus, aki „szellem által bejelentette, hogy nagy éhínségnek kell eljönnie az egész lakott földre”. Ez a prófécia Claudius római császár idejében (i. sz. 41-54) be is következett, és Josephus történész utal erre a „nagy éhínség”-re (Jewish Antiquities, XX, 51 [ii, 5]; XX, 101 [v, 2]). Az antiókhiai gyülekezet, szeretettől indíttatva segélyadományt juttatott el a szükségben levő júdeai testvérekhez (János 13:35).

Eredménytelen üldözés

21. Milyen akciót indított el Péter ellen I. Heródes Agrippa, de mi lett ennek az eredménye?

²¹ A békés időszak akkor ért véget, amikor I. Heródes Agrippa üldözni kezdte Jeruzsálemben azokat, akik félték Jehovát (12:1–11). Heródes karddal végeztette ki Jakabot, talán lefejeztette mint első vértanú apostolt. Mivel látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, Heródes Pétert is börtönbe vetette. Az apostol nyilván egy-egy katonához volt láncolva mindkét oldalán, mialatt másik kettő a celláját őrizte. Heródes azt tervezte, hogy a pászka és a kovásztalan kenyerek ünnepének letelte után végezteti ki Pétert (Nizán 14–21), ámde a gyülekezetnek, Péter érdekében mondott imái éppen a kellő időben találtak meghallgatásra, ahogyan gyakran a mi imáink is. Ez akkor történt, amikor Isten angyala csodálatos módon kiszabadította az apostolt.

22. Mi történt amikor Péter Márk anyjának, Máriának a házához ment?

²² Péter nemsokára ott volt Máriának (János Márk anyjának) házában, ami nyilvánvalóan keresztény összejöveteli hely volt (12:12–19). Rhoda, a szolgálólány a sötétben felismerte Péter hangját, de a bezárt kapu előtt hagyta az apostolt. A tanítványok először azt gondolhatták, hogy Isten egy angyali hírvivőt küldött Péter képviseletében, aki hasonló hangon szólt. Mikor azonban beengedték Pétert, ő elmondta kiszabadulása történetét Jakabnak és a testvéreknek (talán véneknek). Azután eltávozott és földalatti rejtekhelyre ment, nem árulva el úticélját, nehogy veszélybe sodorja őket vagy önmagát az esetleges kihallgatások esetén. Heródes hiába kutatott Péter után, az őrök pedig büntetést kaptak, valószínűleg ki is végezték őket.

23. Hogyan ért véget I. Heródes Agrippának az uralma, és mit tanulhatunk ebből?

²³ I. sz. 44-ben, I. Heródes Agrippa uralma hirtelen véget ért Cezáreában, amikor a király 54 éves volt (12:20–25). Éppen ellenséges indulattal volt a Tirus és Sidon föníciai lakosai ellen, akik megvesztegették szolgáját, Blastust, hogy szervezzen meg számukra egy kihallgatást, ahol előadhatnák békeszándékukat. A „kitűzött napon” (amely egyúttal Claudius császár tiszteletére megtartott ünnepség napja is volt) Heródes felvette királyi öltözékét, beült ítélőszékébe és nyilvános beszédet intézett hozzájuk. A hallgatóság válaszként ezt kiáltotta: „Egy isten szava ez, nem emberé!” Jehova angyala azonnal lesújtott rá, mert „nem Istennek adta a dicsőséget”. Heródest férgek emésztették meg és meghalt. Bárcsak ez a figyelmeztető példa arra indítana minket, hogy továbbra is Jehova félelmében járjunk, kerüljük a büszkeséget és neki adjunk dicsőséget mindazért, amit az ő népeként végzünk!

24. Mit mutat meg majd a terjeszkedéssel kapcsolatban egy későbbi cikk?

²⁴ A Heródestől jövő üldözés ellenére, „Jehova szava egyre növekedett és terjedt”. Valójában — ahogyan egy későbbi cikk majd megmutatja, a tanítványok további terjeszkedésre számíthattak. Vajon miért? Nos azért, mert ’Jehova félelmében jártak!’

Mit válaszolnál rá?

◻ Hogyan mutatta meg István, hogy Jehovát félte, mint Isten annyi más szolgája tette azóta is?

◻ Milyen kihatással volt István halála a Királyság-prédikálás tevékenységre, és van-e ennek újkori párhuzama?

◻ Hogyan lett az üldöző Társusi Saulból Jehovát félő személy?

◻ Kik voltak az első pogány hívők?

◻ Hogyan mutatja meg a Cselekedetek 12. fejezete, hogy az üldözés nem képes leállítani azokat, akik félik Jehovát?

[Kép a 16., 17. oldalon]

Fényesség tört elő az égből és egy hang ezt kérdezte: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”