Semleges keresztények egy vérrel beszennyezett világban
„Bárki legyen is, aki embervért ont, ember ontsa ki a vérét, mert Isten a [maga] képmására teremtette az embert” (1MÓZES 9:6).
1. Milyen világfejlemények adnak okot aggodalomra 1914 óta?
TENGERNYI vért, több mint száz millió emberét ontották ki hadviselésben 1914 óta. Vajon ezt várhatjuk el a jövőben is? 1945-ben két japán város elpusztításakor mintegy 200 000 életet oltottak ki, s ez egy új doktrínához vezetett, amelyet a szuperhatalmak mondtak ki, és találóan „MAD”-nek címeztek (Mutually Assured Destruction = Kölcsönösen biztosított pusztulás). Ez vált az elrettentés-egyensúly alapjává a nukleáris fegyverkészleteikre épülve, amelyekkel többszörösen el lehetne pusztítani a földünket. Tengeralattjárók hordják ezeket az ördögi fegyvereket az óceánokban, és az utóbbi időben még az űr- vagy csillagháború fenyegetése is növeli a veszélyt. Most pedig még az elrettentés-egyensúly is megrendült alapjaiban. Van-e valamilyen kiút ebből az őrületből?
2. Mit tartalmaz Jézus próféciája ezekre az időkre vonatkozóan, de milyen biztosítékot ad a keresztényeknek?
2 Igen, van. De nem a nemzetek választása szerint. Jézus próféciája így jelenti be az ő jelenlegi dilemmájukat: „Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban is; a földön pedig a nemzetek gyötrődnek, mert nem találnak kivezető utat a tenger morajlása és háborgása miatt, mialatt az emberek elalélnak a félelmtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek; mert az egek erői megrendülnek.” Jézus azzal a biztosítékkal fejezte be azt a próféciáját, hogy a keresztények, akik ’éberek maradnak . . . elkerülhetik mindazokat a dolgokat, amelyeknek meg kell történniük’ (Lukács 21:25, 26, 36).
Kövéssétek az Istennel való békét
3. a) Hogyan szolgálják a nemzetek „e világ istene” érdekeit? b) Hogyan fogja Jehova rendezni az ügyet?
3 A nemzetek, különösen a nukleáris fegyverekkel felszereltek, belemerültek a világuralomért folyó küzdelembe, ami elképzelhetően a világ megsemmisítéséhez vezethet. Ez pedig „e világ istene” érdekeit szolgálja. A nemzetek „egyenként egybetömörültek Jehova ellen és az ő [Krisztusa] ellen”, aki most a trónon ül a mennyekben. Amikor Jehova kiadja a parancsot, Krisztus összetöri a nemzeteket, mint egy vas jogarral. Akkor teljesedik be az ígéret: „A békét adó Isten rövidesen szétzúzza Sátánt a lábaitok alatt” (2Korinthus 4:4, Károli; Zsoltárok 2:2, 6–9; Róma 16:20).
4. Hogyan ápolhatunk békét Istennel? (1Péter 3:11).
4 Mi a magunk részéről ragaszkodni tartozunk a békéhez azzal az Istennel. Hogyan tehetjük meg ezt? Először is el kell fogadnunk Isten szempontját az emberi élet és az ütő-, valamint vivőereinkben folyó drága életvérünk szentségére vonatkozóan.
5. Milyen példák mutatják, hogy Jehova megtorolja a szükségtelen vérontást?
5 Jehova a Teremtője az embernek és a csodálatos vérkeringésnek, amely táplálékot szállít az emberi test számára, hogy életben maradhasson. Isten sohasem akarta, hogy indokolatlanul embervért ontsanak. Miután Kain elkövette az első gyilkosságot, Jehova kijelentette, hogy Ábel vére bosszúért kiált. Később Kain egyik leszármazottja, Lámek lett gyilkossá, és költői módon kifejezésre jutott, hogy neki is meg kell halnia, hogy ezt a vérbűnt megbosszulják. Idővel a megromlott világ erőszakkal telt meg. Jehova vízözönt bocsátott a földre, hogy elpusztítsa az emberiségnek azt az első világát. Csak a békeszerető Noé családja élte túl, akinek a neve azt jelenti: „Nyugalom, béke” (1Mózes 4:8–12, 23, 24; 6:13; 7:1).
6. Mi az Isten törvénye a vérre vonatkozóan, és kikre kötelező ez?
6 Jehova azután közölte Noéval kifejezett akaratát a vérre vonatkozóan. Ez a következő mondással érte el a tetőpontját: „Bárki legyen is, aki embervért ont, ember ontsa ki a vérét, mert Isten a [maga] képmására teremtette az embert” (1Mózes 9:3–6). Az egész mai emberiség Noé leszármazottja, éppen ezért ez az isteni törvény, amely az emberi élet tiszteletben tartását hangsúlyozza, minden emberre kötelező, aki Isten helyeslésére vágyik. A Tízparancsolat közül a hatodik így hangzik: „Ne gyilkolj!” A vérbűn megfelelő akciót és viszonzást kíván (2Mózes 20:13; 21:12; 5Mózes 21:1–9; Zsidók 10:30).
7. a) Miért volt helyénvaló Jehova részéről, hogy Izraelt harcba küldje? b) Milyen hadviselést folytatnak a keresztények ma?
7 Mivel a vérontás olyan határozottan meg volt tiltva, miért engedte meg, sőt parancsolta meg Jehova Izrael nemzetének, hogy hadakozzon? Ne felejtsük el, hogy azok megszentelt hadakozások voltak, amelyekkel Jehova, az egész föld Bírája démonimádó nemzeteket irtatott ki. A kanaániták például az Ígéret földjén erőszakos földfoglalók voltak, és démonos, erkölcstelen életmódot folytattak, amely veszélyeztette Isten szent népét. Jahova ’kiokádtatta’ a földdel azokat a züllött embereket a földjükről teokratikus hadviselés felhasználásával (3Mózes 18:1–30; 5Mózes 7:1–6, 24). Ez igazolja a mai keresztények szellemi harcát (2Korinthus 10:3–5; Efézus 6:11–18).
8. Mi mutatja, hogy Isten helyteleníti az ártatlan vér kiontását?
8 Mindamellett Jehova nem helyesli a válogatás nélküli vérontást. Így ezt íratta meg Júda királyáról: „Manassé nagyon sok ártatlan vért is ontott ki, úgyhogy Jeruzsálem mindenfelől megtelt vele.” Noha Manassé később megbánta ezt és magalázta magát Jehova előtt, rajta maradt az a vérbűn és a családján is. Manassé istenfélő unokája, Jósiás király helyesen cselekedett; megtisztította az országot és helyreállította a tiszta imádatot. A vérbűnt azonban nem tudta eltávolítani. Joákimnak, Jósiás fiának uralkodása alatt Jehova felindította Nebukadnezárt Júda ellen, hogy hajtsa végre ítéletét azon a nemzeten. „Csak Jehova rendelkezése szerint történt ez Júdán, hogy elvesse őt a maga orcája elől Manassé bűneiért, mind aszerint, amit cselekedett; és az ártatlan vér miatt, amit kiontott, hogy betöltötte Jeruzsálemet ártatlan vérrel, Jehova nem volt hajlandó megbocsátani neki” (2Királyok 21:16; 24:1–4; 2Krónika 33:10–13).
Irányadó mérték keresztények számára
9. Milyen irányadó mértéket állított fel Jézus a keresztények számára a vérontás tekintetében?
9 Elvárhatjuk, hogy Jézus a keresztényiség alapítója, irányadó mértéket állítson fel az igaz keresztények számára a vérontás tekintetében. Vajon állított-e? Nos, nem sokkal a halála Emlékünnepének bevezetése után Jézus gondoskodott arról, hogy a tanítványai vigyenek magukkal két kardot. Vajon minek? Egy fontos alapelv megállapításához, amelyet minden kereszténynek meg kell tartania. Midőn a katonai egység odaért a Getsemáné-kertjébe, hogy letartóztassa Jézust, a lobbanékony Péter kirántotta kardját és lecsapta Málkusnak, a főpap egyik szolgájának a jobb fülét. Vajon nem nemes cselekedet volt-e küzdeni az Isten Fiának érdekében? Jézus nem így gondolta. Ő meggyógyította a szolga fülét és emlékeztette Pétert, hogy az ő mennyei Atyja küldhetett volna 12 légió angyalt Jézus segítségére. Jézus ott alapvető irányadó mértéket fektetett le: „Mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Máté 26:51–53; Lukács 22:36, 38, 49–51; János 18:10, 11).
10. a) Milyen fontos alapelveket állapít meg a János 17:14, 16 és a 18:36? b) Milyen életmód eredményezett megmentést az első századi keresztények számára?
10 Az első századi keresztények később emlékezetükbe idézhették Jézus buzgó imáját, amelyben azt mondta tanítványairól: „Ők nem része a világnak, amiként én sem vagyok része a világnak.” Emlékezhettek a Poncius Pilátusnak adott magyarázó feleletére: „Az én királyságom nem része e világnak. Ha az én királyságom része lenne e világnak, az én kísérőim harcolnának, hogy ne legyek kiszolgáltatva a zsidóknak, de az én királyságom nem ebből a forrásból való” (János 17:14, 16; 18:36). Azokban a napokban zsidó pártok harcoltak egymással mind szóval, mind vérontással. De Jézus tanítványai nem keveredtek bele ezekbe a forradalmi hadjáratokba. Mintegy 30 évig vártak Jeruzsálemben. Aztán engedelmeskedve a Jézus adta prófétai jelnek, ’a hegyekbe menekültek’. Semleges állásfoglalásuk és menekülésük a megmentésüket eredményezte (Máté 24:15, 16).
11., 12. a) Milyen döntést kellett hozni Kornéliusnak és Sergius Paulusnak, amikor hívőkké lettek? b) Hol találhattak segítséget ahhoz, hogy helyes döntésre jussanak? c) Mit javall ez ma a mi számunkra?
11 Némelyek azt kérdezhetik, ’Mi a helyzet Kornélius századossal és Sergius Paulussal, a katonai védelem alatt álló ciprusi prokonzullal?’ Ezek a férfiak nem voltak-e szoros kapcsolatban a katonasággal? Hát igen, ők idővel elfogadták a keresztényi üzenetet. Az Írás azonban nem közli, hogy Kornélius és a többiek mit tettek megtérésük után. Sergius Paulus, aki intelligens ember volt, kétségtelenül alaposan átgondolta világi foglalkozását az új, felismert hit alapján, és helyes döntést hozott, hiszen „elámult Jehova tanításán”. Kornélius hasonlóan cselekedett (Cselekedetek 10:1, 2, 44–48; 13:7, 12). Nem szól a feljegyzés arról, hogy a tanítványok mondták volna meg nekik, mit tegyenek. Megtudhatták Isten Szava tanulmányozásából (Ésaiás 2:2–4; Mikeás 4:3).
12 A mai keresztények sem utasíthatnak másokat, hogy milyen álláspontot foglaljanak el a keresztényi semlegesség kérdésében. Mindenki maga kell hogy lelkiismereti döntést hozzon a bibliai alapelvek megértése alapján (Galata 6:4, 5).
A mi időnkben
13. Hogyan jártak a bibliakutatók az első világháború alatt, midőn megpróbálták elkerülni a vérbűnt?
13 I. sz. 1914. évében tört be először a totális háború a világ színterére. A nemzetek minden erőforrását, beleértve az emberanyagot is, a háborúra fordították. Sok bibliakutató, ahogy akkoriban nevezték Jehova Tanúit, tiszteletreméltó erőfeszítést tett, hogy elkerülje a vérbűnt. Elkeseredetten üldözték is őket, ahogy Jézus előre megmondta (János 15:17–20).
14., 15. a) Hogyan gondoskodott Jehova vezetésről a második világháború alatt? b) Milyen félreérthetetlen állásfoglalást nyilvánítottak ki Jehova Tanúi? c) Mennyiben volt ez éles ellentétben azzal, amit a világi vallásoskodók tettek?
14 Midőn 1939-ben újra kitört az egész világra kiterjedő háború, Jehova félreérthetetlen irányelvet adott szolgáinak. A hadüzenet utáni két hónapon belül megkapták ezt az irányelvet bibliatanulmányozási anyag formájában, Az Őrtorony 1939. november 1-jei számának „Semlegesség” című cikkében. A cikk a következőkkel fejeződik be: „Az Úr oldalán állók mindannyian semlegesek maradnak a hadviselő nemzeteket illetően, s osztatlanul és teljesen a teokrácia legfelsőbb uralkodója és Királya mellett állnak.”
15 Mit eredményezett ez? Azt, hogy Jehova Tanúi világraszóló testvériségként következetesen tartózkodtak ártatlan emberek vérének kiontásától, beleértve más országban élő testvéreiket. Mialatt katolikusok, protestánsok, buddhisták, és egyebek mészárolták egymást, Jézus igazi tanítványai engedelmeskedtek az ő új parancsolatának: „Ahogyan én szerettelek titeket, . . . ti is szeressétek egymást” (János 13:34).
16. a) Hogyan mutatkoztak Jehova Tanúi becsületes állampolgároknak? b) Hogyan adták meg Jehova Tanúi következetesen Istennek ami az Istené, és néha milyen eredménnyel?
16 Ezek a keresztények továbbra is megadták a császárnak, ami a császáré. Becsületes állampolgárokként engedelmeskedtek az ország törvényeinek (Máté 22:17–21; Róma 13:1–7). De ami még fontosabb, megadták az Istennek, ami az Istené, beleértve önátadott életüket és keresztényi imádatukat. Ezért, amikor a császár Isten dolgait kívánta, az igaz keresztények az Apostolok Cselekedetei 4:19-ben és 5:29-ben leírt alapelvnek megfelelően jártak el. Akár a vérontás kérdésében, akár a fegyver nélküli katonai szolgálat, a helyette végzett munka, a bálványok, például nemzeti zászló előtti tisztelgés kérdésében, a hű keresztények álláspontja szerint nincs középút. Ezért az állásfoglalásért néhány esetben kivégezték őket (Máté 24:9; Jelenések 2:10).
Nem alkudtak meg
17. a) Egy könyv tanúsága szerint, milyen bánásmódban részesültek Jehova Tanúi a náciktól? b) A kihívásra válaszolva, hogyan viselkedtek Jehova Tanúi másokkal ellentétben?
17 Egy nemrégiben Of Gods and Men címmel megjelent könyv megállapítja, hogy Hitler Harmadik Birodalma alatt Jehova Tanúi voltak az a vallásos csoport, amelyik „a legkegyetlenebb ellenállást” szenvedte el. Jehova Tanúi nem alkudtak meg. A többi németországi vallások követték tábori lelkészeiket és vallásos támogatást nyújtottak a német államnak és felvették a politikai vadállat „jelét” „jobb kezükre vagy homlokukra” (Jelenések 13:16). Tevékeny jobbjukat nyújtották a német politikai gépezetnek és ennek látható jelét adták a Heil Hitler köszöntéssel és a horogkeresztes zászló előtti tisztelgéssel.
18. a) Milyen jelentésből tűnik ki, hogy vajon Jehova Tanúi „politikai ’semlegesek’ ” voltak-e? b) Hogyan kell hatnia ennek a történelmi beszámolónak ma ránk, egyénileg?
18 Milyen álláspontot foglaltak el ott az igazi keresztények? A fentebb említett tanulmány megállapítja: „Csak Jehova Tanúi álltak ellene a rezsimnek. Foggal és körömmel küzdöttek, s ennek eredményeként tagjaiknak a felét bebörtönözték és egynegyedét kivégezték. . . . Ellentétben a [többi vallással] ők nem voltak evilágiak olyan értelemben, hogy nem keresték az anyagi világ jutalmát és helyeslését és nem tekintették magukat részének. Politikailag ’semlegesek’ voltak, hiszen már egy másik világhoz tartoztak — az Istenéhez. . . . Nem kerestek és nem ajánlottak fel kompromisszumot. . . . A hadseregben való szolgálattal, szavazással, Hitler-köszöntéssel e világ követelését Isten követelményeinél előbbvalónak ismerték volna el.” Jehova Tanúinak a békéhez való ragaszkodását és erőszaktól való mentességét még a koncentrációs táborokban is elismerték. Mennyiben? Abban például, hogy „csak Jehova Tanúinak engedték meg, hogy megborotválják az SS-őröket torok elvágásra is alkalmas borotvával, mert csak őbennük bíztak, hogy nem ölnek”.
19. Hogyan követték Jehova Tanúi Jézus bátor példáját, és milyen eredménnyel?
19 A második világháború alatt Jehova Tanúi kiváló példái lettek a keresztényi semlegességnek. Az egész földön következetesen és bátran követték Jézus példáját abban, hogy „nem részei a világnak”; ők is legyőzték ezt a vérbűnös világot, mint ahogy Krisztus legyőzte (János 17:16; 16:33; 1János 5:4).
Találjunk menedéket a vérbűntől
20. a) Miért sürgős kimenekülni a hamis vallásból? b) Csupán hol lehet ma menedéket találni?
20 Vallásszervezetek ártatlan vér kiontásával tették vörössé a történelem lapjait keresztes hadjáratokban, „szent” háborúkban, és az inkvizíciókban. Konkordátumokat kötöttek vérszomjas diktátorokkal. Egyetértettek azzal, hogy a diktátorok börtönökbe és koncentrációs táborokba vetették Jehova Tanúit, ahol sokan meghaltak közülük. Önként támogatták a führereket (vezéreket), akik agyonlövettek vagy lefejeztettek tanúkat. Ezek a vallásszervezetek nem kerülhetik el Jehova igazságos ítéletét. Ez nem késik el. De ne késlekedjenek az igazságosság szeretői sem kimenekülni a hamis vallásból — a vérrel szennyezett „Nagy-Babilonból” — és keressenek menedéket Isten szervezetében (Jelenések 18:2, 4, 21, 24).
21. Mit árnyékolt elő Istennek a menedékvárosokra vonatkozó intézkedése?
21 Sokan közülünk talán embervért ontottak, vagy vérbűnnel terhelt vallási vagy politikai csoport tagjai voltak, mielőtt tanulmányozni kezdték Isten Szavát. E tekintetben hasonlíthatunk azokhoz az izraelitákhoz, akik nem szándékos gyilkosok voltak. Ők bemenekülhettek a hat kijelölt város valamelyikébe, ahol menedéket találhattak, és végül szabadulást Izrael főpapjának halálakor. Ma ez azt jelenti, hogy elfogadjuk az Isten Főpapjának, Jézus Krisztusnak aktív szolgálatából fakadó jótéteményt és megmaradunk annak hatálya alatt. Ha megmaradunk annak hatálya alatt Isten felkent népe közösségében, életben maradhatunk, amikor a mai „vérbosszuló”, Krisztus Jézus végrehajtja Isten ítéletét a vérbűnösökön. A most Isten szervezetéhez menekülő „nagy sokaság” a menedékhelyen kell hogy maradjon mindaddig, amíg Krisztus főpapi minőségben ’meghal’ a megváltási munkájának teljesítése tekintetében (4Mózes 35:6–8, 15, 22–25; 1Korinthus 15:22–26; Jelenések 7:9, 14).
22. Az Ésaiás 2:4 tekintetében, hogyan különböznek az Egyesült Nemzetek tagállamai Isten szent nemzetétől?
22 Az ENSZ palota falán New Yorkban, USA, a következő, Ésaiás 2:4-en alapuló szavakat olvashatjuk: „Ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést” (Katolikus fordítás). De ki cselekszik ma ezeknek a szavaknak megfelelően? Az úgynevezett Egyesült Nemzetek tagállamainak egyike sem. Csak a Jehova több mint hárommillió tanújából álló, békeszerető, békéhez ragaszkodó, egész földön ismert „nemzet” demonstrálja félreérthetetlenül, hogyan lehet ragaszkodni a keresztényi semlegességhez egy vérrel beszennyezett világban.
Ismétlési kérdések
◼ Hogyan maradhatunk békében Istennel?
◼ Hogyan tekinti Jehova az indokolatlan, értelmetlen vérontást?
◼ Mit értünk keresztényi semlegességen?
◼ A feddhetetlenség milyen szép példáival rendelkezünk?
◼ Hogyan találhatunk menedéket a megmentéshez?
[Kiemelt rész a 31. oldalon]
Hitről, bátorságról, és feddhetetlenségről szóló beszámoló
A New Religious Movements: A Perspective for Understanding Society című könyv az alábbi kommentárt fűzi Jehova Tanúinak a náci üldözéssel szemben megőrzött feddhetetlenségéhez:
„Az engedékenység elutasításával Jehova Tanúi kihívást intéztek az új társadalom totális eszméje ellen, és ez a kihívás, valamint a fennmaradása iránti állhatatosság láthatóan zavarta az új rend építőit. Minél jobban üldözték Jehova Tanúit, annál jobban megnyilvánult ideológiai kihívásuk. Az üldözés, kínzás, bebörtönzés, és nevetségessé tevés hagyományos módszere nem eredményezte egyetlen tanú áttérését sem a náci ideológiára, hanem valójában visszafelé sült el az előbbi dolgok ösztökélőire. A nácik pánikba estek ezeknek a nem várt visszahatásoknak láttán.”
„E két lojalitás-igény között elkeseredett harc dúlt, annál is inkább, mert a fizikailag erősebb nácik sok tekintetben kevésbé voltak biztosak, kevésbé voltak meggyökerezettek a saját meggyőződésük szilárdságában, kevésbé voltak biztosak a saját 1000 éves Birodalmuk fennmardásában. A Tanúk nem kételkedtek saját gyökereikben, mert az ő hitük Ábel ideje óta nyilvánvaló. Míg a náciknak el kellett nyomni az ellenállást, és meg kellett győzni a támogatóikat, gyakran a szektás kereszténység szóképeit és nyelvezetét kölcsönvéve, addig a Tanúk biztosak voltak egész tagságuk megingathatatlan lojalitásában, mindhalálig.”
Nagyon boldog nap lesz az, amikor a keresztények lojalitásának ez a győzelme teljessé lesz (Róma 8:35–39). Aztán a „Béke Fejedelme”, a megdicsőült Jézus Krisztus királyi uralma alatt „fejedelmi uralma bőségének és békéjének nem lesz vége” (Ésaiás 9:6, 7).
[Kiemelt rész a 32. oldalon]
Feddhetelenségüket megőrző fiatalok
Az alábbiakat egy európai ország megfigyelőjének nemrégen kiadott naplójából idézzük. Ismerteti, milyen bátran néztek szembe fiatal tanúk a „nem része a világnak” vitakérdéssel (János 17:14).
’1945. március 12.: Két jehovista fiúnak . . . volt statáriális tárgyalása. A vád: Katonai szolgálat megtagadása (vallássuk szellemében). Az ifjabbikat, aki még nincs húszéves, 15 évi fegyházra, az idősebbet pedig halálra ítélték, és mindjárt el is vitték szülővárosába, hogy ott elrettentő példaként nyilvánosan kivégezzék. Ő itt a 14. áldozat. Nyugodjék békében! Ez az eset igen megrázott. Jehovisták ellen így nem lehet fellépni, ebből a fiúból nem elrettentő példát, hanem mártírt csináltak. Egészséges fiú volt. Sajnálom őt.’
’Délután részleteket tudtunk meg a jehovista fiú kivégzéséről, ami elég sok ember előtt, a piactéren zajlott le. A sorfalba állított katonák közül egy a kivégzés előtt szégyenében agyonlőtte magát. Ugyanis egy alezredes őt akarta rábírni, hogy segédkezzen a hóhérnak. Nem volt erre hajlandó. Inkább végzett magával. A fiú bátran halt meg, nem szólt egy szót sem.’
Milyen boldogok lesznek a feltámadáskor az ilyen fiatalok, akik inkább a halál fullánkjának elszenvedését választották, mintsem hogy elveszítsék helyüket Jehova új rendszerében! (Vö. Hóseás 13:14.)