Cselekedetek 12:1–6

13–14. a) Mit tett a gyülekezet, amikor Pétert börtönbe vetették? b) Mit tanulhatunk Péter keresztény társainak a példájából az imával kapcsolatban?

¹³ A gyülekezet pontosan tudta, mit kell tennie. Az 5. vers így szól: „Pétert . . . a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig nem szűnt meg buzgón imádkozni érte az Istenhez.” Igen, a szeretett testvérükért mondott imáik buzgó, szívből jövő könyörgések voltak. Tehát nem estek kétségbe Jakab halála miatt, és nem is gondolták azt, hogy az imádkozás hiábavaló lenne. Épp ellenkezőleg, tudták, hogy Jehovának sokat jelentenek a hűséges imádói által mondott imák. Ha ezek az imák összhangban vannak az akaratával, válaszol rájuk (Héb 13:18, 19; Jak 5:16).

¹⁴ Mit tanulhatunk abból, amit Péter keresztény társai tettek? Azt, hogy a kitartó virrasztás nemcsak a magunkért, hanem a testvéreinkért mondott imát is magában foglalja (Ef 6:18). Tudsz olyan testvérekről, akik éppen próbákon mennek keresztül? Egyesek talán az üldözés, a prédikálómunka betiltása vagy valamilyen természeti katasztrófa miatt szenvednek. Miért ne foglalnád bele őket a szívből mondott imáidba? Vagy talán tudsz olyanokról, akiknek a nehézségei kevésbé szembetűnőek. Lehet, hogy családi problémák, az elkeseredettség vagy a gyenge egészség miatt gyötrődnek. Gondolj konkrét személyekre, akiket név szerint megemlíthetnél, miközben beszélsz Jehovával, az Ima Meghallgatójával (Zsolt 65:2).