„Jehova szava... tovább terjedt”

1–4. Milyen helyzetbe került Péter, és te mit éreztél volna a helyében?

A MASSZÍV vaskapu hatalmas robajjal bezáródik Péter mögött. Két római őrhöz bilincselve elvezetik a cellájába. Ott hosszú órákon, sőt talán napokon át várja, hogy mi fog történni vele. A falakon, a rácsokon, a láncain és az őrökön kívül semmi mást nem lát maga körül.

² Aztán lesújtó hírt kap. I. Heródes Agrippa királya mindenáron holtan szeretné látni. A pászka után akarja kivégeztetni a nép előtt, hogy ezzel a kedvükre tegyen. És ez nemcsak üres fenyegetés, hiszen nemrég kivégeztette Péter egyik társát, Jakab apostolt is.

³ Elérkezik a kivégzése előtti este. Min gondolkodhat Péter a sötét cellában? Vajon eszébe jut, hogy néhány évvel korábban Jézus azt mondta neki, hogy egy nap megkötözik, és oda viszik, ahová nem akar menni, vagyis meg fogják ölni? (Ján 21:18, 19). Talán azon töpreng, hogy most jött el ez a pillanat.

⁴ Te mit éreznél Péter helyében? Sokan kilátástalannak látnák a helyzetet, és elkeserednének. De vajon Jézus Krisztus igaz követői számára van olyan helyzet, amely teljesen kilátástalan? Mit tanulhatunk abból, amit Péter és a hittársai tettek, amikor üldözni kezdték őket? Lássuk.

5–6. a) Miért és hogyan indított támadást I. Heródes Agrippa király a keresztény gyülekezet ellen? b) Miért volt nagy próba Jakab halála a gyülekezetnek?

⁵ Ahogyan a könyv előző fejezetéből megtudtuk, a keresztény gyülekezet számára nagyon izgalmas fordulat volt a nem zsidó Kornéliusznak és a családjának a megtérése. Azokat a zsidókat, akik nem voltak keresztények, biztosan megdöbbentette, hogy sok zsidó keresztény kész nem zsidókkal együtt imádni Istent.

⁶ Dörzsölt politikusként Heródes rögtön kihasználta a helyzetet, hogy megkedveltesse magát a zsidókkal, ezért üldözni kezdte a keresztényeket. Bizonyára értesült róla, hogy Jakab apostol, aki János testvére volt, nagyon közel állt Jézus Krisztushoz. Ezért „karddal megölette” (Csel 12:2). Milyen nagy próba lehetett ez a gyülekezetnek! Jakab egyike volt annak a három személynek, akik szemtanúi voltak Jézus elváltozásának és más olyan csodáknak, melyeket a többi apostol nem látott (Máté 17:1, 2; Márk 5:37–42). Jézus a mennydörgés fiainak nevezte Jakabot és a testvérét, Jánost a heves természetük és a lelkesedésük miatt (Márk 3:17). A gyülekezet egy hűséges, bátor tanút és egy szeretett apostolt veszített el Jakab személyében.

7–8. Mit tett a gyülekezet, amikor megtudta, hogy Péter börtönben van?

⁷ Agrippa számításai bejöttek, a zsidók örültek Jakab kivégzésének. Agrippa ezen felbátorodva Pétert vette célba, és ahogy azt a fejezet elején láttuk, letartóztatta. De kétségtelenül eszébe jutott, hogy az apostolok egyszer már csoda útján kiszabadultak a börtönből, ahogyan arról a könyv 5. fejezetében olvashattunk. Ezért Heródes nem bízta a véletlenre a dolgot. Két őr közé láncoltatta Pétert, és 16 őr őrködött felváltva éjjel-nappal, hogy még véletlenül se szabadulhasson ki. De ha mégis kiszabadulna, akkor Péter halálos ítélete az őrökön lesz végrehajtva. Mit tudtak tenni Péter hittársai ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben?

⁸ A gyülekezet pontosan tudta, mit tegyen. A Cselekedetek 12:5-ben ezt olvassuk: „Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.” Igen, szívből, kitartóan könyörögtek szeretett testvérükért. Nem adták át magukat a kétségbeesésnek Jakab halála miatt, és nem érezték úgy, hogy nincs értelme imádkozni. Az imák nagyon sokat jelentenek Jehovának. Ha összhangban vannak az akaratával, akkor válaszolni fog rájuk (Héb 13:18, 19; Jak 5:16). Nagyon fontos, hogy ezt mi is észben tartsuk.

 9. Mit tanulhatunk abból, hogy a gyülekezet imádkozott Péterért?

⁹ Eszedbe jutnak olyan testvérek, akik próbákon mennek át? Sokan ellenségeskedéssel, betiltással vagy természeti katasztrófával néznek szembe. Bele tudnád őket foglalni az imáidba? Olyanokat is ismerhetsz, akiknek a problémái nem ennyire szembetűnőek. Például lehet, hogy családi gondjaik vannak, el vannak keseredve, vagy próbára van téve a hitük. Ha imádkozás előtt időt szánsz rá, hogy ezeket átgondold, több mindenkiért is tudsz majd név szerint imádkozni Jehovához, aki az „ima meghallgatója” (Zsolt 65:2). Elvégre neked is szükséged lesz a testvéreid imáira, ha te élsz majd át nehézségeket.

10–11. Hogyan szabadította ki Jehova angyala Pétert a börtönből?

¹⁰ Vajon Péter félt attól, ami rá várt? Nem tudjuk biztosan, hogy mit érzett, de a börtönben töltött utolsó éjszakáján mélyen aludt a két őr között, aki éberen figyelte. Tudta, hogy bármit hozzon is a holnap, Jehova meg fog róla emlékezni (Róma 14:7, 8). Nem is sejtette, hogy hamarosan milyen hihetetlen dolog fog vele történni. Hirtelen világosság ragyogta be a cellát. Anélkül, hogy az őrök bármit is észrevettek volna, megjelent egy angyal, és gyorsan felkeltette Pétert. Ekkor a láncok, melyek annyira erősnek tűntek, egyszerűen leestek a kezéről.

¹¹ Az angyal egymás után rövid utasításokat adott Péternek: „Kelj fel gyorsan! ... Öltözz fel, és vedd fel a sarudat! ... Vedd fel a felsőruhádat...!” Péter szó nélkül engedelmeskedett. Végül az angyal ezt mondta neki: „kövess engem!” És Péter így is tett. Kimentek a cellából, elsétáltak a kint álló őrök mellett, és csendben a hatalmas vaskapu felé vették az irányt. De hogyan fognak átjutni rajta? Ha meg is fordult ez a kérdés Péter fejében, nem kellett sokáig gondolkoznia. Amint a kapu közelébe értek, az „magától kinyílt előttük”. Még mielőtt Péter feleszmélhetett volna, már kint is voltak az utcán. Aztán az angyal eltűnt. Péter egyedül maradt, és ekkor döbbent rá, hogy ami az előbb történt, az nemcsak látomás volt, hanem valóság. Kiszabadult! (Csel 12:7–11).

12. Miért bátorító elgondolkodni azon, hogy Jehova megszabadította Pétert?

¹² Milyen bátorító arra gondolni, hogy Jehovának korlátlan hatalma van, és meg tudja szabadítani a szolgáit! Pétert egy olyan király tartotta fogva, akit az addigi legerősebb világhatalom támogatott. Ennek ellenére csak úgy kisétált a börtönből! Persze Jehova nem szabadítja meg csoda útján minden szolgáját. Jakabot sem szabadította meg, és később Pétert sem, amikor beteljesedett, amit Jézus korábban neki mondott. Mi sem várjuk el, hogy Jehova csodát tegyen, és megszabadítson minket. Ugyanakkor tudjuk, hogy Jehova nem változik meg (Mal 3:6). A Fia által hamarosan több millió embert fog kiszabadítani abból a börtönből, amelyből látszólag nincs menekvés, vagyis a halálból (Ján 5:28, 29). Óriási bátorságot meríthetünk az ilyen ígéretekből, amikor próbát élünk át.

13–15. a) Hogyan reagáltak a Mária házában összegyűlt testvérek, amikor hallották, hogy Péter a kapuban van? b) Mivel foglalkozik innentől kezdve a Cselekedetek könyve, de mit tett Péter továbbra is a testvéreiért?

¹³ Péter ott állt a sötét utcán, és azon gondolkozott, hogy hová menjen. Aztán eszébe jutott, hogy nem messze lakik Mária. Ez a keresztény özvegyasszony jómódú lehetett, mivel a háza elég nagy volt ahhoz, hogy ott jöjjön össze a gyülekezet. Az ő fia volt János Márk, akiről a Cselekedetek könyve itt beszél először, és aki később olyan lett Péternek, mintha a saját fia lenne (1Pét 5:13). Bár nagyon későre járt, a gyülekezetből sokan Mária házában voltak, és buzgón imádkoztak, kétségtelenül Péter szabadulásáért. Biztos nagyon meglepte őket, hogy hogyan válaszolt Jehova az imájukra.

¹⁴ Péter kopogtatott a bejárati kapun, amely a ház előtti udvarra nyílt. Egy szolgálólány ment a kapuhoz, akit Rodénak hívtak, ami egy hétköznapi görög név volt, és rózsát jelent. Rodé nem hitt a fülének, amikor meghallotta Péter hangját. De ahelyett, hogy beengedte volna Pétert, izgatottan berohant a házba. Próbálta meggyőzni a gyülekezetet arról, hogy Péter van a kapuban. Ők azonban azt hitték, hogy elment az esze. De Rodé elszánt volt, mert tudta, hogy igaza van. Néhányan ekkor már hajlottak arra, hogy higgyenek neki, és azt mondták, hogy talán Péter angyala az (Csel 12:12–15). Közben Péter kitartóan zörgetett, míg végre kimentek, és kinyitották a kaput.

¹⁵ Amikor meglátták őt a kapuban, „meg voltak döbbenve” (Csel 12:16). Örömükben akkora zajt csaptak, hogy Péternek le kellett csendesítenie őket, hogy elmondhassa, mi történt. Aztán arra kérte őket, hogy mondják el a történteket Jakab tanítványnak és a testvéreknek. Majd gyorsan elment, mielőtt még Heródes katonái rátalálhattak volna. Egy biztonságosabb helyen folytatta a szolgálatát. Péterről már csak a Cselekedetek könyvének a 15. fejezetében olvashatunk, amikor segít megoldani a körülmetélkedés kérdését. A Cselekedetek könyve innentől kezdve Pál apostol szolgálatáról és utazásairól ír. De biztosak lehetünk benne, hogy bárhová ment is Péter, mindenhol erősítette a testvérei hitét. A Mária házában összegyűlt tanítványok is nagyon boldogok voltak, hogy beszélhettek vele.

16. Miért lehetünk biztosak abban, hogy a jövőben sok-sok örömteli élményben lesz részünk?

¹⁶ Jehova időnként jóval többet tesz a szolgáiért, mint amit el tudnak képzelni, és ez határtalan örömmel tölti el őket. Ezt érezték Péter hittársai is azon az éjjelen. És mi is biztosan így érzünk, amikor tapasztaljuk, hogy Jehova megáld minket (Péld 10:22). A jövőben Jehova minden ígérete be fog teljesedni, méghozzá az egész földön. Az áldások minden képzeletünket messze felülmúlják majd. Ezért ha hűségesek maradunk Jehovához, számíthatunk rá, hogy sok-sok örömteli élményben lesz részünk.

17–18. Mi vezetett oda, hogy a tömeg isteníteni kezdte Heródest?

¹⁷ Péter szabadulása Heródest is megdöbbentette, de őt nem kellemes meglepetésként érte a hír. Égen-földön kerestette Pétert, majd kihallgatta az őröket. Aztán elvezették őket, „hogy megkapják a büntetésüket”, ami valószínűleg a kivégzésüket jelentette (Csel 12:19). Heródes Agrippa nem a könyörületességéről volt ismert. Vajon megkapta valaha is a büntetését ez a kegyetlen férfi?

¹⁸ Agrippa biztosan megalázónak érezte, hogy nem sikerült kivégeztetnie Pétert, de hamarosan gyógyírt talált sértett büszkeségére. Az ellenségei békéért folyamodtak hozzá, ő pedig kapva kapott az alkalmon, és beszédet tartott egy nagy hallgatóság előtt. Lukács leírja, hogy „Heródes királyi ruhába öltözött”, mielőtt kiállt a tömeg elé. A zsidó történetíró, Josephus szerint Heródes öltözete ezüstből készült, így amikor a fény rávetődött a ruhájára, úgy ragyogott, mintha egy isten lenne. Amikor ez az öntelt uralkodó beszédet tartott, a hízelgő tömeg felkiáltott: „Ez isten hangja, és nem emberé!” (Csel 12:20–22).

19–20. a) Miért büntette meg Jehova Heródest? b) Miért megnyugtató, ami Heródes Agrippával történt?

¹⁹ Az ilyenfajta elismerés csak Istent illeti meg, és ő figyelt! Heródes elkerülhette volna a bukást. Helyreigazíthatta volna a tömeget, vagy legalább kifejezhette volna, hogy nem ért velük egyet, de nem tette. Ami vele történt, jól bizonyítja, hogy „az összeomlást büszkeség előzi meg” (Péld 16:18). „Jehova angyala nyomban lesújtott rá”, aminek következményeként ez a felfuvalkodott, egoista férfi undorító halált halt: „Férgek ették meg” (Csel 12:23). Josephus is megemlíti, hogy Agrippa hirtelen betegedett meg, és hogy arra a következtetésre jutott, hogy azért haldoklik, mert elfogadta a tömeg hízelgését. Josephus szerint Agrippa öt napig szenvedett, mielőtt meghalt.b

²⁰ Néha úgy tűnik, hogy a gonosz emberek bármit büntetlenül megtehetnek. De nem kell meglepődnünk ezen, mert „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1Ján 5:19). Isten hűséges szolgáit időnként mégis felzaklatja, hogy a gonoszok látszólag nem kapják meg a büntetésüket. Többek között pont ezért megnyugtatóak az ilyen beszámolók. Láthatjuk, hogy Jehova közbelépett, ami minden szolgáját arra emlékezteti, hogy ő szereti az igazságosságot (Zsolt 33:5). És előbb vagy utóbb biztos, hogy igazságot fog szolgáltatni!

21. Mi a Cselekedetek könyve 12. fejezetének legfontosabb tanulsága, és miért bátorító ez napjainkban?

²¹ A történet végén egy még fontosabb tanulságot találunk. A beszámoló szerint „Jehova szava... tovább terjedt, és sokan hívők lettek” (Csel 12:24). Az első századi prédikálómunka előrehaladása arra emlékeztet minket, hogy Jehova napjainkban is megáldja ezt a munkát. A Cselekedetek könyvének 12. fejezete elsősorban nem arról szól, hogy egy apostol meghalt, egy másik pedig megmenekült. Jehováról szól, és arról, hogyan akadályozta meg, hogy Sátán megsemmisítse a keresztény gyülekezetet, és leállítsa a prédikálómunkát. Sátán támadásai kudarcot vallottak, ahogyan minden támadása kudarcot fog vallani (Ézs 54:17). De akik Jehova és Jézus Krisztus oldalán állnak, egy olyan munkában vesznek részt, amely biztosan sikeres lesz. Hát nem bátorító ez a gondolat? Óriási megtiszteltetés, hogy hirdethetjük másoknak Jehova szavát!