A Biblia 48. könyve – Galátzia

Író: Pál

Írás helye: Korinthus vagy a szíriai Antiochia

Írás befejezése: i. sz. kb. 50–52

 1. Milyen gyülekezetekhez szól a Galátziabeliekhez címzett levél; hogyan és mikor szervezték ezeket a gyülekezeteket?

PÁL a Galátzia 1:2-ben a ’galátziabeli gyülekezet’ megszólításba nyilvánvalóan beleértette a pisidiai Antiochiát, Ikóniumot, Listrát és Derbét, tehát azokat a különböző területeken levő helységeket, amelyek Rómának ehhez a tartományához tartoztak. A Cselekedetek 13. és 14. fejezete elbeszéli Pál és Barnabás első misszionárius körútját ezen a vidéken, amelynek eredményeképpen megszervezték a galátziai gyülekezeteket. Ezek a gyülekezetek zsidókból és nem zsidókból tevődtek össze, kétségtelenül voltak közöttük kelták és gallok is. Mindez röviddel Pál jeruzsálemi látogatása után, i. sz. 46 táján történt (Csel 12:25).

 2. a) Mit eredményezett Pál második körútja Galátziában, s mi következett utána? b) Hogyan folytatta útját időközben Pál?

² Pál Silással együtt i. sz. 49-ben elindult második misszionárius körútjára erre a galátziai területre. Munkájuk eredményeképpen „a gyülekezetek valóban tovább erősödtek hitben és napról napra gyarapodtak számban” (Csel 16:5; 15:40, 41; 16:1, 2). Közvetlenül utánuk azonban hamis tanítók jöttek, a judaizmus hirdetői, akik Galátzia gyülekezeteiben némelyekkel megpróbálták elhitetni, hogy a körülmetélés és a mózesi törvény megtartása fontos része a krisztusi hitnek. Időközben Pál Misián keresztül Macedóniába és Görögországba utazott; ekkor érkezett Korinthusba, ahol több mint 18 hónapot töltött a testvérekkel. Azután i. sz. 52-ben elindult Efézuson át a szíriai Antiochiába, az ő otthonába, amely útjának kiindulási pontja volt, és még ugyanebben az évben megérkezett oda (Csel 16:8, 11, 12; 17:15; 18:1, 11, 18–22).

 3. Honnan és mikor írta levelét a galátziaiakhoz Pál?

³ Hol és mikor írta Pál a galátziabelieknek a levelet? Erre kétségkívül rögtön azután kerülhetett sor, hogy a judaizmusra térítők tevékenységéről az első hírek eljutottak hozzá. Ez Korinthusban, Efézusban vagy a szíriai Antiochiában lehetett. Könnyen elképzelhető, hogy 18 hónapos korinthusi tartózkodása alatt történt, i. sz. 50–52-ben, mivel itt elegendő idő volt arra, hogy a hírek eljussanak hozzá Galátziából. Efézus nem jöhet számításba, mert ott csak rövid ideig tartózkodott útjáról visszatérőben. Egy bizonyos időt azonban eltöltött az otthonában, kiindulási helyén, a szíriai Antiochiában, nyilvánvalóan 52 nyarán, s minthogy elég gyors volt a hírközlés e város és Kis-Ázsia között, lehetséges, hogy a judaizmusra térítőkről szóló jelentést itt kapta meg, és levelét ez idő tájt innen, a szíriai Antiochiából írta a galátziaiakhoz (Csel 18:23).

 4. Mit tár fel a levél Pál apostolságáról?

⁴ A levélből kitűnik, hogy Pál „apostol, nem emberektől, sem egy ember által, hanem Jézus Krisztus és Isten, az Atya által”. A levél sok tényt feltár Pál életéről és apostolságáról, bizonyítva azt, hogy mint apostol, a jeruzsálemi apostolokkal összhangban működött és gyakorolta is apostoli tekintélyét, amikor egy másik apostolt, Pétert rendreutasított (Gal 1:1, 13–24; 2:1–14).

 5. Milyen tények szólnak a Galátziabeliekhez írt levél hitelessége és kanonikus volta mellett?

⁵ Milyen tények szólnak a galátziabeliekhez írt levél hitelessége és kanonikus volta mellett? Irenaeus, Alexandriai Kelemen, Tertullianus és Origenész írásaikban név szerint hivatkoznak rá. Azonkívül a levél megtalálható a következő fontos bibliai kéziratokban: a Sínai, az Alexandriai, a Vatikáni 1209. számú kéziratban; a Codex Ephraemi Rescriptusban, a Codex Claromontanus és a 2. számú (P⁴⁶) Chester Beatty-papirusz kéziratban. A levél ezenkívül teljesen összhangban van a Görög Iratokkal, valamint a Héber Iratokkal is, amelyekre gyakran utal.

 6. a) Milyen két pontot bizonyít a levél? b) Mi volt a rendkívüli a levél megírásában, és mit hangsúlyoz az?

⁶ Pál a ’galátziabeli gyülekezetnek’ írt erőteljes és energikus levelében bizonyítja, hogy 1. ő igazi apostol (ezt ugyanis a judaizmus vezetői megpróbálták kétségbe vonni), és 2. a megigazulás a Jézus Krisztusba vetett hit által, nem pedig a törvény cselekedetei által történik, s ebből következőleg a keresztényeknek nem kell körülmetélkedni. Bár Pál azt a szokást követte, hogy diktálta és leíratta leveleit, most a galátziaiaknak azonban ő maga írta levelét, ’nagy betűkkel, a saját kezével’ (6:11). A könyv tartalma rendkívül fontos volt Pál és a galátziaiak számára egyaránt. Annak a szabadságnak az értékelését hangsúlyozza, mellyel az igaz keresztények rendelkeznek Jézus Krisztus által.

A GALÁTZIABELIEKHEZ ÍRT LEVÉL TARTALMA

 7., 8. a) Hogyan érvel Pál a Jóhír mellett? b) Hogyan ismerték el Pált továbbra is a körülmetéletlenek apostolául, és hogyan bizonyította tekintélyét Kéfással kapcsolatban?

⁷ Pál védi apostolságát (1:1–2:14). A galátziabeli gyülekezetek üdvözlése után Pál csodálkozását fejezi ki, hogy oly gyorsan átpártoltak egy másfajta jó hírhez, és határozottan kijelenti: „Még ha mi, vagy egy égből való angyal hirdetne is nektek valami jó hírt, azon kívül, amit mi mint jó hírt hirdettünk számotokra, legyen átkozott.” A Jóhír, amit hirdetett, nem embertől eredt és ezt nem is embertől tanulta, hanem „Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából”. Pál, mint a judaizmus lelkes harcosa, korábban üldözte az Isten gyülekezetét, utána azonban Isten az ő ki nem érdemelt kedvességéből elhívta, hogy hirdesse a Jóhírt a nemzetek között. Megtérése után csak három év elteltével ment fel Jeruzsálembe, de akkor az apostolok közül egyedül csak Pétert látta, rajta kívül pedig az Úr testvérét, Jakabot. Személyesen nem ismerték Pált a júdeai gyülekezetekben, de elég sokat hallottak róla és ezért „kezdték dicsőíteni az Istent” (1:8, 12, 24).

⁸ Pál 14 év múlva újra felment Jeruzsálembe és személyesen magyarázta meg a jó hírt, amelyről prédikált. Az apostolok nem kényszerítették körülmetélkedésre kísérőjét, Titust, noha az görög volt. Amikor megértették, hogy Pál kapta a megbízatást a Jóhír hirdetésére a körülmetéletleneknél, Péter pedig a körülmetélteknél, Jakab, Kéfás és János egyetértésük jeléül jobbjukat nyújtották Pálnak és Barnabásnak: menjenek a nemzetek közé, míg ők a körülmetéltek közé mennek. Amikor Kéfás Antiochiába érkezett és nem viselkedett „a jó hír igazságához híven”, mert félt a körülmetéltek csoportjától, Pál mindannyiuk előtt megfeddte őt (2:14).

 9. Minek az alapján van a keresztény igaznak nyilvánítva?

⁹ Igazzá nyilvánítás: hit és nem törvény által (2:15–3:29). Mi zsidók tudjuk – érvel Pál –, „hogy az embert nem a törvény cselekedetei jelentik ki igaznak, hanem csak a Krisztus Jézusba vetett hit”. A keresztény Krisztussal egységben és hit által azért él, hogy Isten akaratát cselekedje. „Ha az igazságosság a törvény által volna, valójában hiába halt meg a Krisztus” (2:16, 21).

10. Mi számít Isten áldása elnyerésénél, és így mi volt a Törvény célja?

¹⁰ Vajon annyira oktalanok a galátziaiak, hogy elhiszik: Isten szolgálatát, amit a szellem elnyerése által a hit alapján elkezdtek, most a törvény cselekedetei által végezhetik? A hallás általi hit számít, mint Ábrahám esetében is, aki „hitt Jehovában és ez igazságosságul lett beszámítva neki”. Isten ígérete szerint tehát „mindazok, akik ragaszkodnak a hithez, áldásban részesülnek, a hűséges Ábrahámmal együtt”. A keresztények megszabadultak a Törvény átkától Krisztusnak a kínoszlopon bekövetkezett halála által. Krisztus Ábrahám Magva, de a 430 évvel később adott Törvény nem törli el az erre a Magra vonatkozó ígéretet. Mi volt akkor a Törvény célja? „A Törvény a nevelőnk lett és Krisztushoz vezet, hogy hit által nyilváníttassunk igaznak.” Minthogy nem vagyunk többé a nevelő alatt, és nincs többé különbség zsidó és görög között, mert mindannyian egyek vagyunk a Krisztus Jézussal való egységben, ők valójában „Ábrahám magva . . ., s ígéret szerint örökösök” (3:6, 9, 24, 29).

11. a) Milyen megszabadítást hagynak figyelmen kívül a galátziaiak? b) Hogyan szemlélteti Pál a krisztusi szabadságot?

¹¹ Álljatok szilárdan a keresztény szabadságban! (4:1–6:18). Isten azért küldte el Fiát, hogy a Törvény alatt állókat megszabadítsa, s így „mint fiak elnyerjük az örökbefogadást” (4:5). Miért kellene ezek után visszatérni az erőtelen és nyomorúságos elemi dolgok szolgaságába? Pál attól tart, hogy mivel a galátziaiak megtartják a napokat, a hónapokat, az évszakokat és az éveket, az érettük való munkája kárba vész. Amikor először meglátogatta őket, úgy fogadták mint Isten angyalát. Vajon most ellenségükké lett azért, mert megmondja nekik az igazat? Azok, akik a Törvény alatt kívánnak maradni, hallják meg, mit mond nekik a Törvény: Ábrahámnak két fia volt két asszonytól. Az egyik asszony a szolgáló Hágár, aki a testi Izrael nemzetének felel meg, mely a mózesi törvényszövetség által kötődik Jehovához – ez rabszolgaságra szüli a szövetség gyermekeit. A szabad asszony azonban, Sára a fenti Jeruzsálemnek felel meg, melyről Pál azt mondja, hogy ’szabad és ez a mi anyánk’. Majd Pál megkérdezi: „Mit mond az Írás?” Ezt: „A szolgálólány fia semmiképpen sem fog együtt örökölni a szabad nő fiával.” És mi nem a szolgálólány fiai vagyunk, hanem a „szabad nőé” (4:30, 31).

12. a) Mi szerint kell most a galátziaiaknak járni? b) Milyen fontos ellentétre hívja fel Pál a figyelmet?

¹² Sem a körülmetélés, sem a körülmetéletlenség nem számít semmit – magyarázza Pál –, csak a hit, amely szeretet által munkálkodik. Az egész Törvény ugyanis ebben az egy mondatban teljesedik: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Mindig a szellem szerint járjatok, mert „ha a szellem vezet titeket, nem vagytok a Törvény alatt”. Pál előre figyelmeztet bennünket a test cselekedeteire vonatkozóan, hogy „azok, akik ilyen dolgokat gyakorolnak, nem öröklik Isten királyságát”. Éles ellentétként leírja a szellem gyümölcseit, melyek ellen nincs törvény, és hozzáfűzi: „Ha szellem szerint élünk, járjunk is rendesen szellem szerint”, vessük el az önzést és az irigységet (5:14, 18, 21, 25).

13. Hogyan teljesedik Krisztus törvénye, s mivel kell főleg törődni?

¹³ Ha valaki félrelép, mielőtt annak tudatára ébredne, a szellemi érzülettel rendelkezőknek meg kell próbálniuk helyreigazítani őt a „szelídség szellemében”. Krisztus törvényét azzal teljesítik a keresztények, ha egymás terhét hordozzák, de ami a saját terheket illeti, azt mindenkinek magának kell hordoznia azáltal, hogy állandóan megvizsgálja, milyenek a cselekedetei. Ki mit vet, azt aratja le: vagy romlást a testből, vagy örök életet a szellemből. Azok, akik azt akarják, hogy a galátziaiak metélkedjenek körül, csak az emberek tetszésére és az üldözés elkerülésére törekszenek. A legfőbb dolog tehát nem a körülmetélés vagy a körülmetéletlenség, hanem az új teremtmény. Béke és irgalom lesz azokon, akik e viselkedési szabály szerint rendesen járnak, és „Isten Izraelén” is (6:1, 16).

MIÉRT HASZNOS?

14. Milyen példát állít Pál a felvigyázók számára?

¹⁴ A galátziabeliekhez írt levélből kitűnik, hogy Pál kegyetlen üldözője és pusztítója volt a keresztényeknek, de a nemzetek buzgó apostolává lett, aki kész volt mindig harcolni testvérei érdekeiért (1:13–16, 23; 5:7–12). Pál a saját példájával bebizonyította, hogy a felvigyázónak mindig készen kell állnia a nehézségek intézésére, és a hamis érvelést gyorsan el kell hallgattatni a józan észre és az Írásra hivatkozva (Gal 1:6–9; 3:1–6).

15. Milyen értelemben volt hasznos a levél a galátziai gyülekezetek számára, és milyen útmutatót tartalmaz a mai keresztények számára?

¹⁵ A levél hasznos volt a galátziabeli gyülekezetek számára, mert világosan meghatározta a krisztusi szabadságot és megfosztotta hitelüktől a Jóhír hamis képviselőit. A levél tisztázta azt is, hogy hit által nyilváníttatik valaki igazzá, és a körülmetélkedésnek nincs többé értéke (2:16; 3:8; 5:6). Azzal, hogy a testi megkülönböztetéseket félretették, a zsidók és a pogányok egységessé váltak az egy gyülekezeten belül. A Törvény alóli felszabadulás azonban nem szolgálhatott ürügyül arra, hogy valaki a test kívánságait gyakorolja, mert a következő alapelv még mindig élt: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” Ez tehát mint útmutató még a mai keresztények számára is érvényes (5:14).

16. Milyen hiterősítő magyarázatot találhatunk a Galátziabeliekhez írt levélben a Héber Iratok egyes részeire vonatkozóan?

¹⁶ Pál levele segítséget nyújtott a galátziabelieknek abban, hogy több tanítási módban tisztázódjanak a nézetek; ebből a célból Pál hatásos szemléltetéseket vett a Héber Iratokból. Ihletett magyarázatot adott többek között az Ésaiás 54:1–6 jelentéséről, amikor Jehova asszonyát a ’fenti Jeruzsálemmel’ azonosította. A levél megmagyarázta Hágár és Sára „jelképes drámáját” és rámutatott, hogy azok lesznek Isten ígéreteinek örökösei, akiket Krisztus megszabadított, és nem azok, akik a Törvény szolgálatában maradnak (Gal 4:21–26; 1Móz 16:1–4, 15; 21:1–3, 8–13). A levél világosan kifejtette azt is, hogy a törvényszövetség nem hatálytalanította az ábrahámi szövetséget, hanem kiegészítette azt. Kimutatta azt is, hogy a két szövetség között eltelt idő négyszázharminc év, ami rendkívül fontos a bibliai időszámítás szempontjából (Gal 3:17, 18, 23, 24). Az ezekről a dolgokról szóló feljegyzés a mai keresztények hitének építése végett maradt fenn.

17. a) Kinek a kilétéről ad fontos felvilágosítást a Galátziabeliekhez írt levél? b) Milyen szép figyelmeztetést ad a Királyság-örökösöknek és munkatársaiknak?

¹⁷ De a legfontosabb az, hogy a Galátziabeliekhez írt levél félreérthetetlenül ismerteti a Királyság-Mag kilétét, akit az összes próféta örömmel várt. „Az ígéretek Ábrahámnak és az ő magvának adattak . . . , aki a Krisztus.” Azok, akik a Krisztus Jézusba vetett hit által Isten fiaivá lesznek, örökbefogadás útján belefoglaltatnak e magba. „Ha ti Krisztuséi vagytok, akkor valójában Ábrahám magva vagytok és ígéret szerint örökösök” (3:16, 29). A galátziabeliekhez írt levélben adott szép figyelmeztetést meg kell szívlelniük a Királyság-örökösöknek s mindazoknak, akik velük együtt fáradoznak: ’Álljatok szilárdan abban a szabadságban, amelyre Krisztus szabadított meg titeket!’ ’Ne szűnjünk meg tehát jót cselekedni, mert kellő időben aratunk, ha el nem lankadunk.’ ’Tegyünk jót mindenkivel, különösképpen azokkal, akik rokonaink a hitben’ (5:1; 6:9, 10).

18. Befejezésül milyen erőteljes figyelmeztetést és intést ad Pál a Galátziabeliekhez írt levélben?

¹⁸ A levél végül erőteljes figyelmeztetést tartalmaz azok számára, akik a test cselekedeteit gyakorolják, mert az ilyenek „Isten királyságát nem öröklik”. Forduljunk el tehát valamennyien a világ szennyes dolgaitól és viszályaitól, és szívünket teljes egészében az a vágy töltse be, hogy a szellem gyümölcseit teremjük, amelyek ezek: „szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség és önuralom” (5:19–23).