„Bíborárús”

Lidia Filippiben, Macedónia fővárosában élt. Ő azonban thiatirai volt, amely a Kis-Ázsia nyugati részén fekvő Lydia nevű terület egyik városa volt. Ezokból néhányan azt vetik fel, hogy a „Lidia” egy becenév volt, amit Filippiben adtak neki. Más szóval ő a „lydiai” volt, ugyanúgy, mint ahogy azt az asszonyt, akinek Jézus tanúskodott, „samáriai asszonynak” hívhatták (János 4:9). Lidia „bíbort” árult, vagy olyan cikkeket, amelyeket ezzel a színezőanyaggal festettek (Cselekedetek 16:12, 14). Régészek által feltárt feliratok bizonyítják, hogy mind Thiatirában, mind Filippiben voltak festékkészítők. Lehetséges, hogy Lidia elköltözött a munkája miatt, akár, hogy saját kereskedelmi tevékenységét folytathassa, akár az egyik thiatirai kelmefestő társaság képviselőjeként.

A bíbor festéket különféle forrásokból nyerhették. A legdrágább az volt, amelyet a tengeri puhatestűek bizonyos fajtáiból vontak ki. Az első századi római költő, Martialis szerint az egyik legjobb tíruszi (egy másik központ, ahol ezt az anyagot előállították) bíborból készült köpeny több mint 10 000 sestertiusba vagy 2500 dénárba is kerülhetett, ami egy munkás 2500 napi bérének felelt meg. Világos, hogy ezek a ruhadarabok olyan luxuscikkeknek számítottak, amelyeket csak kevesen engedhettek meg maguknak. Lidia tehát jó anyagi körülmények között élhetett. Mindenképpen képes volt felajánlani a vendégszeretetét Pál apostolnak és a társainak — Lukácsnak, Silásnak, Timótheusnak és talán másoknak is.

„Féli vala az Istent”

Lidia olyan volt, aki „féli vala az Istent”, de valószínűleg a judaizmushoz csatlakozott prozelita volt, aki a vallási igazság után kutatott. Bár jövedelmező állása volt, Lidia nem volt anyagias. Sőt, inkább időt szánt a szellemi dolgokra. „Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala”, és Lidia elfogadta az igazságot. Sőt, „megkeresztelkedék mind házanépével egybe” (Cselekedetek 16:14, 15).