KALODA
Emberek fogva tartására és büntetésére használt ókori eszköz. Egy faszerkezet, melybe az ülő helyzetben lévő áldozat lábát zárták (2Kr 16:10; Jr 20:2, 3). Ezzel együtt még gyakran közszemlére is tették a foglyot, és nyilvánosan gúnyolták. A római kalodákon számos nyílás volt, ennélfogva ha úgy kívánták, a két lábat egymástól távol is tudták rögzíteni, ami még kínzóbb fájdalmat okozott. A láb rögzítésére használt kalodát héberül szadh-nak hívták (Jób 13:27; 33:11), és mivel fából készült, a görög xüʹlon (fa) kifejezést használták rá. Amikor Pál és Silás Filippiben börtönbe került, a lábukat kalodába zárták (Cs 16:24).
A Héber Iratok más helyein egy másik szó, a mah·peʹkheth lett ’kalodának’ fordítva. Ebben a szóban benne van a csavarodás gondolata, és úgy tűnik, hogy a kalodába zárt személynek egy meggörnyedt, természetellenes testhelyzetet kellett felvennie. Kalodába szoríthatták a lábat, a kart és a nyakat, de az is lehet, hogy a nyak és a kar rögzítéséhez valamilyen más eszközt használtak. Talán kombinálták a kalodát és a nyakbilincset, hogy fogva tartsák mind a lábat, mind a nyakat és a kart (Jr 29:26; lásd még: Kecsk.). Abban a Törvényben, melyet Isten adott Izraelnek, egyetlen ilyesfajta eszközről sem történik említés, ahogyan börtönökről sem.