Kire tekinthetünk valódi igazságosságért?

„Az egész föld Bírája nem fog-e igazságot szolgáltatni?” (1MÓZES 18:25, The Holy Bible in Modern English, Ferrar Fenton.)

 1., 2. Hogyan reagál sok ember az igazságtalanság eluralkodására?

VALÓSZÍNŰLEG szomorúan tapasztalod a szaporodó igazságtalanságot. Hogyan reagálsz te személy szerint a valódi igazságosság hiányának eluralkodására?

² Néhányan úgy reagálnak, hogy kétségbe vonják egy igazságos Isten létezését. Sőt agnosztikusoknak vallják magukat. Bizonyára hallottad már ezt a kifejezést. Olyan személyekre vonatkozik, akik úgy érzik, hogy „semmiféle végső valóság [mint Isten] nem ismeretes és valószínű[leg] meg sem ismerhető”. Thomas H. Huxley biológus, a darwini evolúció XIX. századi egyik támogatója használta először ilyen értelemben az „agnosztikus” szót.a

 3., 4. Mi a háttere az „agnosztikus” szónak?

³ Vajon honnan származtatta Huxley az „agnosztikus” kifejezést? Valójában egy első századi jogász, Pál apostol kifejezéséből, amelyet ő más értelemben használt. Ez az egyik leghíresebb beszédben hangzott el. Ez a beszéd ma is lényeges, mivel egészséges alapot kínál nekünk arra, hogy megtudjuk, miként érvényesül majd az igazságosság mindenki számára, sőt mi több, hogyan fordíthatjuk azt javunkra személy szerint mi.

⁴ Az „agnosztikus” („ismeretlen”) szót a Pál által említett oltárról vették, amelyre az volt írva: „Egy Ismeretlen Istennek.” Pálnak e rövid beszédét feljegyezte az orvos Lukács, az Apostolok cselekedeteiről írt történelmi könyvének 17. fejezetében. A fejezet először rámutat, hogyan került Pál Athénba. A bekeretezett részben aztán (6. oldalon) elolvashatod Lukács bevezető felvilágosítását és a beszéd teljes szövegét.

 5. Mi volt az a helyzet, amelyben Pál elmondta beszédét az athéniaknak? (Olvasd fel Cselekedetek 17:16–31.)

⁵ Pál beszéde nagyon erőteljes és megérdemli a gondos vizsgálatunkat. A nagymérvű igazságtalanság közepette, amilyennel mi is körül vagyunk véve, sokat tanulhatunk belőle. Először figyeljük meg a leírást, amelyet a Cselekedetek 17:16–21-ben olvashatunk. Az athéniak büszkék voltak arra, hogy a híres tudományos központban éltek, ahol Szókratész, Platón, és Arisztotelész tanított. Athén emellett nagyon vallásos város is volt. Pál mindenütt láthatott maga körül bálványokat — Marsnak vagy Áresnek, a háború istenének, Zeusznak; Aesculapiusnak, a gyógyítás istenének; a kegyetlen tenger-istennek, Poszeidonnak; Dionüszosznak, Athénének, Erósznak, és másoknak szobrait.

 6. Mennyiben hasonlít a téged körülvevő terület ahhoz, amit Pál talált Athénban?

⁶ Mi lenne, ha Pál most a te városodat vagy környékét látná? Rengeteg bálványt, azaz vallásos szobrot láthatna még az úgynevezett keresztény országokban is. Máshol még többet látna. Az egyik útikönyv mondja: „A hindu istenek, amelyek nem hasonlítanak állhatatlan görög ’testvéreik’-hez, egyfeleségűek, és hitvesüket néha a leglenyűgözőbb erővel ruházták fel . . . Túlzás nélkül, milliókra rúg az istenek száma, akik az élet és a természet minden formájával foglalkoznak.”

 7. Milyenek voltak az ősi görög istenek?

⁷ Sok görög isten kicsinyesnek és erkölcstelennek volt lefestve. Viselkedésük napjainkban szégyenletes lenne, ha halandók követnék azt, sőt bűnös a legtöbb országban. Minden okod megvan rá, hogy eltűnődj azon, vajon miféle igazságot várhattak el a görögök annak idején ilyen istenektől. Pál mégis azt látta, hogy az athéniak különösen ragaszkodtak hozzájuk. Pál igazságos meggyőződéssel telve, kezdte nekik magyarázni a valódi keresztényiség magasztos igazságait.

Kihívó hallgatóság

 8. a) Milyen hiedelmek és nézetek jellemezték az epikureusokat? b) Mit hittek a sztoikusok?

⁸ Néhány zsidó és görög érdeklődéssel figyelt, de hogyan reagáltak a befolyásos epikureus és sztoikus filozófusok? Mint látni fogod, eszméik sok tekintetben hasonlítottak a mai általános hiedelmekhez, sőt némelyiket tanítják is az ifjaknak az iskolákban. Az epikureusok arra buzdítottak, hogy igyekezzünk az életből annyi gyönyört nyerni, amennyit csak tudunk, különösen gondolati gyönyöröket. Az ’együnk, igyunk, mert holnap meghalunk’ filozófájukat az alapelv és erkölcs hiánya jellemezte (1Korinthus 15:32). Nem hitték, hogy istenek teremtették a világegyetemet; ehelyett azt tartották, hogy az élet véletlen következtében jött létre egy mechanikus világegyetemben. Továbbá, hogy az istenek nem érdeklődnek az emberek iránt. S mit mondjunk a sztoikusokról? Ők logikát erőltettek, úgy vélekedve, hogy anyag és erő az elemi alapelvei a világegyetemnek. A sztoikusok elképzeltek egy személytelen istenséget, ahelyett, hogy Istenben mint Személyben hittek volna. Úgy érezték, hogy a végzet, vagy sors irányítja az emberi ügyeket.

 9. Miért volt kihívó az a helyzet, amelyben Pálnak beszélnie kellett?

⁹ Hogyan reagáltak az ilyen filozófusok Pál nyilvános tanítására? Kiváncsisággal vegyes szellemi gőg jellemezte az athéniakat akkoriban, és ezek a filozófusok vitatkozni kezdtek Pállal. Végül is az Areopagusra vitték. Az athéni piactér fölött, de a feltornyosuló Akropolisz alatt volt egy sziklás domb, ezt nevezték a háború istenéről, Marsról, vagyis Áresről Mars dombnak, illetve Areopagusnak. Az ősi időkben egy bíróság vagy Tanács ült össze ott. Pált az ítélő bíróság elé vihették; talán a tekintélyes Akropolisz és a híres Parthenon, valamint a többi templom és szobrok érdekében jöttek össze. Némelyek azt hitték, hogy (Pál) apostol veszélyt jelentett rájuk, mivel a római törvény megtiltotta idegen istenek bevezetését. De még ha csupán hitének tisztázására vagy képesített tanítói voltának bizonyítására vitték is oda, félelmetes hallgatósággal kellett szembenéznie. Vajon képes volt-e részletesen kifejteni fontos üzenetét anélkül, hogy elidegenítse őket magától?

10. Hogyan alkalmazott Pál tapintatot a felvilágosításainak bevezetésében?

¹⁰ Figyeld meg a Cselekedetek 17:22, 23-ból, milyen tapintatosan és bölcsen kezdte Pál. Mivel elismerte, milyen vallásosak voltak az athéniak, mennyi sok bálványuk volt, néhányan dicséretnek vehették a jelenlevők közül. Ahelyett, hogy Pál támadta volna őket sokistenhívésükért, arra az oltárra összpontosított, amelyet „Egy Ismeretlen Istennek” szenteltek. Történelmi bizonyíték mutatja, hogy volt ilyen oltár, és ez a tény erősíti a Lukács beszámolójába vetett bizalmunkat. Pál ugródeszkának használta azt az oltárt. Az athéniak értékelték a tudományt és a logikát. Mégis elismerték, hogy van olyan isten, aki előttük „ismeretlen” (görögül: a΄gno·stos). Tehát csak logikus volt, hogy megengedték Pálnak a megmagyarázást. Ugye senki sem találhatott hibát az érvelésében?

Vajon Isten megismerhetetlen?

11. Miképpen érte el Pál, hogy hallgatói az igaz Istenről elgondolkozzanak?

¹¹ Nos, milyen volt ez az „ismeretlen Isten”? „Az Isten” alkotta a világot és mindent, ami abban van. Senki sem tagadhatja, hogy a világegyetem létezik, hogy vannak növények és állatok, és hogy mi, emberek is létezünk. Az a hatalom és értelem, sőt bölcsesség, amely mindezek létezésében megnyilvánul, inkább egy bölcs és hatalmas Teremtő létezésére mutat, mintsem a véletlenre. Lényegében Pál érvelésének vonala a mi időnkben még inkább érvényes (Jelenések 4:11; 10:6).

12., 13. Milyen modern bizonyíték támogatja Pál hatásos érvelését?

¹² Nemrégiben egy angol csillagász, Sir Bernard Lovell az In the Centre of Immensities (A mérhetetlenség központjában) című könyvében a legegyszerűbb földi életformák végtelen összetett voltáról írt. Azt is felvetette, hogy vajon létre jöhetett-e ilyen élet véletlenül. Következtetése szerint: „Csupán a legkisebb fehérje molekula . . . véletlen létrejöttének valószínűsége elképzelhetetlenül csekély. Az idő és tér korlátolt feltételein belül, amelyek közt mi vizsgálódhatunk, a valóságban nulla.”

¹³ Vagy figyeljük meg a másik végletet — a világegyetemet. A csillagászok elektronikus eszközöket használnak eredetének tanulmányozására. És mit találtak? Robert Jastrow ezt írta a God and the Astronomers (Isten és a csillagászok) című könyvében: „Most látjuk, hogy hogyan vezet a csillagászati bizonyíték a világ eredetének bibliai nézetéhez.” „Mert a tudós számára, aki az értelem hatalmának hitében élt, a történet rossz álomként végződik. Megmászta ugyanis a tudatlanság hegyeit; már-már ott van, hogy meghódítja a legmagasabb csúcsot; s amint feltornázza magát az utolsó sziklára, egy csoport teológus [a teremtésben hívő személyek] fogadja ott, akik már évszázadok óta ott ültek.” (Vö. Zsoltárok 19:1, [19:2, Károli].)

14. Milyen logika támogatja Pál azon megállapítását, hogy Isten nem lakik ember alkotta templomokban?

¹⁴ Láthatjuk, milyen gondosan magyaráz Pál a Cselekedetek 17:24-ben, és ez vezet a következő gondolatához a 25. versben. A hatalmas Isten, aki létre tudta hozni „a világot és mindent, ami abban van”, bizonyára nagyobb, mint az anyagi világ (Zsidók 3:4). Nem volna tehát értelmes dolog azt gondolni: őt arra lehet korlátozni, hogy templomokban lakjon, különösen, ha azt olyan emberek építették, akik nyíltan elismerik: ő „ismeretlen” előttük. Milyen határozott csattanó a filozófusok számára, akik talán éppen abban a pillanatban pillantottak fel a fölöttük magasló sok templomra! (1Királyok 8:27; Ésaiás 66:1).

15. a) Miért kellett Pál hallgatóinak elméjében ott lennie Athénének? b) Milyen következtetéshez vezet az, hogy Isten az Adományozó?

¹⁵ Pál hallgatói bizonyára tisztelettel adóztak védő istennőjük, Athéné valamelyik akropoliszi szobrának. A Parthenonban a tisztelt Athéné elefántcsontból vagy aranyból volt. Egy másik Athéné szobor 70 láb magasan állt és a tenger felől a hajókról is látni lehetett. Az Athéné Polias szoborról pedig azt mondták, hogy az égből esett le; az emberek rendszeresen új kézimunka palástot hoztak rá. De ha az az Isten, akit nem ismertek azok az emberek, a Legfelségesebb, és ő teremtette a világegyetemet, miért szorult volna rá olyan dolgokra, amelyeket emberek hozhatnak neki? Ő ad mindent, amire szükségünk van: az „élet”-ünket, a „leheletet”, amelyet az élet fenntartására be kell szívnunk, és „mindent”, beleértve a napot, az esőt, és a termékeny földet, amelyben az élelmünk nő (Cselekedetek 14:15–17; Máté 5:45). Ő az Adományozó, mi vagyunk az elfogadók. Az Adományozó bizonyára nem alárendeltje az elfogadónak.

Mindenki — egy emberből

16. Milyen véleménye volt Pálnak az ember eredetéről?

¹⁶ Ezután a Cselekedetek 17:26-ban Pál olyan igazságot közöl, amelyen sok embernek el kell gondolkoznia, különösen ma, amikor sok faji igazságtalanság történik. Pál azt mondja, hogy a Teremtő „egy emberből alkotta meg az emberek minden nemzetét, hogy lakozzanak az egész föld színén.” Az az eszme, amely szerint az emberi faj egyetlen egység vagy testvériség (beleértve ennek az eszmének az igazságszolgáltatásra vonatkozó jelentőségét), elgondolkoztató volt ezen emberek számára, mert az athéniak úgy vélték, hogy ők különleges származásúak, ami megkülönbözteti őket a többi embertől. Pál azonban elfogadta a Mózes első könyve beszámolóját az első emberről, Ádámról, aki mindannyiunk őse volt (Róma 5:12; 1Korinthus 15:45–49). Te azonban azt kérdezheted: ’Fenntartható-e ez a felfogás a mi modern, tudományos korszakunkban?’

17. a) Hogyan mutat néhány modern bizonyíték ugyanabba az irányba, mint Pál? b) Miképpen tanúskodik ez az igazságosságról?

¹⁷ Az evolúció elmélete azt a látszatot kelti, hogy az ember különböző helyeken és különböző típusokban fejlődött ki. A múlt év elején azonban a Newsweek „The Search for Adam and Eve” (Kutatás Ádám és Éva után) témának tartotta fenn a tudományos rovatát. A genetika területén elért újabb fejlődésre összpontosította figyelmét. Mialatt, ahogy el is várhattuk, nem minden tudós ért egyet vele, a felmerülő kép ahhoz a következtetéshez vezet, hogy minden embernek közös őse van. Mint ahogy a Biblia már régen megmondta, mindannyian testvérek vagyunk, ezért nem illetik-e meg mindannyiunkat ugynazok a jogok? Vajon nem jogosít-e fel ez mindannyiunkat pártatlan bánásmódra, bármilyen is a bőrünk színe, hajunk típusa, vagy egyéb külső jellegzetességünk? (1Mózes 11:1; Cselekedetek 10:34, 35). Azonban mégis tudnunk kell, hogyan és mikor lesz meg az igazságosság az egész emberiség számára.

18. Milyen alapja volt Pálnak arra a megállapításra, hogy hogyan bánik Jehova az emberekkel?

¹⁸ Nos, Pálnak a 26. versben tett megállapítása szerint a Teremtőtől elvárható, hogy legyen akarata, vagy igazságos szándéka az emberiséggel kapcsolatban. Az apostol tudta, hogy amikor Isten Izrael nemzetével ténykedett, meghatározta, hol éljenek, és más nemzetek hogyan bánjanak velük (2Mózes 23:31, 32; 4Mózes 34:1–12; 5Mózes 32:49–52). Pál hallgatói természetesen nagy büszkén elsősorban önmagukra vonatkoztatták magyarázatait. És valóban, akár tudták, akár nem, Jehova Isten prófétailag kifejezte akaratát arra az időre vonatkozóan, azaz a történelem azon pontjára, amikor Görögországnak az ötödik nagy világhatalommá kellett válnia (Dániel 7:6; 8:5–8, 21; 11:2, 3). Mivel ő képes még nemzeteket is irányítani, vajon nem ésszerű, hogy tanulnunk kell róla?

19. Miért ésszerű Pál érvelése a Cselekedetek 17:27-ben?

¹⁹ Nem mintha tudatlanságban hagyott volna bennünket maga felől, hogy sötétben tapogatózzunk. Alapot szolgáltatott az athéniaknak és nekünk is arra, hogy ismeretet szerezzünk róla. Pál később a Róma 1:20-ban ezt írta: „[Isten] láthatatlan tulajdonságai a világ teremtése óta világosan láthatók, mert a megalkotott dolgokból felfoghatók, még az ő örökkévaló hatalma és istensége is.” Éppen ezért Isten nincs messze egyikünktől sem, ha meg akarjuk találni őt és tanulni akarunk róla (Cselekedetek 17:27).

20. Mennyiben igaz az, hogy Isten által „élünk, mozgunk és vagyunk”?

²⁰ Az értékelésünk erre kell hogy ösztönözzön bennünket, ahogy a Cselekedetek 17:28 javasolja. Isten adott nekünk életet. Valójában nem is olyan egyszerű életet, mint a fáknak. Mi, és az állatok többsége, magasab rendű életképességgel rendelkezünk, el tudunk mozdulni. Vajon nem tesz ez boldoggá bennünket? De Pál még tovább vezeti a dolgot. Mi értelmes teremtményekként, személyiségekként élünk. Isten adta agyunk képessé tesz arra, hogy gondolkozzunk, felfogjunk elvont alapelveket (mint amilyen a valódi igazságosság), és reménykedjünk — igen, az Isten akaratát megvalósító jövőbe tekintsünk. Amint észrevehetitek, Pálnak tudatára kellett ébrednie, hogy az epikureusoknak is osztályrészként juthat ezt elfogadni. Hogy ehhez hozzásegítse őket, idézett bizonyos görög költőket, akiket ők ismertek és tiszteltek, és akik hasonlóképpen beszéltek: „Mert mi is az ő leszármazottai vagyunk.”

21. Milyen módon kell, hogy érintsen minket az a tény, hogy Isten leszármazottai vagyunk?

²¹ Ha az emberek elismerik, hogy mi a Legfelségesebb Isten leszármazottai vagy alkotásai vagyunk, csak illő dolog, hogy őreá tekintsenek irányításért a tekintetben, hogy hogyan éljenek. Csak csodálni lehet Pál bátorságát, amint ott állt majdnem az Akropolisz árnyékában. Bátran azzal érvelt, hogy a mi Teremtőnk biztosan nagyobb, mint az ember alkotta szobor, még a Parthenonban álló arany- és elefántcsont szobornál is nagyobb. Mindannyiunknak, akik elfogadjuk Pál megállapítását, hasonlóképpen egyet kell értenünk azzal is, hogy Isten nem hasonlít egyetlen bálványhoz sem, amelyet ez emberek manapság imádnak (Ésaiás 40:18–26).

22. Milyen szerepe van a bűnbánatnak abban, hogy igazságos ítéletben részesüljünk?

²² Ez nem csupán technikai részlet, amelyet az ember elméjével felfog és aztán él tovább, ahogyan addig. Pál ezt tisztázza is a 30. versben: „Igaz, az ilyen tudatlanság idejét elnézte az Isten [tudniillik, hogy Istent kis bálványokhoz hasonlónak képzelték, és hogy elfogadja az ilyeneken át történő imádatot], mégis most azt mondja az emberiségnek, hogy mindannyian, mindenütt tartsanak bűnbánatot.” Így, miközben felépítette beszédét az erőteljes végkövetkeztetésig, Pál meglepő ponthoz vezetett — a bűnbánathoz! Ha tehát Istenre tekintünk valódi igazságosságért, az azt jelenti, hogy megbánást kell tanúsítanunk. Mit követel meg ez tőlünk? És hogyan szolgáltat Isten mindnyájunknak igazságot?

[Lábjegyzet]

Tudsz-e felelni rá?

◼ Milyen vallási állapotokat talált Pál Athénban, és mennyiben létezik ma hasonló állapot?

◼ Milyen tekintetben nagyobb az Isten az összes hamis istenségeknél, amelyeket Athénban imádtak Pál napjaiban?

◼ Azzal a móddal kapcsolatban, ahogyan Isten megteremtette az emberi fajt, vajon melyik tény jelenti azt, hogy kell lennie egy mindenki számára érvényes igazságszolgáltatásnak?

◼ Hogyan kell az embernek reagálni Isten nagyságának ismeretére?

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Igazságosság mindenki számára (Cselekedetek 17. fejezete)

„16 Amíg Pál Athénban várakozott rájuk, a benne levő szellem erősen háborgott a bálványokkal teli város láttán. 17 Emiatt a zsinagógában érvekkel igyekezett meggyőzni a zsidókat és másokat is, akik Istent imádták, és minden nap a piactéren pedig azokat, akiket éppen ott talált. 18 Némelyek pedig az epikureus és a sztoikus filozófusok közül vitatkozni kezdtek vele, és egyesek azt mondták: ’Mit akarhat ez a csacsogó mondani?’ Mások: ’Idegen istenségek hirdetőjének látszik.’ Ez azért volt, mert hirdette a Jézusról és a feltámadásról szóló jó hírt. 19 Megragadták hát őt és az Areopagusra vitték, mondván: ’Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyről te beszélsz? 20 Mert olyan dolgokat ismertetsz meg velünk, amelyek idegenek a mi fülünknek. Ezért szeretnénk megtudni, mit jelentenek ezek.’ 21 Valójában az athéniak és az ott-tartózkodó idegenek semmi mással nem töltötték szabad idejüket, csak azzal, hogy újdonságokat mondjanak vagy halljanak. 22 Előállt pedig Pál az Areopagus közepén és így szólt:

„Athéni férfiak! Látom, hogy minden dologban másoknál inkább átadtátok magatokat az istenségek félelmének. 23 Mert amikor körbejártam és gondosan megfigyeltem istentiszteleti tárgyaitokat, találtam egy oltárt is, amelyre ez volt fölírva: ’Egy Ismeretlen Istennek.’ Nos, hát én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül isteni odaadással tiszteltek. 24 Az Isten, aki a világot és az összes abban levő dolgokat megalkotta — mivel ő égnek és földnek Ura — emberkéz alkotta templomokban nem lakik, 25 sem emberi kezek segítségére nem szorul, mintha bármire szüksége volna, hiszen ő maga ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. 26 És egy emberből alkotta meg az emberek minden nemzetét, hogy lakozzanak a föld egész színén, és elrendelte a meghatározott időket és az emberek tartózkodásának kijelölt határait, 27 hogy keressék Istent, ha talán kitapogathatnák és tényleg megtalálnák őt, jóllehet a valóságban nincs messze egyikünktől sem. 28 Mert őáltala élünk, mozgunk és létezünk, miképpen költőitek közül is mondták egyesek: ’Mert mi is az ő leszármazottai vagyunk.’

29 Látva tehát, hogy az Isten leszármazottai vagyunk, ne képzeljük, hogy az isteni Lény aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz, vagy valami emberi művészet vagy leleményesség faragványához hasonló. 30 Igaz, az ilyen tudatlanság idejét elnézte az Isten, mégis most azt mondja az emberiségnek, hogy mindannyian, mindenütt tartsanak bűnbánatot. 31 Mert kitűzött egy napot, amelyen megítélni szándékozik a lakott földet igazságosságban egy általa kijelölt férfi útján, és erről minden embert biztosított azzal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül.”

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

A világegyetem teremtés útján jött létre

1980-ban dr. John A. O’Keefe (A National Aeronautics and Space Administration-tól [Országos Repülésügyi és Űrkutatási Hivatal]) ezt írta: „Aláírom Jastrow nézetét, amely szerint a modern csillagászat megbízható bizonyítékot talált arra nézve, hogy a világegyetem teremtés útján jött létre, mintegy tizenöt vagy húszmilliárd évvel ezelőtt.” „Megindítónak találtam, hogyan láthatjuk a Teremtésről szóló bizonyítékot . . . világosan megnyilvánulni minden körülöttünk levő dolgon, a sziklákon, az égen, a rádióhullámokon és a fizikai legalapvetőbb törvényein.”

[Kiemelt rész a 9. oldalon]

„Kutatás Ádám és Éva után”

A fenti cím alatt a Newsweek című lap egyik cikke egyebek közt ezt írta: „A veterán ásatásvezető Richard Leakey 1977-ben kijelentette: ’Nincsen olyan egyedüli központ, ahol az újkori ember megszületett.’ A genetikusok mégis hajlanak most arra, hogy másképpen higgyenek . . . ’Ha ez helyes — márpedig én fogadni mernék, hogy helyes —, akkor ez a gondolat roppant nagy fontosságú’ — mondja Stephen Jay Gould, a Harvard Egyetem őslénytan kutatója és tanulmányírója. ’Ez tökéletesen megérteti velünk, hogy a külső megjelenésben fellelhető eltérések ellenére, minden ember valójában egyetlen egésznek a része, amelynek az eredete egyetlen helyre és egy egészen közeli dátumra vezethető vissza. Létezik egyfajta biológiai testvériség, ami sokkal mélyebb, mint valaha is megértettük volna’ ” (1988. január 11.).