Nem házalói Isten Szavának

„PÉNZÉRT adtuk szolgálatunkat.” Ezek voltak egy korábbi „telefon-imaszolgáltató” szavai, akit az amerikai tévéprédikátorokkal kapcsolatos egyik vizsgálati riport során kérdeztek meg 1991 végén.

Ez a program az Egyesült Államokban működő három televíziós evangéliumhirdetőre irányította a figyelmet. Felfedte, hogy csak ez a három ember a dollárok tízmillióitól fosztja meg az embereket minden évben. Az egyik „szolgát” úgy írta le, mint aki az „adománygyár iparművésze”. Mindannyian számos csalásba keveredtek. Meglep ez téged?

A vallás megméretés alatt van

Nemcsak a televíziós igehirdetést hanem az ortodox és a középutas vallásokat is fürkésző tekintettel vizsgálják a kormányzatok, magánnyomozó ügynökségek és a közemberek. Némely esetben az egyházi tulajdonban levő értékpapírok, a vallásilag támogatott politikai érdekek és a jól megfizetett papság fényűző élete felvetik a szabályosság kérdését.

Hogyan felel meg néhány vallási vezető annak a nemes leírásnak, amit Pál apostol közel 2000 évvel ezelőtt adott a keresztény szolgálatról? Ő azt írta: „Mert mi nem házalunk az Isten Szavával, mint sokan, hanem őszintén, mint Istentől küldöttek szólunk Isten szeme előtt Krisztussal együtt” (2Korinthus 2:17, NW). Ki felel meg ennek a leírásnak napjainkban?

Hogy segítsünk mérlegelni a dolgokat, nézzük meg közelebről, hogy Pál és munkatársai hogyan finanszírozták keresztényi szolgálatukat. Mimódon különbözött az napjainak más szolgálataitól?

Az első század utazó prédikátorai

Nem Pál volt az egyedüli utazó prédikátor. Azokban a napokban sokan keltek útra, hogy hirdetve terjesszék a vallással és a filozófiával kapcsolatos nézeteiket. A bibliaíró Lukács „lézengő zsidó ördögűzők”-ről beszél (Cselekedetek 19:13). Amikor Jézus Krisztus elítélte a farizeusokat, hozzátette: „Megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek” (Máté 23:15). Maga Jézus is egy utazószolga volt. Kiképezte apostolait és a tanítványait, hogy utánozzák őt nem csak Júdeában és Szamáriában prédikálva, hanem „a földnek mind végső határáig” (Cselekedetek 1:8).

Utazásaik során Jézus követői találkoztak nem zsidó prédikálókkal is. Athénban Pál összeütközésbe került epikuroszi sztoikus filozófusokkal (Cselekedetek 17:18). A Római Birodalomban mindenhol a cinikusok dagályos szónoklatokkal gyakoroltak rábeszélést. Isis és Serapis imádói a szabad emberek vallási és társadalmi egyenlőségének ígéreteivel az asszonyokra és a rabszolgákra terjesztették ki befolyásukat. A Kelet termékenységi kultusza ugródeszkaként szolgált a görög—római világ számos misztikus vallása számára. A bűn miatti bűnhődés ígérete és az isteni titkokban való részesülés vágya Demeter, Dionüszosz és Kübelé hamis istenségeihez vonzotta a követőket.

Hogyan fedezték a költségeket?

Az utazás azonban költséges volt. A fuvardíj, az útvám és a hajózási költségek mellett az utazóknak szükségük volt élelemre, szállásra, tűzifára, ruházatra és egészségügyi gondozásra is. A prédikátorok, tanítók, filozófusok, misztikusok ezeket a szükségleteket öt fő módon elégítették ki: 1. fizetésért tanítottak; 2. elfoglaltak olyan állásokat, melyekben alantas feladatokat és szakmákat végeztek; 3. elfogadták a vendégszeretetet és az önkéntes adományokat; 4. gazdag pártfogókhoz csatlakoztak, gyakran mint gyermeknevelők, és 5. kéregettek. Hogy felkészítse magát az elutasításokra, a híres koldus, a cinikus filozófus Diogenész még élettelen szobroktól is alamizsnát kéregetett.

Pál ismert olyan prédikátorokat, akik keresztény szolgáknak vallották magukat, de bizonyos görög filozófusokhoz hasonlóan a gazdagokkal barátkoztak és a szegényektől loptak. Ő megdorgálta a Korinthusban levő gyülekezetet, mondván: „Eltűritek . . ., ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket” (2Korinthus 11:20, Ökumenikus fordítás). Jézus Krisztus sohasem kéregetett semmit, s Pál és az ő munkatársai sem. A korinthusi kolduló evangélisták azonban „hamis apostolok, álnok munkások” és Sátán szolgái voltak (2Korinthus 11:13–15).

Jézusnak a tanítványaihoz intézett utasításai eleve kizárták a fizetségért való tanítást. „Ingyen vettétek, ingyen adjátok” — tanácsolta Jézus (Máté 10:8). Bár a kéregetés általános volt, lenézték azt azokban a napokban. Példázatainak egyikében Jézus egy bizonyos gazdasági intézőt ábrázol, aki azt mondja: „Koldulni szégyenlek!” (Lukács 16:3). Így hát a bibliai elbeszélésben sehol sem találunk olyat, hogy Jézus hűséges követői pénzt vagy javakat kéregetnek. Ők a következő alapelv szerint éltek: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Thessalonika 3:10).

Jézus arra buzdította tanítványait, hogy kétféle módon gondoskodjanak szükségleteikről. Először tehetik úgy, ahogy Pál mondta: „az evangyéliomból éljenek”. Hogyan? Úgy, hogy elfogadják az önként adott vendégszeretetet (1Korinthus 9:14; Lukács 10:7). Másodszor, maguk gondoskodhatnak magukról anyagiak terén (Lukács 22:36).

Pál által alkalmazott alapelvek

Hogyan alkalmazta Pál az előbb említett alapelveket? Nos, az apostol második missziós útjára vonatkozóan Lukács azt írta: „Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és másnap Neápolisba; onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot.” Az ezzel járó utazási, élelmezési és szállodai költségekről ők maguk személyesen gondoskodtak (Cselekedetek 16:11, 12).

Végső soron, egy Lydia nevű asszony elfogadta „a miket Pál mond vala. Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket” (Cselekedetek 16:13–15). Végül is talán Lydia vendégszeretete miatt írhatta Pál a Filippiben levő hívőtársainak: „Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az első naptól fogva mind ez ideig” (Filippi 1:3–5).

Lukács számos esetet idéz olyan emberekről, akik szívesen fogadták ezeket az utazó keresztény munkásokat (Cselekedetek 16:33, 34; 17:7; 21:7, 8, 16; 28:2, 7, 10, 14). Ihletett leveleiben Pál méltányolta és köszönetet mondott a kapott vendégszeretetért és adományokért (Róma 16:23; 2Korinthus 11:9; Galátzia 4:13, 14; Filippi 4:15–18). Mégis sem ő, sem társai nem tettek célzásokat arra, hogy számukra ajándékokat vagy anyagi támogatást kell adni. Jehova Tanúi elmondhatják, hogy ez a kitűnő magatartás még mindig látható az ő utazófelvigyázóik között.

Nem a vendégszeretet függvénye

Pál nem a vendégszeretetre támaszkodott. Ő megtanult egy mesterséget, ami kemény munkát és hosszú órákat vett igénybe, de egy csekély munkabért eredményezett. Amikor az apostol misszionáriusként Korinthusba érkezett, „egy Akvila nevű . . . zsidóra talált . . . és feleségére Prisczillára . . . hozzájuk csatlakozék. És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala . . . ugyanis sátorcsinálók valának (Cselekedetek 18:1–3).

Később Pál Efézusban még mindig keményen dolgozott. (Vö. Cselekedetek 20:34; 1Korinthus 4:11, 12.) Talán arra specializálta magát, hogy cilicium-mal, a szülővárosából való durva kecskeszőrből készült sátoranyaggal dolgozzon. El tudjuk képzelni Pált, amint egy zsámolyon ül, munkaasztala fölé hajolva késő éjszakáig szab és varr. Mivel a műhely zaja valószínűleg csekély volt, megkönnyítette Pál számára a beszélgetést, mialatt keményen dolgozott, és így talán alkalma volt tanúskodni a műhely tulajdonosának, az alkalmazottaknak, a rabszolgáknak, az ügyfeleknek és a barátoknak. (Vö. 1Thessalonika 2:9.)

A misszionárius Pál visszautasította, hogy kereskedjen szolgálatával, vagy bármi módon is azt a benyomást keltse, hogy ő Isten Szavából anyagi nyereséget húz. Azt mondta a thessalonikabelieknek: „Magatok is tudjátok, mimódon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül. Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére. Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek” (2Thessalonika 3:7–9).

A huszadik századi követők

Jehova Tanúi napjainkban Pál kitűnő példáját követik. A vének és kisegítőszolgák nem fogadnak el fizetést, sőt még illetményt sem a gyülekezetektől, ahol szolgálnak. Ehelyett, mint mindenki más, úgy gondoskodnak családjukról, hogy legtöbbjük munkát vállal. A teljes idejű úttörőszolgák is gondoskodnak magukról, sokan csak annyit dolgoznak, amennyi épp elég az alapvető szükségleteik kielégítéséhez. Néhány Tanú minden évben saját költségén távoli, a Jóhírrel ritkán bemunkált területekre utazik prédikálni. Ha a helybeli családok meghívják őket étkezésre vagy szállást ajánlanak fel nekik, ezt értékelik, de nem élnek vissza az ilyen vendégszeretettel.

A Jehova Tanúi által végzett minden prédikálás és tanítás önkéntes, és ők sohasem számítanak fel semmit szolgálatukért. Egy csekély adományt azonban a világraszóló prédikálómunkájuk számára e célból elfogadnak, és továbbítanak a Watch Tower Society számára (Máté 24:14). A Tanúk szolgálata semmilyen módon sem kereskedelmi célú. Pálhoz hasonlóan mindannyian igazán elmondhatják: „Ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát” (2Korinthus 11:7). Jehova Tanúi „nem házalói Isten Szavának” (NW).

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

HOGYAN ADOMÁNYOZNAK NÉHÁNYAN A KIRÁLYSÁG-PRÉDIKÁLÓMUNKA SZÁMÁRA

◻ A VILÁGMÉRETŰ MUNKA TÁMOGATÁSA: Sokan félretesznek vagy előirányoznak egy bizonyos összeget arra, hogy a következő felirattal ellátott ládába helyezzék: „Adományok a Társulat világméretű munkájára — Máté 24:14.” A gyülekezetek minden hónapban továbbítják ezt az összeget a brooklyni központba, vagy a legközelebbi fiókhivatalba.

◻ AJÁNDÉKOK: Az önkéntes pénzadományokat közvetlenül a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania, 25 Columbia Heights, Brooklyn, New York 11201. címére vagy a Társulat helyi fiókhivatalához lehet küldeni. Ékszerek és más értékek is képezhetik az adomány tárgyát. Az adományt kísérje egy rövid levél azzal a megállapítással, hogy ez egyértelmű adomány az adományozó részéről.

◻ FELTÉTELHEZ KÖTÖTT ADOMÁNY-ELRENDEZÉS: Olyan módon is lehet pénzt adományozni az Őr Torony Társulatnak, hogy az adományozó haláláig a pénz letétben marad a Társulatnál azzal a feltétellel, hogy szükség esetén visszakerül az adományozóhoz.

◻ BIZTOSÍTÁS: Életbiztosítási kötvény vagy nyugdíjazási szándék kedvezményezettjeként is lehet az Őr Torony Társulatot megnevezni. Az ilyen elrendezésről értesíteni kell a Társulatot.

◻ BANKSZÁMLÁK: Bankszámlák, letétnyugták vagy egyéni nyugdíjszámlák helyezhetők el az Őr Torony Társulatnál kezelés céljából, vagy elhalálozás esetén értékük kifizethető az Őr Torony Társulatnak, a helyi bankelőírások szerint. Az ilyen elrendezésről értesíteni kell a Társulatot.

◻ RÉSZVÉNYEK ÉS KÖTVÉNYEK: Részvények és kötvények adományozhatók az Őr Torony Társulatnak akár oly módon, hogy a részvény vagy a kötvény egyértelműen a Társulatnak szánt adomány, akár olyan elrendezés alapján, mely szerint a jövedelmet továbbra is az adományozónak kell kifizetni.

◻ INGATLAN: Eladható ingatlant is lehet az Őr Torony Társulatnak adományozni akár oly módon, hogy ez az adományozó egyértelmű ajándéka, akár oly módon, hogy az adományozóé az életfogytiglanig tartó haszonélvezet és az adományozó továbbra is az ingatlanban lakik élete hátralevő részében. Ingatlan adományozása előtt, kérjük, az adományozó lépjen kapcsolatba a Társulattal.

◻ VÉGRENDELETEK ÉS LETÉTEK: Tulajdont és pénzt is lehet a pennsylvaniai Őr Torony Biblia és Traktátus Társulatra hagyni törvényes végrendelet által, vagy a Társulatot lehet megnevezni a letét kedvezményezettjeként. A vallási szervezetnél elhelyezett letét bizonyos adókedvezményekkel jár. A végrendelet vagy a letét egy példányát kérjük a Társulatnak elküldeni.

Ilyen ügyekben további felvilágosításért írj a Treasurer’s Office, Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania, 25 Columbia Heights, Brooklyn, New York 11201 vagy a Társulat helyi fiókhivatalának címére.

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

SEGÍTENI AKART

A TIZENEGY éves Tiffany iskolás lány a louisianai Baton Rouge-ban (USA). Legutóbb ez a fiatal Jehova Tanúja egy tanulmányt készített az „Oktatás Amerikában” témáról. Ennek eredményeként Tanú szülei ezt a levelet kapták az iskola igazgatójától:

„Az Amerikai Oktatás Hetében minden osztály számára egy kiemelkedő tanulmány hangzik el az iskola rádiójában. Örömömre szolgált, hogy Tiffany tanulmányát használták fel ma reggel. Ő valóban egy figyelemre méltó fiatal hölgy. Kiegyensúlyozott, magabiztos, tehetséges és szívélyes. Ritkán láttam hatodik osztályost ilyen sok tulajdonsággal rendelkezni. Tiffany valóságos kincs az iskolánk számára.”

Tiffany megszerezte az első helyet a tanulmányi versenyen. Ezután írt a Watch Tower Society-nak és azt mondta: „Valószínűleg csak azért nyertem meg a versenyt, mert a Fiatalok kérdései — Gyakorlatias válaszok című kiadvány . . . oktatással kapcsolatos fejezeteit használtam . . . Nagyon köszönöm e hasznos és lelkesítő könyv kiadását. Az első díjat nyert tanulmányommal hét dollárt nyertem. Ezzel a 7 dollárral, és további 13 dollárral, összesen tehát 20 dollárral hozzájárulok a világraszóló prédikálómunkához . . . Ha majd felnövök, remélem, hogy jelentkezem Bétel-szolgálatra.”

[Kép a 26. oldalon]

Időnként Pál sátorkészítéssel keresett pénzt megélhetése számára