Őrizzük meg a keresztény egységet az üzleti kapcsolatokban!
„Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek egységben együtt lakoznak! ” (ZSOLTÁROK 133:1).
1. Miért oly kívánatos dolog a keresztény egység?
VALÓBAN ’jó és gyönyörűséges a keresztény testvérek számára egységben együtt lakozni’ , különösen ma, amikor oly nagy a széthúzás a világban. Ahol nagy az őszinte egység, ott az szépséget is teremt, és a testvéri szeretet szoros kötelékét hozza létre az emberek között, és azok örömmel tartózkodnak egymás társaságában. A széthúzás viszont csúnya dolog, és neheztelést, haragot, elhidegülést eredményez az ember környezetében.
2. Hogyan növeli a testvéri egységünket még az üzleti ügyekben is a bibliai alapelvekkel kapcsolatos közös nézetünk?
2 Amikor a keresztények üzleti kapcsolatot létesítenek Jehova más szolgáival, a bibliai alapelvekkel kapcsolatos közös nézetüknek erősítenie kellene testvéri egységüket. Jehova Tanúi gyülekezetének egyik felvigyázója ezt így fogalmazta meg: „Amikor a világban egyre csökken a megbízhatóság, felüdítő érzés elvhű keresztény társakkal dolgozni. Nem kell minden percben ’résen lennünk’ . Ebben a rendszerben egyre ritkábban találunk tiszta, becsületes üzlettársakat. Milyen kellemes, amikor becsületes emberekkel dolgozhatunk együtt, akik nem dohányoznak és nem használnak közönséges beszédet, tudnak magukon uralkodni, és nem az anyagias mohóság a legfőbb indítékuk! ”
3. a) Milyen üzleti kapcsolatokban lehetnek érdekeltek a hívőtársak? b) Milyen alapelvek vezéreljék az üzleti kapcsolatokat?
3 De a többi között miféle üzleti kapcsolatban lehetnek egymással a hívőtársak? Egyik eset az, amikor két vagy több keresztény elhatározza, hogy közös üzleti vállalkozásba kezd. A másik eset, amikor az egyik munkaadó, a másik pedig munkavállaló, vagy alkalmazott. Egy további esetben a keresztény egy terméket vagy valamilyen szolgáltatást kínál fel egy hívőtársának. Bármilyen üzleti kapcsolatban a Jehova ihletett Szavában feljegyzett becsületességre és feddhetetlenségre vonatkozó alapelvek kell hogy irányítsák a cselekedeteiket. Csak így erősödhet a testvéri egység és az együttmunkálkodás öröme. (1Korinthus 10:31.)
4. Milyen veszélyek leselkednek a keresztényekre az üzleti életben?
4 Mindazonáltal fennáll annak a veszélye, hogy egyeseknél nem marad meg a magasabb rendű keresztény szemléletmód. Talán kezdenek túl sokat törődni a saját érdekeikkel. (Filippi 2:4.) A pénz fontosabbá lesz számukra, mint a keresztény egység. Az üzleti dolgokban tanúsított önzés azonban tönkreteheti a testvéri kapcsolatokat és Jehovával való kapcsolatukat is. Sohase engedjük, hogy ez bekövetkezzék! (János 13:34, 35; Zsidók 13:5; 1Timótheus 3:2, 3; 1János 3:16; 4:20, 21.)
Szabályszerű megállapodás
5. Hogyan mutatja meg Ábrahám tapasztalata a mező vásárlásakor a szabályszerű megállapodás értékét?
5 Az üzleti életben előforduló félreértések elkerülése végett figyeljük meg, milyen módon vásárolt meg Ábrahám egy darab földet. „Odamérte Efronnak az ezüstöt, amelyet az mondott neki Khéth fiainak hallatára, a kereskedőknél szokásos négyszáz ezüst sekelt. Így lett Efronnak Makpelában levő mezeje . . . Ábrahám igazolt tulajdona, megvásárolt birtoka, Khéth fiainak és mindazoknak szeme előtt, akik az ő városának kapuján bemennek. ” Ez nem kölcsönös bizalom alapján kötött, írásba nem foglalt megállapodás volt. Szabályszerű megállapodás volt, amely tanúk jelenléte által nyert megerősítést. Nem lehetett félreértés abban a tekintetben, hogy mit vásároltak meg és mi volt a pontos ára. (1Mózes 23:2–4, 14–18.)
6. Hogyan öntheti szabályszerű formába a keresztény az üzleti vállalkozásait?
6 Hasonlóképpen, a keresztények számára is bölcs dolog, ha szabályszerű formában intézik fontos üzleti ügyeiket. Ha az üzletkötésben valamilyen árutétel eladásáról van szó, írásba kell foglalni, hogy mit adnak el, mi az ára, mi a fizetés módja, mikor és hogyan történik meg az átadás, és mik a megállapodás egyéb feltételei. Ha pedig valamilyen szolgáltatásról van szó, a felek leírhatják, hogy miféle munkát kell elvégezni, mikor kell azt befejezni, mi a munkadíj, és egyéb tényezőket is rögzíteni kell. Ezt az okiratot dátummal kell ellátni és alá kell írni, s mindkét félnek meg kell belőle őrizni egy-egy példányt. Az ilyen írásos megállapodás különösen létfontosságú az üzleti kapcsolatokban. Segít mindkét félnek abban, hogy világosan megértsék, milyen viszonyban vannak egymással, és segít nekik abban is, hogy összhangban maradjanak Jézus tanácsával: „A ti beszédetekben az Igen azt jelentse: Igen, a Nem pedig azt, hogy Nem! ” (Máté 5:37). A bonyolultabb ügyekben helyes szakemberek segítségét igénybe venni az írásos megállapodás megszerkesztésénél.
7. a) Mire kell még tekintettel lenni az írásos megállapodásoknál? b) Milyen szellemben járjon el a keresztény üzleti ügyekben?
7 Az írásos megállapodás megszerkesztésekor, a felek ne csak a közvetlen célra, de az esetleges következményekre is gondoljanak, például arra, hogy szükség esetén hogyan szüntessék meg a megállapodás érvényét. (Példabeszédek 21:5.) Minden üzleti vállalkozás tartalmaz valamilyen kockázati elemet és egyetlen okirat sem terjedhet ki minden olyan körülményre, amely esetleg bekövetkezhet. Ha tehát változnak a körülmények, a megállapodást esetleg fel lehet bontani vagy új megállapodást lehet kötni. Idővel az is nyilvánvaló lehet valaki előtt, hogy meggondolatlanul ment bele valamilyen üzleti vállalkozásba, és talán még tisztességes módon kiszállhat abból. Ezt azonban nem szabad csupán azzal a szándékkal tenni, hogy az ember felszabaduljon a személyes szertelensége vagy rossz gazdálkodása folytán keletkezett adósságainak a felelőssége alól. Meg kell beszélni az ügyet, hogy vajon nem lehetne-e felbontani a megállapodást és, hogy ha egyáltalán lehetséges, hogyan lehet pénzügyileg rendezni az ügyet. Egy lelkiismeretes egyénnek azonban mindent el kell követnie az ésszerűség határain belül, hogy eleget tehessen megállapodásbeli kötelezettségének még akkor is, ha ezért egy időre meg kell változtatnia az életmódját. (2Thessalonika 3:12.) Ha egy keresztény hibátlanul akar eljárni és az igazságosságot akarja gyakorolni, meg kell próbálnia eleget tenni a szerződésbeli kötelelezettségének még abban az esetben is, ha nem ez a legjobb érdeke, de azért teszi meg, hogy biztosíthassa magának Jehova helyeslését. „Saját kárára esküdött és mégsem változtatja meg” (Zsoltárok 15:1–4). Szükséges, hogy Jehova szolgái minden eljárásukban ’minden dolgukat szeretettel végezzék’ . (1Korinthus 16:14.)
8. Miért jó, ha számolunk a költségekkel, mielőtt üzleti kapcsolatokat létesítenénk?
8 Erre való tekintettel, mielőtt valamilyen üzleti kapcsolatba lépnének, jó, ha előbb számolnak a költségekkel. (Lukács 14:28–30.) Néhányan derűlátóan beeveznek a kereskedelem tengerére, de azután hajótörést szenvednek annak rejtett sziklazátonyain. Egyesek például azt gondolják, hogy a munkaadójuk által megkeresett haszon az övék lehet, ha maguk kezdenek ugyanolyan vállalkozásba. De azzal már nincsenek tisztában, hogy milyen nehéz egy vállalatot vezetni ebben a késhegyig menő versenyt folytató világban. Az egész világon mindenütt több tízezer üzlet megy csődbe. Ezért, miután sok keresztényt is keserű csalódás ért az üzleti vállalkozás terén, sokan közülük visszatértek a biztos fizetésű alkalmazotti pályára.
Tartsuk tiszteletben az üzleti kapcsolatokat
9. Milyen módon mutathatnak a keresztények tiszteletet egymás iránt a munkában?
9 „A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10, Károli). A keresztény alkalmazottak, akik ezt a tanácsot követik, nem próbálnak meg előnyhöz jutni a munkaadójukkal szemben csupán azért, mert az a tanútársuk, és nem követik a világi magatartást, amely szerint mivel a munkaadónak módjában áll, köteles is elviselni az alkalmazottak hibáit. Ehelyett inkább tiszteletet tanúsítanak a munkaadójuk iránt a magatartásukkal és a szorgalmas munkájukkal. (1Timótheus 6:2.) A keresztény munkaadók viszont azzal mutatják ki a tanú alkalmazottaik iránti tiszteletüket, ahogyan beszélnek és ahogyan bánnak velük. A munkaadó sohase éreztesse, hogy felette áll a hívőtársainak, akik neki dolgoznak, hanem emlékezzen arra, hogy mindannyian Jehova rabszolgái, és egyenlőek az ő szemében. (Efézus 6:9.) Mind a munkaadó, mind a munkavállaló gondoljon mindig a Galata 6:10 szavaira: „Tegyünk jót mindenkivel . . ., de különösképpen azokkal, akik kapcsolatban vannak velünk a hitben. ”
10. Hogyan segít az alázatosság az egymás iránti tisztelet kinyilvánításában?
10 Nem nehéz tiszteletet tanúsítani ott, ahol bőségben van az alázatosság. Hogy egy példát említsünk, egy alázatos vén a gyülekezetben nem fogja nehéznek találni, hogy az üzleti életben alárendelje magát annak a hívőtársának, aki nem rendelkezik ugyanazokkal a kiváltságokkal a gyülekezetben. Az alázatos munkaadó pedig nem fogja nehéznek találni, hogy alárendelje magát az alkalmazottjának, a vénnek, a gyülekezeti tevékenységben. Az alázatosság mindkettőjüket visszatartja attól, hogy túlságosan bírálóan viselkedjenek vagy tökéletességet várjanak el a másiktól, mert hiszen „mindannyian vétkeztek, és nem érik el Isten dicsőségének mértékét” (Róma 3:23; 12:3).
11. Hogyan tanúsíthat a keresztény ésszerűséget üzleti ügyekben?
11 A Biblia azt is megparancsolja: „Józanságotok legyen ismert minden ember előtt” (Filippi 4:5). Egy keresztény számára nem lenne ésszerű, ha különleges kiváltságokat vagy magasabb rendű munkát várna el, vagy netán mindig a legalacsonyabb árakra számítana csupán azért, mert hívőtársáról van szó. A keresztény arra sem tarthat jogot, hogy külön szabad időt, vagy egyéb kiváltságokat élvezzen, mint például gépek vagy járművek használatát, mivel a munkaadója a hívőtársa. A kiváltságok, kedvezmények, magasabb rendű munka, alacsony árak, szabad idő megadhatók, de nem követelhetők. Az ésszerűtlen elvárások neheztelést szülhetnek a keresztények között, és árthatnak a köztük levő jó kapcsolatnak. (Példabeszédek 18:19.)
12. Milyen elővigyázatosságra van szükség a munkahelyen a Királyság-tanúskodás tekintetében?
12 Jóllehet a keresztények arra törekszenek, hogy az Isten Királysága jó hírét megismertessék a nem hívőkkel, a munkahelyükön ügyelniük kell arra, hogy az ilyen Királyság-tanúskodás a megfelelő időben történjék. (Prédikátor 3:1, 7.) Ha a munkaidőben végzik, ahhoz a munkaadó jóváhagyása szükséges. Máskülönben a munkaadó rosszallásával találkozhat, és gyalázatot hozhat Jehovára és az ő népére. (1Timótheus 6:1.) Van egyéb időpont, például az ebédidő vagy a munkanap alatti szünetek, amikor az ilyen tanúskodást el lehet végezni. Az sem lenne helyes, ha ott, ahol több tanú dolgozik egy munkahelyen, leállnának teokratikus ügyeket megbeszélni egymással, amikor dolgozniuk kellene.
Ügyeljünk arra, hogy milyen indítékból dolgozunk
13. Hogyan tekintették Pál és szállásadói Korinthusban a világi munkájukat?
13 Amikor Korinthusban volt, Pál apostol üzleti kapcsolatba került keresztény szállásadóival, Akvilával és Priszcillával. (Cselekedetek 18:1–3.) Ők azért dolgoztak, hogy biztosítsák a létfenntartásukat, de ez másodrendű volt a fő céljuk, Jehova imádatának az előmozdítása mellett. Őket bizonyosan nem lehetett volna azzal vádolni, hogy azt gondolják: „az isteni önátadás [anyagi] nyerészkedésre való” (1Timótheus 6:5). Mind a hárman Jehova gazdag áldásában részesültek, és a Biblia kedvezően említi meg őket. (Róma 16:3–5.)
14. a) Miért jó, ha megvizsgáljuk az indítékainkat, mielőtt üzleti vállalkozásba kezdenénk? b) Hogyan oldotta meg ezt a kérdést három tanú?
14 Ha a keresztény gondosan megvizsgálja az indítékait, mielőtt belefogna valamilyen üzleti vállalkozásba, sok nehézségnek elejét veheti. Például, az egyik keresztény talán azt akarja, hogy több ideje legyen a Királyság-érdekek előmozdítására, a társa viszont szeretné megjavítani az életszínvonalát. Az egyik talán újra be akarná fektetni a hasznot, hogy növelje az üzletet, míg a másik inkább kész magasabb adót fizetni és nem kívánja a hasznot újra befektetni, hogy elkerülje a még nagyobb lekötöttséget. Egyik országban Jehova három tanúja — test szerint is rokonok — közös válalkozásba kezdett. Idővel azonban eltérő nézeteik alakultak ki abban a tekintetben, hogy ki milyen mértékben kíván belemerülni az üzleti életbe. A megoldás közös elhatározás lett, éspedig az, hogy felosztják egymás között az érdekeltséget és az ügyfeleket is. Így sikerült megőrizniük a szellemi és a családi kapcsolataikat is. Megfogadták a bibliai tanácsot, tudniillik, hogy ’arra törekedjünk, ami a békességre és egymás építésére való’ . (Róma 14:19.)
15. Miért kell különösen résen lennünk a pénzzel kapcsolatos indítékunk tekintetében?
15 Különös gonddal kell ügyelni arra, hogy mi a pénzzel kapcsolatos indítékunk. A Biblia biztosít minket, hogy „a hűségesen cselekvő ember sok áldásban részesül, aki azonban gyorsan akar meggazdagodni, nem marad ártatlan” (Példabeszédek 28:20). Ha „gyorsan akar meggazdagodni” , a keresztény vakká lehet valami sokkal fontosabb, értékesebb iránt: a keresztény testvériség iránt. Ez széthúzást okozhat a gyülekezetben, mivel mások azért neheztelnek rá, mert a pénzt a Királyság-érdekek fölé helyezi. Ezért a Biblia így figyelmeztet: „Azok pedig, akik elhatározták, hogy meggazdagodnak, kísértésbe, csapdába és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba viszik. Mert mindenfelé káros dolog gyökere a pénz szeretete, és e szeretetnek az elérésére törekedve, némelyek eltévelyedtek a hittől és mindenütt átszegezték magukat sok fájdalommal” (1Timótheus 6:9, 10).
16. Hogyan irányítsuk minden üzleti ügyünket?
16 Az egyik módja annak, ahogyan a „pénz szeretete” eltérítheti a keresztényt az, hogy olyan üzleti gyakorlatra csábítja, amely nem erkölcsös, sőt egyenesen becstelen. Amikor a keresztény hívőtársak ilyen személlyel kerülnek érdekeltségi viszonyba, abból széthúzás származhat. És az effajta gyakorlat tönkreteszi a Jehovával való jó kapcsolatot. Ahhoz, hogy az üzleti kapcsolatok gördülékenyek legyenek, fontos észben tartani, hogy az üzleti csalás „utálatos Jehova előtt” (Példabeszédek 11:1; 20:23). A keresztény inkább legyen képes azt mondani, amit Pál apostol mondott: „Bízunk abban, hogy becsületes lelkiismeretünk van, mivel minden dologban becsületesen kívánunk eljárni” (Zsidók 13:18).
Oldjuk meg az üzleti nehézségeket!
17. Hogyan lehet megoldani a kisebb üzleti nézeteltéréseket?
17 A testvérek között fennálló minden üzleti kapcsolatban adódhatnak nehézségek. Az apróbb nehézségek némelyike könnyen megoldható egyszerűen úgy, hogy az 1Péter 4:8-ban található alapelvet alkalmazzuk: „Mindenekfölött legyen bennetek bensőséges szeretet egymás iránt, mert a szeretet sok vétket elfedez. ” Ha a nehézségeket ily módon nem lehet megoldani, nem szabad megengedni, hogy azok elfekélyesedjenek és elmérgesedjenek. Annak ugyanis az lenne az eredménye, hogy megszűnne a kölcsönös tisztelet és elidegenednének a testvérek egymástól. A megoldás gyakran abból áll, hogy kedves, őszinte beszélgetést folytatunk, mielőtt a helyzet súlyosabbá válik. Isten Szava azt tanácsolja, hogy gyorsan rendezzük a vitás kérdéseket. (Máté 5: 23–25; Efézus 4:26, 27.)
18. Mit tehet a keresztény akkor, ha úgy gondolja, hogy komoly sérelem érte egy keresztény társa részéről üzleti ügyekben?
18 Ha azonban egy keresztény úgy véli, hogy súlyosan megsértette valamelyik hívőtársa üzleti ügyben, gondosan meg kell tennie a Máté 18:15–17-ben leírt lépéseket. Az első vagy a második lépésnek meg kell hoznia a kívánt eredményt. Ha ez nem történik meg, akkor harmadik lépésként a kinevezett véneknek kell beavatkozni az ügybe. Ebben az esetben a véneknek erőteljesen le kell beszélniük az érintett testvéreket arról, hogy bírósági eljárást indítsanak egymás ellen. A hívőtárs ellen indított bírósági per azt jelentené, amit Pál mondott: „már az ilyen is vereséget jelent számotokra” . Majd hozzátette: „Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a kárt? ” (1Korinthus 6:1–8). Jobb elszenvedni a pénzügyi veszteséget, mintsem gyalázatot hozni Jehova nevére és a gyülekezetre, és megbontani az egységünket azáltal, hogy bíróságra visszük a testvérünket. Természetesen, ha nem kerül is sor bírósági eljárásra, azért a gyülekezeti lépés valamilyen formájára szükség lehet, ha becstelenség esetéről van szó.
19. Milyen kitűnő bibliai példákra mutathatnak rá a vének, amikor üzleti nézeteltérések esetén tanácsot adnak?
19 Amikor a vének tanácsot adnak azoknak, akiknek üzleti nehézségeik támadtak egymással, rámutathatnak Ábrahám önzetlen példájára, akinek Lóttal való kapcsolata veszélyben forgott. Bár Ábrahám volt az idősebb, kedvesen felkínálta Lótnak a mezővel kapcsolatos választás előjogát, nehogy megkockáztassa a köztük levő kapcsolat megszakítását. (1Mózes 13:5–11.) A vének rámutathatnak továbbá Zákeus jó példájára. Ez a férfi hajlandó volt minden vagyonának a felét a szegényeknek adni, a másik feléből pedig négyszeresen visszafizetni azt, amit az emberektől hamis vádak alapján kizsarolt. (Lukács 19:1–10; lásd még 1Korinthus 10:24.)
20., 21. Mit kell mindenekelőtt észben tartani a világi tevékenységgel kapcsolatban?
20 Milyen szép dolog, amikor a keresztények eredményesen rendezik egymás között az üzleti nehézségeiket azáltal, hogy a Biblia tanácsát követik! Ily módon még akkor is megőrizhetik az egységet, ha az üzleti vállalkozás kudarcba fullad. Ilyen jó kimenetele lesz annak, ha mindenekelőtt mindig arra gondolunk, hogy a keresztények esetében a világi tevékenység másodlagos a Királyság-érdekekkel szemben, és a testvéri egységgel szemben. Az is jó dolog, ha az üzleti érdekeket úgy tudják egyeztetni, hogy több idő jusson a Királyság-tevékenységgel kapcsolatos fontosabb dolgokra. (Máté 6:33; vö. Filippi 1:9, 10.)
21 Tehát a mi életünkben a valóban létfontosságú dolog: Jehovával való kapcsolatunk és keresztény testvériségünk. (Máté 22:36–39.) Soha ne engedjük, hogy a világi befolyások vagy az üzleti ügyek megrontsák azt, mert semmi sem hasonlítható Jehovával való kapcsolatunkhoz és semmi sem ér föl egységes testvériségünk szépségével!
Ismétlési kérdések
◻ Hogyan erősíti az üzleti kapcsolatokat az Isten Szava iránti engedelmesség?
◻ Miért helyes az, ha szabályszerűen kötjük meg a fontosabb megállapodásainkat?
◻ Hogyan tanúsíthatnak a keresztények tiszteletet egymás munkája iránt?
◻ Miért kell megvizsgálnunk az üzleti ügyekkel kapcsolatos indítékainkat?
◻ Milyen magatartást kell tanúsítanunk az üzleti nehézségek megoldásánál?
[Kép a 21. oldalon]
Ábrahám szabályszerű megállapodással erősítette meg egy földterület megvételét Efrontól
[Kép a 23. oldalon]
A létszükségletek biztosítása céljából végzett munka másodrendű fontosságú volt Pál, Akvila, és Priscilla számára