EFÉZUS

Hajdanán egy gazdag és jelentős vallási, illetve kereskedelmi központ volt Kis-Ázsia ny. partján, majdnem szemben Számosz szigetével. Efézus több hegy, köztük is a legjelentősebbek, a Pion-hegy és a Korésszosz-hegy lankáján és lábánál épült. Kikötő lévén a Rómából K felé tartó fontos kereskedelmi útvonal mentén feküdt. Mivel közel volt a Kaüsztrosz folyó torkolatához, és megközelíthető volt tőle a Gediz (az ókori Hermosz) és a Menderes (az ókori Meandrosz) folyó vízgyűjtő területe, ezért a kis-ázsiai szárazföldi kereskedelmi utak csomópontja volt. Utak kötötték össze Ázsia tartomány főbb városaival.

Az első századi római író, id. Plinius és az ókori görög földrajztudós, Sztrabón írásai nyomán az a nézet alakult ki, hogy az Égei-tenger egyik öble egykor egészen Efézusig benyúlt, ám a szárazföld egyre nagyobb területeket hódított el a tengertől, így a város romjai ma már több km-re vannak a parttól a szárazföldi részen. J. T. Wood ásatásokat végző régész azonban az Efézusban feltárt leletei alapján azt a következtetést vonta le, hogy réges-régen a város 6,5 km-re feküdt az Égei-tenger partjától. Ha ez igaz, akkor Pál idejében a hajóknak fel kellett hajózniuk a Kaüsztrosz folyó torkolatáig egy belvízi kikötőbe, amelyet folytonos kotrással tartottak hajózható állapotban. Az évszázadok folyamán azonban a kikötő és a folyó torkolata feltöltődött a Kaüsztrosz hordalékával.

Artemisz-templom: A város legnevezetesebb épülete az Artemisz-templom volt, amelyet az ókorban a világ hét csodája közé soroltak. Ezt a templomot – amely még létezett az i. sz. első században, amikor Pál apostol Efézusba látogatott – egy olyan korábbi jón templom tervei alapján építették újjá, amelyet állítólag Hérosztratosz i. e. 356-ban felgyújtott.

A XIX. század második felében a helyszínen végzett ásatások feltárták, hogy a templomot egy 73 m széles és 127 m hosszú lábazatra építették. Maga a templom hozzávetőlegesen 50 m széles és 105 m hosszú volt. Száz márványoszlopának mindegyike majdnem 17 m magas volt, átmérőjük a talpazatnál 1,8 m, és kb. 6 m magasságig szobrok díszítették őket, legalábbis némelyiküket. A templom belső szentélye 21 m széles és 32 m hosszú volt. Benne az oltár úgy 6×6 m-es volt, és közvetlenül mögötte állhatott Artemisz szobra.

A feltárt maradványok arra utalnak, hogy élénk színek és szobrok díszítették a templomot. A tetőt hatalmas, fehér márványlapok fedték. Úgy hírlik, a márványtömbök közé habarcs helyett aranyat tettek.

Stadion, színház: Az Artemisz-templomtól úgy 1,5 km-re DNy-ra volt egy stadion, amelyet Néró idején (i. sz. 54–68) építettek újjá. Valószínűleg itt rendeztek atlétikai versenyeket, és talán gladiátorviadalokat is. Ha szó szerint kell érteni Pál apostol szavait az 1Korintusz 15:32-ben arról, hogy vadállatokkal harcolt Efézusban, akkor lehet, hogy ebben a stadionban kellett megvédenie magát tőlük.

A színház, ahol az efézusiak Demetriusz felbujtására lázongtak, kevesebb mint 800 m-re D-re helyezkedett el a stadiontól, a Pion-hegy mélyedésében (Cs 19:23–41). Homlokzatát oszlopok, falmélyedések és szép szobrok díszítették. A nézők részére 66 sorban, félkörben helyezték el a márvány ülőhelyeket, melyek a becslések szerint kb. 25 000 embernek voltak elegendőek. A színház akusztikája kiváló volt. A színpad helyén egy halkan kimondott szó még ma is hallható a legfelső üléseknél is (KÉP: 2. köt. 748. o.).

A színház előtt márványkővel kirakott széles út vitt egyenesen a kikötőbe. Ez az út majdnem 0,5 km hosszú és 11 m széles volt. Mindkét oldalán 4,5 m széles oszlopsor szegélyezte, mögöttük pedig boltok és más épületek húzódtak meg. Mind a két végén hatalmas kapu állt.

Pál szolgálata Efézusban: Pál apostol Efézusba, az ókori világ gócpontjába érkezett meg Akvila és Priszcilla társaságában valószínűleg i. sz. 52-ben. Pál azonnal a zsinagógába ment prédikálni. Bár egyre csak kérték, hogy maradjon huzamosabb ideig, ő elhagyta Efézust, de azt mondta, hogy még visszatér, ha Jehova úgy akarja (Cs 18:18–21). Akvila és Priszcilla Efézusban maradva találkoztak Apollóssal, egy alexandriai (Egyiptom) zsidó férfival, aki még csak János keresztségét ismerte, ezért „pontosabban kifejtették neki az Isten útját” (Cs 18:24–26).

Amikor Pál visszatért Efézusba – vélhetően i. sz. 52/53 telén –, több olyan embert talált, akik a János keresztsége alapján voltak megkeresztelkedve. Miután tisztázta előttük a keresztelkedés kérdését, azok újra megkeresztelkedtek (Cs 19:1–7). Ekkor három hónapon át tanított a zsinagógában. Ám amikor ellenállásba ütközött, a hívővé vált személyekkel átment Tirannusz iskolájának előadótermébe, és két éven át itt tartott előadásokat naponta (Cs 19:8–10). Emellett alaposan tanúskodott házról házra (Cs 20:20, 21).

A prédikálása, csoda útján történő gyógyításai és a démonok kiűzése nyomán sok efézusi hívővé vált. Az is sokak érdeklődését felcsigázta, amikor egy bizonyos zsidó papi elöljárónak, Szkévának a hét fia nem tudott kiűzni egy démont. Akik korábban mágikus mesterségeket folytattak, nyilvánosan elégették könyveiket, melyeknek értéke összesen 50 000 ezüst volt (ha dénárról volt szó, akkor 37 200 dollárnak felel meg) (Cs 19:11–20). Efézus olyannyira híres volt a mágikus mesterségekről, hogy görög és római írók úgy utaltak a mágikus szövegeket és varázsigéket tartalmazó könyvekre vagy tekercsekre, mint „efézusi írások”-ra.

Mivel Efézusban sokan felhagytak Artemisz imádatával, egy Demetriusz nevű ezüstműves felhívta kézművestársai figyelmét, hogy Pál prédikálása veszélyt jelent a foglalkozásukra, nemkülönben Artemisz imádatára. A feldühödött ezüstművesek így kiabáltak: „Nagy az efézusiak Artemisze!” A városban felfordulás támadt, melynek tetőpontjaként két órán keresztül lármáztak egy mintegy 25 000 főt befogadni képes színházban (Cs 19:23–41).

Ezek után Pál elhagyta Efézust. Később Milétuszból elküldött az Efézusban lévő gyülekezet véneiért, majd miután összegezte az Ázsia tartományban végzett szolgálatát, utasításokkal látta el őket a feladataik elvégzésével kapcsolatban (Cs 20:1, 17–38). Azt, hogy ennél az alkalomnál úgy mondta, hogy „három éven át” tartózkodott Efézusban, bizonyára kerekítésnek kell tekinteni (Cs 20:31; vö.: Cs 19:8, 10).

Az évek múlásával az Efézusban élő keresztények sok mindent tűrtek kitartással. Némelyikük azonban elveszítette az első szeretetét (Je 2:1–6; lásd: ARTEMISZ; DEMETRIUSZ 1.; EFÉZUSIAKNAK ÍRT LEVÉL).