VÁROSI JEGYZŐ
A Római Birodalom uralma alatt lévő Kis-Ázsia szabad városait a városi vezetőség irányította, és ebben a vezetőségben a városi jegyző (gör.: gram·ma·teuszʹ) volt a legjelentősebb köztisztviselő. Alighanem a nép választotta meg, és a városi vezetőség élén állt. A városi jegyzőnek részben hasonló feladatköre lehetett, mint napjaink polgármesterének, és vannak is olyan bibliafordítások, amelyek polgármesternek fordítják a görög szót. Következésképpen, nagy befolyással bírt a városi ügyekre nézve, és az emberek nagyobb becsben tartották méltóságteljes állását annál, mint amit a „hivatalnok”, illetve „városi hivatalnok” elnevezés takar, ahogyan számos bibliafordítás visszaadja az eredeti görög szót a Cselekedetek 19:35-ben. A gram·ma·teuszʹ szó általában a zsidó írástudókat jelöli, de itt más szövegkörnyezetben és más jelentéstartalommal jelenik meg. A városi jegyző befolyását tükrözi az, hogy miként csendesítette le ez a tisztviselő Efézusban azt a csőcseléket, amely Pál és a társai ellen verődött össze (Cs 19:35–41).
A városi jegyzőnek közvetlen bejárása volt a provincia prokonzuljához, és a városi vezetőség rajta keresztül tartotta a kapcsolatot Róma provinciális közigazgatásával, amelynek az egyik székhelye Efézus volt. Ennek köszönhetően a városi jegyző, mondhatni, a villámhárító szerepét töltötte be a római hatóságok és a város lakossága között. Az Ázsia nevű provincia városaiban a római hatalom a városi jegyzőt vonta számadásra azt illetően, hogy betartatja-e a törvényt és fenntartja-e a rendet a fennhatósága alá tartozó területen. Ez megmagyarázza, legalábbis részben, hogy miért aggódott olyannyira a városi jegyző, amikor Efézusban az ezüstművesek felbolydulást okoztak az efézusiak között Pál apostol prédikálása miatt. Ez egy rendbontó csődület volt, a csőcselék törvénytelenül gyűlt egybe a színházba. Fennállt annak a lehetősége, hogy zendüléssel fogják a város lakosait vádolni, ahogyan arra a városi jegyző is rávilágított. Attól félt, hogy a rómaiak őt tartják majd felelősnek a rendbontásért.