⁵ A megbeszélésen Pál bizonyára beszélt az adományokról is, amelyeket Európából hozott. A testvéreket jó érzéssel tölthette el, hogy a távoli helyeken élő keresztények gondoltak rájuk. Ez annyira fellelkesítette őket, hogy „dicsőíteni kezdték Istent” (Csel 21:20a). Ma is sok testvérünk él át katasztrófát, vagy küzd valamilyen súlyos betegséggel. Ők is nagyon hálásak, amikor a hittársaik segítenek nekik, és bátorítják őket.

 6. Miről értesült Pál?

⁶ Aztán a vének elmondták Pálnak, hogy a júdeai testvéreket felkavarta az, amit róla hallottak: „Látod, testvér, hány ezer hívő van a zsidók között; és ők mind buzgón megtartják a törvényt.

(Csel 21:20b, 21)

7–8. a) Mihez ragaszkodott sok júdeai keresztény? b) Miért nem lehet ezt hitehagyásnak tekinteni?

⁷ Miért ragaszkodott még mindig ilyen sok keresztény a mózesi törvényhez? Elvégre már több mint húsz éve érvényét vesztette (Kol 2:14). 49-ben az apostolok és a vének összegyűltek Jeruzsálemben, és kiküldtek egy levelet a gyülekezeteknek. Ebben elmagyarázták, hogy a nemzetekből való keresztényeknek nem kell körülmetélkedniük, és nem kell megtartaniuk a mózesi törvényt (Csel 15:23–29). A levél azonban arra nem tért ki, hogy mi a helyzet a zsidó keresztényekkel, akiknek a nagy többsége nem értette meg, hogy a mózesi törvény már nincs érvényben.

⁸ Bár tévesen gondolkodtak a mózesi törvényről, ettől még ők is hűséges keresztények voltak. Nem arról volt szó, hogy egykor pogány isteneket szolgáltak, és hogy még mindig hamis vallásos szokásokat követnének. A törvényt, mely annyira fontos volt nekik, Jehovától kapták. Magában a törvényben nem volt semmi kivetnivaló vagy démoni eredetű. De a korábbi szövetséghez fűződött, a keresztényekre pedig már az új szövetség vonatkozott. Nekik nem kellett betartani a törvényszövetség előírásait ahhoz, hogy az imádatuk elfogadható legyen Jehovának. Azok a héber keresztények, akik ragaszkodtak a törvényhez, ezt nem értették meg, és nem bíztak a keresztény gyülekezetben. Összhangba kellett hozniuk a gondolkodásukat azzal, amit Jehova az imádattal kapcsolatban feltárt (Jer 31:31–34; Luk 22:20).b