FESZTUSZ
(lat. eredetű; ’ünnepélyes; örömteli’):
Júdea római tartomány kormányzója, miután Félixet visszahívták Rómába (Cs 24:27). Nem tudjuk pontosan, hogy melyik évben történt a kormányzóváltás; az eseményről csak a Biblia és Josephus közöl felvilágosítást, de egyik sem derít fényt a Néró általi kinevezésre. A kritikusok két csoportra oszlanak: az egyik azt állítja, hogy Porciusz Fesztusz már i. sz. 54-ben megérkezett Júdeába, a másik jóval későbbi dátumot jelöl meg, a 61-es évet. A történészek általában az i. sz. 58–61 körüli időpontot támogatják. Young Analytical Concordance to the Bible c. műve (342. o.) az i. sz. 58-as évet adja meg, és úgy tűnik, ez a legvalószínűbb dátuma annak, hogy Fesztusz hivatalba lépett mint Júdea kormányzója.
Három nappal azután, hogy Fesztusz megérkezett Cezáreába, Jeruzsálembe utazott, nyilván azért, hogy megismerkedjen a neki alárendelt emberek problémáival. Pál Cezáreában volt rabságban, még Félix rendelkezése miatt. A zsidó papi elöljárók és főemberek haladéktalanul azt kérték, hogy vigyék Jeruzsálembe, mivel abban reménykedtek, hogy lesben állva megölhetik az úton. Fesztusz azonban Pál ügyének újratárgyalása mellett döntött, és megparancsolta, hogy a vádlói jelenjenek meg a bírói széke előtt Cezáreában. A „tárgyalás” meggyőzte Fesztuszt Pál ártatlanságáról, és a kormányzó később így nyilatkozott II. Agrippa királynak: „láttam, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el” (Cs 25:25). Korábban Fesztusz, „aki el kívánta nyerni a zsidók kegyét”, megkérdezte Pált, hogy el akar-e menni Jeruzsálembe, hogy ott tárgyalják az ügyét (Cs 25:9). Pál így felelt: „senki sem adhat át nekik kegyből. A császárhoz fellebbezek!” (Cs 25:11).
Fesztusz most újabb nehézséggel állt szemben. Amikor elmondta Agrippának, hogy itt van ez a rab, akit Rómába kell küldenie, de nem tudja mivel vádolni, megjegyezte: „ésszerűtlennek tűnik nekem, hogy elküldjek egy rabot, s ugyanakkor ne jelezzem az ellene szóló vádakat” (Cs 25:27). Agrippa felajánlotta, hogy ő maga hallgatja ki Pált, és megoldja az ügyet. Pál olyan meggyőzően és magával ragadóan védekezett, hogy Fesztusz önkéntelenül is felkiáltott: „Őrült vagy, Pál! A nagy tanultság őrületbe kerget!” (Cs 26:24). Pál ekkor szívre ható szavakkal Agrippához fordult, mire az megjegyezte: „Mindjárt meggyőzöl, és kereszténnyé teszel” (Cs 26:28). Később Agrippa ezt mondta Fesztusznak: „Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.” A döntése teljes egészében gondviselésszerű volt, hiszen az Úr korábban kijelentette Pálnak: ’Légy igen bátor! Rómában is tanúskodnod kell’ (Cs 23:11; 26:32).
Félix elnyomó uralmához képest Fesztuszét általában előnyösnek mondhatjuk. Leverte az Orgyilkosok vagy Sicarii (tőrös férfiak) néven ismert terrorista banditákat, és más módokon is igyekezett érvényt szerezni a római törvénynek. Volt azonban egy rendelkezése, melyet Róma utasítására vissza kellett vonnia. Agrippa úgy építette az ebédlőjét, hogy az a szent templomi területre nézett, mire a zsidók felhúztak egy falat, hogy ne lásson oda. Fesztusz elrendelte, hogy bontsák le a falat, mivel akadályozza a katonák kilátását, de amikor Rómába vitték az ügyet, az a döntés született, hogy megmaradhat a fal. Fesztusz még hivatalban volt, amikor meghalt, és utána Albinus lett a helytartó.