MÁLTA

A Földközi-tenger egyik szigete, mely mintegy 100 km-re D-re fekszik Szicíliától; kb. 246 km² területű. Málta szigeténél történt, hogy Pál apostol hajótörést szenvedett, és ott maradt három hónapig. Ez idő alatt meggyógyította Publiusz apját és más betegeket is (Cs 28:1, 7–9, 11).

Régebben egyesek a Balkán-félsziget ny. partja mentén fekvő Mljettel (olaszul: Meleda) hozták összefüggésbe a „Máltának” fordított görög szót (Me·liʹté), mert az ókorban ezt a szigetet Melitának hívták. A hagyomány és a szentírási bizonyíték szerint azonban Máltáról van szó, amikor arról a helyről olvasunk, ahol Pál hajótörést szenvedett. Miközben a hajó Máltához közelített, állítólag az „Adriai-tengeren” hányódott. Az ’Adriai-tenger’ megnevezés magában foglalta a Földközi-tenger Szicíliától K-re és Krétától Ny-ra eső vizeit, ily módon elmondható volt, hogy Máltát ez a tenger határolta (Cs 27:27).

Pál hajótörése: A hajó, melyen Pál rabként utazott, valamikor az engesztelés napja után (szeptemberben v. októberben) hagyta el a krétai Szép kikötőt, s aztán egy feltehetően K-ÉK-ről érkező fergeteges szél (Eurakviló) lecsapott rá. A szél Kréta partjától Kauda felé sodorta a hajót, és a tengerészek attól féltek, hogy az É-Afrika partjainál lévő mozgó homokpadokon, a „Szirtisznél” zátonyra futnak (Cs 27:8, 9, 13–17). Egy k-ék. szél nem tudta volna tengeri járművüket Mljet irányába vinni, amely Kaudától hozzávetőlegesen 1000 km-re É-ÉNy-ra fekszik. Miután a hajó mintegy két hétig hánykolódott a tengeren, nyilván a Kaudától kb. 870 km-re Ny-ÉNy-ra lévő Málta közelébe jutott (Cs 27:33; lásd: EURAKVILÓ).

A Málta ék. felén lévő, ma Szent Pál-öbölnek (St. Pauls-öböl) nevezett helyet elérhették ny-ény. irányból anélkül, hogy előtte érintették volna a sziget bármely más részét. A tengerészek talán akkor kezdték gyanítani, hogy szárazföldhöz értek, mikor gyakorlott fülükkel hallották, amint a hullámok megtörnek a Szent Pál-öböl k. oldaláról a Földközi-tengerbe kiszögellő Koura-fok szikláin. Az általuk mért „húsz” és „tizenöt” ölös (egy öl 1,8 m-nek felel meg) mélység lényegében megegyezik azzal a vízmélységgel, melyet a XIX. század közepén mértek a Szent Pál-öböl környékén (Cs 27:27, 28).

A tengerészek feltehetően Málta egy másik kikötőjét ismerték, így magát a szárazföldet sem ismerték fel, még nappal sem. A sziget legnagyobb és legismertebb kikötője a Szent Pál-öböltől 13 km-re DK-re, Vallettánál található (Cs 27:39).

A Szent Pál-öböl ny. oldalán van két öblöcske. A tengerészek feltehetően azt remélték, hogy ezek egyikében partra ’futtatják a hajót’. Ez azonban nem sikerült, ugyanis (a szó szerinti görög szöveg alapján) „két tenger közé kerültek”, ami azt jelentheti, hogy a hajó olyan helyre futott, „ahol két tenger találkozik” (Káldi), azaz „egy zátonyos helyre” (ÚV), vagy más szavakkal két ellentétes áramlat közé kerültek, és a hajó megfeneklett. (Vö.: JB, NE.) A hajó orra mozdíthatatlanul fennakadt, vélhetően az iszapban és agyagban, mely a vízszint alatt három öl mélyen van lerakódva a Szent Pál-öböl egyes részein, a farát pedig darabokra törték a hullámok (Cs 27:39–41).

Pál Málta szigetén: Ekkor a katonák arra az elhatározásra jutottak, hogy megölik Pált és a többi rabot. A római katonákra jellemző vasfegyelem miatt dönthettek így, amely alapján az őrt tartották felelősnek, ha a rá bízott rabok megszöktek. (Vö.: Cs 12:19; 16:27.) A katonatiszt (centurio) Pál érdekében visszatartotta a katonákat, ezért a hajó valamennyi utasa, 276 fő, túlélte a hajótörést vagy úgy, hogy partra úsztak, vagy deszkapallókon és a roncs egyéb úszó darabjain biztonságosan elérték a szárazföldet (Cs 27:37, 42–44).

A görög nyelvet nem beszélő máltai lakosok rendkívüli emberséget tanúsítottak a túlélők iránt, még tüzet is gyújtottak a hajótörötteknek, hogy megmelegedhessenek. Mikor Pál apostol egy nyaláb rőzsét tett a tűzre, egy mérges vipera jött elő, és rákapaszkodott a kezére. A máltaiak, látva, hogy Pál nem dagadt fel, és nem is halt meg, elámultak, aztán pedig istenként kezdtek rá tekinteni (Cs 28:1–6).

Ma már nincsenek Máltán honos viperák. Az i. sz. első század óta jelentős változások mentek végbe. Habár napjainkban Málta a világ egyik legsűrűbben lakott országa (km²-enként kb. 1300 személlyel), Pál idejében nagy kiterjedésű erdők boríthatták. A népesség növekedése rányomta bélyegét a vadvilág természetes élőhelyeire. Emiatt könnyen meglehet, hogy eltűnt az összes vipera a szigetről, akárcsak a Skócia dny. partjánál fekvő Arran szigetéről. Igaz, állítólag még 1853-ban láttak viperát a Szent Pál-öböl közelében.