Bátran hirdessétek Jehova Királyságát!
„Mindenkit barátságosan fogadott, akik hozzá bementek, prédikálva nekik az Isten királyságát” (CSELEKEDETEK 28:30, 31).
1., 2. Milyen bizonyítéka volt Pál apostolnak az isteni támogatásról, és milyen példát állított fel számunkra?
JEHOVA mindenkor támogatja a Királyság-hirdetőket. Mennyire igaz volt ez Pál apostol esetében! Isteni támogatás mellett megjelent uralkodók előtt, elviselte a csőcseléktámadást és bátran hirdette Jehova Királyságát.
2 Amikor Pál Rómában raboskodott, „mindenkit barátságosan fogadott, akik hozzá bementek, prédikálva nekik az Isten királyságát” (Cselekedetek 28:30, 31). Mily nagyszerű példa Jehova Tanúi számára napjainkban! Sokat tanulhatunk Pál szolgálatából, ahogyan Lukács beszámol róla a Cselekedetek bibliai könyvének utolsó fejezeteiben (Cselekedetek 20:1-28:31).
Elősegítve a hívőtársak épülését
3. Mi történt Troásban, és milyen párhuzamot vonhatunk napjaink tekintetében?
3 Az Efézusban kitört lázadás után Pál folytatta harmadik missziós útját (20:1–12). Éppen Szíriába készült elhajózni, amikor megtudta, hogy a zsidók összeesküvést szőttek ellene. Mivel attól tartott, hogy ugyanarra a hajóra szállnak fel és megölik, Macedónián át vette az útját. Egy hetet azzal töltött Troásban, hogy elősegítse hívőtársai épülését, ahogyan az utazófelvigyázók teszik azt Jehova Tanúinál napjainkban. A távozása előtti estén Pál egészen éjfélig beszélt hallgatóinak. Eutikhus, aki az egyik ablakban ült, nyilván kimerült az egész napi fárasztó munkától. Álomba merülve kiesett az ablakon a harmadik szintről és szörnyethalt, de Pál visszahozta őt az életbe. Micsoda örömet szerezhetett ez mindenkinek! Gondold el, azt az örömet, amely abból fakad majd, amikor sok milliónyian feltámadnak az eljövendő új világban! (János 5:28, 29).
4. Mit tanított Pál az efézusi véneknek a szolgálattal kapcsolatban?
4 Útban Jeruzsálem felé, Pál Milétoszban találkozott az efézusi vénekkel (20:13–21). Emlékeztette őket arra, hogyan tanította őket „házról házra” és hogyan végzett „alapos tanúskodást mind zsidóknak, mind görögöknek az Isten iránti bűnbánatról és az Úr Jézusba vetett hitről”. Akik végül vénekké lettek, már bűnbánatot tartottak és hitük is volt. Az apostol arra is kiképezte őket, hogy bátran hirdessék a Királyságot a hitetleneknek a házról házra végzett szolgálatban, miként Jehova Tanúi teszik azt napjainkban.
5. a) Hogyan mutatott példát Pál abban, hogyan kell elfogadni a szent szellem vezetését? b) Miért volt szükségük a véneknek arra a tanácsra, hogy ’ügyeljenek az egész nyájra’?
5 Pál példamutató módon fogadta el Isten szent szellemének vezetését (20:22–30). „Szellemben elkötelezve”, vagyis kötelesnek érezve magát arra, hogy a szellem vezetését kövesse; az apostol hajlandó volt elmenni Jeruzsálembe, jóllehet ott bilincsek és nyomorgattatások vártak rá. Nagyra értékelte az életet, de sokkal fontosabb volt számára az Isten iránti feddhetetlenség, mint ahogy számunkra is így kell lennie. Pál arra buzdította a véneket, hogy ’ügyeljenek az egész nyájra, amely között a szent szellem felvigyázókká nevezte ki őket’. Az ő „távozása” (nyilván a halála) után az „elnyomó farkasok” „nem bánnak majd gyengéden a nyájjal”. Az ilyen férfiak éppen a vének közül kerülnek majd ki, és a kisebb megkülönböztető képességgel rendelkező tanítványok elfogadják majd hamis tanításaikat (2Thessalonika 2:6).
6. a) Miért ajánlhatta Pál bizalommal Istennek a véneket? b) Hogyan követte Pál a Cselekedetek 20:35-ben található alapelvet?
6 A véneknek szellemileg ébereknek kellett maradniuk, hogy megóvják magukat a hitehagyástól (20:31–38). Pál bízott abban, hogy Jehova támogatni fogja a feddhetetlenségüket megőrző felvigyázókat, ezért ’Istenre és az ő ki nem érdemelt kedvességének szavára bízta őket’. Az apostol a Héber Iratokra és Jézus tanítására oktatta őket, amelyeknek megszentelő erejük van, ami segíthet nekik abban, hogy elnyerjék az égi Királyságot, „az örökséget az összes megszentelt között”. Mivel ő maga is keményen dolgozott, hogy a saját- és a vele levők ellátásáról gondoskodjon, a véneket is arra buzdította, hogy legyenek ők is kemény munkások (Cselekedetek 18:1–3; 1Thessalonika 2:9). Ha mi is hasonló eljárást követünk és másokat is hozzásegítünk az örök élet elnyeréséhez, értékelni fogjuk Jézus szavait: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Ennek a kijelentésnek az értelmét megtaláljuk az evangéliumokban is, de csak Pál idézte ezeket a szavakat, aki vagy szóbelileg vagy ihletés által kapta azokat. Nagy boldogságnak örvendhetünk, ha mi is olyan önfeláldozók leszünk, mint Pál. Ő oly sokat adott önmagából, hogy távozása nagyon elszomorította az efézusi véneket.
Legyen meg Jehova akarata!
7. Hogyan mutatott Pál példát abban, miként kell elfogadni a szent szellem vezetését?
7 Amikor Pál harmadik missziós útja a végéhez közeledett (i. sz. 56 körül) ő nagyszerű példát mutatott abból, hogyan kell alárendelni magunkat Isten akaratának (21:1–14). Cezáreában ő és a társai Fülöpnél voltak, akinek négy szűz leánya „prófétált”, vagyis előre bejelentett bizonyos eseményeket a szent szellem által. A keresztény Agabus próféta összekötözte saját kezét és lábát Pál övével, és a szellemtől indíttatva azt mondta, hogy az öv tulajdonosát is így fogják összekötözni Jeruzsálemben és a pogányok kezére adják. „Én nemcsak arra vagyok kész, hogy megkötözzenek Jeruzsálemben, de arra is, hogy meghaljak az Úr Jézus nevéért” — mondta Pál. A tanítványok egyetértően ezt mondták: „Legyen meg Jehova akarata!”
8. Ha néha nehéznek érezzük elfogadni a jó tanácsot, mi jusson az eszünkbe?
8 Pál elmondta a jeruzsálemi véneknek, mit vitt véghez Isten az ő szolgálata által a pogányok között (21:15–26). És ha bármikor nehezünkre esik elfogadni a jó tanácsot, jusson eszünkbe, hogyan fogadta el azt Pál. Annak bizonyítására, hogy zsidókat nem tanított pogány országokban a „Mózestől való elszakadásra”, megfogadta a vének tanácsát, alávetette magát a rituális tisztulásnak és fedezte annak költségeit önmaga és négy másik férfi számára. Bár Jézus halála félretette az útból a Törvényt, Pál nem követett el hibát, amikor végrehajtotta a fogadalomra vonatkozó törvényes előírásokat (Róma 7:12–14).
Az őt ért támadás ellenére tántoríthatatlan
9. Milyen párhuzamot fedezhetünk fel Pál akkori és Jehova Tanúi mai helyzete között a csőcselékerőszak tekintetében?
9 Jehova Tanúi gyakran kerültek olyan helyzetbe, hogy a csőcselék erőszakos fellépése ellenére kellett megőrizniük Isten iránti feddhetetlenségüket. (Példaképpen lásd Jehova Tanúi 1975-ös Évkönyvét a 180-190. oldalon, angolban.) A Kis-Ázsiából való zsidók hasonló csőcseléktámadást szítottak Pál ellen (21:27–40). Mivel látták, hogy az efézusi Trofimus együtt van Pállal, hamisan azzal vádolták meg az apostolt, hogy beszennyezte a templomot, amikor bevitte oda a görögöt. Nos, már ott tartottak, hogy megölik Pált, amikor Claudius Lisiás római ezredes és emberei elfojtották a lázadást. A jövedölésnek megfelelően (és a zsidók miatt) Lisiás láncra verette Pált (Cselekedetek 21:11). Az apostolt már-már a templom közelében levő Antonia-erőd katonai laktanyájába vitték, amikor Lisiás megtudta, hogy Pál nem zendülő volt, hanem zsidó, akinek jogában állt a templom területére belépni. Miután engedélyt kapott a szólásra, Pál héberül beszélt a néphez.
10. Hogyan fogadták a jeruzsálemi zsidók Pál beszédét, és miért nem ostortozták meg őt?
10 Pál bátran tanúskodott (22:1–30). Olyan zsidónak vallotta magát, akit a nagy tiszteletben álló Gamáliel tanított. Az apostol elbeszélte, hogy útban Damaszkusz felé, ahová Az Út követőinek az üldözésére indult, hirtelen megvakult, amikor meglátta a megdicsőített Jézus Krisztust, de Ananiás visszaadta a szeme világát. Később, amikor Pál elragadtatás állapotában volt, az Úr így szólt hozzá: „Menj utadra, mert én távoli nemzetekhez küldelek el téged.” Ezek a szavak úgy hatottak, mintha egy erdőt gyújtottak volna fel. A tömeg azt üvöltözte: Pál nem méltó arra, hogy éljen, és dühükben az emberek köpenyeiket dobálták a magasba és port szórtak a levegőbe. Ezért Lisiás a laktanyába vitette, hogy megostorozás mellett kihallgassa és megtudja, mivel vádolják a zsidók. A megostorozás (amit bőrszíjakból készült korbáccsal végeztek, amely szíjaknak a végére fém- vagy csontdarabokat erősítettek) azonban elmaradt, amikor megkérdezte: ’Törvényes dolog megostorozni egy elítéletlen rómait?’ Lisiás, miután megtudta, hogy Pál római polgár, megijedt és a szanhedrin elé vitette Pált, hogy megtudja, miért vádolják őt a zsidók.
11. Milyen tekintetben volt Pál farizeus?
11 Amikor Pál megkezdte védőbeszédét a szanhedrin előtt és elmondta, hogy ’teljesen tiszta lelkiismerettel viselkedett az Isten előtt’ Anániás főpap megparancsolta, hogy üssenek a szájára (23:1–10). Pál ezt mondta: „Meg fog téged verni az Isten, te fehérre meszelt fal” — amivel azt akarta mondani, hogy szépnek látszott, de közel volt a leomláshoz. ’Gyalázni mered a főpapot?’ — kérdezték némelyek. Pál talán a gyenge látása miatt nem ismerte fel Anániást. De mivel látta, hogy a tanács farizeusokból és sadduceusokból tevődik össze, ezt mondta: ’Én farizeus vagyok, akit a feltámadás reménysége miatt vádolnak.’ Ettől a kijelentéstől a szanhedrin két táborra szakadt, mert a farizeusok hittek a feltámadásban, a sadduceusok pedig nem hittek. Akkora villongás támadt, hogy az ezredes kénytelen volt kimenekíteni onnan Pált.
12. Hogyan menekült meg Pál Jeruzsálemben az élete ellen szőtt összeesküvéstől?
12 Pál ezután egy újabb összeesküvéstől is megmenekült, amelyben az életére törtek (23:11–35). Negyven zsidó megesküdött, hogy addig nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik őt. Pál unokaöccse elárulta a tervet Pálnak és Lisiásnak. Az apostolt katonai őrizet alatt Antonius Félix kormányzó elé vezették Cezáreába, Júdea közigazgatási székhelyére. Miután Félix megígérte Pálnak, hogy meghallgatja, továbbra is őrizetben tartotta a kormányzó főhadiszállásán, Nagy Heródes palotájában.
Bátorság az uralkodók előtt
13. Miről tanúskodott Pál Félix előtt, és mi lett tanúskodásának az eredménye?
13 Az apostolnak nemsokára meg kellett magát védenie a hamis vádak ellenében, és bátran kellett tanúskodnia Félix előtt (24:1–27). Pál a zsidó vádolói előtt rámutatott arra, hogy ő nem szított felkelést. Elmondta, hogy hitt abban, ami a Törvényben és a Prófétákban meg van írva, és reménykedik abban, hogy „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak”. Pál azért ment Jeruzsálembe, hogy ’könyöradományokat’ vigyen (pénzbeli segélyeket Jézus olyan követői részére, akik valószínűleg az üldözések miatt jutottak szegény sorsra), valamint azért is, hogy rituális megtisztuláson essen át. Bár Félix elnapolta az ítélethirdetést, Pál később prédikált neki és a feleségének, Drusillának is (aki I. Heródes Agrippa lánya volt) a Krisztusról, az igazságosságról, az önuralomról és az eljövendő ítéletről. Az ilyen beszédtől megfélemlített Félix elbocsátotta Pált. Később azonban gyakran hívatta az apostolt, hiábavalóan azt remélve, hogy megvesztegetési pénzt kap tőle. Félix tudta, hogy Pál ártatlan, mégis bilincsben tartotta őt azt remélve, hogy ezzel elnyeri a zsidók jóindulatát. Két évvel később Porcius Festus lépett Félix helytartó helyébe.
14. Milyen törvényes gondoskodást fordított Pál a maga javára, amikor Festus előtt megjelent, és ennek milyen párhuzamát találhatjuk meg ma is?
14 Pál Festus előtt is bátor védőbeszédet mondott (25:1–12). Ha az apostol méltó a halálra, nem fog könyörögni az életéért, de senki emberfia nem adhatja őt a zsidók kezére, hogy kedvezzen nekik. „A császárhoz fellebbezek” — jelentette ki Pál római polgárjogára hivatkozva, ami lehetővé tette, hogy Rómában kerüljön bíróság elé (abban az időben Néró császár elé). Ez a fellebbezés alkalmat adott arra, hogy a jövendölés teljesedéseként Pál „Rómában tanúskodjon” (Cselekedetek 23:11). Jehova Tanúi is készek arra, hogy ’védelmezzék és megszilárdítsák’ a jó hírt (Filippi 1:7).
15. a) Milyen prófécia teljesedett be, amikor Pál megjelent Agrippa király és a császár előtt? b) Milyen értelemben ’rugódozott’ Saul az ’ösztöke ellen’?
15 A Júdea északi részén uralkodó II. Heródes Agrippa király és annak nővére, Berniké (akivel vérfertőző viszonyban élt) hallott Pálról, amikor látogatást tett Festusnál Cezáreában (25:13-26:23). Amikor Pál Agrippa és a császár előtt tanúskodott, betöltötte azt a próféciát, amely szerint az Úr nevét elviszi a királyokhoz (Cselekedetek 9:15). Elbeszélve Agrippának mindazt, ami a Damaszkuszba vezető úton történt, Pál megjegyezte, amit Jézus mondott: „Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.” Ahogyan egy makacs ökör csak kárt tesz magában, amikor megpróbál ellenállni a szögesvégű bot szurkálásának, Saul is magának okozott kárt azzal, hogy Jézus követői ellen harcolt, akiket Isten támogatott.
16. Hogyan reagált Festus és Agrippa Pál tanúságtételére?
16 De hogyan reagált Festus és Agrippa? (26:24–32). Mivel képtelen volt megérteni a feltámadást és elámult Pál meggyőződésén, Festus ezt mondta: „A sok tanulás az őrültségbe vitt téged!” Ma is azzal vádolják némelyek Jehova Tanúit, hogy bolondok, jóllehet Pálhoz hasonlóan a Tanúk is ’igaz és józan szavakat szólnak’. „Rövidesen ráveszel, hogy én is kereszténnyé legyek” — mondta Agrippa, aki véget vetett a kihallgatásnak, és elismerte, hogy Pált szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbez a császárhoz.
Veszélyben a tengeren!
17. Hogyan írnád le azokat a veszélyeket, amelyekkel Pálnak szembe kellett néznie a tengeren, a Rómába való utazása során?
17 A Rómába való utazás Pált ’veszélynek tette ki a tengeren’ (2Korinthus 11:24–27). Egy Julius nevű katonatisztre bízták az apostolt és a többi foglyot, akik Cezáreából Róma felé hajóztak (27:1–26). Amikor hajójuk kikötött Szidonban, Pál engedélyt kapott az ottani hívők meglátogatására, akiknél szellemi felüdülést talált. (Vö. 3János 14 [14, 15, Károli].) A kis-ázsiai Mirában Julius egy Itáliába tartó gabonaszállító hajóra vitte át a foglyokat. Az erős ellenszél dacára megérkeztek a Lásea, krétai város közelében levő Szépkikötő nevű kis öbölbe. Onnan Főnixbe készültek, amikor egy északkeleti erős szél, amelyet Euraquilónak hívtak, magával ragadta a hajójukat. Mivel attól tartottak, hogy a syrtiseken (homokpadokon) Afrikától északra zátonyra futnak, a hajósok lebocsátották a vitorlát. A kötélzettel később körülövezték a hajótestet, hogy a hullámok ereje szét ne feszítse a hajó eresztékeit. A vihar még másnap is dühöngött, és a hajót azzal tették könnyebbé, hogy a rakomány egy részét kidobálták. A harmadik napon már a hajó felszerelését (tartalék vitorlákat és egyéb felszerelési tárgyakat) is kiszórták. De éppen akkor, amikor az utolsó remény is szertefoszlott, megjelent egy angyal Pálnak, és azt mondta neki, hogy ne féljen, mert el fog jutni a császár elé. Mily nagy megnyugvás lehetett mindenki számára, amikor az apostol elmondta nekik, hogy minden utas meg fog menekülni, és egy szigeten fognak majd partot érni!
18. Mi történt végül is Pállal és utastársaival?
18 Az utasok valóban túlélték a vihart (27:27–44). A 14. napon éjfélkor a tengerészek észrevették, hogy közel van a szárazföld. A mélységmérések is ezt bizonyították, és ezért leeresztették a horgonyokat, nehogy a hajó összetörjön a sziklákon. Pál felszólítására mind a 276 személy élelmet vett magához. Azután újra könnyítettek a hajón azzal, hogy a gabonát a tengerbe szórták. Amikor kivirradt, a hajósok elvágták a horgonyköteleket, meglazították a kormányevezőket és felvonták az orrvitorlát a szél elé. A hajó fennakadt egy zátonyon és a hátsó része darabokra tört. De mindenkinek sikerült partot érnie akár úszva, akár a hajóroncsokba kapaszkodva.
19. Mi történt Pállal Málta szigetén, és mit tett ő ott mások érdekében?
19 Átázottan és kimerülten a hajótöröttek Máltán találták magukat, ahol a szigetlakók „rendkívüli emberszeretetet” tanúsítottak irántuk (28:1–16). Amikor azonban Pál rőzsét rakott a tűzre, a hőség felébresztett egy alvó viperát, amely a kezére tekeredett. (Ma nincsenek mérges kígyók Máltán, ez azonban egy „mérges teremtmény” volt.) A máltaiak azt gondolták, hogy Pál egy gyilkos, akit „a bosszúálló igazságszolgáltatás” nem enged életben maradni, de amikor látták, hogy nem esik össze holtan, vagy nem dagad meg a mérgezés okozta gyulladástól, istennek mondták őt. Pál később többeket is meggyógyított, köztük Publiusnak, Málta főtisztviselőjének apját. Három hónappal később Pál, Lukács és Aristarkhus elindult egy hajóval, amelynek az orrán ott díszelgett a „Zeus fiai” címer (Kasztor és Pollux, a két ikeristenség címere, akikről feltételezték, hogy jóindulattal vannak a tengerészek iránt). Miután Puteoliban partot értek, Julius elindult őrizeteseivel. Pál hálát adott Istennek és bátorságot merített abból, hogy találkozhatott a római fővárosban levő keresztényekkel az appiuszi piacnál és a Három-kocsmánál az appiai út mentén. Végül Rómában Pál engedélyt kapott arra, hogy magánszálláson lakjon, bár egy katona őrizte őt.
Folyton hirdessétek Jehova Királyságát!
20. Miben foglalatoskodott Pál a római szállásán is?
20 Római szálláshelyén Pál bátran hirdette Jehova Királyságát (28:17–31). Ezt mondta a zsidó főembereknek: „Izrael reménységéért öveznek engem e láncok.” Ez a „reménység” magában foglalta Jézusnak, mint Messiásnak az elfogadását, tehát olyan dolgot, amiért nekünk is hajlandóknak kell lennünk arra, hogy szenvedjünk (Filippi 1:29). Bár azok a zsidók nagy többségükben nem hittek, mégis sok pogány, valamint egy zsidó maradék helyes szívállapotról tett tanúságot (Ésaiás 6:9, 10). Pál két éven át (i. sz. 59-61 táján) fogadta mindazokat, akik eljöttek hozzá, „prédikálva nekik az Isten királyságát, és akadálytalanul és nagy bátorsággal tanította nekik az Úr Jézus Krisztussal kapcsolatos dolgokat”.
21. Milyen példát mutatott Pál egészen földi életének a végéig?
21 Úgy tűnik, Néró ártatlannak jelentette ki Pált és szabadon engedte őt. Az apostol tehát Timótheus és Titus társaságában újból elkezdte a munkáját. Később azonban újra börtönbe került Rómában (i. sz. 65 körül) és valószínűleg Néró kezétől szenvedett mártírhalált (2Timótheus 4:6–8). De végül is Pál nagyszerű példát mutatott mint bátor Királyság-hirdető. Bárcsak mindazok, akik átadták magukat Istennek, ugyanazzal a szellemmel szintén bátran hirdetnék ezekben az utolsó napokban Jehova Királyságát!
Hogyan válaszolnál?
◻ Milyen szolgálati kiképzésben részesítette Pál az efézusi véneket?
◻ Hogyan mutatott példát Pál az Isten akarata iránti engedelmesség terén?
◻ Milyen hasonlóságot fedezhetünk fel Pál tapasztalata és Jehova Tanúi mai tapasztalata között a csőcselékerőszak tekintetében?
◻ Milyen törvényes gondoskodást vett igénybe Pál, amikor Festus kormányzó előtt állt, és milyen újkori párhuzamát láthatjuk ennek?
◻ Milyen tevékenységet folytatott Pál akkor is, amikor Rómában volt a szálláshelyén, és miből mutatott példát ebben a tekintetben?