Jehova a mi uralkodónk!

„Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek” (CSELEKEDETEK 5:29).

 1., 2. Milyen apostoli álláspontra helyezkednek Jehova Tanúi, amikor az emberi követelmények ellentétben állnak az isteni akarattal?

JEHOVA Isten megengedte, hogy 12 férfit a legfelsőbb bíróság elé állítsanak. Ez i. sz. 33-ban történt, a bíróság pedig a zsidó Szanhedrin volt. Jézus Krisztus apostolai voltak a vádlottak. Figyelj csak! „Megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok többé ennek a névnek az alapján — mondja a főpap —, ti pedig betöltöttétek Jeruzsálemet a tanításotokkal.” Erre Péter és a többi apostol ezt felelte: „Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek” (Cselekedetek 5:27–29). Valójában ezt mondták: ’Jehova a mi Uralkodónk!’

² Igen, Jézus hű követőinek Jehova az Uralkodója. Ez világosan kitűnik az Apostolok cselekedeteiről szóló bibliai könyvből, amelyet i. sz. 61 körül írt meg Rómában „Lukács, a szeretett orvos” (Kolossé 4:14). Jehova mai népe, miként az apostolok, égi Uralkodójának engedelmeskedik amikor az emberi parancsok ellenkeznek az Ő akaratával. De mi egyebet tanulhatunk még a Cselekedetekből? (Személyes tanulmányozás céljából javasoljuk, olvasd el a könyvből azokat a részeket, amelyek kövérbetűs szedésű idézetek.)

Jézus tanúkat rendel ki

 3. Mikor „merítkeztek be szent szellembe” Jézus követői, és mi volt a legfontosabb törekvésük?

³ Az apostolok azért tudtak szilárdan kiállni Isten mellett, mert szellemi vonatkozásban igen megerősödtek. Krisztus meghalt ugyan a kínoszlopon, de tudták, hogy feltámadt (1:1–5). Jézus „élve mutatta meg magát” az apostoloknak és tanította őket a Királyság-igazságokra a 40 nap folyamán magára öltött testekben. Azt is meghagyta a tanítványainak, hogy várakozzanak Jeruzsálemben „szent szellembe” történő bemerítésre. Azután pedig a prédikálás lett az elsőrendű feladatuk, ahogyan ma is az Jehova Tanúi számára (Lukács 24:27, 49; János 20:19-21:24).

 4. Mi történt, amikor a szent szellem eljött Jézus követőire?

⁴ Amikor még nem voltak bemerítve szent szellembe, az apostolok helytelenül azt gondolták, hogy elérkezett a római elnyomó földi uralom vége és ezt kérdezték: „Uram, ebben az időben állítod helyre Izrael számára a királyságot?” (1:6–8). Jézus valójában azt mondta: nem, mert ’nem az ő dolguk volt tudni az időket és időszakokat’. ’Amikor a szent szellem eljött rájuk’, képessé tette őket, hogy Isten égi Királyságáról, nem pedig egy földi királyságról tanúskodjanak. Jeruzsálemben, Júdeában és Szamáriában kellett prédikálniuk, „és a föld legtávolabbi részéig”. Jehova Tanúi a szellem segítségével az egész világra kiterjedően végzik ezt ezekben az utolsó napokban.

 5. Milyen értelemben kell Jézusnak ugyanolyan módon eljönni, mint ahogyan eltávozott?

⁵ Alighogy kiadta Jézus ezt a világméretű prédikálásra vonatkozó megbízást, kezdett felemelkedni az égbe. Ez a felemelkedés egy felfelé irányuló mozgással kezdődött eltávolodva a tanítványaitól, és Jézus később belépett égi Uralkodójának jelenlétébe és a szellembirodalom tevékenységébe (1:9–11). Miután egy felhő eltakarta Jézust az apostolok tekintete elől, ő levetette magára öltött anyagi hústestét. Két angyal jelent meg és azt mondta, hogy Jézus „ugyanolyan módon tér vissza”. És úgy is lett. Csak Jézus tanítványai látták őt eltávozni, mint ahogy csak Jehova Tanúi ismerték fel láthatatlan visszatérését.

Jehova kiválaszt valakit

 6. Milyen módon történt az Iskariót Júdás helyébe lépő személy kiválasztása?

⁶ Az apostolok nemsokára visszatértek Jeruzsálembe (1:12–26). Egy felső szobában (talán Márk anyjának, Máriának az otthonában) a 11 lojális apostol kitartott az imádkozásban Jézus féltestvéreivel, a többi tanítványával és édesanyjával, Máriával (Márk 6:3; Jakab 1:1). De vajon ki kapja meg Júdás „felvigyázói tisztét”? (Zsoltárok 109:8). Mintegy 120 tanítvány volt jelen, amikor Isten kiválasztott egy férfit, hogy Júdás helyébe lépjen, aki elárulta Jézust, és helyreálljon az apostoli 12-es létszám. Olyan személyt kellett választani, aki tanítvány volt Jézus földi szolgálata idején és tanúja volt az ő feltámadásának. Annak a férfinek természetesen el kellett ismerni Jehovát mint Uralkodóját. Imádság után sorsot vetettek Mátyás és Barsabbas József között. Isten úgy akarta, hogy a sors Mátyásra essen (Példabeszédek 16:33).

 7. a) Hogyan történt az, hogy Júdás „mezőt vásárolt az igazságtalanság béréből”? b) Hogyan halt meg Júdás?

⁷ Iskariót Júdás bizonyosan nem ismerte el Jehovát Uralkodójának. Nos, ő 30 ezüstpénzért elárulta Isten Fiát! Visszavitte ugyan ezt a pénzt a vezető papoknak, de Péter mondása szerint az áruló „mezőt vásárolt igazságtalanságának béréből”. Hogyan? Nos, ő adta a pénzt és ő szolgáltatta az okot, amiért az úgynevezett „vérmezőt” megvásárolták. Ezt a helyet a Hinnom völgyének déli oldalán levő sík földdarabbal azonosították. Az égi Uralkodóhoz fűződő kapcsolata teljesen tönkrement, és Júdás „felakasztotta magát” (Máté 27:3–10). A kötél esetleg elszakadt, vagy talán a faág letört, ’ő pedig fejjel előre lezuhant és nagy zajjal kettéhasadt’ amikor az éles szélű sziklákra esett. Bárcsak senki se bizonyulna közülünk hamis testvérnek!

Betelve szent szellemmel!

 8. Hol történt Jézus tanítványainak szent szellembe való bemerítése, és mi lett annak a hatása?

⁸ Mi lesz azonban a szent szellembe való megígért bemerítéssel? Az is bekövetkezett i. sz. 33 pünkösd napján, tíz nappal Jézus égbemenetele után (2:1–4). Micsoda felvillanyozó esemény volt ez a bemerítés! Képzeld el a jelenetet! Mintegy 120 tanítvány volt együtt egy felső szobában, amikor ’hirtelen hatalmas szélroham zúgásához hasonló zaj támadt az égből, és betöltötte az egész házat’. Mintegy ’tűzből való’ nyelvek ereszkedtek alá mindegyik tanítványra és apostolra. „Mindannyian beteltek szent szellemmel és kezdtek különböző nyelveken beszélni.” Amikor ez a bemerítés megtörtént, ők egyben újraszülettek szent szellem által, felkenettek és szellemi örökség zálogaként lettek elpecsételve (János 3:3, 5; 2Korinthus 1:21, 22; 1János 2:20).

 9. Miről beszéltek a szellemmel betelt tanítványok?

⁹ Ez az esemény nagy hatással volt a Jeruzsálemben tartózkodó zsidókra és prozelitákra, akik oda gyülekeztek ’minden nemzetből az ég alatt’ (2:5–13). Csodálkozva kérdezték: „Hogy lehet az, hogy mindenki a saját anyanyelvén hallja őket beszélni?” Lehet, hogy olyan helyeknek a nyelvét beszélték mint Media (Júdeától keletre), Frigia (Kis-Ázsiában) és Róma (Európában). Mivel a tanítványok különféle nyelveken beszélték „az Isten nagyszerű dolgait”, számos hallgatójuk megdöbbent, ám a gúnyolódók azt állították róluk, hogy részegek.

Péter megrázó módon tanúskodik

10. Milyen próféciát töltött be az i. sz. 33 pünkösdjén bekövetkezett esemény, és van-e ennek újkori párhuzama?

¹⁰ Péter azzal kezdte tanúskodását, hogy rámutatott: a reggel kilenc órai időpont túl korai ahhoz, hogy részegek legyenek (2:14–21). Ez az esemény inkább Isten azon ígéretének a beteljesedése, amely szerint kiárasztja a szent szellemét az ő népére. Isten arra ihlette Pétert, hogy rámutasson a mi időnkre is, hozzáadva mondanivalójához „az utolsó napokban” és a „prófétálni fognak” szavakat (Jóel 2:28–32). Jehova csodadolgokat művel az égben és jeleket tesz a földön az ő nagy napja előtt, és csak azok menekülnek meg, akik segítségül hívják az ő nevét. A szellem hasonló kitöltésére kerül sor a felkentek esetében, ami képessé teszi őket arra, hogy nagy életerővel és hatásossággal „prófétáljanak”.

11. Jézus tekintetében mit tettek a zsidók és mit tett Isten?

¹¹ Péter azután a Messiás azonosítására tért át (2:22–28). Isten megerősítette Jézus messiási kilétét azáltal, hogy hatalmas tettek, jelek és csodák végrehajtására tette képessé (Zsidók 2:3, 4). A zsidók azonban oszlopra szegezték őt „törvénytelen emberek keze által”, azaz rómaiak által, akik nem hallgatnak Isten törvényére. Jézus „Isten elhatározott szándéka és előretudása alapján” ’adatott át’ nekik, amennyiben ez volt az isteni akarat. Isten azonban feltámasztotta Jézust, és oly módon tüntette el az ő emberi testét, hogy ne tapasztaljon rothadást (Zsoltárok 16:8–11).

12. Mit látott előre Dávid, és mitől függ a megmentés?

¹² Miközben Péter folytatta tanúskodását, a messiási prófécia további hangsúlyt kapott (2:29–36). Péter azt mondta, hogy Dávid előre látta legnagyobb fiának, Jézusnak, a Messiásnak feltámadását. Felmagasztalt helyről, Isten jobbjáról az égben, Jézus kitöltötte az Atyjától kapott szent szellemet (Zsoltárok 110:1). Péter hallgatói „látták és hallották” a szellem működését, mert megfigyelhették a tűznyelveket a tanítványok feje fölött, és hallották, amikor a tanítványok idegen nyelveken szóltak. Péter arra is rámutatott, hogy a megmentés attól függ, elismerik-e Jézust Úrnak és Messiásnak (Róma 10:9; Filippi 2:9–11).

Jehova adja a növekedést

13. a) Mit kellett elismerniük a zsidóknak és a prozelitáknak ahhoz, hogy elfogadható módon legyenek bemerítve? b) Hányan lettek bemerítve, és milyen hatást váltott ez ki Jeruzsálemben?

¹³ Mily hatásosak voltak Péter szavai! (2:37–42). Hallgatói szívük mélyéig megrendültek amiatt, hogy beleegyeztek a Messiás kivégzésébe. Péter ezért így buzdította őket: „Tartsatok bűnbánatot és mindannyian merítkezzetek be a Jézus Krisztus nevébe bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a szent szellem ingyen ajándékát.” A zsidók és a prozeliták már elismerték Jehovát mint Istent, és tudták, hogy szükségük van az ő szellemére. De most bűnbánatot kellett tartaniuk és el kellett fogadniuk Jézust mint a Messiást, hogy az ő nevébe bemerítkezhessenek (elismerve az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek szerepét vagy tevékenységét) (Máté 28:19, 20). Amikor Péter azoknak a zsidóknak és prozelitáknak tanúskodott, felhasználta az első kulcsot, amelyet Jézustól kapott, hogy a hívő zsidók számára megnyissa az ismeret és az égi Királyságba való bemenetel lehetőségének az ajtaját (Máté 16:19). Azon az egyetlen napon 3000-en merítkeztek alá. Képzeljétek el, amikor Jehovának ez a sok tanúja prédikálni kezdett Jeruzsálem kis területén!

14. Miért és milyen értelemben volt ’minden közös’ a hívőknél?

¹⁴ Sokan voltak olyanok is, akik igen messziről jöttek és élelem hiányában nem maradhattak hosszabb időre, pedig szerettek volna többet is megtudni új hitükről és arról másoknak is prédikálni. Jézus korai követői ezért szeretettel segítették egymást, ahogyan Jehova Tanúi is teszik napjainkban (2:43–47). A hívőknek átmenetileg ’mindenük közös’ volt. Némelyek eladták javaikat és az árát szétosztották a szűkölködők között. A gyülekezet nagyszerűen indult, miközben ’Jehova naponta csatlakoztatta hozzájuk a megmentetteket’.

A gyógyítás és annak eredménye

15. Mi történt, amikor Péter és János bement a templomba és hogyan reagáltak rá az emberek?

¹⁵ Jehova „jelek”-kel is támogatta Jézus követőit (3:1–10). Például, amikor Péter és János bement a templomba délután 3 órakor az esti áldozattal kapcsolatos imádság idején, egy férfi, aki születésétől sánta volt, „irgalmas adományt” kéregetett az Ékes-kapu közelében. „Ezüstöm és aranyam nincsen — mondta Péter —, de amim van, azt neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében, járj!” A férfi abban a pillanatban meggyógyult! Amint bement a templomba és „járva és ugrándozva magasztalta Istent”, az emberek ’önkívületbe estek’. Némelyeknek talán eszébe jutottak ezek a szavak: „A sánta felkapaszkodik, mint a szarvas” (Ésaiás 35:6).

16. Hogyan voltak képesek az apostolok meggyógyítani a sánta férfit?

¹⁶ A meglepődött emberek a Salamon oszlopcsarnokában, a templom keleti oldalának fedett részében gyűltek össze. Péter ott tanúskodott nekik (3:11–18). Rámutatott, hogy Isten az ő Szolgája, Jézus által tette képessé az apostolokat a sánta férfi meggyógyítására (Ésaiás 52:13-53:12). A zsidók megtagadták azt ’a szentet és igazságosat’, Jehova azonban feltámasztotta őt. Noha a nép és annak vezetői nem tudták, hogy a Messiást adták halálra, Isten ezáltal teljesítette prófétai szavát, azt ugyanis, hogy ’a Krisztusnak szenvedni kell’ (Dániel 9:26).

17. a) Mit kellett tenni a zsidóknak? b) Mi történt „Krisztus elküldése” óta napjainkban?

¹⁷ Mivel így bántak a Messiással, Péter megmutatta a zsidóknak, mit kell most tenniük (3:19–26). „Bűnbánatot” kell gyakorolniuk, vagyis lelkiismeretfurdalást kell érezniük a bűneik miatt, és „meg kell térniük”, a korábbival ellentétes viselkedési módot kell gyakorolniuk. Ha hitet gyakorolnak Jézusban mint Messiásban és elfogadják a váltságot, felüdülés jön a számukra Jehovától, és megbocsátja bűneiket (Róma 5:6–11). A zsidókat arra emlékeztették, hogy ők annak a szövetségnek a fiai, amelyet Isten az ősatyáikkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: „A te magodban áldásban részesül a föld összes családja.” Isten tehát elsősorban azért küldte el Messiás-Szolgáját, hogy megszabadítsa a bűnbánó zsidókat. Érdekes, hogy miután ’elküldte Krisztust’ égi Királyság-hatalomban 1914-ben, Jehova Tanúi számára az igazság és a teokratikus szervezet felüdülést hozó helyreállítása következett be (1Mózes 12:3; 18:18; 22:18).

Nem hagyják abba!

18. Melyik „követ” vetették el a zsidó „építők”, és egyedül kiben létezik megmentés?

¹⁸ Feldühödve azon, hogy Péter és János Jézus feltámadását hirdette, a papok, a templom parancsnoka és a szadduceusok őrizetbe vették a két apostolt (4:1–12). A szadduceusok nem hittek a feltámadásban, de más egyének közül sokan hívőkké lettek, csupán a férfiak száma, mintegy 5000 volt. Amikor kihallgatták a jeruzsálemi legfelsőbb bíróság előtt, Péter elmondta, hogy a sánta „a názáreti Jézus Krisztus nevében” gyógyult meg, akit ők kínoszlopra szegeztek, de Isten feltámasztotta őt. Ez a „kő”, amelyet a zsidó „építők” elvetettek „fő szegletkővé” lett (Zsoltárok 118:22). „Továbbá — mondta Péter — nincs senki másban megmentés”.

19. Mit feleltek az apostolok, amikor elrendelték nekik, hogy ne prédikáljanak többé?

¹⁹ Kísérletet tettek az effajta beszéd leállítására (4:13–22). A meggyógyított férfi jelenlétében lehetetlen volt letagadni ezt a „figyelemre méltó jelt”, de Péternek és Jánosnak mégis megparancsolták, hogy ’sehol se beszéljenek vagy tanítsanak a Jézus neve alapján’. De vajon ők mit válaszoltak? „Nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról a dolgokról, amelyeket láttunk és hallottunk.” Ők Jehovának engedelmeskedtek mint Uralkodónak!

Meghallgatott imák

20. Minek az érdekében imádkoztak a tanítványok, és milyen eredménnyel?

²⁰ Ahogyan Jehova Tanúi imádkoznak az összejöveteleken, a tanítványok is imádkoztak, amikor a szabadon bocsátott apostolok beszámoltak arról, ami velük történt (4:23–31). Megjegyezték, hogy az uralkodók, Heródes Antipas és Poncius Pilátus, a pogány rómaiakkal és Izrael népével együttesen léptek fel a Messiás ellen (Zsoltárok 2:1, 2; Lukács 23:1–12). Válaszul az imára, Jehova betöltötte a tanítványokat szent szellemmel, azok pedig nagy bátorsággal szólták Isten szavát. Nem azt kérték, hogy az uralkodóik szüntessék be az üldözést, hanem azt, hogy az üldözés ellenére is legyen bátorságuk a prédikáláshoz.

21. Ki volt Barnabás és milyen jótulajdonságai voltak?

²¹ A hívőknek azután is mindenük közös volt, és senki sem nélkülözött (4:32–37). Egyik adakozójuk a ciprusi származású lévita, József volt. Az apostolok a Barnabás nevet adták neki, ami azt jelenti: „Vigasztalás fia”, valószínűleg azért, mert segítőkész és melegszívű személy volt. Bizonyosan mindannyian hozzá hasonlóak szeretnénk lenni! (Cselekedetek 11:22–24).

Leleplezett hazugok

22., 23. Mi volt Anániás és Szafira bűne, és hogyan fordíthatjuk a javunkra tapasztalatukat?

²² Anániás és felesége, Szafira azonban nem ismerték el Jehovát Uralkodójuknak (5:1–11). Eladtak egy darab földet és az árából egy részt visszatartottak, azt állítva, hogy a teljes összeget átadták az apostoloknak. Pétert az Isten szellemétől kapott ismeret képessé tette arra, hogy felismerje képmutatásukat, ami a halálukhoz vezetett. Micsoda figyelmeztetés azok számára, akiket Sátán arra próbál rávenni, hogy hazudjanak! (Példabeszédek 3:32; 6:16–19).

²³ Ezen esemény után egyetlen gonosz indítékú egyénnek sem volt bártorsága a tanítványokhoz csatlakozni. Mások azonban hívőkké lettek (5:12–16). Azonkívül, amikor a betegek és azok, akiket tisztátalan szellemek gyötörtek, hinni kezdtek Isten erejében, ’mind meggyógyultak’.

Inkább Istennek engedelmeskedni, semhogy embereknek

24., 25. Miért üldözték a zsidó vezetők az apostolokat, de milyen irányadó mértéket állítottak fel Jehova összes mai szolgája számára?

²⁴ A főpap és a szadduceusok most megpróbálták az összes apostol bebörtönzésével megállítani a csodálatos növekedést (5:17–25). De Isten angyala még azon az éjjelen kiszabadította őket. Napkeltekor már a templomban tanítottak! Az üldözés sem képes megállítani Jehova szolgáit!

²⁵ Még azzal is nyomást gyakoroltak az apostolokra, hogy a Szanhedrin elé idézték őket (5:26–42). Miután megparancsolták nekik, hogy ne tanítsanak többé, ők ezt felelték: „Mint Uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek.” Ezzel irányadó mértéket állítottak fel Jézus tanítványai számára, és ezt követik ma Jehova Tanúi is. Miután a törvénytanító Gamáliel figyelmeztette a vezetőket, azok megverették az apostolokat és megparancsolták nekik, hogy szüntessék be a prédikálást, azután pedig szabadon engedték őket.

26. Hogyan hasonlítható össze az apostolok szolgálata Jehova Tanúinak mai szolgálatával?

²⁶ Az apostolok örültek annak, hogy érdemesek lehettek a becstelen bánásmódra a Jézus nevéért. „És minden nap a templomban és házról házra továbbra is szünet nélkül tanítottak és hirdették a jó hírt.” Igen, ők házról házra járó szolgák voltak. Ilyenek ma Isten újkori Tanúi is, akik szintén megkapták az ő szellemét, mivel neki engedelmeskednek és azt mondják: „Jehova a mi Uralkodónk!”

Hogyan válaszolnál rá?

◻ Milyen megbízást kell teljesíteniük Jézus régi és jelenlegi követőinek?

◻ Mi történt i. sz. 33 pünkösdjén?

◻ Mikor és hogyan használta Péter a Jézustól kapott első szellemi kulcsot?

◻ Mit tanulhatunk Anániás és Szafira tapasztalatából?

◻ Milyen irányadó mértékeket állítottak fel az apostolok Jehova összes Tanúja számára, amikor azt parancsolták nekik, hogy ne prédikáljanak többé?