Jehova Jubileuma — Örvendezés ideje számunkra

„És szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt és hirdessetek szabadságot az országban, minden lakója számára. Legyen ez Jubileum számotokra . . . Tartsátok szentnek . . . Akkor feltétlenül biztonságban lakhattok azon a földön” (3MÓZES 25:10–12, 18).

 1. Milyen felirat található a Szabadság-harangon, és honnan való az idézet?

BÁRHOL élsz, hallhattál a pennsylvaniai Philadelphiában (USA) levő Szabadság-harangról. A The World Book Encyclopedia szerint, ez a harang „szólt 1776. július 8-án, több templom harangjával együtt, hogy bejelentse a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadását. Feliratát: ’Hirdessetek szabadságot az országban, minden lakója számára’ , a Bibliából vették (3Mózes 25:10). ”

 2. Milyen érzéssel gondolsz a szabadság kilátására, de milyen nehézségek merülhetnek fel ezzel kapcsolatban?

² Ugye azóta is állandóan nagy a szabadság utáni sóvárgás? Valószínűleg te is örülnél az igazi szabadság kilátásának — a téveszméktől, a politikai elnyomástól, az erőszaktól, az öregség, a betegség halállal végződő legyengítésétől való megszabadulásnak. Ha igen, akkor jó okod van rá, hogy örülj, és még több okod lesz rá nemsokára. ’Hogy lehet ez? ’ — kérdezheted. Talán mert eddig egyetlen kormányzat sem tudott teljes szabadságot adni, és sem tudósok, sem orvosok nem tudják megakadályozni az öregedést, a betegséget, és végül a halált. De ismét csak azt mondjuk: van alap az igazi szabadság feletti örvendezésre! Ennek megértése végett, vizsgálj meg néhány fontos háttérbeli tényezőt, amely téged is érinthet most és a jövőben.

 3. Mi volt a Jubileum, és mi történt annak ideje alatt?

³ A fentebb idézett szövegrész a „Jubileum” szót használja. A Jubileum egy évig tartó szombat időszak volt Izrael földjén. Ezt hét mezőgazdasági szombat-évből álló sorozat követte, amely együttvéve 49 évet tesz ki. Az 50. év, a Jubileum volt a csúcspontja eme szombatsorozat megtartásának azon a földön, amelyet Jehova adott népének, teljesítve ezzel az ősatyjuknak, Ábrahámnak, ’Jehova barátjának’ tett ígéretet. (Jakab 2:23; Ésaiás 41:8.) A Jubileum alkalmából szabadságot hirdettek az egész országban. Ez felszabadulást jelentett minden olyan izraelita számára, aki kénytelen volt korábban eladni magát szolgaságra az adósságai miatt. A Jubileum másik jellegzetessége az volt, hogy minden öröklött földtulajdon, amelyet (valószínűleg pénzügyi nehézségek miatt) eladtak, visszatért korábbi tulajdonosához. (3Mózes 25:1–54.)

 4. Mikor és hogyan jelentették be a Jubileumot?

⁴ Ezzel a háttérrel bizonyára megérted, miért volt a Jubileum a szabadság ünnepi éve. Bejelentése kürtszóval történt az engesztelés napján.a Ahogyan Mózes írja a 3Mózes 25:9, 10-ben: „Fuvasd meg a harsogó kürtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján; az engesztelés napján fuvasd meg a kürtöt az egész országotokban. És szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt és hirdessetek szabadságot az országban minden lakója számára. Legyen ez Jubileum számotokra, és mindegyikőtök térjen vissza a birtokára és mindegyikőtök térjen vissza a családjához. ” I. e. 1473-ban Józsué bevezette Izrael népét a Jordánon át az Ígéret földjére, ahol meg kellett ünnepelniük a Jubileumot.

Egy kezdetleges szabadság kihirdetése

 5. A felszabadításnak és a Jubileumnak milyen szempontjait vizsgáljuk most meg?

⁵ Az eddig elmondottak régi történeteknek tűnhetnek, amelyeknek kevés jelentősége van a mi életünkre, különösen ha nem-zsidó származásúak vagyunk. Jézus Krisztus azonban alapos okot adott nekünk arra, hogy egy nagyobb Jubileumra várjunk. Ez szolgál alapul arra, hogy mi is örvendezzünk a szabadulásnak vagy szabadságnak. Hogy ezt megérthessük, fel kell ismernünk, hogyan gondoskodott Jézus kétféle módon is a felszabadításról az első században. Azután pedig meg kell vizsgálnunk, hogyan felelnek meg ezek a mi életünkben bekövetkező sokkal nagyobb méretű felszabadításnak, amely több okot ad az örvendezésre.

 6., 7. a) Milyen csodálatos fejleményeket jövendölt meg az Ésaiás 61:1–7? b) Hogyan jelezte Jézus, hogy az Ésaiás próféciája teljesedőben van?

⁶ Jóllehet nem közvetlenül az ősi Jubileum-évről szól, egy prófétai utalás található valamilyen eljövendő felszabadításra az Ésaiás 61:1–7-ben: „A Szuverén Úr, Jehova szelleme van rajtam, mert Jehova felkent engem, hogy jó hírt mondjak a szelídeknek. Elküldött engem, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy szabadságot hirdessek azoknak, akiket foglyul ejtettek és a rabok szemeinek tágra nyitását, hogy hirdessem Jehova jóakaratának esztendejét és a mi Istenünk bosszúállásának napját, hogy megvigasztaljak minden gyászolót . . . Határtalan ideig tartó öröm lesz az, amiben részesülni fognak.” De mikor és hogyan teljesedik be ez a prófécia?

⁷ I. sz. 30-ban, a pászka megünneplése után Jézus Krisztus bement szombat napon egy zsinagógába. Ott felolvasott egy részt Ésaiás próféciájából és önmagára alkalmazta azt. Lukács 4:16–21. verse így számol be erről: „Felnyitotta a tekercset és arra a helyre talált, ahol ez volt írva: ’Jehova szelleme van rajtam, mert felkent engem, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és a vakoknak látásuk visszanyerését, szabadon bocsássam a megtörteket, hirdessem Jehova elfogadható esztendejét’ . . . Aztán azt mondta nekik: ’Ma teljesedett be ez az írás, amit most hallottatok. ’ ”

 8. a) Milyen előzetes felszabadításról gondoskodott Jézus? b) Hogyan szemlélteti ezt a János 9:1–34. verse?

⁸ Az a jó hír, amelyet Jézus hirdetett, szellemi felszabadulást hozott azoknak a zsidóknak, akik elfogadták azt. Mivel felnyíltak a szemeik arra, hogy mit jelent és mit követel valójában az igaz imádat, megszabadultak sok téves képzettől. (Máté 5:21–48.) Ez a szabadság nagyobb értékű, mint a fizikai gyógyítások, amelyeket Jézus véghezvitt. Ezért, noha Jézus megnyitotta egy vakon született ember szemét, maradandóbb jót eredményezett az embernek az, hogy felismerte Jézusban Isten prófétáját. Annak az embernek új szabadsága egészen más volt, mint a vallási vezetők helyzete, akik rabjai voltak a hagyományaiknak és téves hiedelmeiknek. (János 9:1–34; 5Mózes 18:18; Máté 15:1–20.) Ez azonban mégis csak előzetes, kezdetleges szabadság volt. Éppen az első évszázadban segített hozzá Jézus egy másikfajta felszabaduláshoz, amely megfelelt az ősi Izrael Jubileumának. Miért ésszerű erre következtetni?

 9. Milyen rabszolgaság maradt fenn még az ilyen szellemileg felszabadultaknál is?

⁹ Jézus azt mondta az előbbi vak embernek: „Ítélet végett jöttem a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, akik pedig látnak, vakokká legyenek. ” Azután azt mondta a farizeusoknak: „Ha vakok volnátok, nem volna vétketek; de most azt mondjátok: ’látunk’. Ezért a vétketek megmarad” (János 9:35–41). Igen, a halált okozó bűn még mindig a fő nehézség volt, ahogyan ma is az. (Róma 5:12.) Még a zsidók is, az apostolokat is beleértve, akik javukra fordították az előzetes szabadulást, a szellemi szabadulást, amelyről Jézus gondoskodott, tökéletlen emberek maradtak. Továbbra is a bűn rabszolgái voltak, ami halált eredményezett. Tud-e Jézus ezen változtatni? Akar-e? És ha igen, mikor?

10. Milyen további szabadulást ígért még Jézus?

¹⁰ Jézus korábban ezt mondta: „Ha megmaradtok az én beszédemben, valóban az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket.” A zsidó hallgatók azt felelték neki: Mi Ábrahám leszármazottai vagyunk és sohasem voltunk a rabszolgái senkinek. Hogyan mondhatod, ’Szabadokká lesztek’ ? ” Jézus azt válaszolta nekik: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki bűnt cselekszik, a bűn rabszolgája. Azonkívül, a rabszolga nem marad örökké a házban, a fiú marad ott örökké” (János 8:31–36). Éppen ezért, az Ábrahámtól való testi leszármazás nem tudta megszabadítani a zsidókat a bűn rabszolgaságából. Jézus ezzel a szabadságra vonatkozó történelmi kijelentéssel valami jövőbeni dologra kívánta irányítani a figyelmet, ami nagyobb annál, mint amit a zsidók bármely Jubileum alkalmával is tapasztaltak.

A krisztusi Jubileum elkezdődik

11. Miért összpontosul az i. sz. 33. évre a krisztusi Jubileummal kapcsolatos érdeklődésünk?

¹¹ A zsidók nem látták, hogy a mózesi Törvényszövetség Jubileuma egy nagyobb Jubileum mintaképe. (Kolossé 2:17; Efézus 2:14, 15.) Krisztus követőinek ez a Jubileuma magában foglalja „az igazságot” , amely képes az embereket szabaddá tenni — és ez az igazság „a Fiú” , Jézus Krisztus köré összpontosul. (János 1:17.) Mikor kellett elkezdődni ezen nagyobb Jubileum megünneplésének, amely meg tud szabadítani még a bűntől és annak következményeitől is? I. sz. 33 tavaszán, pünkösdkor. Tíz nappal Jézus mennybemenetele után történt ez, amikor bemutatta áldozatának érdemét Jehova Istennek. (Zsidók 9:24–28.)

12., 13. Mi történt Jézus halála után, ami nemsokára páratlan tapasztalatot jelentett a tanítványainak?

¹² Jézus előtt egyetlen emberi teremtmény sem támadt fel úgy a halálból, hogy azután örökké éljen. (Róma 6:9–11.) Ehelyett mindenki a halál alvásába merült, és az alvásban kell maradnia, míg el nem jön az emberi család feltámadásának ideje. Isten ereje által történt feltámadásával Jézus Krisztus azzá lett, aminek az ihletet írások nevezik, „első zsengéje azoknak, akik elaludtak a halálban” (1Korinthus 15:20).

¹³ Ötven nappal a feltámadása után bebizonyosodott, hogy a feltámasztott Jézus Krisztus felment a mennyekbe és belépett Jehova Isten jelenlétébe tökéletes emberi áldozatának érdemével, és felhasználta azt az emberiség érdekében. Ez i. sz. 33 pünkösd napján történt. Jézus utasításának engedelmeskedve, mintegy 120 tanítvány gyűlt össze Jeruzsálemben. Akkor Jézus kitöltötte ezekre a tanítványokra a szent szellemet a Jóel 2:28, 29 teljesedéseképpen. Tűznyelvekhez hasonlók lebegtek a fejük fölött, és idegen nyelveken kezdtek beszélni. (Cselekedetek 2:16–21, 33.) Ez azt bizonyította, hogy a feltámasztott Jézus Krisztus felment a mennyekbe és belépett Isten jelenlétébe tökéletes emberi áldozatának érdemével, hogy az emberiség érdekében felhasználja azt.

14. a) Milyen helyzetben voltak Krisztus tanítványai a szövetségekkel kapcsolatban? b) Milyen kiváló áldást foglalt magában az új szövetség?

¹⁴ Milyen következményekkel járt ez azon tanítványok számára? Először is, felszabadultak a mózesi Törvényszövetség alól, amelyet Isten a természetes Izrael nemzetével kötött, de amelyet most hatályon kívül helyezett, felszegezve azt Jézus kínoszlopára. (Kolossé 2:13, 14; Galata 3:13.) Ezt a szövetséget egy új szövetség váltotta fel, amely nem a temészetes Izrael nemzetével, hanem a szellemi Izrael új „nemzetével” köttetett. (Zsidók 8:6–13; Galata 6:16.) Ezt a Jeremiás 31:31–34-ben megjövendölt új szövetséget az ősi Mózes prófétánál nagyobb közbenjáró útján kötötték meg. Mivel érdekeltek vagyunk a felszabadításban, különösen figyelnünk kell az új szövetség egyik jellegzetes vonására. Pál apostol felhívta erre a figyelmet, amikor ezt írta: „’Ez az a szövetség, amelyet ama napok után kötök velük, . . . soha többé nem emlékezem meg bűneikről és törvényellenes cselekedeteikről.’ Ahol pedig ezeket megbocsátják, ott nincs többé bűnért való áldozat” (Zsidók 10:16–18).

15. Miért mondhatjuk azt, hogy i. sz. 33 pünkösdjén elkezdődött a Jubileum a felkentek számára? (Róma 6:6, 16–18.)

¹⁵ Jézus rámutatott erre a bűntől való megszabadításra, amikor így szólt: „Ha a Fiú szabaddá tesz titeket, valóban szabadok lesztek” (János 8:36). Gondold el — lehetővé vált a bűntől való megszabadulás a Krisztus áldozata alapján! Pünkösd napjától kezdve, Isten igazságosaknak nyilvánította ki a hívőket és szellemi fiaivá fogadta őket azzal a kilátással, hogy együtt uralkodhatnak majd Krisztussal a mennyben, Pál így magyarázza meg ezt: „Mert ti nem a rabszolgaság szellemét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét kaptátok . . . Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is; valójában Isten örökösei, Krisztussal pedig társörökösök” (Róma 8:15–17). A krisztusi Jubileum kétségtelenül elkezdődött a felkent keresztények számára.

16. Milyen további áldások és kilátások vonatkoztak a krisztusi Jubileumot ünneplőkre?

¹⁶ Tehát azon a pünkösd napon, i. sz. 33-ban, létrejött a szellemi Izrael nemzete. Olyan emberekből áll ez, akiknek bűnei megbocsátattak a Krisztus áldozati vére alapján. (Róma 5:1, 2; Efézus 1:7.) Ki tagadhatná közülünk azt, hogy azok, akik mint a szellemi Izrael első tagjai felvétettek az új szövetségbe, csodálatos felszabadulást tapasztaltak, mivel megbocsátattak a bűneik? Isten lehetővé tette, hogy „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép” legyen belőlük, ’hogy széles körben hirdessék a kiválóságait annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívta ki [őket]’ . (1Péter 2:9.) Igaz, hogy a hústestük még tökéletlen volt és idővel meg kellett halniuk. Mégis, mivel Isten igazságosakká nyilvánította őket és szellemi fiaivá fogadta, testi haláluk éppen a „szabadítás” , amely lehetővé teszi feltámadásukat Krisztus „mennyei királysága” számára. (2Timótheus 4:6, 18.)

17., 18. Miért volt a krisztusi Jubileum felszabadítása értékesebb, mint az előzetes szabadság, amelyet Jézus hirdetett ki?

¹⁷ A hívő zsidók téves nézetektől és szokásoktól való megszabadításának kezdeti vagy előzetes lépése nagyon sokat ér. Azonban láttuk, hogy Jézus tovább ment a szellemi felszabadításnál. I. sz. 33 pünkösdjétől kezdve megszabadította a hívő embereket „a bűn és halál törvényétől” (Róma 8:1, 2). Így kezdődött el a krisztusi Jubileum a felkent keresztények számára. Ez valóban sokkal értékesebb megszabadítás volt, mivel magában foglalta a Krisztussal társörökösök mennyei életének kilátását.

¹⁸ Eddig megvizsgáltuk az első századi, krisztusi szabadság két vonását vagy szempontját, amelyek tagadhatatlanul örvendezés alapjául szolgáltak. És az első századi hívők örvendtek is. (Cselekedetek 13:44–52; 16:34; 1Korinthus 13:6; Filippi 4:4.) Ez különösen igaz a krisztusi Jubileumban való részvételükre vonatkozóan, amely utat nyit előttük örökké tartó áldások elnyerésére a mennyekben. (1Péter 1:3–6; 4:13, 14.)

19. Milyen kérdés marad azon keresztények számára, akik nem szellemtől nemzettek, és mi mutatja, hogy nekik is részük lesz isteni megszabadításban?

¹⁹ Hova tartoznak legtöbben azok a mai igaz keresztények, akik nincsenek igazságosnak nyilvánítva és szent szellemmel felkenve? Szentírási alapja van annak, hogy várjunk egy nagyobb méretű megszabadítást az ő érdekükben a keresztény Jubileum részeként. Idézzük emlékezetünkbe a Cselekedetek 3:20, 21-gyet: „Jézust, akinek pedig a mennyben kell maradnia, míg el nem jön minden dolog helyreállításának ideje, amiről Isten beszélt ókori szent prófétái szája által. ” (Vö. Cselekedetek 17:31.) Hasonló módon ír Jézus Krisztusról János, a felkent apostol is, aki már örvendezett a keresztény Jubileumnak: „És ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, sőt nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ [bűnéért] is” (1János 2:2). Azt jelenti ez, hogy a sok mai lojális keresztény, akinek nincs mennyei reménysége, szintén örvendhet a krisztusi szabadságnak? Vajon csak a jövőben lesz meg az, vagy már most okunk van örvendezni? Megtudhatjuk, ha megvizsgáljuk a krisztusi szabadítás különféle vonatkozásait és a Jubileumot, amely különleges jelentőséggel bír ma az igaz imádók számára.

[Lábjegyzet]

Mit gondolsz?

◻ Milyen haszna volt a Jubileumnak az ősi Izraelben?

◻ Hogyan hirdetett Jézus előzetes felszabadulást, és mit foglalt az magában?

◻ Mikor kezdődött a krisztusi Jubileum, s milyen alapon következtetünk így?

◻ Milyen okunk van előre tekinteni olyan felszabadulásra, amely magában foglalja az olyan keresztények millióit, akik nem szellemtől nemzettek?

[Oldalidézet a 12. oldalon]

„Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, amely egyre világosabb lesz a teljes délig” (Példabeszédek 4:18). Ennek az alapelvnek megfelelően, ez a cikk és a következő bővebb és tökéletesebb magyarázatot ad a Jubileumról.

[Kép a 14. oldalon]

Jézus szabadságot hirdet i. sz. 30-ban

[Kép a 17. oldalon]

A krisztusi Jubileum i. sz. 33-ban kezdődik