Hogyan viszonozhatjuk önzetlenül az Isten szeretetét?
„Ha Isten úgy szeretett minket, akkor nekünk is köteleségünkszeretni egymást” (1JÁNOS 4:11).
1., 2. Mit követel meg tőlünk az, hogy önzetlenül viszonozzuk Isten szeretetének a megnyilvánulásait?
JEHOVA maga a szeretet megszemélyesítése. Az előző cikkben láttuk milyen bőségesek a valóságban az ő szeretetének megnyilvánulásai. Megfigyeltük azt is, hogyan viszonozta Mózes, Dávid és Jézus Krisztus önzetlenül a szeretetnek ezeket a megnyilvánulásait. Vajon Jehova Tanúi közül nem kellene mindenkinek ugyanezt tenni? De még mennyire!
2 De mit követel meg tőlünk az, hogy önzetlenül viszonozzuk Isten szeretetének a megnyilvánulásait? Egyrészt, az első helyet kell megadnunk neki az életünkben, és szeretni őt egész szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel (Márk 12:29, 30). Ez azt jelenti, hogy minden figyelmünkkel Isten felé fordulunk, melegszívű személyes kapcsolatot ápolunk Jehovával. Vágyakozunk arra, hogy imában beszéljünk égi Atyánkkal? Szüntelenül imádkozunk és kitartunk az imádkozásban? Vagy elsietjük az imáinkat és néha túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy imádkozzunk? (Róma 12:12; 1Thessalonika 5:17). Vajon Jehovára irányítjuk a figyelmünket és neki, valamint a szervezetének tulajdonítjuk az érdemet azért, amit teljesítettünk? (1Korinthus 3:7; 4:7). Valóban azt érezzük, amit a zsoltáros érzett? Istennel kapcsolatban ezt mondta: „Naponta hétszer dicsérlek téged” (Zsoltárok 119:164).
3. Amikor társaságban együtt vagyunk, hogyan mutathatjuk meg, hogy önzetlenül viszonozzuk-e az Isten szeretetét?
3 Hogy viszonozzuk-e önzetlenül az Isten szeretetét vagy sem, az könnyen kiderülhet, amikor egybegyűlünk, hogy társaságban töltsük el az időnket. Ilyenkor a beszélgetésünk vajon világi dolgok vagy szellemi dolgok körül forog? Nem arról van szó, hogy amikor öszszejövünk keresztény társainkkal, minden időt komoly bibliatanulmányozással kell eltöltenünk. De bizonyosan találunk szellemi természetű értékes dolgokat, hogy beleszőjük azokat a beszélgetésünkbe. Mit mondunk a szántóföldi tapasztalatok elmondásáról, vagy kedvenc bibliaszövegünk megbeszéléséről; arról a beszámolóról, hogyan ismertük meg az igazságot, vagy Isten szerető kedvessége és áldása számos bizonyítékának a megemlítéséről?
4. Hogyan kell tekintenünk a dolgokat, amikor csalódás ér bennünket a szolgálati kiváltságok tekintetében?
4 Egy másik körülmény, amely feltárhatja, hogy milyen fokon értékeljük az Isten szeretetét az, amikor mellőznek minket Jehova szervezetében bizonyos szolgálati kiváltságok tekintetében. Vajon hogyan reagálunk ilyenkor? Ha főleg az érdekel minket, hogy Jehova tisztelete érvényesüljön, akkor egyetértünk majd azzal, hogy az Isten tisztelete valószínűleg egyformán biztosítva lesz, akárki kapja is meg azt a különleges szolgálati kiváltságot. (Vö. Lukács 9:48.) De ha túlzottan csak a saját előnyünkkel és nevünkkel törődünk, akkor bizonyosan lehangol bennünket az, hogy mellőztek minket, ahogyan esetleg mi gondoljuk. De emlékezzünk ilyenkor arra, hogy Jehova szeret minket, sőt talán tudja, hogy jelenleg nem vagyunk képesek viselni annak a bizonyos teokratikus felelősségnek a terhét. Ő képes gazdagon megáldani minket másféle módon, és az ő szeretetének a megnyilvánulásai segítenek minket megőrizni szellemi egyensúlyunknál! (Példabeszédek 10:22).
Szeretni az igazságosságot, gyűlölni a törvénytelenséget
5. Milyen hatással legyenek a viselkedésünkre Isten szeretetének a megnyilvánulásai?
5 Isten irántunk való szeretetének a megnyilvánulásai arra kell, hogy ösztönözzenek minket, hogy Krisztust utánozva szeressük az igazságosságot és gyűlöljük a törvénytelenséget (Zsidók 1:9). Igaz, képtelenek vagyunk ezt tökéletesen megtenni, ahogyan Jézus megtette. De célul tűzhetjük ki magunknak, hogy olyan szentek, becsületesek és törvénytisztelők leszünk, amilyenek csak lehetünk ebben a tökéletlen állapotunkban. Ennek érdekében nemcsak kifejlesztünk egy bizonyos mértékű szeretetet az igazság és jó dolgok iránt, hanem ugyanakkor bizonyos gyűlöletet, iszonyodást, utálatot is az iránt, ami gonosz. Ahogy Pál apostol kifejezte: „Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok ahhoz, ami jó” (Róma 12:9). „Iszonyodni” igen kemény szó; azt jelenti: „végtelen undorral tekinteni rá” (Webster’s New Collegiate Dictionary).
6. Mi segít megőrizni magunkat azok ellen a kísértések ellen, amelyeket a világ, a saját bűnös hústestünk, és az Ördög állít az utunkba?
6 Mi segít megőrizni magunkat a kísértésektől, amelyeket a világ állít az utunkba, valamint saját bűnös hústestünk, és az Ördög? A Jehova Isten iránti lojalitás. Ő így szólít fel minket: „Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet, hogy megfelelhessek annak, aki gúnyol engem” (Példabeszédek 27:11). Igen, a Jehova iránti lojalitás arra indít minket, hogy a bölcs utat válasszuk és gyűlöljük azt, amit ő gyűlöl. Azonkívül, bármilyen élvezetesnek vagy izgatónak látszik is Isten törvényének a megszegése, állandóan mondjuk el magunknak: egyáltalán nem éri meg, hogy megtegyük (Galata 6:7, 8). Az emberi szív csalárd, fondorlatos, félrevezető, ahogy Jeremiás 17:9 is figyelmeztet rá. A keresztény szív a jót, a szépet, a tisztát szereti. De néha a bűnös hajlamok miatt az ember hajlik arra, hogy azt kívánja, ami rossz. Miként az izraeliták szíve, akik Jehovát imádták és mégis megtartották bálványimádó „magaslataikat”, a mi szívünk is önző és csalárd lehet (1Királyok 22:43 [22:43, 44, Károli]; 5Mózes 12:2). Tökéletlen szívünk talán megpróbál kibúvókat keresni, hogy a kísértés útjára vezessen. Talán megpróbálja alábecsülni a helytelenség súlyos voltát, amellyel megkísért minket. Vagy a szívünk arról próbál meggyőzni minket, hogy bármely büntetés csupán ideiglenes.
7. Miért őrizkedjünk attól, hogy a rossz után sóvárogjunk?
7 Isten szeretete iránti értékelésből, őrizkednünk kell attól, hogy olyasmi után sóvárogjunk, ami rossz, mint például a szexuális erkölcstelenség után, akár egyedülállók, akár házasságban élők vagyunk. Újra és újra megtörténik, hogy ami látszólag ártalmatlan flörtnek indult, az két keresztényt érzelmileg annyira rabul ejtett egymás iránt, hogy gyakorolták a bűnt és kiközösítésre kerültek. Még vének is, akiknek feddhetetlen példaképeknek kellett volna lenniük a nyáj számára, bajba sodorták magukat ezen a téren! (Vö. 1Királyok 15:4, 5.)
8. Milyen intő példát állít elénk Pál apostol, és hogyan lehetne szemléltetni az ilyen nehézséget?
8 Vegyük figyelembe Pál apostolt, aki természetfölötti látomás és erő áldásában részesült és az isteni ihletés adományát is megkapta. Hogy sikeresen harcolhasson a bűnös hajlamok ellen, meg kellett sanyargatnia — igen, súlyosan meg kellett verni — a testét. Meg mernénk-e elégedni ennél kevesebbel? (Róma 7:15–25; 1Korinthus 9:27). Olyan ez, mintha egy kicsiny evezős csónakban ülnénk egy gyors áramlatú folyón és a vízesés felé sodródnánk. A szerencsétlenség elkerülése végett, a vízfolyással ellenkező irányba kellene erőteljesen eveznünk. Látszólag nem sok eredményt érnénk el, de mindaddig, amíg erőteljesen igyekeznénk, nem jutnánk el a vízesésig és nem pusztulnánk el. Bizonyos, hogy Jehova Isten szeretetének a megnyilvánulásai irányunkban arra kell indítsanak minket, hogy nagy erőt fejtsünk ki és lojálisak maradjunk iránta, gyűlölve a törvénytelenséget és szeretve az igazságosságot.
Tanúsítsunk testvéri szeretetet
9. Milyen tanácsot ad János apostol abban a tekintetben, hogy szeressük a testvéreinket?
9 Isten szeretetének a megnyilvánulásai arra is kell, hogy indítsanak minket, úgy szeressük testvéreinket, ahogyan Jézus Krisztus szerette a tanítványait (János 13:1). Nagyon is helyénvaló módon, János apostol kijelenti: „Ebben a tekintetben a szeretet nem az, hogy mi szerettük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, akkor nekünk is kötelességünk szeretni egymást” (1János 4:10, 11). Valójában Jézus azt mondta, hogy arról ismerhetők fel az ő igaz követői, hogy szeretet van közöttük (János 13:34, 35).
10., 11. Milyen különféle módon nyilváníthatjuk ki a testvéri szeretetet?
10 Tudjuk, hogy a keresztények kötelesek kinyilvánítani a testvéri szeretetet. De nem baj, ha emlékeztetjük magunkat a különféle módra, ahogyan ezt a krisztusi szeretetet kinyilváníthatjuk egymás iránt. Ez a szeretet segít nekünk abban, hogy ne vegyük figyelembe a faji, nemzetiségi, iskolázottsági, műveltségi és gazdasági szintkülönbségeket. Azonkívül, a testvéri szeretet arra indít minket, hogy egybegyűljünk az összejöveteleinken. Ha igazán szeretjük a testvéreinket, nem engedjük meg, hogy a mostoha időjárás vagy egy könnyebb testi rosszullét megfosszon bennünket attól az örömtől, hogy együtt lehessünk velük és kölcsönösen buzdítsuk egymást (Róma 1:11, 12). S ami ennél is több, a testvéri szeretet arra késztet minket, ho jólgy felkészüljünk az összejöveteleinkre és tevékenyen közreműködjünk azokon, hogy ezáltal egymást szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk (Zsidók 10:23–25).
11 És mit mondhatunk a testvéreink megsegítéséről a szántóföldi szolgálatban? Megfigyelték, hogy a vének és a kisegítő szolgák gyakran egymással vagy csak magukban vesznek részt a házról házra szolgálatban, holott, egy kis tervezéssel meghívhatnának Királyság-hírnököket, akik segítségre szorulnak a szolgálatban, hogy kísérjék el őket. Ha ily módon is kinyilvánítjuk a szeretetünket, a vének és a kisegítő szolgák szolgálata kétszeres jutalmat nyer. És mi a helyzet akkor, ha egy új hírnököt magunkkal viszünk egy házi bibliatanulmányozásra? (Róma 15:1, 2).
12. Hogyan kell értenünk az 1János 3:16–18 verseit?
12 A szeretet arra is ösztönöz minket, hogy segítsünk olyan testvéreinknek, akik valóságos anyagi szükségben vannak. János apostol írta: „Abból ismerjük meg a szeretetet, hogy Ő a lelkéről mondott le értünk; s nekünk is kötelességünk lemondani a lelkünkről a testvéreinkért. Aki pedig rendelkezik az élet fenntartását célzó világi javakkal és látja, hogy a testvére szükségben van, mégis bezárja előtte a gyengéd könyörület érzésének ajtaját, mi módon marad meg abban az Isten szeretete? Kisgyermekek, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal!” (1János 3:16–18). Talán most nem kérik tőlünk, hogy mondjunk le az eledelünkről az ő érdekükben, de időről időre igenis lehetőségünk van arra, hogy más módon is kimutassuk az irántuk való szeretetünket, ne csupán szavakban vagy nyelvvel, hanem tettekkel is. Semmi rossz nincs abban, ha szavakkal is szeretjük a testvéreinket, de nem akarjuk erre korlátozni a szeretetünket, amikor anyagi dolgokban szükséget szenvednek. Jézus kijelentése, amely szerint „nagyobb boldogság adni, mint kapni”, az anyagi segítségre is érvényes (Cselekedetek 20:35).
13. a) Milyen alapvető igazságokat tanultunk meg Jehova látható szervezetének a segítségével? b) Milyen ma is érvényes megállapítást tett Charles Taze Russell?
13 Van alkalmunk arra is, hogy kinyilvánítsuk szeretetünket azok iránt a testvéreink iránt is, akik vezetnek minket a gyülekezetben vagy azokkal kapcsolatban, akik Jehova látható szervezetét alkotják világszerte. Ez magában foglalja, hogy lojálisak vagyunk „a hű és értelmes rabszolgá”-hoz (Máté 24:45–47). Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy bármilyen sokat olvastuk is a Bibliát, sohase magunktól tanultuk meg az igazságot. Nem fedeztük volna fel az igazságot Jehovával, az ő szándékával és tulajdonságaival kapcsolatban, sem az ő nevének jelentését és fontosságát, sem a Királyságot, sem Jézus váltságáldozatát, sem a különbséget az Isten szervezete és a Sátán szervezete között, sem pedig azt, hogy miért engedte meg Isten a gonoszságot. Pontosan úgy van ez, ahogyan a Őr Torony Társulat első elnöke, Charles Taze Russell írta 1914-ben: „Nem vagyunk-e áldott, boldog nép? Vajon nem hűséges-e a mi Istenünk? Ha valaki valamit jobban tud, válassza azt. Ha bárki közületek valaha valamit jobbnak talál, reméljük, hogy elmondjátok nekünk. Semmit sem tartunk jobbnak, sem fele annyira jónak, mint amit az Isten Szavában találtunk . . . Egyetlen nyelv vagy toll sem képes elmondani azt a békét, örömet és áldást, amit az igaz Isten tiszta ismerete hoz a szívünkbe és az életünkbe. Az Isten Bölcsességének, Igazságosságának, Hatalmának és Szeretetének Története teljesen kielégíti mind a fejünk mind a szívünk hő vágyát. Nem törekszünk többre. Nem kívánhatunk többet, mint azt, hogy ez a csodálatos Történet még világosabb legyen az elménk előtt” (The Watch Tower, 1914. december 15-i száma 377-378. oldal, angolban). Mennyire igazak ezek a jól megfogalmazott szavak!
A kívülállók szolgálata
14. Hogyan kellene, hogy ösztönözzenek minket Isten szeretetének a megnyilvánulásai arra, hogy a kívülállók érdekében is cselekedjünk?
14 Az Isten szeretetének megnyilvánulásai, amelyeknek örvendünk, arra kell, hogy késztessenek minket, mutassunk felebaráti szeretetet a gyülekezeten kívül állók iránt. De hogyan tehetjük ezt? A körülmények arra utalhatnak, hogy anyagi formában segíthetjük felebarátainkat. De ami sokkal fontosabb, felebaráti szeretetünket azzal mutathatjuk ki, hogy másokkal is megismertetjük az Isten Királysága jó hírét és segítünk az igazságosságot szerető embereknek Jézus Krisztus tanítványaivá lenni. Vajon rendszeresen részt veszünk ebben a nyilvános szolgálatban vagy talán elhanyagoljuk azt? Csupán megszokott rutinmunkává, vagy tessék-lássék szolgálattá lett a számunkra? Vagy valóban a felebaráti szeretet késztet rá? Beleélést tanúsítunk-e? Türelmesek vagyunk, és megvárjuk, amíg az emberek válaszolnak? Buzdítjuk a házigazdát, hogy fejezze ki magát? Igen, ahelyett, hogy mindig mi beszélnénk, engedjük, hogy a felebaráti szeretet mások meghallgatására indítson minket és hasznos bibliai beszélgetést folytassunk azokkal, akikkel a szolgálatunkban találkozunk.
15. a) Miért helyesebb az „alkalmi tanúskodás” kifejezés, mint a „véletlen tanúskodás”? b) Miért kell kihasználni az alkalmi tanúskodásra előforduló alkalmakat?
15 A lehető legnagyobb mértékben odafigyelünk, hogy a javunkra fordítsuk az alkalmi tanúskodásra kínálkozó lehetőségeket? Meg kell jegyezni, hogy ez nem csupán véletlen tanúskodás, ami előre nem tervezett vagy csupán jelentéktelen tevékenységet sejtet. Az alkalmi tanúskodás nagyon is fontos, és az embertársaink iránti szeretet arra késztet minket, hogy buzgón keressük a lehetőségeket az ilyenben való részvételre. Gyakran mily nagyszerű gyümölcsöket terem ez a fajta tanúskodás! Például, egy testvér, mialatt Jehova Tanúi kongresszusán vett részt Észak-Olaszországban, egy garázsba ment, hogy kicseréljen egy gépkocsilámpát. Mialatt várakozott, tanúskodott a körülötte állóknak és röplapokat adott át nekik, amelyeken meghívást olvashattak a vasárnapi bibliai előadásra. Egy évvel később, egy nemzetközi kongresszuson Rómában egy testvér, akit nem ismert, melegen üdvözölte őt. Vajon ki lehetett ez a testvér? Nos, egyike volt azoknak a személyeknek, akiknek meghívót adott át a garázsban egy évvel azelőtt! Az illető elment és meghallgatta a nyilvános előadást és leadta a nevét bibliatanulmányozásra. Ma mind ő, mind a felsége Jehova önátadott Tanúja. Semmi kétség: az alkalmi tanúskodás nagyszerű jutalommal jár!
Továbbra is viszonozzuk Isten szeretetét!
16. Milyen kérdéseket helyes feltenni magunknak?
16 Jehova valóban nagylelkű a teremtményei iránti szeretetének kinyilvánításában. Amint megjegyeztük, az Írások nagyszerű példákat állítanak elénk olyan egyénekről, akik önzetlenül viszonozták Isten szeretetének megnyilvánulásait. Az ihletett zsoltáros igen találóan kiáltott fel a következő módon: „Ó, adjatok hálát Jehovának az ő szerető kedvességéért és az emberek fiai iránt való csodálatos műveiért!” (Zsoltárok 107:8, 15, 21, 31). El merjük fogadni Isten ki nem érdemelt kedvességét és ugyanakkor eltéveszteni annak célját? Bárcsak sohase fordulna ilyesmi elő! (2Korinthus 6:1). Ezért hát kérdezzük meg mindannyian egyénenként magunktól: ’Valóban nagyra értékelem Isten szeretetének a megnyilvánulásait, amelynek eddig örvendhettem és bizalommal remélem, hogy a jövőben is örvendhetek? Arra indítanak, hogy egész szívemmel, lelkemmel, elmémmel és erőmmel szeressem Jehovát? Igazán Istenre irányul minden figyelmem? Valóban szeretem az igazságosságot és gyűlölöm a törvénytelenséget? Kinyilvánítom a testvéri szeretetet? És milyen szorosan kívánom követni Jézus lábnyomát a szolgálatom terén?’
17. Mit eredményez az, ha önzetlenül viszonozzuk Jehova Isten szeretetének a megnyilvánulásait?
17 Igazán sokféle módon mutathatjuk meg őszinte hálánkat Isten szeretetének minden megnyilvánulásáért, amit tapasztalhattunk. Ha teljesen a javunkra fordítjuk azokat az alkalmakat, amikor kimutathatjuk ezt az értékelésünket, ezzel megörvendeztethetjük égi Atyánk szívét, áldásul szolgálhatunk másoknak és örömet, békét és megelégedést szerezhetünk magunknak. Továbbra is viszonozzuk hát önzetlenül Isten szeretetének a megnyilvánulásait!
Hogyan válaszolnál?
◻ Mit követel meg tőlünk az, hogy önzetlenül viszonozzuk Isten szeretetét?
◻ Hogyan őrizhetjük meg magunkat a kísértésektől?
◻ Melyek a testvéri szeretet kinyilvánításának különféle módjai?
◻ Hogyan kellene, hogy indítsanak minket Jehova szeretetének a megnyilvánulásai a felebarátaink érdekében való cselekvésre?
[Kép a 17. oldalon]
A szerencsétlenség elkerülése végett küzdenünk kell a bűnös hajlamok ellen
[Kép a 18. oldalon]
A vének azzal is kimutathatják a testvéri szeretetet, ha elkísérnek másokat a Királyság-szolgálatba
[Kép a 19. oldalon]
Charles Taze Russell, a Őr Torony Társulat első elnöke felhívta a figyelmet arra a békére, örömre és áldásra, amit csak Isten adhat