21. fejezet

„Ők nem része a világnak”

 1. a) Miért imádkozott Jézus a tanítványaival kapcsolatban a halála előtti éjszakán? b) Miért volt oly fontos ’nem részévé lenni a világnak’ ?

MEGFESZÍTTETÉSE előtti éjszakán Jézus búzgón imádkozott tanítványaiért. Tudta, hogy Sátán óriási nyomás alá fogja őket helyezni, ezért ezt mondta Atyjának: „Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrködj felettük a gonosz miatt. Ők nem része a világnak, miként én sem vagyok része a világnak” (Ján 17:15, 16). Miért oly fontos a világtól való elkülönülés? Azért, mert Sátán a világ uralkodója. Akik részei a világnak, az ő ellenőrzése alatt állnak (Ján 14:30; 1Ján 5:19). Ezért létfontosságú, hogy minden keresztény megértse, mit jelent ’nem részévé lenni a világnak’. Hogyan volt ez Jézus esetében?

 2. Milyen értelemben volt Jézus „nem része a világnak”?

² Jézus nem különítette el magát más emberektől. Az, hogy nem volt része a világnak, nem jelentette, hogy nem szeretett másokat. Ellenkezőleg, városról városra járt Isten Királyságának jó hírével. Betegeket gyógyított, újra látóvá tette a vakokat, halottakat támasztott fel, s még saját életét is odaadta az emberiségért. De nem szerette azok istentelen eljárását és gonosz tetteit, akiket a világ szelleme hatott át. Óva intett az erkölcstelen vágyaktól, az anyagias életmódtól és az önző feltűnésvágytól (Máté 5:27, 28; 6:19–21; Luk 12:15–21; 20:46, 47). Jézus nem az Istentől elidegenedett emberek életét utánozta, hanem Jehova útjain járt (Ján 8:28, 29). Habár zsidó volt, nem foglalt állást a rómaik és zsidók közötti politikai vitákban.

„KIRÁLYSÁGOM NEM RÉSZE E VILÁGNAK”

 3. a) Mivel vádolták Jézust a zsidó vallásvezetők Pilátus előtt és miért? b) Mi mutatja, hogy Jézus nem akart emberi király lenni?

³ A zsidó vallásvezetők azonban azzal vádolták Jézust, hogy aláássa a nemzeti érdekeket. Letartóztatták és átadták Poncius Pilátusnak, a római helytartónak. Ami igazán zavarta őket, az az volt, hogy Jézus tanítása leleplezte képmutatásukat. Hogy azonban a helytartót megnyerjék, a következő vádat terjesztették elé: „Úgy találtuk, hogy ez az ember felforgatja nemzetünket, tiltja a császárnak való adófizetést és magát Krisztus királynak mondja” (Luk 23:2). A valóságban azonban Jézus nem hagyta, hogy az emberek egy évvel azelőtt királlyá tegyék (Ján 6:15). Tudta, hogy egyszer majd mennyei király lesz, de erre még nem érkezett el az idő, s tudta, hogy nem a tömegek, hanem Jehova Isten fogja őt trónra emelni.

 4. Hogyan tekintette Jézus a tények szerint a ’császárnak való adófizetést’?

⁴ Ami az adófizetést illeti, a farizeusok három nappal a letartóztatása előtt próbáltak tőle egy terhelő nyilatkozatot kicsikarni ebben a kérdésben. Ravasz kérdésükre azonban Jézus így válaszolt: „Mutassatok nekem egy dénárt [római fémpénz]. Kinek a képe és felirata van rajta?” „A császáré” — válaszolták az emberek. Erre ő ezt mondta: „Fizessétek tehát feltétlenül vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig ami Istené” (Luk 20:20–25).

 5. a) Mit vésett Jézus tanítványai elméjébe a letartóztatásakor? b) Hogyan magyarázta meg Jézus Pilátus előtt eljárása indítékát?

⁵ Jézus letartóztatásának körülményei is mutatták, hogy Ő semmiképpen sem szított lázadást Róma ellen, s tanítványaitól sem várta el ezt. Kardokkal és fütykösökkel felszerelt római katonák és zsidók jöttek Jézus elfogására (Ján 18:3, 12; Márk 14:43). Ennek láttán Péter karddal támadt az egyik emberre és levágta annak fülét. Jézus azonban így igazította helyre Pétert: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert aki kardot fog, kard által pusztul el” (Máté 26:51, 52). A következő reggel Pilátus előtt mondott szavai megmagyarázták tettének indítékait: „Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, az én szolgáim harcolnának, hogy ne legyek átadva a zsidóknak. Ámde az én királyságom nem ebből a forrásból való” (Ján 18:36).

 6. Hogyan végződött a kihallgatás?

⁶ A bizonyítékok megvizsgálása után Pilátus kijelentette, hogy ’nem talált a vádra okot’ Jézus ellen. A csőcselék követelésére mégis megfeszíttette Jézust (Luk 23:13–15; Ján 19:12–16).

A TANÍTVÁNYOK KÖVETIK A MESTER PÉLDÁJÁT

 7. Hogyan mutatták meg az első keresztények, hogy kerülték a világ szellemét, de szerették az embereket?

⁷ Az első keresztényekről szóló beszámolók — akár a Bibliából, akár más történelmi munkából merítjük őket — mind tanúsítják, hogy Jézus tanítványai megértették, mit követel tőlük a ’világtól való elkülönülés’. Kerülték a világ szellemét. Mivel elutasították a római cirkusz és színház erőszakos és erkölcstelen szórakozását, az emberi faj gyűlölőinek tekintették őket. Ők azonban az embergyűlölettel ellentétben készségesen segítettek másoknak, hogy javukra fordíthassák Istennek a megmentésről való gondoskodásást.

 8. a) Mit kellett elszenvedniük a tanítványoknak, amiért ’nem voltak részei a világnak’? b) Hogyan tekintették mégis a politikai uralkodókat és az adófizetést? Miért?

⁸ Urunkhoz hasonlóan őket is hevesen üldözték, mégpedig gyakran a kormány rosszul tájékozott tisztviselői (Ján 15:18–20). Pál mégis megerősítette Jézus tanácsát a római keresztényekhez írt levelében i. sz. 56-ban. Arra buzdította őket, hogy ’rendeljék alá magukat a felsőbb hatalmasságoknak’, a politikai uralkodóknak, „mert nincs hatalmasság, csak Istentől”. Nem mintha Jehova hozta volna létre a világi kormányzatokat, hanem mert ezek az ő engedélyével uralkodnak. Pál elmagyarázta, hogy „Isten helyezte őket viszonylagos állásukba”, mivel Isten előre látta és be is jelentette, milyen sorrendben kerülnek hatalomra. A „felsőbb hatalmasságok” ezért „Isten elrendezése” a jelenkorban, míg Isten Királysága Jézus Krisztus útján át nem veszi a föld feletti kizárólagos uralmat. Így aztán Pál azt tanácsolta a keresztényeknek, hogy tanúsítsanak megfelelő tiszteletet a világi hatóságok iránt, s fizessék meg a tőlük követelt adót (Róma 13:1–7; Tit 3:1, 2).

 9. a) Mit nem szabad figyelmen kívül hagyni a „felsőbb hatalmasságoknak” való alárendeltségben? b) Hogyan mutatja a történelem, hogy az első keresztények gondosan követték Jézus példáját?

⁹ Azt azonban nem mondta nekik Pál, hogy abszolút alárendeltségben kell lenniük, függetlenül attól, mit mond Isten, az ő Szava és saját keresztényi lelkiismeretük. Tudták, hogy Jézus csak Jehovát imádta, nem engedte, hogy az emberek királlyá tegyék, s hogy Péternek azt mondta, tegye hüvelyébe kardját. Ők lelkiismeretesen követték Uruk példáját. Az On the Road to Civilization — A World History című könyv (Heckel és Sigman kiadásában a 237. és 238. oldalon) kijelenti: „A keresztények nem voltak hajlandók a római polgárok egyes kötelességeit teljesíteni. A keresztények . . . hitük megszegésének tekintették a katonai szolgálatba való belépést. Nem vállaltak politikai hivatalt. Nem imádták a császárt.”

10. a) Miért menekültek el a keresztények i. sz. 66-ban Jeruzsálemből? b) Milyen vonatkozásban mutattak ezzel jó példát?

¹⁰ Jézus tanítványai szigorúan semlegesek maradtak koruk politikai és katonai konfliktusaiban. Júdea római tartomány zsidó lakósai i. sz. 66-ban fellázadtak a császár ellen. A római sereg gyorsan körülzárta Jeruzsálemet. Mit tettek a városban levő keresztények? Nem felejtették el Jézus tanácsát, hogy maradjanak semlegesek és meneküljenek a hadakozó seregek közeléből. Amikor a római seregek ideiglenesen visszahúzódtak, megragadták a lehetőséget, s a Jordánon keresztül Pella hegyes vidékére menekültek (Luk 21:20–24). Semlegességükkel jó példát mutattak a későbbi keresztényeknek.

A KERESZTÉNYEK A VÉG IDEJÉN IS SEMLEGESEK

11. a) Milyen munkában szorgoskodnak Jehova Tanúi s miért? b) Miben tanúsítanak semlegességet?

¹¹ Volt-e olyan csoport a „vég idején” 1914 óta, a történelem feljegyzései szerint, amely az első keresztényeket utánozva ragaszkodott semlegességéhez? Igen, Jehova Tanúi így tettek. Az egész földön buzgón prédikálták, hogy csak Isten Királysága hoz békét, bőséget és maradandó boldogságot az igazságot szeretők számára (Máté 24:14). A nemzetek közötti viszályokban azonban szigorúan semlegesek maradtak.

12. a) Milyen ellentét van a tanúk semlegessége és a papság eljárása között? b) Mit foglal magába Jehova Tanúinak politikai semlegessége?

¹² Ezzel éles ellentétben a kereszténység papsága mélyen belebonyolódott a világ politikai ügyeibe. Egyes országokban tevékenyen agitálnak politikai jelöltek mellett vagy ellen. Egyes papok maguk is politikai hivatalt viselnek. Mások nagy benyomást gyakorolnak a politikusokra olyan programok érdekében, amelyet a papság helyesel. Vannak országok, ahol a „konzervatív” papok a hatalmon levő politikusok szövetségesei, míg a „haladó” papok ezek megdöntésére törekvő gerillaharcokat támogatnak. Jehova Tanúi azonban nem avatkoznak a politikába, bármelyik országban élnek is. Senkit sem tartanak vissza attól, hogy belépjen valamely politikai pártba, jelöltesse magát politikai tisztségre, vagy részt vegyen egy szavazáson. Mivel azonban Jézus azt mondta, hogy tanítványai „nem része a világnak”, ők maguk semmilyen politikai tevékenységben sem vesznek részt.

13. Milyen álláspontot foglaltak el Jehova Tanúi a háborúkban a tények szerint?

¹³ Amint Jézus előre megmondta, e „vég idején” a nemzetek ismételten háborút viselnek egymással, s még egy nemzeten belül is fegyvert emelnek egymás ellen a különböző csoportosulások (Máté 24:3, 6, 7). Milyen álláspontot képviselnek Jehova Tanúi ilyen körülmények között? A semlegességük az egész világon közismert. Jézus Krisztus és tanítványai álláspontjával teljes összhangban írta Az Őrtorony 1939. november 1-i száma: „Mindazok, akik az Úr oldalán állnak, semlegesek maradnak a harcoló nemzetek között, s teljes egészében a nagy Teokrata [Jehova] és az ő Királya [Jézus Krisztus] mellett foglalnak állást.” A tények azt mutatják, hogy Jehova Tanúi minden nemzetben és minden körülmények között ragaszkodnak ehhez az állásponthoz. Nem hagyták, hogy a világ megosztó politikája és háborúi megtörjék a köztük mint Jehova imádói között uralkodó nemzetközi testvériséget (És 2:3, 4; vö. 2Kor 10:3, 4).

14. a) Miben nem vettek még részt a tanúk a semlegességük miatt? b) Milyen oka van ennek?

¹⁴ A történelmi tények vizsgálata azt mutatja, hogy Jehova Tanúi nem csupán azt tagadták meg, hogy magukra öltsék a katonai egyenruhát és fegyvert fogjanak, hanem az elmúlt fél évszázad alatt, sőt annál hosszabb idő óta azt is megtagadták, hogy fegyver nélküli szolgálatot teljesítenek vagy más munkát vállaljanak, ami a katonai szolgálatot helyettesítené. Miért? Mert tanulmányozták Isten követelményeit, s aztán személyes lelkiismereti döntést hoztak. Senki sem mondta nekik, mit tegyenek. Ők sem avatkoznak abba, hogy mások mit tesznek. De ha meg kell magyarázni álláspontjukat, Jehova Tanúi ismertetik, hogy mint Istennek önátadott személyek az Isten szolgálatára kell hogy felhasználják testüket, s nem bocsáthatják földi uralkodók rendelkezésére, akik Isten szándékával ellentétben cselekszenek (Róma 6:12–14; 12:1, 2; Mik 4:3).

15. a) Mit szenvedtek el Jehova Tanúi a világtól való elkülönülésük miatt? b) Hogyan követték a bibliai alapelveket még a börtönben is?

¹⁵ Ennek következménye az lett, amit Jézus előre megmondott: „Mivel nem vagytok része a világnak, . . . gyűlöl titeket a világ” (Ján 15:19). Jehova sok tanúját börtönézték be, mivel nem voltak hajlandók megsérteni keresztényi semlegességüket. Egyeseket halálra vertek. Mások több éves börtönbüntetést szenvedtek semlegességük megőrzéséért. A Values and Violence in Auschwitz (Anna Pawelczynska könyve, 89. oldal) írja: „Mindenki tudta, hogy [a koncentrációs táborban] egyetlen Jehova tanúja sem hajtana végre olyan parancsot, amely ellentétben áll vallásos hitével és meggyőződésével, vagy olyan cselekedetet, amely más ellen irányul, még egy gyilkos vagy SS-tiszt ellen sem. Ugyanakkor azonban elvégezne minden olyan munkát, még a leggyűlöltebbet is, méghozzá legjobb képességei szerint, amely erkölcsileg semleges számára”.

16. a) Merre tartanak az összes nemzetek, s ezért mitől tartózkodnak gondosan Jehova Tanúi? b) Miért olyan jelentős dolog a világtól való elkülönülés?

¹⁶ Jehova Tanúi tisztában vannak vele, hogy az összes nemzetek „a Mindenható Isten nagy napjának háborúja”, Armageddon felé tartanak. Jehova szolgái egységes népként foglaltak állást a messiási Királyság oldalán. Ezért gondosan ügyelnek arra, hogy ne kerüljenek olyan helyzetbe, amely szembefordítaná őket ezzel a Királysággal (Jel 16:14, 16; 19:11–21). Tisztában vannak vele, milyen jelentősége van Jézus kijelentésének, amely szerint igaz követői „nem része a világnak”. Tudják, hogy ez a régi világ hamarosan elmúlik, s csak azok maradnak meg örökké, akik valóban Isten akaratát cselekszik (1Ján 2:15–17).

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK

● Hogyan mutatta meg Jézus, mit foglal magába az, ha valaki „nem része a világnak”?

● Miből tűnik ki az első keresztények magatartása 1. a világ szelleméhez? 2. a világi uralkodókhoz és adófizetéshez? 3. a katonai szolgálathoz?

● Hogyan bizonyították Jehova Tanúi napjainkban keresztényi semlegességüket?