A rómaiak a legjobb hírről értesülnek

HOGY lehet egy bűnös ember igazságos Isten szemében és így hogyan nyerhet örökké tartó életet? Ez a kérdés heves vitákra szolgáltatott okot az időszámításunk szerinti első században. Ismered rá a választ? Akár ismered, akár nem, tartozol magadnak azzal, hogy elolvasd Pál apostol mesteri fejtegetését a problémáról a rómaiakhoz írt bibliai könyvben. Ez segítségedre lesz annak megértésében, milyen lényegbevágó kapcsolat van a hit, a cselekedetek, az igazságosság és az élet között.

PÁL ÉS A RÓMAIAK

A rómaiaknak szóló könyv egy levél, amelyet Pál i. sz. 56 táján írt a Rómában élő keresztényeknek. Vajon miért írta a levelet? Noha Pál i. sz. 56-ig még nem látogatta meg Rómát, nyilvánvalóan sok keresztényt ismert ott, mivel levelében néhányat közülük név szerint is megemlít. Ráadásul, Pál nagyon szeretett volna Rómába menni, hogy ottani keresztény testvéreit buzdítsa, és úgy tűnik Rómát vette számításba Spanyolországba tervezett misszionáriusi útjának egyik állomásaként (Róma 1:11, 12; 15:22–24).

Bárhogy legyen is, Pál levele megírásának jelentős célkitűzése volt, hogy választ adjon egy kérdésre: Hogyan nyerhetik el az emberek az igazságosságot, amely élethez vezet? A válaszból kiderül, hogy ez a legjobb hír. Igazságosság lehetséges a hit alapján. Pál szerint ez a lényeg és erről beszél a levelében is, amikor ezt írja: „Nem szégyellem a jó hírt, hiszen Isten ereje az mindenki megmentésére, akinek van hite, a zsidókéra először, meg a görögökére is; mert benne nyilvánul meg az Isten igazságossága a hit miatt és a hit iránt, amint írva van: ’Az igazságos ember — a hit által fog élni’ ” (Róma 1:16, 17).

HIT ÉS TÖRVÉNY

Az első században nem mindenki értett egyet azzal, hogy az igazságosság lehetséges a hit alapján. Egy zajos kisebbség ragaszkodott hozzá, hogy ennél többre van szükség. Avagy nem Jehova gondoskodott a mózesi törvényről? Hogyan lehetett bárki igazságos, aki nem vetette alá magát ennek az ihletett gondoskodásnak? (Lásd Galata 4:9–11, 21; 5:2.) I. sz. 49-ben a Jeruzsálemben ülésező vezető testület megvitatta a Törvényhez való ragaszkodás kérdését, és úgy döntöttek, hogy a nemzetekből valóknak, akik a jó hírt elfogadták, szükségtelen körülmetélkedniük valamint szükségtelen alárendelni magukat a zsidó Törvény előírásainak (Cselekedetek 15:1, 2, 28, 29).

Körülbelül hét évvel később, Pál megírta levelét a rómaiaknak, alátámasztva ezt a korszakalkotó döntést. A valóságban fejtegetése még tovább vezetett. Nemcsak a nemzetekből származó keresztények számára volt szükségtelen a Törvény, hanem még azok a zsidók sem nyilváníttattak igazságosnak az életre, akik a Törvény iránti engedelmességben bíztak.

IGAZSÁGOSSÁG HIT ÁLTAL

Ahogy végigolvasod a rómaiakhoz írt könyvet, megfigyelheted, milyen gondosan építi fel Pál álláspontját, állításait sok idézettel bizonyítva a Héber Iratokból. Amikor a zsidókhoz szól, akiknek nehezükre eshet Pál ihletett tanítását elfogadni, vonzalmat, egyszersmind törődést mutat ki (Róma 3:1, 2; 9:1–3). Álláspontját mindazonáltal figyelemre méltó értelemmel és vitathatatlan logikával fejti ki.

A római levélben az 1. fejezettől a 4. fejezetig Pál azzal az igazsággal kezdi, hogy mindenki bűnös. Ebből eredően az egyetlen módja annak, hogy az emberek igazságosnak nyilváníttassanak, csakis a hit alapján lehetséges. Igaz, hogy a zsidók megpróbáltak igazságosak lenni a mózesi törvény betartásával. Ez a kísérletük azonban sikertelen volt. Ennek alapján Pál határozottan ezt mondja: „A zsidók csakúgy mint a görögök mind bűn alatt vannak.” E népszerűtlen igazságot számos, a Szentírásból vett idézettel bizonyítja be (Róma 3:9).

Mivel „a törvény cselekedetei által egyetlen hústestet sem nyilváníthatnak igazságosnak”, milyen reménység áll fenn? Isten az embereket ingyen adományként nyilvánítja ki igazságosaknak Jézus váltságáldozata alapján (Róma 3:20, 24). Ahhoz, hogy ezt igénybe vegyék, hitet kell gyakorolniuk abban az áldozatban. Vajon az a tanítás, hogy az emberek a hit alapján nyilváníttatnak ki igazságosnak, újdonság számba megy? Egyáltalán nem. Magát Ábrahámot is igazságosnak nyilvánították ki hite miatt, még mielőtt a Törvényt beiktatták (Róma 4:3).

Miután igazolta a hit fontosságát, Pál az 5. fejezetben ismerteti a keresztény hit alapját. Ezen alap pedig Jézus, akinek igazságos életpályája érvényteleníti Ádám bűnének rossz hatásait azok számára, akik hitet gyakorolnak őbenne. Ily módon „egyetlen megigazulást szerző cselekedet által” — nem pedig a mózesi törvény iránti engedelmesség által — „mindenfajta embert igazságosnak nyilvánítottak ki az életre” (Róma 5:18).

ELLENVETÉSEK MEGVÁLASZOLÁSA

Ha azonban a keresztények nem tartoznak a Törvény alá, mi akadályozza meg őket abban, hogy továbbra is bűnöket kövessenek el és arra számítsanak, hogy mindenképpen igazságosnak nyilváníttatnak ki, hála Isten ki nem érdemelt kedvességének? Pál erre a kérdésre a Római levél 6. fejezetében adja meg a választ. A keresztények meghaltak a múltbeli bűnös pályájukat illetően. Új életük Jézusban arra kötelezi őket, hogy harcoljanak a hústest gyengeségei ellen. Így sürget bennünket: „Ne engedjétek tehát királyként tovább uralkodni halandó testeteken a bűnt” (Róma 6:12).

De vajon nem kellene legalább a zsidóknak ragaszkodni a mózesi törvényhez? A 7. fejezetben, Pál körültekintően megmagyarázza, hogy a helyzet nem így áll. Ahogy a férjezett asszony felszabadul férje törvénye alól, amikor az meghal, pontosan úgy szabadította fel Jézus halála a hívő zsidókat is a Törvény alól. Pál azt mondja: „Titeket is holtakká tett a Törvény a Krisztus teste által” (Róma 7:4).

Vajon azt jelenti ez, hogy valami hiba volt a Törvény körül? Semmi esetre sem. A Törvény tökéletes volt. A probléma abban állt, hogy a tökéletlen ember nem tudott engedelmeskedni a Törvénynek. „Tudjuk, hogy a Törvény szellemi — írta Pál —, én azonban testi vagyok, eladva a bűnnek.” Egy tökéletlen ember nem képes megtartani Isten tökéletes Törvényét s így a Törvény elítéli őt. Mily csodálatos hát, hogy „semmilyen elmarasztaló ítélet nincs azok ellen, akik Krisztus Jézussal egységben vannak”. A felkent keresztények a szellem által lettek Isten fiaivá. Jehova szelleme segít nekik leküzdeni a hústest tökéletlenségeit. „Kicsoda vádolhatja Isten választottait? Isten az, aki igazságosnak nyilvánítja őket” (Róma 7:14; 8:1, 33). Semmi sem választhatja el őket Isten szeretetétől.

AZ IGAZSÁGOSSÁG ÉS A TESTI ZSIDÓK

Ha a Törvény immár szükségtelen, mi a helyzet Izrael nemzetével? És mi a helyzet sok bibliai szöveggel, amely ígéretet tesz Izrael helyreállítására? Ezeket a kérdéseket a 9. fejezettől a 11. fejezetig tárgyalja Pál. A Héber Iratok megjövendölték, hogy az izraelitáknak csupán egy kisebbsége részesül megmentésben és Isten a nemzetek felé fogja irányítani figyelmét. Ezzel összhangban az Izrael megmentésével kapcsolatos próféciák nem a testi Izraelen teljesedtek be, hanem a keresztény gyülekezeten, amelyet Isten a hívő testi zsidók magvából alakított és a helyes szívállapotú pogányokkal egészített ki (Róma 10:19–21; 11:1, 5, 17-24).

AZ IGAZSÁGOSSÁG ALAPELVEI

A római levél 12-15. fejezeteiben, Pál hozzálát, hogy megmagyarázzon néhány gyakorlati módot, amely szerint a felkent keresztények igazságossá nyilvánításukkal összhangban élhetnek. Például ezt mondja: „Mutassátok be testeteket élő, szent, elfogadható áldozatként Istennek, mint értelmi képességetekkel végzett szent szolgálatot. És ne szabjátok magatokat a dolgok e rendszeréhez, hanem alakuljatok át elmétek megújulása által” (Róma 12:1, 2). Bíznunk kell a jóság erejében, nem fizethetünk gonosszal a gonoszért. „Ne engedd, hogy legyőzzön a gonosz — írta az apostol —, hanem mindig jóval győzd le a gonoszt” (Róma 12:21).

Pál napjaiban Róma volt a politikai hatalom központja. Pál bölcs tanácsa a keresztényekhez így szólt: „Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak, mert nincs hatalom, kivéve Isten által” (Róma 13:1). A keresztényeknek egymással kapcsolatos bánásmódja szintén része az igazságossággal összhangban folytatott életnek. „Senkinek semmivel ne tartozzatok — mondja Pál —, azon kívül, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti felebarátját, betöltötte a törvényt” (Róma 13:8).

Továbbá a keresztények vegyék figyelembe egymás lelkiismeretét és ne ítélkezzenek. Pál így sürget: „Törekedjünk tehát azokra a dolgokra, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róma 14:19). Milyen nagyszerű tanács, melyet a keresztény élet minden tekintetében alkalmazni lehet! Ezután a 16. fejezetben Pál személyes üdvözletekkel, a buzdítás és a tanács befejező szavaival zárja levelét.

FELKENTEKNEK ÉS MÁS JUHOKNAK

A római levélben megvitatott téma fontos volt az első században s még mindig életbevágó fontosságú napjainkban. Az igazságosság és az örökké tartó élet Jehova összes szolgája érdeklődését kényszerítő jelleggel magára vonja. Igaz, hogy a római levél a felkent keresztények számára iratott meg, holott Jehova Tanúi nagy többsége ma a „nagy sokaság”-hoz tartozik, akik földi reménységet táplálnak magukban (Jelenések 7:9). Mindazonáltal, ez a levél életbevágó fontosságú üzenetet tartalmaz az ő számukra is. Vajon mi ez?

A rómaiakhoz írt könyv bebizonyítja, hogy a keresztényeket hit révén nyilvánítják igazságosnak. A felkentek számára ez arra nyújt kilátást, hogy uralkodótársai lesznek Jézusnak az égi Királyságban. Mindazonáltal a nagy sokaság tagjait is igazságosaknak nyilvánítják, de mint ’Isten barátait’, amint ez Ábrahám patriarcha esetében történt (Jakab 2:21–23). Igazságosságuk a nagy nyomorúság túlélésére biztosít kilátást, valamint a Jézus vérébe vetett hiten alapszik, éppen úgy, ahogyan ez a felkentek esetében van. (Zsoltárok 37:11; János 10:16; Jelenések 7:9, 14). Ennélfogva, Pál érvelése a római levélben a más juhok, valamint a felkentek számára nagy jelentőséggel bír. A könyv egyben ragyogó tanács is, mert az összes keresztény számára lényegbevágó az igazságossá nyilvánításukkal összhangban élni.

A The Book of Life doktor Newton Marshall Hall és doktor Irving Francis Wood kiadásában megállapítja: „Az érvekre támaszkodó és tantételre vonatkozó oldalát tekintve [a római levél] eléri Pál ihletett tanácsának csúcspontját. Udvarias, tapintatos mindamellett határozott . . . E levél tanulmányozása gazdag és bőséges jutalmat hordoz magában.” Miért is ne olvasnád el a könyvet személyesen, hogy örvendezz a jó hírnek, amelyet tartalmaz, amely „Isten ereje . . . mindenki megmentésére” (Róma 1:16).

[Kiemelt rész/kép a 24. oldalon]

„Nincs [világi] hatalom, kivéve Isten által.” Ez nem jelenti azt, hogy Isten minden egyes uralkodót maga helyez állásába. Azt jelenti inkább, hogy a világi uralkodók csakis Isten engedélyével léteznek. Sok esetben Isten előre gondoskodott és jövendölt emberi uralkodókról és így őket „Isten helyezte viszonylagos állásukba” (Róma 13:1).

[Forrásjelzés]

Museo della Civiltà, Romana, Roma

[Kiemelt rész/kép a 25. oldalon]

A keresztényeknek a következőket mondják: „Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust.” Ez azt jelenti, hogy egészen közelről kell követniük Jézus lábanyomát, utánozva őt azáltal, hogy a testi érdekek helyett a szellemi érdekeket helyezik első helyre életükben, s ezáltal „nem . . . terveznek előre a test kívánságainak” (Róma 13:14).

[Kiemelt rész/kép a 25. oldalon]

Pál így mondja a rómaiaknak: „szent csókkal köszöntsék egymást”. Itt azonban nem vezetett be egy új keresztény szokást, avagy egy vallásos rítust. Pál idejében a homlokot, ajkakat vagy a kezet érintő csókot az üdvözlés, vonzalom vagy tisztelet jeleként használták. Ekképpen, Pál pusztán egy olyan szokásra utalt itt, amely napjaiban megszokott volt (Róma 16:16).