Kinek az elismerésére vágysz?

 1. Mire vágyunk mindannyian?

VOLT már olyan, hogy valaki, akit ismersz és tisztelsz, elfelejtette a nevedet, vagy ami még rosszabb, meg sem ismert? Ez biztosan nagyon rosszulesett. Vajon miért? Azért, mert mindannyian vágyunk rá, hogy mások észrevegyenek, sőt, hogy megbecsüljenek minket, és elismerjék az elért eredményeinket (4Móz 11:16; Jób 31:6).

2–3. Hogyan torzulhat el az elismerés utáni vágyunk? (Lásd a képet a cikk elején.)

² Azonban az az igényünk, hogy mások értékeljenek minket, más természetes vágyainkhoz hasonlóan eltorzulhat a hiányosságaink miatt. Hajlamosak lehetünk túlzott tiszteletre áhítozni. Sátán világa arra ösztönöz, hogy olyan hírnévre és elismerésre törekedjünk, amely eltereli a figyelmet égi Atyánkról, Jehova Istenről, pedig ő az, aki igazán méltó az elismerésre és az imádatra (Jel 4:11).

³ Jézus napjaiban némelyik vallási vezető nem gondolkodott helyesen az elismerésről. Jézus erre figyelmeztette a követőit: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben szeretnek járni-kelni, és kedvelik azt, ha az emberek üdvözlik őket a piactereken, kedvelik az elöl levő [„a legjobb”, lábj.] ülőhelyeket a zsinagógákban és a főhelyeket a vacsorákon”. Hozzátette még: „Ezek súlyosabb ítéletben fognak részesülni” (Luk 20:46, 47). Viszont Jézus megdicsért egy szegény özvegyet, aki egy kis összegű hozzájárulást adott, és nem törekedett rá, hogy mások észrevegyék (Luk 21:1–4). Jézus ezzel rámutatott, hogy mi a helyes szemléletmód az elismerésről. Ez a cikk segít nekünk, hogy Jehovának tetszően gondolkodjunk erről a kérdésről.

 4. Mi a legnagyobb elismerés, és miért?

⁴ Mi a legnagyobb elismerés, amelyre törekedhetünk? Semmiképp sem az, amit az emberek a felsőoktatásban, az üzleti életben vagy a szórakoztatóiparban próbálnak elérni. Pál egy egészen másfajta elismerésről írt: „Most. . ., hogy megismertétek Istent, vagy inkább, hogy ő megismert benneteket, hogyhogy visszafordultok a világ gyenge és szánalmas elveihez, és újból azoknak akartok a rabszolgái lenni?” (Gal 4:9). Micsoda kiváltság, hogy azok közt lehetünk, akiket ismer a világegyetem legfőbb uralkodója! Ő nyitott arra, hogy szoros kapcsolatot ápoljunk vele. Egy tudós úgy fogalmazott, hogy „megkapjuk a jóindulatú figyelmét”. Ha Jehova a barátainak tart minket, akkor betöltjük a létezésünk célját (Préd 12:13, 14).

 5. Mit kell tennünk, ha szeretnénk, hogy Isten ismerjen minket?

⁵ Mózesnek is ebben a megtiszteltetésben volt része. Amikor arra kérte Jehovát, hogy hadd ismerje meg jobban az útjait, ő így válaszolt: „Ezt a kérésedet is teljesítem, mivel kedves vagy nekem, és jól ismerlek téged” (2Móz 33:12–17). Mi is csodálatos áldásokra számíthatunk, ha Jehova jól ismer minket. De mit kell ehhez tennünk? Szeretnünk kell Istent, és át kell adnunk neki az életünket. (Olvassátok fel: 1Korintusz 8:3.)

6–7. Mi sodorhatja veszélybe a Jehovával ápolt kapcsolatunkat?

⁶ De az égi Atyánkhoz fűződő értékes kapcsolatunkra vigyáznunk is kell. Az, amit Pál a galáciai keresztényeknek írt, ránk is vonatkozik: nem lehetünk a világ „gyenge és szánalmas” elveinek a rabszolgái. Ez azt is magában foglalja, hogy nem kereshetjük a világ elismerését (Gal 4:9). Azok az első századi keresztények már eljutottak odáig, hogy Isten ismerte őket. De Pál szerint visszafordultak a világ értelmetlen dolgaihoz. Tulajdonképpen ezt mondta nekik: „Ha már ekkora utat megtettetek, miért térnétek vissza azokhoz az esztelen, értéktelen dolgokhoz, amelyeket magatok mögött hagytatok?”

⁷ Mi is beleeshetünk ebbe a csapdába? Igen. Lehet, hogy amikor megismertük Jehovát, Pálhoz hasonlóan lemondtunk arról, hogy elismertek legyünk Sátán világában. (Olvassátok fel: Filippi 3:7, 8.) Talán továbbtanulhattunk volna, de nem tettük, visszautasítottunk egy előléptetést, vagy nem éltünk a lehetőséggel, hogy több pénzt keressünk üzletemberekként. Előfordulhat, hogy a zene vagy a sport világában híresek és gazdagok lehettünk volna, de mi hátat fordítottunk mindezeknek (Héb 11:24–27). Ostobaság lenne úgy gondolni ezekre a jó döntésekre, hogy valójában elszalasztott lehetőségek voltak. Ez odavezethetne, hogy olyasmivel kezdünk foglalkozni, amit egyszer már a világ „gyenge és szánalmas”a dolgai közé soroltunk.

 8. Hogyan szilárdíthatjuk meg az elhatározásunkat, hogy Jehova elismerésére fogunk törekedni?

⁸ Hogyan szilárdíthatjuk meg az elhatározásunkat, hogy Jehova elismerésére fogunk törekedni, és nem a világban próbálunk sikert elérni? Ehhez észben kell tartanunk két fontos tényt. Az első, hogy Jehova mindig megjutalmazza az elismerésével azokat, akik hűségesen szolgálják őt (olvassátok fel: Héberek 6:10; 11:6). Minden hűséges szolgáját nagyra értékeli, és igazságtalannak érezné, ha bármelyikükről is elfeledkezne. „Jehova ismeri azokat, akik hozzá tartoznak” (2Tim 2:19). „Ismeri az igazságosak útját”, és „tudja, hogyan szabadítsa meg a próbából” őket (Zsolt 1:6; 2Pét 2:9).

 9. Mondj példákat arra, hogy hogyan fejezte ki Jehova, hogy értékesnek tartja a népét.

⁹ Jehova többször is kiemelkedő módon fejezte ki, hogy értékesnek tartja a népét (2Krón 20:20, 29). Gondoljunk például arra, hogy hogyan mentette meg az izraelitákat a Vörös-tengernél, amikor a fáraó hatalmas serege üldözte őket (2Móz 14:21–30; Zsolt 106:9–11). Ez annyira bámulatos esemény volt, hogy a környéken még 40 év múlva is beszéltek róla az emberek (Józs 2:9–11). Amikor a magógi Góg a jövendöléssel összhangban megtámad minket, sok erőt meríthetünk majd abból, ha felidézzük Jehova szeretetének és hatalmának az ilyen megnyilvánulásait (Ez 38:8–12). Akkor különösen jó érzés lesz, hogy Isten elismerésére vágytunk, és nem a világéra!

10. Mit ne felejtsünk el a Jehovától jövő elismeréssel kapcsolatban?

¹⁰ Egy másik fontos dolgot sem szabad elfelejtenünk: Jehova néha úgy fejezi ki az elismerését, ahogyan azt soha nem gondoltuk volna. Jézus azt mondta, hogy akik csak azért tesznek jót, hogy lássák őket az emberek, semmilyen jutalomra sem számíthatnak Jehovától. Már megkapták a teljes jutalmukat azzal, hogy mások kinyilvánították nekik az elismerésüket. (Olvassátok fel: Máté 6:1–5.) Azonban Jézus azt is mondta, hogy az Atyja titokban nézi azokat, akik nem kapnak megfelelő elismerést a jótetteikért. Észreveszi az erőfeszítéseiket, és megjutalmazza őket. Ezt olykor váratlan módon teszi. Vizsgáljunk meg erre néhány példát.

11. Hogyan fejezte ki Jehova az elismerését Mária iránt?

¹¹ Amikor eljött az idő, hogy Isten Fia megszülessen a földön, Jehova egy alázatos szűz lányt, Máriát választotta ki, hogy ő legyen ennek a különleges gyermeknek az édesanyja. Mária egy jelentéktelen városban, Názáretben élt, távol Jeruzsálemtől és a fenséges templomtól. (Olvassátok fel: Lukács 1:26–33.) Miért éppen ő kapta ezt a kiváltságot? Gábriel angyal elmondta neki, hogy kegyet talált Isten előtt. Később, amikor Mária a rokonával, Erzsébettel beszélt, nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon erős a hite (Luk 1:46–55). Igen, Jehova megfigyelte Máriát, és ezzel a nem várt kiváltsággal jutalmazta meg a hűségéért.

12–13. Hogyan kapott tiszteletet Jézus a születésekor, és 40 nappal később, amikor elvitték a templomba?

¹² Amikor Jézus megszületett, Jehova nem Jeruzsálem és Betlehem magas rangú tisztviselőit vagy uralkodóit tisztelte meg azzal, hogy tudtukra adta, mi történt. Az angyalok egyszerű pásztoroknak jelentek meg, akik Betlehem közelében a nyájaikra vigyáztak (Luk 2:8–14). A pásztorok ezután elmentek, hogy megnézzék az újszülöttet (Luk 2:15–17). Milyen kellemes meglepetés lehetett Máriának és Józsefnek, hogy Jézus ilyen módon kap tiszteletet! És mennyire más az, ahogyan Jehova intézi a dolgokat, és ahogyan az Ördög! Amikor Sátán asztrológusokat küldött, hogy látogassák meg Jézust és a szüleit, „Jeruzsálem összes lakosát nyugtalanság fogta el” Jézus születésének hírére (Máté 2:3). Ez a nagy nyilvánosság végül sok-sok ártatlan gyermek halálához vezetett (Máté 2:16).

¹³ Negyven nappal Jézus születése után Máriának áldozatot kellett bemutatnia a jeruzsálemi templomban, mely úgy 9 kilométerre volt Betlehemtől (Luk 2:22–24). Miközben Józseffel és Jézussal odafelé tartott, felmerülhetett benne, hogy vajon a szolgálatot végző pap beszél-e majd Jézus későbbi szerepéről. Mária meglepődhetett azon, ami történt. Jehova egy „igazságos és istentisztelő” férfit, Simeont, valamint egy 84 éves özvegyasszonyt, Anna prófétanőt használta fel, hogy közölje, hogy ez a gyermek lesz a megígért Messiás, vagyis Krisztus (Luk 2:25–38).

14. Milyen áldásokat kapott Mária Jehovától?

¹⁴ Jehova később is kifejezte az elismerését Mária iránt, amiért hűségesen felnevelte a Fiát. Például feljegyeztette a tetteit és a szavait a Bibliában. Mária nyilvánvalóan nem tudta elkísérni Jézust az útjaira a három és fél éves szolgálata alatt. Talán amiatt, hogy özvegy volt, Názáretben kellett maradnia. Igaz, így sok mindenről lemaradt, de akkor ott lehetett, amikor Jézus meghalt (Ján 19:26). Később pedig ő is Jeruzsálemben volt a pünkösd előtti napokban, és átélhette a szent szellem kitöltését (Csel 1:13, 14). Valószínűleg ő is fel lett kenve a többi tanítvánnyal együtt. Ha így volt, akkor egy örökkévalóságon át Jézussal lehet az égben. Milyen szép jutalom ez a hűséges szolgálatáért!

15. Hogyan fejezte ki az elismerését Jehova a Fia iránt?

¹⁵ Jézus nem vágyott az akkori vallási vagy politikai vezetők elismerésére. De azt biztosan nagyon buzdítónak érezte, amikor Jehova az égből szólva háromszor is kifejezte az elismerését. Közvetlenül azután, hogy Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, Jehova kijelentette: „Ez az én szeretett Fiam, akiben örömömet lelem” (Máté 3:17). Ezeket a szavakat Jézuson kívül feltehetően csak Keresztelő János hallotta. Később, úgy egy évvel Jézus halála előtt három apostol füle hallatára Jehova ezt mondta Jézusról: „Ő az én szeretett Fiam, akiben örömömet lelem. Figyeljetek rá!” (Máté 17:5). És mindössze néhány nappal Jézus halála előtt Jehova ismét szólt az égből a Fiához (Ján 12:28).

16–17. Milyen váratlan megtiszteltetésben részesítette Jehova Jézust?

¹⁶ Jézus tudta, hogy szégyenteljes halál vár rá, és hamisan istenkáromlónak fogják bélyegezni, mégis azt kérte imában, hogy Jehova akarata legyen meg, ne az övé (Máté 26:39, 42). „Elszenvedte, hogy kínoszlopra feszítsék, nem törődve a szégyennel”, mert nem a világ elismerésére vágyott, hanem az Atyjáéra (Héb 12:2). Miben nyilvánult meg ez az elismerés?

¹⁷ Jézus a földön létekor elmondta, hogy szeretné visszakapni azt a dicsőséget, amelyet korábban az Atyja mellett élvezett az égben (Ján 17:5). Semmi sem utal arra, hogy ennél többet remélt volna. Nem számított rá, hogy az égben majd valahogyan „előléptetik”. Nos, mit tett Jehova? Váratlan megtiszteltetésben részesítette Jézust, amikor a feltámasztása után „magasabb állásba emelte”, és olyasmit adott meg neki, amit addig még senki másnak: égi halhatatlanságotb (Flp 2:9; 1Tim 6:16). Milyen különleges jutalmat kapott Jézus a hűségéért!

18. Mi segíthet, hogy ne vágyjunk a világ elismerésére?

¹⁸ Mi segíthet, hogy ne vágyjunk a világ elismerésére? Gondoljunk arra, hogy Jehova mindig megjutalmazza a hűséges szolgáit, méghozzá sokszor váratlan módon. Ki tudja, milyen meglepetéseket tartogat nekünk! És miközben elviseljük a bajokat és a próbákat, sose felejtsük el, hogy ez a gonosz világ elmúlóban van, és az elismerés is, amelyet adhat (1Ján 2:17). Szerető Atyánk, Jehova nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzen a munkánkról és a szeretetről, amelyet a neve iránt tanúsítottunk (Héb 6:10). Igen, ő biztosan meg fog jutalmazni minket, akár olyan módokon is, amelyeket most még el sem tudunk képzelni!