Nem ért benneteket más kísértés, csak ami általános az embereknél. De hű az Isten, és nem hagy titeket azon felül kísérteni, amit el tudtok viselni, hanem a kísértéssel együtt a kivezető utat is elkészíti, hogy kitartóan tudjátok tűrni” (1Korintus 10:12, 13). Mi mindannyian — fiatalok és idősek, férfiak és nők egyaránt — sokféle kísértéssel találkozunk az iskolában, a munkahelyen vagy másutt.

 7. Miért vigasztaló tudni azt, hogy másoknak sikerült ellenállniuk a kísértésnek?

⁷ Mennyire vigasztalónak érezzük Pál szavait: „Nem ért benneteket más kísértés, csak ami általános az embereknél” (1Korintus 10:13). Péter apostol ezt írta: „szálljatok szembe [az Ördöggel], a hitben szilárdan, tudva, hogy a szenvedéseket illetően ugyanazok mennek végbe testvéreitek egész közösségében a világon” (1Péter 5:9). Igen, mások is hasonló kísértésekkel néztek szembe, és Isten segítségével sikerült ellenállniuk. Nekünk is sikerülhet. Mivel azonban igaz keresztényekként egy züllött világban élünk, mindannyian számíthatunk rá, hogy előbb-utóbb kísértéssel kerülünk szembe.

12. Mit kérünk Istentől, amikor így imádkozunk: „ne vigyél minket kísértésbe.”

¹² Pál bátorító módon erről biztosít: „hű az Isten, és nem hagy titeket azon felül kísérteni, amit el tudtok viselni, hanem a kísértéssel együtt a kivezető utat is elkészíti, hogy kitartóan tudjátok tűrni” (1Korintus 10:13). Jehova egyebek között úgy segít nekünk, hogy meghallgatja imáinkat, melyeket azért mondunk, hogy segítsen leküzdenünk a kísértést. Jézus Krisztus így tanított minket imádkozni: „ne vigyél minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól” (Máté 6:13). Jehova válaszol az ilyen szívből jövő imára, és nem hagy magunkra a kísértésben; megszabadít Sátántól és fortélyaitól (Efézus 6:11). Kérnünk kell Istentől, hogy segítsen nekünk felismerni a kísértéseket, és adjon erőt, hogy ellen tudjunk állni nekik. Ha könyörgünk hozzá, hogy ne hagyjon minket elesni a kísértésben, támogatni fog bennünket, hogy Sátán, „a gonosz” ne tudjon rászedni.

13. Mi tegyünk, ha folyamatosan kísértésnek vagyunk kitéve?

¹³ Főleg akkor kell buzgón imádkoznunk, amikor folyamatosan kísértésnek vagyunk kitéve. Bizonyos kísértések heves belső küzdelmet idézhetnek elő, és olyan gondolataink, érzéseink támadhatnak, amelyek megrázó módon emlékeztetnek rá, hogy milyen gyengék is vagyunk (Zsoltárok 51:7). Mit tehetünk például akkor, ha valamilyen korábbi, züllött szokás emlékei kínoznak? Mi van, ha kísértést érzünk arra, hogy visszatérjünk ehhez a szokáshoz? Ne próbáljuk egyszerűen elnyomni az ilyen érzéseket, hanem inkább tárjuk Jehova elé a dolgot imában — ha kell, többször is (Zsoltárok 55:23). Szavának és szent szellemének erejével képes nekünk segíteni, hogy megtisztítsuk az elménket a tisztátalan hajlamoktól (Zsoltárok 19:9, 10).

14. Miért elengedhetetlen az ima ahhoz, hogy le tudjuk küzdeni a kísértést?

¹⁴ Jézus, amikor a Gecsemáné-kertben észrevette, hogy apostolai álmosak, erre buzdította őket: „Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem persze buzgó, de a hústest gyenge” (Máté 26:41). Az egyik módja a kísértés leküzdésének az, ha éberek vagyunk azt illetően, hogy milyen formákban jelentkezhet a kísértés, és észrevesszük a finom megnyilvánulásait. Az is létfontosságú, hogy késedelem nélkül beszéljünk imában a kísértésről, hogy szellemileg fel legyünk készülve az ellene vívandó harcra. Mivel a kísértés a legsebezhetőbb pontunkon támad, nem tudunk egyedül ellenállni neki. Az ima elengedhetetlen, mert az Istentől kapott erő képes felvértezni Sátán ellen (Filippi 4:6, 7). Szükségünk lehet még „a gyülekezet idősebb férfiainak” a szellemi támogatására és imáira is (Jakab 5:13–18).

Tevékenyen álljunk ellen a kísértésnek!

15. Mit foglal magában a kísértésnek való ellenállás?

¹⁵ Amellett, hogy amikor csak lehet, elkerüljük a kísértést, tevékenyen ellen kell állnunk neki, míg el nem múlik, illetve amíg a helyzet meg nem változik. Amikor Sátán kísértette Jézust, Jézus ellenállt, míg az Ördög végül elment (Máté 4:1–11). Jakab tanítvány ezt írta: „álljatok ellen az Ördögnek, és elmenekül tőletek” (Jakab 4:7). Az ellenállás azzal kezdődik, hogy felvértezzük elménket Isten Szavával, és szilárdan elhatározzuk, hogy ragaszkodni fogunk az irányadó mértékeihez. Jó, ha megjegyzünk olyan fontos írásszövegeket, amelyek a mi konkrét gyengeségünkkel foglalkoznak, és elmélkedünk ezeken. Bölcs lenne keresni egy érett keresztényt — talán egy vént —, akivel megoszthatjuk aggodalmainkat, és akitől segítséget kérhetünk, amikor valamire hirtelen kísértést érzünk (Példabeszédek 22:17).

16. Hogyan maradhatunk erkölcsösek?

¹⁶ A Biblia arra buzdít, hogy öltsük fel az új egyéniséget (Efézus 4:24). Más szavakkal, hagynunk kell, hogy Jehova formáljon és alakítson minket. Munkatársának, Timóteusnak írva Pál ezt mondta: „Törekedj pedig az igazságosságra, az Isten iránti odaadásra, a hitre, a szeretetre, a kitartásra, az érzületbeli szelídségre. Harcold meg a hit kiváló harcát, ragadd meg szilárdan az örök életet, amelyre elhívtak” (1Timóteus 6:11, 12). Azáltal ’törekedhetünk az igazságosságra’, hogy szorgalmasan tanulmányozzuk Isten Szavát, ami által alaposan megismerhetjük Isten személyiségét, azután pedig a követelményeinek megfelelően viselkedünk. Létfontosságú emellett, hogy minél több időt töltsünk keresztényi elfoglaltságokkal, például a jó hír prédikálásával és az összejövetelek látogatásával. Ha közeledünk Istenhez, és teljesen javunkra fordítjuk mindazt, amiről szellemi téren gondoskodik, az hozzájárul, hogy szellemileg növekedjünk és erkölcsösek maradjunk (Jakab 4:8).

17. Honnan tudjuk, hogy Isten nem fog elhagyni bennünket a kísértés idején?

¹⁷ Pál arról biztosít bennünket, hogy bármilyen kísértéssel nézzünk is szembe, az soha nem lesz nagyobb, mint amekkorát Isten segítségével képesek lennénk leküzdeni. Jehova ’elkészíti a kivezető utat, hogy kitartóan tudjuk tűrni’ (1Korintus 10:13). Ha folyton Istenre támaszkodunk, ő valóban nem engedi, hogy egy kísértés olyannyira ellenállhatatlan legyen, hogy szellemileg ne legyünk elég erősek a feddhetetlenségünk megőrzéséhez. Isten azt szeretné, ha sikerülne tevékenyen ellenállnunk az arra irányuló kísértésnek, hogy azt tegyük, ami helytelen az ő szemében. Továbbá hihetünk az ígéretében: „Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen” (Héberek 13:5).