Bízzál Jehova oltalmazó karjában!

„Ó Jehova . . . légy a mi karunk minden reggel, igen a mi megmentésünk a nyomorúság idején” (ÉSAIÁS 33:2).

 1. Milyen értelemben van Jehovának erős karja?

JEHOVÁNAK erős karja van. Mivel „Isten Szellem”, ezért ez nem húsból való kar (János 4:24). A Bibliában a jelképes értelemben vett kar a hatalom gyakorlásának képességét jelképezi. Így tehát a karjai által szabadítja meg Isten az ő népét. Valóban, ’Isten pásztorként legelteti nyáját. Karjával gyűjti össze a bárányokat, és a keblén hordozza őket’ (Ésaiás 40:11; Zsoltárok 23:1–4). Mennyire biztonságban érzi magát Jehova népe az ő szerető karjaiban! (Vö. 5Mózes 3:24.)

 2. Mely kérdések érdemelnek a részünkről figyelmet?

² Hogyan védte meg népét Jehova karja a múltban és a jelenben? Milyen segítségről gondoskodik Isten a számukra mint gyülekezet számára? És a népe miért bízhat az ő oltalmazó karjában minden nyomorúsága közepette?

Működésben Isten oltalmazó karja

 3. Minek tulajdonítják az Írások Izrael Egyiptomból való megszabadítását?

³ Mintegy 3500 évvel ezelőtt, az izraeliták egyiptomi fogságból való megszabadítását megelőzően Isten ezt mondta prófétájának, Mózesnek: „Ezt mondd Izrael fiainak: ’Én vagyok Jehova, és bizonyosan kihozlak titeket az egyiptomiak terhei alól és megszabadítalak az ő rabszolgaságukból, és valóban tárt karokkal és nagy ítéletekkel követellek benneteket’ ” (2Mózes 6:6). Pál apostol szerint Isten „felemelt karral” hozta ki az izraelitákat Egyiptomból (Cselekedetek 13:17). Kóré fiai Istennek tulajdonították az Ígéret földjén aratott győzelmet és ezt mondták: „Mert nem a saját kardjukkal vették birtokukba az országot és nem a saját karjuk szerzett nekik megmentést. Mert a te jobbod és a te karod és a te orcád világossága volt az, mert kedvedet találtad őbennük” (Zsoltárok 44:3 [44:4, Károli]).

 4. Hogyan nyert jutalmat a Jehova oltalmazó karjába vetett bizalom az asszír támadás idején?

⁴ Jehova karja az asszír támadás idején is népe segítségére sietett. Abban az időben Ésaiás próféta így imádkozott: „Ó ,Jehova, tanúsíts kegyet irántunk. Tebenned reménykedtünk. Légy a mi karunk minden reggel, igen a mi megmentésünk a nyomorúság idején” (Ésaiás 33:2). Erre az imára akkor érkezett válasz, amikor Isten angyala 185 000 embert ölt meg az asszír táborban, ’szégyenteljes arccal’ küldve el Szénakhérib királyt a megostormolt Jeruzsálem alól (2Krónika 32:21; Ésaiás 37:33–37). A Jehova oltalmazó karjába vetett bizalom mindig jutalommal jár.

 5. Mit tett Isten erős karja az I. világháború végén az üldözött keresztényekért?

⁵ Isten erős karja őrizte meg az üldözött felkent keresztényeket az I. világháború végén. A Vezető Testület székhelyét támadás érte ellenségei részéről 1918-ban és a jól ismert testvéreket börtönbe vetették. A világi hatalmaktól való félelem miatt a felkentek gyakorlatilag leálltak tanúskodó munkájuk terén. De imádkoztak annak érdekében, hogy az ismét életre keljen, és hogy megtisztuljanak a tétlenség és a félelem miatti tisztátalanság bűnétől. Isten válaszképpen előidézte, hogy a bebörtönzött testvéreket szabadon bocsátották, majd röviddel azután törvényesen felmentették. Az igazság kinyilvánításának és Isten tevékennyé tevő szelleme kitöltésének eredményeként az 1919-ben megtartott kongresszusukon a felkentek új erőre kaptak a Jehovának végzett félelemmentes szolgálatot illetően a Jóel 2:28–32 végső beteljesedéseként (Jelenések 11:7–12).

Segítség a gyülekezetben

 6. Honnan tudjuk, hogy ki lehet tartani a gyülekezetben levő próbateljes helyzetekben is?

⁶ Mivel Isten egészében véve támogatja szervezetét, a karja azon belül az egyéneket is támogatja. A körülmények természetesen egyik gyülekezetben sem tökéletesek, mivel minden ember tökéletlen (Róma 5:12). Ezért Jehova némely szolgája időnként próbateljes helyzettel nézhet szembe a gyülekezetben. Például, jóllehet Gájus „hű munkát” végzett, amikor vendégszeretően fogadta az odalátogató testvéreket, Diotrefész nem fogadta be őket, sőt megpróbálta kivetni a vendégszerető egyéneket a gyülekezetből (3János 5, 9, 10). Ennek ellenére Jehova segített Gájusnak és másoknak abban, hogy továbbra is vendégszeretet tanúsítsanak, támogatva ezzel a Királyság-prédikáló munkát. Istenbe vetett imateljes bizalmunk nekünk is segít majd kitartani a hűséges munka végzésében, miközben tőle várjuk, hogy elrendezze a hitünket esetleg próbára tevő helyzetet.

 7. A korinthusi gyülekezetben uralkodó milyen körülmények ellenére éltek a lojális keresztények isteni önátadásukhoz méltón?

⁷ Képzeld magad abba a helyzetbe, hogy kapcsolatban állsz az első századi korinthusi gyülekezettel. Volt idő, amikor az egységet pártoskodás fenyegette, az erkölcstelenség megtűrése pedig a gyülekezet szellemét (1Korinthus 1:10, 11; 5:1–5). A hívők világi bíróságokhoz folyamodtak egymással szemben, némelyek pedig különböző ügyek miatt civakodtak (1Korinthus 6:1–8; 8:​1–13). Viszály, irigység, harag és zűrzavar nehezítette az életet. Némelyek még Pál tekintélyét is kétségbe vonták, és lekicsinylően szóltak a beszédképességéről (2Korinthus 10:10). Ennek ellenére a gyülekezetben levő lojális személyek Isten iránti önátadásuknak megfelelően éltek e próbateljes időszak alatt.

 8., 9. Mit kell tennünk, ha próbateljes helyzettel találjuk szembe magunkat a gyülekezetben?

⁸ Ha próbateljes helyzet adódik, ki kell tartanunk Isten népe mellett. (Vö. János 6:66–69.) Legyünk türelmesek egymás iránt felismerve, hogy egyes személyeknél hosszabb időt vesz igénybe „az új egyéniség” felöltése és az, hogy felöltözzék az együttérzést, a kedvességet, az alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést. Mivel Isten szolgái még a családi hátterük szempontjából is különbözőek, mindannyiunknak ki kell mutatnunk a szeretetet és megbocsátóknak kell lennünk (Kolossé 3:10–14).

⁹ Az egyik testvér ezt mondta Jehovának végzett sokévi szolgálat után: „Ha volt valami, ami a legfontosabb volt számomra, akkor az az volt, hogy szorosan ragaszkodjak Jehova látható szervezetéhez. Korábbi tapasztalatom megtaníttatta velem, mennyire téves dolog az emberi gondolkodásban bízni. Amikor rájöttem erre, elhatároztam, hogy a hű szervezet mellett maradok és azt támogatom. Hogyan is nyerhetnénk el másképpen Jehova jóindulatát és áldását?” Te is ugyanilyen becsben tartod azt a kiváltságodat, hogy Jehovát szolgálhatod az ő örömteli népével együtt? (Zsoltárok 100:2). Ha igen, akkor nem fogod engedni, hogy bármi is elvonjon Isten szervezetétől vagy tönkretegye ahhoz a Valakihez fűződő kapcsolatodat, akinek a karja megoltalmaz minden őt szeretőt.

Segítség, amikor kísértések szorongatnak minket

10. a) Hogyan segít az ima Isten népének szembenézni a kísértéssel? b) Milyen ígéretet tett Pál az 1Korinthus 10:13-ban?

¹⁰ Mint Isten szervezetével kapcsolatban lévő hűséges egyének, számíthatunk az ő segítségére próbák idején. Például segít megőrizni iránta tanúsított feddhetetlenségünket, amikor kísértésnek vagyunk kitéve. Természetesen imádkoznunk kell Jézus szavaival összhangban: „És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól”, Sátántól, az Ördögtől (Máté 6:9–13). Így tulajdonképpen azt kérjük Istentől: ne engedje, hogy kudarcot valljunk, amikor kísértést érzünk arra, hogy engedetlenek legyünk iránta. A próbák legyőzéséhez szükséges bölcsességért mondott imáinkra is válaszol Isten (Jakab 1:5–8). Jehova szolgái pedig biztosak lehetnek az ő segítségében, ugyanis Pál ezt mondta: „Egyéb kísértés nem esett rajtatok annál, ami általában az emberekre következik. De hű az Isten és nem engedi, hogy azon felül legyetek megpróbálva, amit elviselhettek, hanem a próbával együtt kivezető utat is készít, hogy képesek legyetek elviselni azt” (1Korinthus 10:13). Vajon milyen forrásból ered ez a kísértés, és hogyan készít Isten kivezető utat?

11., 12. Mely kísértések alatt roskadtak össze az izraeliták, és hogyan meríthetünk hasznot a velük történtekből?

¹¹ A kísértés a körülményekből adódhat, amelyek arra bírhatnak, hogy hűtlenek legyünk Isten iránt. Pál ezt mondta: „Ezek a dolgok példákká lettek számunkra, hogy mi ne kívánjunk káros dolgokat, mint ahogy ők [az izraeliták] kívánták azokat. Ne legyetek bálványimádókká sem, mint némelyek közülük azzá lettek; ahogy írva van: ’A nép leült enni és inni, és azután felkeltek szórakozni.’ Se ne paráználkodjunk, mint azok közül némelyek paráználkodtak, és emiatt elestek közülük egy napon huszonháromezren. Ne is tegyük próbára Jehovát, ahogyan némelyek közülük próbára tették, és elpusztultak a kígyók által. Ne zúgolódjunk, mint ahogy közülük egyesek zúgolódtak, de végül is elveszítette őket a pusztító” (1Korinthus 10:6–10).

¹² Az izraeliták veszélyes dolgokat kívántak, amikor engedve a kísértésnek mohón begyűjtöttek és ettek a fürjekből, amelyekről Isten csodálatos módon gondoskodott (4Mózes 11:19, 20, 31–35). Ezt megelőzően bálványimádókká lettek, amikor Mózes távollétében egyre növekvő kísértést éreztek arra, hogy borjúimádatba merüljenek (2Mózes 32:1–6). Ezrek pusztultak el azért, mert engedtek a kísértésnek és paráznaságot követtek el moábita nőkkel (4Mózes 25:1–9). Amikor az izraeliták engedtek a kísértésnek és zúgolódtak a lázadó Kóré, Dátán, Abirám, valamint társaik pusztulása miatt, 14 700-an vesztek el Isten rájuk küldött csapásában (4Mózes 16:41–49). Hasznunkra fordíthatjuk ezen tapasztalatokat, ha felismerjük: e kísértések közül egyik sem volt olyan nagy, hogy az izraeliták ne állhattak volna ellen annak. Megtehették volna, ha hitet gyakorolnak, ha hálásak Isten szerető gondoskodásáért és nagyra értékelik Törvényének jogosságát. Akkor Jehova karja megoltalmazhatta volna őket, ahogy bennünket is megoltalmazhat.

13., 14. Hogyan készít Jehova kivezető utat, amikor szolgái kísértéssel néznek szembe?

¹³ Mint keresztények ugyanolyan kísértésekkel nézünk szembe, mint általában az emberiség. Mindazonáltal hűségesek maradhatunk Isten iránt, ha imában hozzá fordulunk segítségért és mi magunk is teszünk azért, hogy ellenálljunk a kísértésnek. Isten hűséges és nem fogja megengedni, hogy több kísértés érjen, mint amit el tudunk viselni. Ha lojálisak vagyunk Jehovához, sohasem fogjuk úgy érezni, hogy lehetetlen az akaratát cselekedni. Kivezető utat készít azáltal, hogy megerősít a kísértés elviselésére. Ha például üldözés ér, kísértést érezhetünk a megalkuvásra abban a reményben, hogy ezáltal megmenekülünk a kínzástól vagy a haláltól. De ha bízunk Jehova erős karjában, a kísértés soha nem fog addig a pontig elérni, amikor már nem tudja megszilárdítani a hitünket és nem tud elég erőt adni a feddhetetlenség megőrzéséhez. Ahogy Pál apostol mondta: „Minden módon szorongatnak minket, de mozgásunkban nem korlátoznak; zavarba jövünk, de nem vagyunk teljesen kivezető út nélkül; üldözöttek vagyunk, de nem cserbenhagyottak; letiportak, de nem elpusztultak” (2Korinthus 4:​8, 9).

¹⁴ Jehova oly módon is fenntartja népét, hogy a szellemét emlékeztetőként és tanítóként használja. Ez eszünkbe juttat szentírási gondolatokat és segít felismerni, hogyan alkalmazzuk azokat annak érdekében, hogy ellenállhassunk a kísértésnek (János 14:26). Jehova hűséges szolgái felismerik a vitakérdéseket, amelyeket egy kísértés magában foglal, és nem hagyják magukat a rossz irány követésére csábítani. Isten úgy készít kivezető utat számukra, hogy képessé teszi őket a kitartásra, akár a halálig is anélkül, hogy engednének a kísértésnek (Jelenések 2:10). Jehova azonkívül, hogy szolgáit az ő szelleme által segíti, angyalokat is felhasznál szervezete érdekében (Zsidók 1:14).

Segítség személyes dolgokban

15. Milyen személyes segítséget találhatunk az Énekek Énekében?

¹⁵ Azok, akik kapcsolatban állnak Jehova szervezetével, számíthatnak az ő segítségére személyes dolgaikban is. Némelyek például keresztény házastársat szeretnének találni (1Korinthus 7:39). Ha sikertelenek ezt illetően, hasznos lehet Izrael királyának, Salamonnak a példája. Nem tudta elnyerni egy sulamita szűz kezét, hogy feleségül vegye, mert a lány egy egyszerű pásztort szeretett. A királynak erről az esetről készített beszámolója akár a Reménytelen Szerelem Éneke címet is viselhetné. Talán könnyeket ejtünk, ha romantikus próbálkozásaink gyümölcstelennek bizonyulnak egy bizonyos esetben, Salamon azonban túlélte csalódottságát és ez így lehet a mi esetünkben is. Isten szelleme segít az önuralom és Istennek tetsző más tulajdonságok felmutatásában. Szava segít elfogadnunk azt a gyakori fájdalmas tényt, hogy egy személy nem képes romantikus szerelmet érezni csak úgy akárki iránt (Énekek Éneke 2:7; 3:5). Az Énekek Éneke mégis azt juttatja kifejezésre, hogy találhatunk olyan hittársat, aki odaadóan szeret minket. De ami ennél fontosabb: ez a „páratlan ének” a Jó Pásztornak, Jézus Krisztusnak a 144 000 felkent követőjéből álló „menyasszonya” iránti szeretetében teljesül (Énekek Éneke 1:1; Jelenések 14:1–4; 21:​2, 9; János 10:14).

16. Mi mindent foglalhat magában a házas keresztények esetében a „nyomorúságuk van a testükben” kifejezés?

¹⁶ Még a hitben házasodóknak is „nyomorúságuk van a testükben” (1Korinthus 7:28). Aggodalmak és gondok adódhatnak férjük, feleségük és gyermekeik vonatkozásában (1Korinthus 7:32–35). A betegségek nehézségeket és stresszt okozhatnak. Üldözés vagy gazdasági problémák nehezíthetik meg a keresztény apa számára, hogy gondoskodjon családja életszükségleteinek kielégítéséről. A bebörtönzés elválaszthat egymástól szülőket és gyermekeket, és néhányukat megkínozhatják, sőt halálra is adhatják. De mindezen körülmények közepette is ellenállhatunk a hitünk megtagadására irányuló kísértésnek, ha bizalmunkat valóban Jehova oltalmazó karjába vetjük (Zsoltárok 145:14).

17. Milyen családi nehézségek elviselésére tette képessé Isten Izsákot és Rebekát?

¹⁷ Talán már hosszú ideje kell elviselnünk bizonyos próbákat. Egy olyan fiú például, aki hitetlennel köt házasságot, bánatot okozhat ezzel istenfélő szüleinek. Ez történt Izsák patriarcha és felesége, Rebeka családjában is. Fiuk, a 40 éves Ézsau két hettita nőt vett feleségül, akik „szellemi keserűséget okoztak Izsáknak és Rebekának”. Sőt, „ezután Rebeka így szólt Izsákhoz: ’Megutáltam az életemet a hettita lányok miatt. Ha Jákob [a másik fiuk] is ilyen hettita lányok közül vesz magának feleséget, olyat mint ezek, innen ez országnak leányai közül, mit ér akkor az életem?’ ” (1Mózes 26:​34, 35; 27:46). Rebeka igazságos lelke minden bizonnyal szenvedett ettől a tartós problémától. (Vö. 2Péter 2:7, 8.) Jehova karja azonban megerősítette Izsákot és Rebekát, képessé tette őket e próba elviselésére miközben ők megőrizték a Hozzá fűződő szilárd kapcsolatukat.

18. Milyen személyes próbát viselt el C. T. Russell Isten segítségével?

¹⁸ Lehangoló hatású, ha valamely alámerített családtag lelassul Isten szolgálatában. (Vö. 2Timótheus 2:15.) Néhányuk még a házastársuk szellemi értelemben vett elvesztését is kénytelenek elviselni, ahogy ez Charles T. Russell, az Őr Torony Társulat első elnöke esetében is történt. Felesége megszüntette kapcsolatát a Társulattal, és közel 18 évi házasság után, 1897-ben elhagyta férjét. Válókeresetet nyújtott be 1903-ban a férje ellen, és 1908-ban kimondták a törvényes válást. Russell bánata kitűnik abból a leveléből, amelyet nem sokkal a különválás után írt neki: „Őszintén imádkozom az Úrhoz az érdekedben . . . Nem foglak azzal terhelni, hogy elmondjam a szomorúságomat, nem igyekszem az együttérzésedre sem hatni azzal, hogy részletesen írok az érzelmeimről, ahogy időről időre megtalálom a ruháidat és más olyan dolgokat, amelyek élénken elmémbe idézik a korábbi énedet, amely — telve szeretettel, együttérzéssel és segítőkészséggel — Krisztus szellemét tükrözte . . . Ó, fontold meg imateljesen, amiről beszélek. És biztos lehetsz abban, hogy nem az életem hátralevő részében rám váró saját magányosságom a legfájdalmasabb és legkínzóbb számomra, hanem az elbukásod, az kedvesem, hogy amennyire én meg tudom ítélni, örökre elvesztél.” E szívfájdalom ellenére Russell földi életének végéig élvezte Isten támogatását (Zsoltárok 116:12–15). Jehova mindig megerősíti lojális szolgáit.

A gyötrelmekből kivezető út

19. Mire gondoljunk, ha nem múlnak el az aggasztó gondok?

¹⁹ Jehova népe úgy ismeri őt, mint a ’megmentő tettek Istenét’, „aki naponta hordozza helyettünk a terhet” (Zsoltárok 68:19, 20 [68:20, 21, Károli]). Éppen ezért mint az ő földi szervezetével kapcsolatban álló önátadott személyek soha ne engedjük, hogy rabul ejtsen a kétségbeesés, ha nem múlnak el az aggasztó gondok. Ne feledd, „Isten menedék és erő, segítség, amely könnyen megtalálható a szorongattatások idején” (Zsoltárok 46:1 [46:2, Károli]). Belé vetett bizalmunk mindig jutalmat nyer. „Megkérdeztem Jehovát és ő válaszolt nekem — mondta Dávid. — És minden félelmemtől megszabadított . . . Kiáltott ez a lesújtott és Jehova meghallgatta. És minden nyomorúságából kimentette őt” (Zsoltárok 34:4–6 [34:5–7, Károli]).

20. Milyen kérdés vár megválaszolásra?

²⁰ Igen, égi Atyánk megmenti népét minden nyomorúságból. Támogatja földi szervezetét és gondoskodik segítségről gyülekezeti ügyekben és személyes dolgokban egyaránt. Valóban „Jehova nem hagyja el az ő népét” (Zsoltárok 94:14). De vizsgáljuk meg a következőkben, milyen egyéb módokon segíti Jehova a népét egyénenként. Hogyan támogatja égi Atyánk azokat a szolgáit, akik betegek, depressziósak, bánattól sújtottak valamely közeli hozzátartozójuk elvesztése miatt, vagy a saját hibáik miatt bánkódnak? Amint majd látni fogjuk, ezek a dolgok szintén okot szolgáltatnak számunkra arra, hogy Jehova erős karjában bízzunk.

Hogyan felelnél?

◻ Hogyan bizonyult oltalomnak Jehova karja a régmúlt időkben?

◻ Hogyan segíti ma Jehova az ő népét a gyülekezetben?

◻ Milyen segítségről gondoskodik Isten személyes dolgainkban?

◻ Mit tegyünk, ha nem múlnak el az aggasztó gondok?

[Kép a 8., 9. oldalon]

Isten „felemelt karral” hozta ki az izralelitákat Egyiptomból