Az egyetlen ünnep

Ezt a szertartást Jézus vezette be halála napján. A zsidó Pászka-ünnepről emlékezett meg apostolaival. Majd ezután továbbadta nekik a kovásztalan Pászka-kenyeret és ezt mondta: „Ez jelenti az én testemet, amely tiérettetek adatik.” Ezután Jézus továbbadott egy pohár bort a következőket mondva: „Ez a pohár jelenti az új szövetséget az én vérem által, amelyet tiértetek kell kiontani.” Még ezt is mondta: „ezt cselekedjétek . . . az én emlékezetemre” (Lukács 22:19, 20, NW; 1Korinthus 11:24–26). Úr Vacsorájának, vagy Emlékünnepnek hívják ezt a szertartást. Ez az egyetlen ünnep, amelynek megtartását Jézus meghagyta követői számára.

Sok egyház azt állítja, hogy ők megtartják ezt a szertartást a többi ünnepséggel együtt, azonban a legtöbben másképp emlékeznek meg róla, mint ahogyan Jézus meghagyta. Talán a legfigyelemreméltóbb különbség az ünnep megtartásának gyakoriságában mutatkozik. Némely egyház havonta, hetente, sőt még naponta is megtartja. Vajon ez volt Jézus szándéka, amikor ezt mondta követőinek: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” A Csia fordítás ezt mondja: „Ezt cselekedjétek rám emlékezésül!” (1Korinthus 11:24, 25). Milyen gyakran tartanak meg egy emlékünnepet vagy évfordulót? Általában csak egyszer egy évben.

Azt se feledd, hogy Jézus a zsidó naptár szerinti niszán hó 14-éna vezette be ezt a szertartást, és ezután halt meg. Ez a Pászka-nap volt, a zsidókat az i. e. XVI. században történt, Egyiptomból való nagy szabadulásukra emlékeztető ünnepség. Abban az időben a bárány feláldozása a zsidó elsőszülöttek megmenekülését eredményezte, míg Jehova angyala minden egyiptomi elsőszülöttre lesújtott (2Mózes 12:21, 24–27).

Hogyan segít ez nekünk a megértésben? Nos, a keresztény Pál apostol ezt írta: „a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk” (1Korinthus 5:7). Jézus halála egy nagyobb Pászka-áldozat volt, az emberiség számára ezzel lehetőséget adva egy sokkal nagyszerűbb megmentésre. A keresztények számára ezért Krisztus halálának Emlékünnepe került a zsidó Pászka helyébe (János 3:16).

A Pászkát évenként ünnepelték. Ésszerű tehát, hogy az Emlékünnepet is évenként ünnepeljük. A Pászka — Jézus halálának napja — mindig a zsidó niszán hónap 14-ére esett. Éppen ezért Krisztus haláláról egy évben egyszer kell megemlékeznünk, a niszán hó 14-ének megfelelő naptári napon.