Mi a valódi keresztényiség kulcsa?

MA A legtöbb ember azt állítja, hogy a keresztény közösséghez tartozik, s ehhez a valláshoz többen tartoznak, mint bármely más vallási csoporthoz. De ezeknek az állítólagos keresztényeknek a hitnézetei ellentmondásosak, nincs meg közöttük az egység, sőt néha még meg is ölik egymást. Nyilvánvaló, hogy sokan nem valódi keresztények. Jézus azt mondta, hogy a mi napjainkban sokan mondják majd neki: „Uram, Uram”, más szóval ezek az emberek kereszténynek vallják magukat, ő mégis ezt mondja majd nekik: „Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem törvénytelenség cselekvői!” (Máté 7:21, 23). Bizonyára egyikünk sem akar ezek közé tartozni! Honnan tudhatjuk hát, hogy valódi keresztények vagyunk-e?

Tényleg számos dolog szükséges ahhoz, hogy valaki valódi keresztény legyen. A valódi kereszténynek erős hittel kell rendelkeznie, mert „hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsidók 11:6). Ezt az erős hitet helyes tetteknek kell kísérniük. Jakab tanítvány arra figyelmeztetett, hogy „a hit halott cselekedetek nélkül” (Jakab 2:26). Egy kereszténynek továbbá el kell ismernie a hű és értelmes rabszolga tekintélyét (Máté 24:45–47). A valódi keresztényiség kulcsa azonban még mindig olyan valami, ami eltér ezektől a dolgoktól.

Mi ez a kulcs? Pál apostol így magyarázta ezt meg a Korinthusiakhoz írt első levelében: „Ha az emberek és angyalok nyelvén beszélek is, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy zengő érc vagy egy pengő cimbalom. És ha rendelkezem a prófétálás adományával, és ismerek minden szent titkot és minden tudományt, és ha teljes hitem van, amely áthelyez hegyeket, de szeretet nincs bennem, semmi vagyok. És ha minden tulajdonomat mások táplálására adom, és ha testemet feláldozom is, hogy dicsekedhessem, de szeretet nincs bennem, egyáltalán semmi hasznom nincs” (1Korinthus 13:1–3).

Így hát a szeretet a kulcs a valódi keresztényiséghez. A hit, a tettek és a jó társaság életfontosságúak és nélkülözhetetlenek. Szeretet nélkül azonban mindez értéktelen. Miért?

Alapvetően annak az Istennek a milyensége miatt, akit imádunk. János apostol ezekkel a szavakkal írta le Jehovát, az igazi keresztények Istenét: „Az Isten szeretet” (1János 4:8). Jehova Istennek sok más tulajdonsága is van, úgymint hatalom, igazságosság és bölcsesség, de mivel ő mindenekelőtt a szeretet Istene, vajon milyen embereket akar az ő imádóiként? Bizonyára olyan egyéneket, akik utánozzák őt és ápolják a szeretetet (Máté 5:44, 45; 22:37–39).

Helyes indíték

Igen, a szeretet arra indítja a keresztényeket, hogy olyanok legyenek, mint az az Isten, akit imádnak. Ez azt jelenti, hogy indítékaik Isten indítékaihoz hasonlóak. Mindenekfelett milyen indíték késztette Jehova Istent arra, hogy Jézust a földre küldje annak érdekében, hogy örökké tartó életet nyerjünk? A szeretet. „Isten oly nagyon szerette a világot, hogy egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol őbenne, el ne pusztuljon, hanem örökké tartó élete legyen” (János 3:16). Mi legyen tehát a mi indítékunk Isten akaratának a végzésében? Ismét a szeretet. „Mert az jelenti az Isten szeretetét, hogy megtartjuk az ő parancsolatait” (1János 5:3).

Lehet Istent helytelen indítékkal szolgálni? Igen. Pál megemlített olyan egyéneket, akik abban az időben irigységből és versengésből szolgálták Istent (Filippi 1:15–17). Ez velünk is megtörténhet. Ez a világ nagyon versenyszellemű, és ez a szellem ránk is hatással lehet. Talán büszkék vagyunk arra, hogy mi jobb szónokok vagyunk vagy több irodalmat tudunk elhelyezni, mint mások. Talán összehasonlítgatjuk szolgálati kiváltságainkat azokkal a kiváltságokkal, melyeket mások élveznek, és büszkévé válhatunk — vagy iriggyé. Egy vén esetleg olyan féltékeny lehet a helyzetéből fakadó tekintélyére, hogy még odáig is elmegy, hogy hátráltat egy fiatalabb, jó képességű egyént az előrehaladásban. A személyes nyereségvágy arra indíthat minket, hogy a vagyonosabb keresztényekkel ápoljunk barátságot, míg a szegényebbeket figyelmen kívül hagyjuk.

Ezek a dolgok megtörténhetnek, mivel tökéletlenek vagyunk. Ha azonban – Jehovához hasonlóan — a szeretetet tesszük az indítékunkká, akkor harcolni fogunk az ilyen hajlamok ellen. Az önzés, az önmagunk dicsőítésének a vágya vagy az öntelt büszkeség kiszoríthatja a szeretetet úgy, hogy ’egyáltalán ne legyen semmiféle hasznunk’ (Példabeszédek 11:2; 1Korinthus 13:3).

Szeretet egy önző világban

Jézus azt mondta, hogy a követői ’nem alkotják részét a világnak’ (János 17:14). Hogyan kerülhetjük el, hogy a körülöttünk levő világ hatása befolyásoljon? A szeretet fog segíteni ebben. Az emberek például ma „inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent” (2Timótheus 3:4). János arra figyelmeztetett minket, hogy mi ne legyünk ilyenek. Ezt mondta: „Ne szeressétek sem a világot, sem a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete; mert minden, ami a világban van — a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet javainak látványos mutogatása — nem az Atyától ered, hanem a világtól” (1János 2:15, 16).

Nos, nem könnyű hátat fordítani ’a test kívánságának’ és ’a szemek kívánságának’. Ezeket a dolgokat kifejezetten szeretjük, mert oly vonzóak a testünk számára. Továbbá, ma sokkal több és különfélébb élvezet elérhető, mint János napjaiban, ezért ha a szemek kívánsága gondot jelentett abban az időben, akkor különösen gondot jelent ma.

Érdekes módon számos modern élvezet, melyet a világ felkínál, önmagában véve nem rossz. Nincs semmi rossz abban, ha valakinek nagy háza, szép autója, televíziója vagy sztereó készüléke van. Az sem sért meg egyetlen bibliai törvényt sem, ha valaki hosszú, érdekes utazásokat tesz és izgalmasan tölti el a szabadságát. Mi is a lényege János figyelmeztetésének? Egyrészt az, hogyha ezek a dolgok túl fontosak lesznek nekünk, akkor az önzés, az anyagiasság és a büszkeség szellemét fejleszthetik ki bennünk. És az az erőfeszítés, hogy megkeressük ezekre a pénzt, megakadályozhat bennünket a Jehovának végzett szolgálatunkban. Ezeknek a dolgoknak még az élvezete is időt vesz igénybe, és bár ésszerű mennyiségű kikapcsolódás felüdíthet, a mi időnk korlátozott, tekintettel arra a kötelezettségünkre, hogy tanulmányozzuk a Bibliát, találkozzunk keresztény társainkkal az imádat végett és prédikáljuk a Királyság jó hírét (Zsoltárok 1:1–3; Máté 24:14; 28:19, 20; Zsidók 10:24, 25).

Ebben az anyagias korban elhatározást követel meg tőlünk, hogy ’Isten Királyságát első helyre helyezzük’ és ellenálljunk annak, hogy ’teljesen igénybe vegyük a világot’ (Máté 6:33; 1Korinthus 7:31). Az erős hit segíteni fog ebben. De különösen a Jehova és az embertársaink iránti őszinte szeretetünk erősít meg bennünket abban, hogy ellenálljunk az olyan csábításoknak, amelyek önmagukban véve nem rosszak, de meggátolhatnak minket abban, hogy ’teljesen ellássuk szolgálatunkat’ (2Timótheus 4:5). Ilyen szeretet nélkül a szolgálatunk könnyen a csupán felszínes erőfeszítés szintjére süllyedhet.

Szeretet a gyülekezetben

Jézus kihangsúlyozta a szeretet fontosságát, amikor ezt mondta: „Abból tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:35). Miért töltenének a vének olyan sok időt a pásztorkodással és keresztény társaik megsegítésével, ha nem szeretnék őket? A gyülekezetben vajon miért viselnék el a hittársak egymás gyengeségeit — beleértve a véneket is —, ha nem a szeretet miatt? A szeretet arra indítja a keresztényeket, hogy fizikai módon is segítsenek egymáson, amikor azt hallják, hogy mások valamiben szükséget szenvednek (Cselekedetek 2:44, 45). Üldözés idején a keresztények megvédik egymást és akár meg is halnak egymásért. Miért? A szeretet miatt (János 15:13).

A szeretet legnagyobb bizonyítékai néha kis dolgokban nyilvánulnak meg. Az egyik vént, aki már amúgy is nyomásnak van kitéve nehéz munkájának felelőssége miatt, felkeresi egy keresztény társa, aki egy olyan panaszt hoz elő újra, amely látszólag nem bír nagy fontossággal a vén számára. Mérges legyen ezért a vén? Ahelyett, hogy megengedné, hogy ez megosztottságra adjon okot, türelmesen és kedvesen bánik a testvérével. Közösen megvitatják a dolgot, és ez a barátságukat is erősebbé teszi (Máté 5:23, 24; 18:15–17). Ahelyett, hogy mindenki a saját jogaihoz ragaszkodna, mindannyiunknak meg kell próbálnunk megteremni a nagylelkűséget, melyet Jézus parancsolt, és megbocsátani testvéreinknek „hetvenhétszer is” (Máté 18:21, 22). Ilyen módon a keresztények keményen munkálkodnak azon, hogy magukra öltsék a szeretetet, „mert az az egység tökéletes köteléke” (Kolossé 3:14).

A szeretet növelése egymás iránt

Igen, a szeretet a helyes indíték arra, hogy szolgáljuk Jehovát. A szeretet megerősít minket abban, hogy elkülönüljünk a világtól és a szeretet biztosítja azt, hogy a gyülekezet igazán keresztény maradjon. Amíg nem becsülik le a szeretet hatásosságát, addig segíteni fog a felelősséget viselőknek abban, hogy ne váljanak olyannyira eredményre törőkké, hogy elfelejtsék a kedvességet és a szelídséget a másokkal való kapcsolatukban. A szeretet segít mindannyiunknak, hogy ’engedelmeskedjünk azoknak, akik vezetnek minket, és hallgassunk rájuk’ (Zsidók 13:17).

Péter apostol arra buzdított minket, hogy legyen bennünk „bensőséges szeretet” egymás iránt, mert „a szeretet sok vétket elfedez” (1Péter 4:8). Hogyan tehetjük ezt meg? Az ember Isten képére lett teremtve, így természetes képessége van a szeretetre. De az a fajta szeretet, amiről most beszélünk, az még ennél is többet követel meg. Valójában Isten szellemének ez a legfőbb gyümölcse (Galátzia 5:22). Ezért a szeretet megterméséhez engednünk kell, hogy Isten szelleme hathasson ránk. Hogyan? A Biblia tanulmányozása által, melyet Jehova szelleme ihletett (2Timótheus 3:16). Azáltal, hogy Jehova szelleméért imádkozunk, hogy az kiépítse bennünk a Jehova és a testvéreink iránti szeretetet. És azáltal, hogy kapcsolatot tartunk fenn a keresztény gyülekezettel, ahol a szellem szabadon áramlik.

Önvizsgálatra is szükségünk van, hogy felfedezzük szeretet nélküli tetteinket vagy gondolatainkat. Emlékezz arra, hogy a szeretet a szív egyik tulajdonsága, és ’a szív árulóbb, mint bármi más és mindenre elszánt’ (Jeremiás 17:9). A Jehovától kapott minden segítség ellenére olykor szeretet nélküli módon fogunk viselkedni. Talán szükségtelenül éles hangon beszélünk egy keresztény társunkkal vagy dühbe gurulunk és megsértődünk valamilyen kijelentésért. Ezért jól tesszük, ha Dávid imáját visszhangozzuk: „Kutass át engem, ó Isten, és ismerd meg szívemet. Vizsgálj meg engem és ismerd meg nyugtalanító gondolataimat, és lásd meg, van-e bennem valamilyen fájdalmas út, és vezess engem a határtalan idő útján” (Zsoltárok 139:23, 24).

Ahogy a Biblia mondja „a szeretet soha nem vall kudarcot” (1Korinthus 13:8). Ha gyakoroljuk az egymás iránti szeretetet, akkor nem találtatunk hiányosnak a próbák idején. Az Isten népe között létező szeretet nagyban hozzájárul a szellemi paradicsomhoz, amely már ma létezik. Csak azok találnak majd örömet abban, hogy az új világban élhetnek, akik erőteljes módon, szívükből szeretik egymást. Ezért utánozzuk Jehovát és mutassunk fel ilyen szeretetet, és így erősítsük az egység kötelékét. Ápoljuk a szeretetet és legyen birtokunkban a valódi keresztényiség kulcsa!