9. Milyen figyelmeztető példák vannak a Bibliában olyan személyekről, akik a maguk hasznát nézték?

⁹ A szeretet „nem keresi a maga hasznát” (1Korinthus 13:5). Aki szeret, az nem befolyásol ravaszul másokat, hogy elérje, amit akar. A Bibliában vannak erre figyelmeztető példák. Szemléltetésképpen olvashatunk Deliláról, Jézabelről és Atháliáról, olyan nőkről, akik ravaszul úgy befolyásoltak másokat, hogy elérjék saját önző céljaikat (Bírák 16:16; 1Királyok 21:25; 2Krónika 22:10–12). Dávid király fia, Absolon is ilyen volt. Odament azokhoz az emberekhez, akik Jeruzsálembe mentek ítéletért, és ravaszul arra célozgatott, hogy a királyi udvart nem érdekli igazán a bajuk. Utána pedig nyíltan kijelentette, hogy az udvarnak valójában olyan melegszívű emberre volna szüksége, mint ő! (2Sámuel 15:2–4). Absolon persze nem az elnyomottak érdekeit, hanem a sajátját nézte. Önjelölt királyként sokak szívét megnyerte. Idővel azonban megsemmisítő vereséget szenvedett. Halálakor még arra sem tartották méltónak, hogy tisztességesen eltemessék (2Sámuel 18:6–17).

10. Hogyan mutathatjuk ki, hogy mások érdekeit nézzük?

¹⁰ Ez legyen figyelmeztetőül a mai keresztényeknek. Akár férfiak vagyunk, akár nők, lehet, hogy természetünkből adódóan meggyőzően tudunk beszélni. Talán könnyűszerrel elérjük, amit akarunk, mondhatni azáltal, hogy uraljuk a beszélgetést, vagy hogy legyőzzük azoknak az ellenállását, akiknek más a véleményük. De ha valóban szeretet van bennünk, akkor mások érdekeit fogjuk nézni (Filippi 2:2–4). Nem fogunk kihasználni másokat, és nem fogunk kétes elképzeléseket támogatni a saját tapasztalatunkra alapozva vagy arra, hogy milyen szerepet töltünk be Isten szervezetében, mintha a mi nézeteink számítanának egyedül. Ehelyett inkább felidézzük a bibliai példabeszédet: „A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság” (Példabeszédek 16:18).

11. a) Hogyan mutathatunk ki olyan szeretetet, amely kedves és egyben illő? b) Hogyan mutathatjuk ki, hogy nem örülünk az igazságtalanságnak?

¹¹ Pál még azt is írta, hogy a szeretet „kedves”, és „nem viselkedik illetlenül” (1Korinthus 13:4, 5, NW). Igen, a szeretet nem fogja engedni, hogy gorombán, közönségesen vagy tiszteletlenül viselkedjünk. Ehelyett inkább figyelembe vesszük mások érzéseit. Például akiben szeretet van, az kerülni fogja, hogy olyasmit tegyen, ami zavarja mások lelkiismeretét. (Vesd össze: 1Korinthus 8:13.)

12., 13. a) Hogyan reagáljunk, ha valaki megbánt minket? b) Mondj el olyan bibliai példákat, amelyekből kiderül, hogy a jogos haragnak is ostoba cselekedet lehet a következménye!

¹² Pál azt írja, hogy a szeretet „nem gerjed haragra” („nem sértődékeny”, Phillips) (1Korinthus 13:5). Igaz, tökéletlen embereknél az csak természetes, hogy zaklatottá válunk, vagy valamelyest haragszunk, ha valaki megbánt minket. De nem volna helyénvaló, ha hosszabb ideig táplálgatnánk magunkban a neheztelést, vagy ha továbbra is haragosak maradnánk (Zsoltárok 4:5; Efézus 4:26). Ha szabadjára engedjük haragunkat, még ha jogos is, annak az lehet a következménye, hogy ostobán cselekszünk, és Jehova minket tarthat ezért felelősnek (1Mózes 34:1–31; 49:5–7; 4Mózes 12:3; 20:10–12; Zsoltárok 106:32, 33).

¹³ Némelyek engedték, hogy mások tökéletlensége hatással legyen arra, hogy járjanak-e a keresztény összejövetelekre, vagy hogy részt vegyenek-e a szántóföldi szolgálatban. Sokan közülük korábban keményen küzdöttek a hitért, talán elviselték a család ellenségeskedését, a munkatársaik csúfolódását, és egyéb ehhez hasonló kellemetlenséget. Azért küzdötték le ezeket az akadályokat, mert helyénvalóan a feddhetetlenségük próbájának tekintették őket. De mi a helyzet akkor, ha keresztény hittársaink olyasmit mondanak vagy tesznek, ami nem vall szeretetre? Vajon ez ugyanúgy nem a feddhetetlenségünk próbája? De bizony az, mivel ha haragosak maradunk, akkor ’helyet adhatunk az Ördögnek’ (Efézus 4:27).

14., 15. a) Mit jelent ’számon tartani a rosszat’? b) Hogyan utánozhatjuk Jehovát a megbocsátásban?

¹⁴ Pál jó okkal fűzi még hozzá, hogy a szeretet „nem tartja számon a rosszat” (1Korinthus 13:5, Vi). Pál itt egy könyvelésben megszokott szót használ, nyilván azt az érzést keltve, mintha valaki felírná a sérelmet egy főkönyvbe, hogy el ne felejtse. Vajon szeretetre vall, ha állandóan az elménkben tartjuk, milyen szóval vagy tettel bántottak meg minket, mintha szükségünk lenne felróni ezt valamikor a jövőben? Milyen hálásak lehetünk, hogy Jehova nem ilyen irgalom nélküli módon vizsgálgat minket! (Zsoltárok 130:3). Igen, ha megbánást tanúsítunk, Jehova eltörli tévelygéseinket (Cselekedetek 3:19).

¹⁵ Utánozhatjuk ebben Jehovát. Nem szabad túl érzékenyeknek lennünk, ha valaki látszólag megaláz minket. Ha gyorsan megsértődünk, akkor talán nagyobb kárt okozunk magunknak, mint amekkorát a minket megbántó személy egyáltalán tudott volna (Prédikátor 7:9, 22). Jobb volna inkább, ha nem feledkeznénk meg arról, hogy a szeretet „mindent hiszen” (1Korinthus 13:7). Persze egyikünk sem szeretne olyan lenni, akit könnyűszerrel be lehet csapni, de ne is kételkedjünk indokolatlanul testvéreink indítékában. Amikor csak lehetséges, bízzunk egymásban (Kolossé 3:13).