Mindenki a maga terhét hordozza
„Mindegyikünk önmagáról fog számot adni az Istennek” (RÓMA 14:12)
1. Milyen felelősségének tett eleget a három héber ifjú?
BABILONBAN három héber fiatal létfontosságú döntéssel kerül szembe. Leboruljanak-e egy óriási szobor előtt, ahogy azt az ország törvénye előírja? Vagy ne imádják, hanem vállalják, hogy tüzes kemencébe vetik őket? Sidráknak, Misáknak és Abednegónak nincs ideje mástól tanácsot kérni, de igazából erre nincs is szükségük. Habozás nélkül kijelentik: „tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem szolgáljuk, és az aranyszobrot, melyet állíttattál, nem imádjuk” (Dániel 3:1–18). A három héber a saját felelőssége terhét hordozta.
2. Kik döntöttek valójában Jézus Krisztusról Pilátus helyett, és felmentette ez a római kormányzót az alól, hogy felelősségre vonható legyen?
2 Mintegy hat évszázaddal később egy kormányzó meghallgatja a férfi ellen felhozott vádakat. Az ügy kivizsgálása után kétségtelenné válik számára, hogy a vádlott ártatlan. A tömeg azonban a férfi kivégzését követeli. Némi ellenkezés után a kormányzó meghajlik a tömeg akarata előtt. Nem vállalja, hogy hordozza felelősségének terhét. Megmossa a kezét, és kijelenti: „Ártatlan vagyok ennek az embernek a vérétől.” Majd átadja őt, hogy megfeszítsék. Igen, Poncius Pilátus nem vállalja azt a felelősséget, hogy maga döntsön Jézus Krisztusról, hanem hagyja, hogy mások döntsenek helyette. De hiába mossa kezeit, mindenképpen felelősségre vonható, mivel igazságtalanul ítélkezett Jézus felett (Máté 27:11–26; Lukács 23:13–25).
3. Miért nem szabad hagynunk, hogy mások döntsenek helyettünk?
3 Mi a helyzet veled? Amikor döntened kell valamiben, olyan vagy, mint a három héber, vagy hagyod, hogy mások mondják meg, mit tegyél? Dönteni nem könnyű. A helyes döntések meghozása érettséget követel. A szülőknek például jó döntéseket kell hozniuk kiskorú gyermekeik érdekében. Természetesen, amikor a helyzet összetett, és sokféle tényezőt kell mérlegelni, nagyon nehéz dönteni. A döntések meghozásának felelőssége azonban nem annyira súlyos, hogy azok közé a ’terhek’ vagy fárasztó dolgok közé legyen sorolva, amelyeket azoknak kell hordozniuk helyettünk, akik „szellemileg képesítettek” (Galácia 6:1, 2). Ellenkezőleg, olyan teher, amiért „mindegyikünk önmagáról fog számot adni az Istennek” (Róma 14:12). A Biblia megállapítása szerint „ki-ki a saját felelőssége terhét fogja hordozni” (Galácia 6:5). Hogyan hozhatunk bölcs döntéseket? Először is fel kell ismernünk emberi korlátaink negatív hatásait, és meg kell tanulnunk, hogyan tudjuk ellensúlyozni őket.
Egy alapvető követelmény
4. Milyen fontos leckét kell megtanulnunk a döntések meghozását illetően az első emberpár engedetlenségéből?
4 Az emberi történelem kezdetén az első házaspár olyan döntést hozott, amely katasztrofális következményekkel járt. Úgy döntöttek, hogy esznek abból a gyümölcsből, amely a jó és rossz tudásának fáján termett (1Mózes 2:16, 17). Mire alapozták a döntésüket? A Biblia így számol be erről: „Az asszony . . . látta, hogy a fa termése evésre jó, olyan, ami vonzó a szemnek, igen, a fa ránézésre kívánatos volt. Így hát szakított a gyümölcséből, és evett belőle. Majd adott belőle a férjének is, amikor az vele volt, és ő is evett” (1Mózes 3:6). Éva döntése önző vágyon alapult. Tette arra indította Ádámot, hogy ő is csatlakozzon hozzá. Így aztán a bűn és a halál „minden emberre átterjedt” (Róma 5:12). Ádám és Éva engedetlenségéből meg kell tanulnunk egy fontos leckét, amely az emberek korlátaival kapcsolatos: Ha nem ragaszkodunk az isteni vezetéshez, ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy rossz döntéseket hozunk.
5. Milyen vezetésről gondoskodik Jehova, és mit kell tennünk, hogy hasznot merítsünk belőle?
5 Milyen boldogok lehetünk, hogy Jehova Isten nem hagyott bennünket vezetés nélkül! A Szentírás ezt mondja nekünk: „Füleid meghallják a szót, amely mögötted szól: »Ez az út. Ezen járjatok!«, ha jobbra térnétek, vagy ha balra térnétek” (Ézsaiás 30:21). Jehova az ihletett Szaván, a Biblián keresztül szól hozzánk. Tanulmányoznunk kell a Szentírást, és pontos ismeretre kell szert tennünk belőle. Ahhoz, hogy helyes döntéseket hozzunk, ’érett embereknek való szilárd eledelt’ kell fogyasztanunk. ’Használat folytán edzett érzékelőképességünk is van a helyes és a helytelen közötti különbségtételre’ (Héberek 5:14). Az érzékelőképességünket úgy tudjuk edzeni, ha alkalmazzuk, amit Isten Szavából tanulunk.
6. Mi szükséges ahhoz, hogy a lelkiismeretünk megfelelően működjön?
6 Örökölt képességünkre, a lelkiismeretünkre is elengedhetetlenül szükségünk van, amikor döntéseket hozunk. Ez a képességünk ítélni tud, képes ’vádolni vagy éppen mentegetni’ minket (Róma 2:14, 15). Ahhoz viszont, hogy a lelkiismeretünk megfelelően működjön, Isten Szavának pontos ismeretére van szükségünk, és arra, hogy az ebben a Szóban foglaltak alkalmazása érzékennyé tegye. Ha nincs kiiskolázva a lelkiismeretünk, könnyen befolyásolhatják a helyi szokások. A környezetünk és mások véleménye szintén félrevezethet bennünket. Mi történik a lelkiismeretünkkel, ha a nógatásait ismételten figyelmen kívül hagyjuk, és Isten irányadó mértékeit nem alkalmazzuk? Idővel olyanná válhat, mint amit „bélyegzővassal” jelöltek meg, mint az égett hús, amelyet megkeményedett szövet borít, ezért érzéketlen és semmire nem reagál (1Timóteusz 4:2). Másrészt viszont, az a lelkiismeret, amelyet Isten Szava képez, megbízható vezető.
7. Mi az alapvető követelménye annak, hogy bölcs döntéseket tudjunk hozni?
7 Ahhoz tehát, hogy felelősséggel tudjunk bölcs döntéseket hozni, alapvető követelmény, hogy pontos ismeretünk legyen a Szentírásból, és képesek legyünk azt a gyakorlatban is alkalmazni. Amikor választás elé kerülünk, nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonnunk, hanem időt kell szánnunk bibliai alapelvek keresésére, és gondolkodóképességünket használva alkalmaznunk is kell őket. Előfordulhat, hogy Sidrák, Misák és Abednegó esetéhez hasonlóan nincs időnk gondolkodni, mert azonnal döntenünk kell. Még ilyenkor is felkészültek lehetünk, ha pontos ismeretre tettünk szert Isten Szavából, és a lelkiismeretünk ki van iskolázva általa. Hogy megértsük, miként segít jó döntéseket hoznunk, ha érettségre törekszünk, vizsgáljunk meg most két élethelyzetet.
Kik lesznek a társaink?
8—9. a) Milyen alapelvek mutatják, hogy kerülnünk kell a rossz társaságot? b) Vajon a rossz társaság csak az erkölcsi téren engedékeny emberekkel való közvetlen együttlétre utal? Magyarázd meg!
8 Pál apostol ezt írta: „Ne vezessenek félre titeket. Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korintusz 15:33). Jézus Krisztus pedig ezt mondta a tanítványainak: „nem vagytok része a világnak” (János 15:19). Amikor megtanultuk ezeket az alapelveket, azonnal láttuk, hogy kerülnünk kell a paráznák, házasságtörők, tolvajok, részegesek és az ehhez hasonlók társaságát (1Korintusz 6:9, 10). Amikor viszont elmélyül bennünk a Biblia igazságának ismerete, felismerjük, hogy ugyanilyen romboló hatású, ha ilyenekkel töltünk együtt időt mozifilmek nézése által, a televízió vagy a számítógép képernyője előtt, vagy könyvet olvasva róluk. Ugyanez mondható el arról is, ha internetes csevegőkben társulunk „alattomosakkal” (Zsoltárok 26:4).
9 Ápoljunk-e közeli kapcsolatot olyanokkal, akik talán erkölcsileg tiszták, de nem hisznek az igaz Istenben? A Szentírás ezt mondja nekünk: „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Ebből megértjük, hogy nemcsak azok az emberek számítanak rossz társaságnak, akik engedékenyek vagy erkölcsileg lealacsonyodottak. Ezért bölcsen tesszük, ha csak olyanokkal ápolunk szoros barátságot, akik szeretik Jehovát.
10. Mi segít érett döntéseket hoznunk a világgal való kapcsolattartást érintő kérdésekben?
10 Az lehetetlen és szükségtelen is, hogy mindenféle kapcsolatot megszakítsunk a világban élőkkel (János 17:15). Amikor a keresztény szolgálatban veszünk részt, iskolában vagy munkahelyen vagyunk, mindig érintkezésbe kerülünk a világgal. Egy olyan kereszténynek, akinek a házastársa nem hívő, talán többször kell világiak társaságában lennie, mint másoknak. De ha edzett az érzékelőképességünk, megértjük, hogy mást jelent korlátozott mértékben, szükségszerűen kapcsolatban lenni a világgal, és egész más az, ha szorosan kötődünk hozzá (Jakab 4:4). Így képesek leszünk érett döntéseket hozni olyan kérdésekben, hogy részt vegyünk-e tanítás utáni iskolai tevékenységekben, például sportrendezvényeken vagy táncokban, és elmenjünk-e partikra vagy vacsorákra a munkatársainkkal.
A munkahely kiválasztása
11. Mit kell először megvizsgálnunk, amikor munkahelyet választunk?
11 A bibliai alapelvek alapján érett döntéseket hozhatunk arról, hogy miként tegyünk eleget annak a kötelességünknek, hogy ’gondoskodjunk a háznépünk tagjairól’ (1Timóteusz 5:8). Először is a munka jellegét kell megvizsgálnunk, vagyis azt, hogy konkrétan mit kell majd csinálnunk. Egyértelműen helytelen olyan munkát választani, amely olyasmit támogat, amit a Biblia határozottan elítél. Így hát a keresztények nem fogadnak el olyan állásokat, amelyek bálványimádattal, lopással, a vér helytelen felhasználásával vagy más Írás-ellenes gyakorlatokkal vannak kapcsolatban. Ezenkívül nem fogunk hazudni vagy becsapni másokat, még akkor sem, ha a munkaadónk ezt kéri tőlünk (Cselekedetek 15:29; Jelenések 21:8).
12—13. Azonkívül, hogy mi lesz maga a munka, amit végzünk, milyen tényezőket lényeges még megvizsgálnunk, amikor munkahelyi kérdésekről döntünk?
12 Mi a helyzet akkor, ha maga a munka nincs kimondottan ellentétben semmilyen isteni követelménnyel? Amint növekszünk az igazság ismeretében, és fejlődik az érzékelőképességünk, megértjük, hogy más tényezőket is figyelembe kell vennünk. Mi a helyzet, ha a munkánk miatt bele kellene folynunk valamilyen Írás-ellenes tevékenységbe, például egy szerencsejátékkal foglalkozó cégnél kellene telefonhívásokat fogadnunk? Az is szerepet játszik, hogy honnan kapjuk a fizetést, és milyen helyszínen kell végeznünk a munkánkat. Magánvállalkozóként például megpályázna-e egy keresztény olyan munkát, amely magában foglalja egy templom festését, és ezáltal a hamis vallást támogatja? (2Korintusz 6:14–16).
13 Mi a helyzet akkor, ha a munkaadónk egyszeri alkalommal elvállal egy olyan munkát, hogy rendbe kell hoznunk egy hamis imádat céljából készült épületet? Ebben az esetben meg kellene fontolnunk, hogy mennyire van hatalmunk megszabni, milyen munkát végzünk, és hogy milyen mértékben leszünk érintve. És mi a helyzet akkor, ha olyan szolgáltatást végzünk, amelyben egyébként semmi kivetnivaló nincs, például mindenhova elvisszük a leveleket a településen, beleértve az olyan helyeket is, ahol rossz szokásokat gyakorolnak? Vajon ebben a helyzetben nem a Máté 5:45-ben található alapelvet kellene alkalmaznunk? Persze arról nem szabad megfeledkeznünk, hogy milyen hatással lehet a lelkiismeretünkre a munka folyamatos végzése (Héberek 13:18). Igen, az, hogy hordozni tudjuk a felelősségünk terhét, és érett döntéseket hozzunk a munkavállalás kérdésében, megköveteli tőlünk, hogy finomítsuk az érzékelőképességünket, és képezzük az Istentől kapott lelkiismeretünket.
„Minden utadban vedd figyelembe őt”
14. Mit kell tennünk, amikor döntéseket hozunk?
14 Mi a helyzet a más kérdésekben hozott döntéseinkkel, mint például, hogy milyen világi oktatásban részesüljünk, vagy elfogadjunk-e bizonyos orvosi kezeléseket? Bármilyen döntéssel kerüljünk is szembe, meg kell találnunk a megfelelő bibliai alapelveket, és értelmi képességünket használva alkalmaznunk kell őket. Salamon, az ókori Izrael bölcs királya ezt mondta: „Bízzál Jehovában teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj. Minden utadban vedd figyelembe őt, és akkor ő fogja egyengetni ösvényeidet” (Példabeszédek 3:5, 6).
15. Mit tanulhatunk az első századi keresztényektől a döntéshozásról?
15 A döntéseink gyakran másokra is hatással vannak. Az első századi keresztényekre például már nem vonatkozott a Mózesi Törvény étkezést érintő sok korlátozása. Megehettek bizonyos ételeket, amelyek a Törvény szerint ugyan tisztátalannak számítottak, más tekintetben azonban nem voltak kifogásolhatóak. Ám Pál apostol írt egy olyan állat húsáról, amelynek esetleg valamilyen köze lehetett egy bálványtemplomhoz: „ha eledel botránkoztatja meg a testvéremet, nem eszem húst soha többé, nehogy megbotránkoztassam a testvéremet” (1Korintusz 8:11–13). A korai keresztények arra kaptak buzdítást, hogy vegyék figyelembe mások lelkiismeretét, nehogy megbotránkoztassanak valakit. Ügyelnünk kell, hogy a döntéseink által ’ne adjunk okot a botránkozásra’ (1Korintusz 10:29, 32).
Keressük Isten bölcsességét!
16. Hogyan segít az ima a döntéseinkben?
16 Az ima felbecsülhetetlen segítség, amikor döntenünk kell. Jakab tanítvány ezt írta: „Ha . . . valamelyikőtök híján van a bölcsességnek, kitartóan kérje Istent, mert ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek; és megadatik neki” (Jakab 1:5). Bizalommal fordulhatunk Jehovához imában, és kérhetjük az ahhoz szükséges bölcsességet, hogy megfelelő döntéseket tudjunk hozni. Miközben a gondjainkról beszélünk az igaz Istennel, és keressük a vezetését, a szent szellem segíteni tud nekünk, hogy jobban megértsük a vizsgált írásszövegeket, és eszünkbe juttathatja azokat, amelyeket esetleg figyelmen kívül hagytunk.
17. Hogyan tudnak segíteni mások a döntéseinkben?
17 Vajon mások tudnak segíteni, amikor döntéseket hozunk? Igen, Jehova gondoskodik róla, hogy érett emberek legyenek a gyülekezetben (Efézus 4:11, 12). Beszélhetünk velük, amikor komoly döntés előtt állunk. Azok, akiknek szellemi éleslátásuk és nagyobb élettapasztalatuk van, olyan további bibliai alapelvekre hívhatják fel a figyelmünket, amelyek hatással lehetnek a döntésünkre, és segíthetnek, hogy ’megbizonyosodjunk a fontosabb dolgokról’ (Filippi 1:9, 10). Egyvalamit azonban nem szabad elfelejtenünk: ügyelnünk kell arra, hogy ne mások döntsenek helyettünk. Mi viseljük a felelősségünk terhét.
Vajon az eredmény mindig jó lesz?
18. Mit mondhatunk a jó döntések végkimeneteléről?
18 Vajon mindig jót eredményeznek azok a döntések, amelyek szilárdan a bibliai alapelveken és a lelkiismeretünk szaván alapulnak? Igen, hosszú távon mindenképp. Időnként viszont a rövid távú következmények talán kedvezőtlenek lehetnek. Sidrák, Misák és Abednegó tudták, hogy az életükbe kerülhet, ha úgy döntenek, hogy nem imádják a hatalmas szobrot (Dániel 3:16–19). Ugyanígy, miután az apostolok kijelentették a zsidó szanhedrin előtt, hogy mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskedniük, semmint embereknek, verést kaptak, mielőtt elmehettek (Cselekedetek 5:27–29, 40). Továbbá a ’bajokkal teljes idő és az előre nem látható események’ kedvezőtlenül befolyásolhatják bármely döntésünk kimenetelét (Prédikátor 9:11). Ha helyesen döntöttünk, és mégis szenvednünk kell valamilyen okból, biztosak lehetünk abban, hogy Jehova segíteni fog kitartanunk, és végül megáld bennünket (2Korintusz 4:7).
19. Hogyan tudjuk bátran hordozni a saját felelősségünk terhét, amikor döntéseket hozunk?
19 Mielőtt tehát döntéseket hozunk, alapelveket kell keresnünk a Szentírásban, és használnunk kell az értelmi képességünket, hogy alkalmazni tudjuk őket. Mennyire hálásak lehetünk, hogy Jehova segítségről gondoskodik a szent szelleme és a gyülekezetben levő érett személyek által! Hasznot merítve ebből a vezetésből és a többi gondoskodásból, hordozzuk hát bátran a saját felelősségünk terhét, és hozzunk bölcs döntéseket!
Mit tanultál?
• Mi az egyik alapvető követelmény ahhoz, hogy jó döntéseket tudjunk hozni?
• Milyen hatással van a társaságunk megválasztására az, hogy érettségre törekszünk?
• Milyen fontos tényezőket kell megvizsgálnunk, amikor munkavállalással kapcsolatos döntésekkel kerülünk szembe?
• Milyen segítséget kapunk a döntéseink meghozatalához?
[Kép a 22. oldalon]
Ádám és Éva engedetlensége fontos tanulsággal szolgál
[Kép a 24. oldalon]
Fontos döntések előtt keressünk bibliai alapelveket