Senki ne rontsa meg hasznos szokásaidat

„Ne engedjétek magatokat félrevezetni. A rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1KORINTHUS 15:33, New World Translation).

 1., 2. a) Hogyan érzett Pál apostol a korinthusi keresztények iránt, és miért? b) Milyen különleges tanácsot fogunk megvizsgálni?

MILYEN erős érzés a szülői szeretet! Arra indítja a szülőket, hogy áldozatokat hozzanak gyermekeikért, hogy tanítsák és tanácsokkal lássák el őket. Pál apostol talán nem volt vér szerinti apa, mégis így írt a korinthusi keresztényeknek: „ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok [én lettem a ti atyátok, NW] a Krisztus Jézusban az evangyéliom által” (1Korinthus 4:15).

² Korábban Pál Korinthusba utazott, ahol zsidóknak és görögöknek prédikált. Segített létrehozni a gyülekezetet Korinthusban. Egy másik levelében a törődését egy gyermekét dajkáló anya törődéséhez hasonlította, de a korinthusiaknak olyan volt Pál, mint egy apa (1Thessalonika 2:7, Újfordítású revideált Biblia). Mint egy szerető, vér szerinti apa, úgy intette szellemi gyermekeit. A korinthusi keresztényeknek adott atyai tanácsa javadra válhat: „Ne engedjétek magatokat félrevezetni. A rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korinthus 15:33, NW). Miért írta ezt Pál a korinthusiaknak? Hogyan alkalmazhatjuk e tanácsot?

Tanács nekik és nekünk

 3., 4. Mit tudunk az első századi Korinthusról és lakosságáról?

³ Az első században élt görög földrajztudós, Strabo ezt írta: „Korinthust ’gazdagnak’ nevezik a kereskedelme miatt, mivel Iszthmoszon fekszik és két kikötőt tart ellenőrzése alatt, amelyek közül az egyik közvetlenül Ázsiába, a másik Itáliába vezet; és ez megkönnyíti a két terület közötti árucserét.” A híres iszthmoszi játékok, melyeket két évenként rendeztek meg, hatalmas tömegeket vonzottak Korinthusba.

⁴ Milyenek voltak az emberek e városban, amely központja volt mind a kormányzati hatalomnak, mind az érzékiséget hangsúlyozó Aphrodité-imádatnak? T. S. Evans professzor ezt a felvilágosítást adta: „A lakosság száma mintegy 400 000 lehetett. Magas kultúrájú társadalom volt, de laza, sőt durva erkölcsű . . . Achája görög lakosait a szellemi nyughatatlanság és az újdonságok iránti olthatatlan tudásszomj jellemezte . . . Önzésük bármelyik pillanatban feléleszthette a szektaszellem tüzét.”

 5. Milyen veszéllyel néztek szembe a korinthusi testvérek?

⁵ Idővel még a gyülekezet is megosztottá vált azok miatt, akik továbbra is hajlottak az öntelt okoskodásokra (1Korinthus 1:10–31; 3:2–9). Az egyik fő nehézséget az okozta, hogy némelyek ezt mondogatták: „nincsen halottak feltámadása” (1Korinthus 15:12; 2Timótheus 2:16–18). Bármi volt is pontos hitnézetük (avagy tévhitük), Pálnak nyilvánvaló bizonyítékokkal kellett kiigazítania őket arra vonatkozólag, hogy Krisztus „feltámadott a halottak közül”. Így a keresztények bízhattak abban, hogy Isten ’a diadalmat adja nekik a mi Urunk Jézus Krisztus által’ (1Korinthus 15:20, 51–57). Ha ott lettél volna, vajon ez veszélyt jelentett volna rád nézve?

 6. Kikre volt különösen alkalmazható Pálnak az 1Korinthus 15:33-ban adott tanácsa?

⁶ Miközben kétségbevonhatatlan bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy a halottak fel fognak támadni, Pál ezt mondta: „Ne engedjétek magatokat félrevezetni. A rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (NW). E tanács lényege azokat a gyülekezettel kapcsolatban álló személyeket érintette, akik ellenkező nézetet vallottak a feltámadás tantételéről. Vajon csak bizonytalanok voltak egy dologban, amit nem értettek? (Vö. Lukács 24:38, Ú. f.) Nem. Pál ezt írta: ’némelyek köztetek azt mondják, hogy nincsen halottak feltámadása’; tehát az érintettek hangot adtak ellenkező nézetüknek, s ezzel a hitehagyás felé haladtak. Pál teljesen tisztában volt azzal, hogy ők megronthatják a többiek jó szokásait és gondolkodását (Cselekedetek 20:30; 2Péter 2:1).

 7. Milyen helyzetben alkalmazhatjuk az 1Korinthus 15:33. versét?

⁷ Hogyan alkalmazhatjuk Pálnak a társasággal kapcsolatos figyelmeztető szavait? Ő nem arra gondolt, hogy meg kell tagadnunk a segítséget a gyülekezetben egy olyan személytől, akinek nehézségei vannak egy bibliavers vagy egy bibliai tanítás megértésében. Csakugyan a Júdás 22, 23 [NW] még buzdít is arra, hogy irgalmasan segítsük az őszinte egyéneket, akiknek ilyen kételyeik vannak (Jakab 5:19, 20). Pál atyai tanácsát azonban okvetlenül alkalmazni kell olyankor, ha valaki állandóan kifogást emel az ellen, amit mi bibliai igazságként ismerünk, vagy minduntalan kételkedő, illetve negatív természetű megjegyzéseket tesz. Őrizkednünk kell az effajta személyek társaságától. Természetesen, ha valaki egyértelműen hitehagyottá válik, a szellemi pásztoroknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket a nyáj védelme érdekében (2Timótheus 2:16–18; Titus 3:10, 11).

 8. Hogyan tanúsíthatunk megkülönböztető képességet, ha valaki ellenkező nézetet vall egy bibliai tanításról?

⁸ Pálnak az 1Korinthus 15:33-ban feljegyzett atyai szavait olyankor is alkalmazhatjuk, amikor a gyülekezeten kívül álló személyekről van szó, akik hamis tanításokat mozdítanak elő. Hogyan kerülhetünk az ő társaságuk vonzáskörébe? Ez úgy történhet meg, hogy nem teszünk különbséget azok között, akiket hozzásegíthetünk az igazság megismeréséhez, és azok között, akik csak vitázást provokálnak, hogy előmozdítsanak egy hamis tanítást. Például a tanúskodómunkánk során esetleg egy olyan személlyel találkozunk, akinek eltér a véleménye egy kérdésben, de kész annak további megbeszélésére (Cselekedetek 17:32–34). Önmagában véve ennek még nem kellene nehézséget jelentenie, mivel boldogan feltárjuk bárkinek a bibliai igazságot, aki őszintén meg akarja ismerni azt, sőt vissza is térünk hozzá, hogy meggyőző bizonyítékokkal szolgáljunk neki (1Péter 3:15). Ennek ellenére némelyek talán nem mutatnak valódi érdeklődést aziránt, hogy megleljék a bibliai igazságot.

 9. Hogyan kellene reagálnunk, ha vitázás tárgyává akarják tenni hitnézeteinket?

⁹ Sokan szoktak hétről hétre ismétlődő több órás vitát folytatni, de nem azért, mintha az igazságot keresnék. Csak alá akarják ásni mások hitét, miközben a héber, a görög nyelv vagy az evolúciós tudomány terén megszerzett állítólagos műveltségüket fitogtatják. Az ilyenekkel való találkozáskor némely Tanú úgy érezte, mintha vitáznia kellene és ez odavezetett, hogy sok időt töltött el olyan társaságban, ahol egy hamis vallásos hitnézet, filozófia vagy tudományos tévedés volt a központi téma. Figyelemreméltó: Jézus nem engedte meg, hogy ez megtörténjen vele, noha győztesen kerülhetett volna ki a héber és görög nyelv terén képzett vallásvezetőkkel folytatott vitákból. Mikor vitázni akartak vele, Jézus röviden válaszolt, majd ismét az alázatosak, az igazi juhok felé fordította figyelmét (Máté 22:41–46; 1Korinthus 1:23—2:2).

10. Miért helyénvaló, hogy óvatosak legyenek a keresztények, akik számítógéppel rendelkeznek és hozzáférhetnek az elektronikus hirdetőtáblákhoz?

¹⁰ A modern számítógépek további utakat nyitottak meg a rossz társaságok felé. Egyes kereskedelmi cégek lehetővé teszik a számítógépet és telefont használó előfizetőiknek, hogy üzenetüket elektronikus hirdetőtáblákra juttassák el; így az illető üzenetet küldhet a hirdetőtáblára, amelybe aztán minden előfizető beletekinthet. Ez vezetett az úgynevezett elektronikus hitvitákhoz. Egy keresztény a vonzáskörébe kerülhet az ilyen vitáknak és hosszú órákat tölthet el egy hitehagyott gondolkozású személlyel, akit talán kiközösítettek a gyülekezetből. Pálnak a rossz társaságok elkerülésével kapcsolatos atyai tanácsát a 2János 9–11-ben található utasítás is kihangsúlyozza.a

Kerüld el azt, hogy félrevezessenek

11. Milyen lehetőségeket kínált Korinthusban a kereskedelmi helyzet?

¹¹ Amint megjegyeztük, Korinthus kereskedelmi központ volt számos kereskedéssel és üzlettel (1Korinthus 10:25, Katolikus fordítás). Sokan, akik az iszthmoszi játékokra érkeztek, sátrakban laktak, és az esemény idején a kereskedők hordozható elárusítóhelyekről vagy fedett bódékból árulták portékáikat. (Vö. Cselekedetek 18:1–3.) Ez tette lehetővé, hogy Pál mint sátorkészítő találjon ott munkát. Munkahelyét felhasználhatta a Jóhír terjesztésére. J. Murphy-O’Connor professzor ezt írja: „Egy forgalmas piacon . . ., egy zsúfolt utcára néző kereskedésből, Pál nemcsak a munkatársakat és vevőket tudta elérni, hanem a kinti tömeget is. A kevésbé forgalmas időszakokban megállhatott az ajtóban és beszéddel tarthatta azokat, akikről úgy gondolta, hogy figyelni fognak . . . Nehéz elképzelni, hogy dinamikus egyénisége és szilárd meggyőződése ne tette volna őt környezete kiemelkedő személyiségévé, és ezzel odavonzhatta a kíváncsi embereket, nem csupán a semmittevőket, hanem azokat is, akik őszintén érdeklődtek . . . A férjezett nők, akik hallottak róla, vásárlás ürügyén kísérőikkel együtt látogatást tehettek nála. A megpróbáltatás idején, amikor üldözés vagy egyszerűen csak zaklatás fenyegetett, a hívők mint vevők találkozhattak vele. A műhely kapcsolatba hozta őt a városi tisztviselőkkel is.”

12., 13. Hogyan alkalmazható találóan a munkahelyre az 1Korinthus 15:33?

¹² Mindamellett Pál felismerte, hogy a munkahelyen megvan a lehetősége a „rossz társaságoknak”. Nekünk is fel kellene ismerni. Pál jelentőségteljes szavakkal hivatkozott az egyesek között elterjedt életfelfogásra: „Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!” (1Korinthus 15:32). Közvetlenül ezután következett atyai tanácsa: „Ne engedjétek magatokat félrevezetni: A rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (NW). Hogyan hozható kapcsolatba a munkahely és az élvezet keresése azzal, hogy esetleg veszélynek tesszük ki magunkat?

¹³ A keresztények barátságosan kívánnak viselkedni a munkahelyi kollégákkal, és sok tapasztalat igazolja, mennyire hatásos módja lehet ez annak, hogy megnyissuk az utat a bizonyságtevéshez. Egy munkatárs azonban tévesen úgy értelmezheti a barátságosságot, mint felhívást a társulásra, hogy kellemesen töltsük az időt társaságában. Meghívhat egy alkalomszerű ebédre, egy kis hétvégi kikapcsolódásra, vagy hogy munka után ugorjunk be vele valahova egy italra. Az ilyen személy kedvesnek és rendesnek látszhat, s a meghívás ártatlannak tűnhet. Pál mégis ezt tanácsolja nekünk: „Ne engedjétek magatokat félrevezetni” (NW).

14. Hogyan engedték meg egyes keresztények, hogy félrevezessék őket a rossz társaságok?

¹⁴ Egyes keresztények engedték magukat félrevezetni. Hagyták, hogy fokozatosan laza hozzáállás fejlődjön ki bennük a munkahelyi kollégákkal való társulás tekintetében. Ez talán egy sport vagy egy hobby iránti közös érdeklődésben gyökeredzett. Vagy a munkahelyen egy nem keresztény személy kivételes kedvességet és figyelmességet tanúsíthatott, amely oda vezetett, hogy több és több időt töltöttek vele, sőt jobban szerették társaságát, mint a gyülekezet nemely tagjáét. Aztán az ilyen társaság lehet, hogy csak egy összejövetel elmulasztásához vezetett. Jelenthetett egy késő esti kimaradást is, és hogy megszakadt a délelőtti szántóföldi szolgálatban való részvétel megszokott folyamatossága. Azt is eredményezhette, hogy olyan filmet vagy videofilmet néztek meg, amelynek megtekintését normális körülmények között visszautasítaná egy keresztény. ’Ó, ez velem soha nem történhet meg’ — gondolhatnánk. De a már félrevezetett személyek többsége is így reagálhatott először. Fel kell, hogy tegyük magunknak a kérdést: ’Tulajdonképpen milyen erős bennem az elhatározás, hogy alkalmazzam Pál tanácsát?’

15. Milyen kiegyensúlyozott magatartást kell tanúsítanunk a szomszédok iránt?

¹⁵ Amit az imént a munkahelyet illetően vizsgáltunk meg, az a szomszédokhoz fűződő kapcsolatunkra is érvényes. Az egykori Korinthusban élő keresztényeknek bizonyára voltak szomszédjaik. Egyes közösségekben természetes dolognak számít az igen meleg barátság és a szomszédok iránti segítőkészség. A vidéki területeken lehet, hogy egymásra vannak utalva a szomszédok az elszigeteltség miatt. Egyes kultúrákban különösen erősek a családi kötelékek, ami okot ad arra, hogy az emberek gyakran hívják meg egymást étkezésekre. Nyilvánvaló, hogy fontos a kiegyensúlyozott nézet, amint azt Jézus kifejezésre juttatta (Lukács 8:20, 21; János 2:12). Vajon hajlamosak vagyunk arra, hogy a szomszédainkkal és rokonainkkal való kapcsolatainkban ugyanúgy viselkedjünk, mint mielőtt keresztény hitre tértünk? Nem kellene inkább felülvizsgálnunk az ilyen kapcsolatokat és tudatosan meghatározni, melyek a megfelelő határok?

16. Hogyan kell értenünk Jézusnak a Máté 13:3, 4-ben feljegyzett szavait?

¹⁶ Jézus egy alkalommal olyan magvakhoz hasonlította a Királyságnak szavát, amelyek ’útfélre esének, és eljövén a madarak elkapdosák azokat’ (Máté 13:3, 4, 19). Akkoriban az útmenti föld keményre lett taposva a sok jövés-menéstől. Napjainkban sok emberrel ugyanez a helyzet. Életük szinte másból sem áll, mint szomszédokból, rokonokból és másokból, akik jönnek-mennek és lekötve tartják őket. Mindez mondhatni megtapossa a szívük földjét megnehezítve, hogy az igazság magvai gyökeret eresszenek. Hasonló fásultság fejlődhet ki egy már keresztény személynél is.

17. Hogyan lehet kihatással ránk a szomszédok és mások társasága?

¹⁷ Némely világi szomszéd és rokon barátságos és szolgálatkész lehet, noha következetesen kimutatja, hogy nem érdeklik őt sem a szellemi dolgok, sem az igazságosság iránti szeretet (Márk 10:21, 22; 2Korinthus 6:14). Annak, hogy keresztény hitre tértünk, még nem volna szabad azt jelentenie, hogy barátságtalanokká válunk vagy ellenségesekké a szomszédokkal szemben. Jézus azt tanácsolta nekünk, hogy őszinte érdeklődést tanúsítsunk mások iránt (Lukács 10:29–37). De Pál tanácsa, mely szerint elővigyázatosaknak kell lennünk a társaságunkat illetően, éppúgy ihletett és nélkülözhetetlen. Miközben alkalmazzuk az előbbi tanácsot, nem szabad elfelejtenünk az utóbbit. Ha nem tartjuk mindkét alapelvet elménkben, ez kihatással lehet a szokásainkra. Milyenek a szokásaid a szomszédaidéval vagy a rokonaidéval összehasonlítva a becsületesség vagy a ’Császár törvénye’ iránti engedelmesség terén? Ők például úgy érezhetik: az adózáskor indokolt, sőt az életben maradás szempontjából elengedhetetlen, hogy a valós jövedelem vagy üzleti nyereség összegeként kevesebbet valljanak be. Meggyőzően beszélhetnek nézeteikről egy alkalomszerű kávézgatáskor vagy egy rövid látogatás alkalmával. Milyen kihatással lehetne ez gondolkodásodra és becsületes szokásaidra? (Márk 12:17; Róma 12:2). „Ne engedjétek magatokat félrevezetni. A rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (NW).

A fiatalkori szokások sem kivételek

18. Miért érvényes a fiatalokra is a 1Korinthus 15:33?

¹⁸ A fiatalokra különösképpen kihatással van, amit látnak és hallanak. Nem figyeltél még meg olyan gyermekeket, akiknek taglejtésük vagy modoruk nagyon hasonlít a szüleikéhez vagy a testvéreikéhez? Nem kell tehát meglepődnünk azon, hogy a gyermekekre nagy hatást gyakorolhatnak játszó- és iskolatársaik. (Vö. Máté 11:16, 17.) Ha fiad vagy leányod olyan fiatalok körében mozog, akik tiszteletlenül beszélnek szüleikről, miért gondolnád, hogy ez nem lesz kihatással gyermekeidre? Mi van akkor, ha gyakran hallják a többi fiatal trágár beszédét? Mi van akkor, ha a pajtásaikat az iskolában vagy a szomszédságban izgalomba hozza egy új stílusú cipő vagy az ékszerféleségek divatirányzata? Vajon azt kellene gondolnunk, hogy a keresztény fiatalok érzéketlenek lesznek az ilyen hatással szemben? Vajon mondott olyat Pál, hogy az 1Korinthus 15:33 szavai csak egy alsó korhatáron felül érvényesek?

19. A szülőknek milyen nézetet kell megpróbálniuk gyermekeik szívébe vésni?

¹⁹ Ha szülő vagy, vajon tudatában vagy e tanácsnak, amikor érvelsz a gyermekeidnek és őket érintő döntéseket hozol? Valószínűleg segítséget jelent neked, ha elismered: mindez nem jelenti azt, hogy minden fiatal rossz, akik körében gyermekeid a szomszédságban vagy az iskolában mozognak. Némelyikük rokonszenves és tisztességes lehet, miként egyes szomszédaid, rokonaid és munkatársaid is azok. Próbáld meg hozzásegíteni csemetédet, hogy lássa ezt és felfogja: kiegyensúlyozottan alkalmazod Pálnak a korinthusiaknak adott bölcs, atyai tanácsát. Mikor felismerik gyermekeid, milyen módon tartod egyensúlyban a dolgokat, segítséget kaphatnak ahhoz, hogy utánozzanak (Lukács 6:40; 2Timótheus 2:22).

20. Fiatalok, milyen kihívással néztek szembe?

²⁰ Te, aki még fiatal vagy, próbáld felismerni, hogyan alkalmazhatod Pál tanácsát, tudva, hogy az minden keresztény számára fontos, akár idős, akár fiatal. Ez kihívást jelent majd, de miért ne néznél készséggel szembe a kihívással? Ismerd fel: csupán az, hogy gyermekkorodtól fogva ismersz bizonyos fiatalokat, még nem jelenti azt, hogy nem gyakorolhatnak hatást szokásaidra és nem tudják megrontani azokat a szokásaidat, amelyek kialakításán most fáradozol, mint fiatal keresztény (Példabeszédek 2:1, 10–15).

Pozitív lépések, hogy megvédjük szokásainkat

21. a) Milyeneknek kell lennünk a társaságot illetően? b) Miért lehetünk biztosak afelől, hogy egyes társaságok veszélyesek lehetnek?

²¹ Mindannyiunknak szüksége van társaságra. De ébereknek kell lennünk, mivel tény, hogy a társaságok, melyekkel kapcsolatban állunk, kihatással lehetnek ránk — vagy jó, vagy rossz irányban. Ez igaznak bizonyult Ádám esetében és mindenki esetében, aki az azóta eltelt évszázadokban élt. Jósafát például jó királya volt Júdának, élvezte Jehova kegyét és áldását. De miután megengedte fiának, hogy Izrael királyának, Akhábnak leányát vegye feleségül, Jósafát kezdett közösséget ápolni Akhábbal. Ez a rossz társaság kis híján Jósafát életébe került (2Királyok 8:16–18; 2Krónika 18:1–3, 29–31). Ha nem vagyunk bölcsek a társaságaink megválasztásakor, az éppen ilyen veszélyes lehet.

22. Mit kell megszívlelnünk és miért?

²² Szívleljük meg hát a szerető tanácsot, melyet az 1Korinthus 15:33-ban ad Pál. Ezek nem puszta szavak, amelyeket annyiszor hallottunk már, hogy fejből is el tudunk ismételni. Pál atyai szeretetét tükrözik, melyet a korinthusi testvérek, testvérnők és tágabb értelemben irántunk érzett. S nem fér hozzá kétség, hogy olyan tanácsot tartalmaznak, amellyel égi Atyánk lát el bennünket, mert azt akarja, hogy siker koronázza erőfeszítéseinket (1Korinthus 15:58).

[Lábjegyzet]

Emlékszel?

◻ Milyen különleges oka volt Pálnak arra, hogy leírja az 1Korinthus 15:33 szavait?

◻ Hogyan alkalmazhatjuk Pál tanácsát a munkahelyen?

◻ Milyen kiegyensúlyozott nézetünk legyen a szomszédokat illetően?

◻ Miért a fiatalokra illik különösen a 1Korinthus 15:33 tanácsa?

[Kép a 17. oldalon]

Pál felhasználta munkahelyét a Jóhír terjesztésére

[Kép a 18. oldalon]

Más fiatalok megronthatják keresztény szokásaidat