Maradjatok ébren, bátorsággal haladjatok előre!

Beszámoló különleges összejövetelekről

KI TAGADHATNÁ jogosan, hogy ’válságos időkben élünk, amelyekkel nehéz megküzdeni’? Attól, hogy Jehova Tanúi vagyunk, még nem mentesülünk azoktól a nyomásoktól, amelyek ezekben „az utolsó napokban” érik az embereket (2Timóteus 3:1–5). De felismerjük, hogy az embereknek segítségre van szükségük. Ők nem tudják, milyen jelentőségük van a világ eseményeinek. Vigaszra és reményre van szükségük. Elsősorban mi a szerepünk az embertársainknak való segítségnyújtásban?

Istentől kapott megbízatásunk, hogy megosszuk másokkal a felállított Királyságáról szóló jó hírt (Máté 24:14). Az embereknek meg kell tudniuk, hogy ez az égi Királyság az emberiség egyedüli reménye. Ennek ellenére az üzenetünket nem mindig fogadják kedvezően. Vannak helyek, ahol a munkánk be van tiltva, a testvéreinket pedig üldözik. Mi azonban nem adjuk fel. Jehovába vetett teljes bizalommal elhatároztuk, hogy ébren maradunk, és továbbra is bátran előrehaladunk, szakadatlanul hirdetve a jó hírt (Cselekedetek 5:42).

Ez a szilárd elhatározás nyilvánvaló volt a 2001 októberében megtartott különleges összejöveteleken. Október 6-án, szombaton tartották meg a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania évi közgyűlését Jersey városában (New Jersey, Egyesült Államok), Jehova Tanúi kongresszusi termében.a Másnap négy helyszínen további összejöveteleket tartottak: hármat az Egyesült Államokban, egyet pedig Kanadában.b

A közgyűlésen Samuel F. Herd elnökölt, aki Jehova Tanúi Vezető Testületében szolgál, és a nyitó szavaiban a Zsoltárok 92:2, 5-öt (NW) idézte, majd ezt mondta: „Szeretnénk kimutatni a hálánkat.” Hogy miért lehetünk hálásak, arra a világ különböző részeiből származó öt beszámoló adja meg a választ.

Beszámolók a világ minden tájáról

Alfred Kwakye testvér a Ghánában (korábbi nevén Aranypart) folyó prédikálómunka előrehaladásáról tartott beszámolót. Abban az országban sok évig be volt tiltva a munkánk. Az emberek ezt kérdezgették: „Miért van betiltva a munkájuk? Mit tettek?” Ez lehetőségeket adott a tanúskodásra, mondta Kwakye testvér. 1991-ben, amikor a tilalmat feloldották, 34 421 Jehova Tanúja tevékenykedett Ghánában. 2001 augusztusában összesen 68 152 volt a számuk, ami 98 százalékos növekedést jelent. Tervezik egy 10 000 férőhelyes kongresszusi terem építését. Világosan látható hát, hogy a Ghánában élő szellemi testvéreink a lehető legjobban kihasználják a vallásszabadságukat.

A politikai békétlenségek ellenére írországi testvéreink tevékenyen részt vesznek a szolgálatban. Az emberek tisztelik őket a semleges álláspontjukért. Írországban 115 gyülekezet működik 6 körzetben, mondta Peter Andrews, a fiókbizottság koordinátora. Andrews testvér elmondott egy tapasztalatot Liamról, egy tízéves kisfiúról, aki bátran tanúskodik az iskolában. Liam 25 osztálytársának és a tanárának adott egy-egy példányt az Én könyvem bibliai történetekről című könyvből, mely Jehova Tanúi kiadványa. Mikor Liam meg akart keresztelkedni, valaki azt kérdezte tőle, hogy nem túl fiatal-e még ehhez. Liam erre így válaszolt: „Nem az életkorom, hanem a Jehova iránti szeretetem a döntő ebben a kérdésben. Keresztelkedésem megmutatja, mennyire szeretem Jehovát.” Liamnak a misszionáriusi szolgálat a célja.

Venezuelában 1968-ban 5400 hírnöke volt a jó hírnek. Most azonban már több mint 88 000 hírnök van, mondta Stefan Johansson, a fiókbizottság koordinátora. Nagyon jó kilátások vannak a további növekedésre, hiszen 2001-ben több mint 296 000-en voltak jelen az Emlékünnepen. 1999 decemberében a szakadó esőzések miatt kialakult sárlavinák a becslések szerint 50 000 embert öltek meg, köztük számos Tanút is. Egy Királyság-teremben fél méter híján a mennyezetig ért a sár. Amikor valaki azt javasolta, hogy az épületet hagyják ott, a testvérek ezt mondták: „Semmi esetre sem! Ez a Királyság-termünk, és most nem akarjuk itt hagyni.” Munkához láttak, több tonna sarat, követ és egyéb törmeléket távolítottak el. Az épületet felújították, és a testvérek azt mondják, hogy most még sokkal szebb, mint a katasztrófa előtt.

A Fülöp-szigeteken 87 nyelvet és nyelvjárást beszélnek, mondta Denton Hopkinson, a fiókbizottság koordinátora. Az elmúlt szolgálati évben kiadták A Szentírás új világ fordítását az ország három főbb nyelvén, ilokano, szebuano és tagalog nyelven. Hopkinson testvér elmondott egy tapasztalatot egy kilencéves kisfiúról, aki olvasta Jehova Tanúi egyik kiadványát, a Jó hír, mely boldoggá tesz embereket című könyvet. A fiókhivatalból más kiadványokat is beszerzett, azokat is elolvasta, noha a családja ellenezte ezt. Évekkel később, amikor már orvosi iskolába járt, újra felvette a kapcsolatot a fiókhivatallal, és bibliatanulmányozást kért. 1996-ban megkeresztelkedett, majd hamarosan belépett a teljes idejű szolgálatba. Most a feleségével a fiókhivatalban szolgál.

„Puerto Ricóról sok Tanút »exportálnak« máshova” — mondta Ronald Parkin, a fiókbizottság koordinátora. Körülbelül 25 000 hírnök van a szigeten, ám ez a szám már évek óta nem változik. Miért? A becslések szerint Puerto Rico 1000 hírnököt „exportál” évente az Egyesült Államokba, akik közül sokan gazdasági okok miatt telepednek át. Parkin testvér beszélt egy mérföldkőnek számító bírósági végzésről is, mely Luist, egy 17 éves leukémiás Tanút érintett. Luis elutasította, hogy vért kapjon, s ezért bíróságra vitték az ügyet. A bírónő négyszemközt akart vele beszélni, és ezért meglátogatta a fiút a kórházban. Luis ezt kérdezte tőle: „Miért van az, hogy ha valami súlyos bűncselekményt követnék el, akkor felnőttként ítélne el, amikor azonban Istennek szeretnék engedelmeskedni, akkor fiatalkorúnak tekint?” A bírónő meggyőződött róla, hogy a fiú érett fiatalkorú, és ezért képes döntést hozni a sorsáról.

A távoli országokból érkezett hírek után az Egyesült Államok fiókbizottságában szolgáló Harold Corkern interjút készített négy testvérrel, akik már hosszú ideje szolgálják Jehovát. Arthur Bonno már 51 éve van a teljes idejű szolgálatban, és most az ecuadori fiókbizottságban tevékenykedik. Angelo Catanzaro már 59 éve végzi a teljes idejű szolgálatot — leghosszabb ideig utazófelvigyázó volt. Richard Abrahamson 1953-ban végzett a Gileád Iskolán, és 26 évig kiváltságában állt a Dániában folyó munka felvigyázását ellátni, majd visszatért a brooklyni Bételbe. Végül mindenki örömmel hallgatta a 96 éves Carey W. Barbert. Barber testvér 1921-ben keresztelkedett meg, és már 78 éve van a teljes idejű szolgálatban. 1978 óta szolgál a Vezető Testületben.

Felpezsdítő előadások

Az évi közgyűlés részeként egy gondolatébresztő előadássorozat is elhangzott. Robert W. Wallen testvér a „Nép a nevének” témáról beszélt. Isten nevének népe vagyunk, és több mint 230 országban tevékenykedünk. Jehova „jövőt és reménységet” ad nekünk (Jeremiás 29:11, NW). Továbbra is széles körben ismertté kell tennünk Isten Királyságát, megosztva az emberekkel a vigasz csodálatos üzenetét (Ézsaiás 61:1). Wallen testvér befejező gondolata így hangzott: „Bárcsak nap nap után, mindig méltón élnénk a Jehova Tanúi névhez” (Ézsaiás 43:10).

A program végén egy szimpózium volt, melyet a Vezető Testület három tagja tartott meg. Ennek az előadássorozatnak a „Most van itt az ideje, hogy ébren maradjunk, szilárdan álljunk, és erőssé legyünk” volt a címe (1Korintus 16:13).

Először Stephen Lett testvér beszélt a „Maradjatok ébren ebben a késői órában” témáról. A fizikai alvás ajándék, mondta Lett testvér, mely új erőt ad nekünk. A szellemi alvásnak viszont sosincs haszna (1Tesszalonika 5:6). Hogyan maradhatunk hát szellemileg ébren? Lett testvér három szellemi „piruláról” beszélt: 1. Legyen bőven tennivalótok az Úr munkájában (1Korintus 15:58). 2. Legyetek tudatában szellemi szükségleteteknek (Máté 5:3). 3. Legyetek fogékonyak a Biblián alapuló tanácsra, hogy így bölcsen cselekedjetek (Példabeszédek 13:20).

Theodore Jaracz testvér felpezsdítő előadást tartott „Álljatok szilárdan a próbatétel alatt” címmel. A Jelenések 3:10-re utalva Jaracz testvér ezt kérdezte: „Mi a »próbatétel órája«?” Ez a próbatétel „az Úr napján” van, melyen most élünk (Jelenések 1:10). A próbatétel a következő kulcsfontosságú kérdést érinti: Vajon Isten felállított Királysága vagy Sátán gonosz rendszere mellett foglalunk állást? Míg véget nem ér a próbatétel órája, megpróbáltatásokkal és nehézségekkel kell szembenéznünk. Vajon lojálisak maradunk Jehovához és a szervezetéhez? „Személy szerint mindannyiunknak lojalitást kell kimutatnunk” — mondta Jaracz testvér.

Végül John E. Barr testvér tartott előadást, melynek a „Legyetek erőssé mint szellemi emberek” volt a címe. A Lukács 13:23–25-re utalva azt mondta, hogy küzdenünk kell, hogy ’bejussunk a szűk ajtón’. Sokan azért vallanak kudarcot, mert nem dolgoznak elég szorgalmasan azon, hogy erőssé legyenek. Azért, hogy érett keresztényekké váljunk, meg kell tanulnunk alkalmazni a bibliai alapelveket az élet minden területén. Barr testvér a következőre buzdított: „Biztos vagyok benne, hogy egyet fogtok érteni azzal, hogy most annak van itt az ideje, hogy 1. Jehova legyen a legelső helyen, 2. hogy erőssé legyünk, és 3. hogy küzdjünk azért, hogy Jehova akaratát tudjuk cselekedni. Így képesek leszünk bejutni a szűk ajtón, mely a vég nélküli, csodálatos életre visz.”

Az évi közgyűlés vége felé már csak egy kérdés maradt nyitva: Mi lesz a 2002-es szolgálati év éviszövege? A válaszra másnap derült fény.

Kiegészítő összejövetel

Várakozásteljes hangulat uralkodott vasárnap délelőtt, amikor a kiegészítő összejövetel programja elkezdődött. A heti Őrtorony-tanulmányozás összefoglalója nyitotta a programot. Ezután következett az évi közgyűlés néhány kiemelkedő pontjáról készített rövid beszámoló. Ezután mindenki örömmel hallgatta a 2002-es éviszövegről szóló előadást. A 2002-es éviszöveg így szól: „Jöjjetek hozzám . . . , és én felüdítelek benneteket” (Máté 11:28). Az előadás Az Őrtorony 2001. december 15-ei számában megjelenő tanulmányozási cikkeken alapult.

Ezután a 2001 augusztusában megtartott franciaországi és olaszországi „Isten szavának tanítói” kongresszusokon küldöttként jelen lévő személyek mesélték el a kongresszusi élményeiket.c Végül a nap fénypontjaként két befejező előadás hangzott el, melyeket a brooklyni Bételből érkezett vendégszónokok tartottak meg.

Az első előadásnak a címe: „Bátran bízzunk Jehovában ezekben a válságos időkben”. Az előadó a következő fő pontokat domborította ki: 1. A Jehovába vetett bátor bizalom mindig is létfontosságú volt Isten népének. A Bibliában sok olyan személyről lehet olvasni, akik bár ellenállással néztek szembe, bátorságot tanúsítottak, és hitet gyakoroltak (Héberek 11:1—12:3). 2. Jehova szilárd alapot biztosít számunkra ahhoz, hogy fenntartás nélkül bízzunk benne. A művei és a Szava a biztosíték rá, hogy törődik a szolgáival, és hogy sosem fog megfeledkezni róluk (Héberek 6:10). 3. A bátorságra és a bizalomra ma különösen nagy szükségünk van. A „gyűlölet célpontjai” vagyunk, ahogyan azt Jézus megjövendölte (Máté 24:9). Hogy kitartsunk, Isten Szavára kell támaszkodnunk, bíznunk kell benne, hogy a szelleme velünk van, és bátraknak kell lennünk, hogy továbbra is hirdessük a jó hírt. 4. A példák azt mutatják, hogy most is ellenállással nézünk szembe. A hallgatóságból mindenkit mélységesen megindított, amikor az előadó arról beszélt, hogy mit kell elszenvedniük a franciaországi, grúziai, kazahsztáni, oroszországi, örményországi és türkmenisztáni testvéreinknek. Valóban most van itt annak az ideje, hogy bátorságot és Jehovába vetett bizalmat mutassunk ki.

Az utolsó előadó a „Jehova szervezetével egységben haladjunk előre” című témát fejtette ki. Az előadásban számos időszerű gondolat volt: 1. Nagyon jól látható, hogy Jehova népe előrehalad. Prédikálómunkánk és kongresszusaink nem maradnak észrevétlenek az emberek előtt. 2. Jehova létrehozott egy egységes szervezetet. Jézus i. sz. 29-ben felkenetett szent szellemmel azért, hogy „mindent” — azokat, akik égi elhívásúak, valamint azokat is, akik földi reménységűek — Isten egységes családjába hozzon (Efézus 1:8–10). 3. A kongresszusok kiváló bizonyítékai a nemzetközi egységünknek. Ennek ékes bizonyítékát adták a múlt augusztusban megtartott franciaországi és olaszországi különleges kongresszusok. 4. Felvillanyozó határozatot fogadtak el a küldöttek Franciaországban és Olaszországban. Az előadó megemlített néhány részletet ebből a lelkesítő határozatból. A határozat teljes szövege ez után a cikk után olvasható.

Az utolsó előadás befejezésekor a vendégszónok megindító bejelentést olvasott fel, melyet a Vezető Testület fogalmazott meg. Részben ez állt benne: „Most van itt az ideje annak, hogy ébren maradjunk, kitartóan virrasszunk, és figyeljük, hogyan alakulnak a világ eseményei . . . Tudatni szeretnénk veletek, hogy a Vezető Testület szeretetteljesen törődik veletek, és Isten népe egészével. Bárcsak gazdagon megáldana benneteket Jehova, miközben egész lélekkel cselekszitek az akaratát.” Jehova népe mindenhol elszánt abban, hogy ezekben a válságos időkben ébren marad, és bátran előrehalad Jehova egységes szervezetével.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/képek a 29—31. oldalon]

Határozat

Különleges kongresszusokat rendeztek meg „Isten szavának tanítói” címmel Franciaországban és Olaszországban 2001 augusztusában. Ezeken a kongresszusokon felpezsdítő határozatot olvastak fel, melynek szövegét most közöljük.

„MINDANNYIAN, akik itt összegyűltünk az »Isten szavának tanítói« kongresszuson Jehova Tanúiként, nagyon hasznos tanításban részesültünk. Megértettük, honnan származik ez a tanítás. Nem emberi forrásból, hanem attól a Személytől, akit az ókori próféta, Ézsaiás a mi ’nagy Oktatónknak’ nevez (Ézsaiás 30:20, NW). Figyeljétek meg Jehova emlékeztetőjét, amely az Ézsaiás 48:17-ben található: »Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.« Hogyan teszi ezt Jehova? Elsősorban a Bibliát, a világon a legtöbb nyelvre lefordított és a legszélesebb körben elterjesztett könyvet felhasználva, amelyben ezeket az egyértelmű szavakat olvassuk: »A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos« (2Timóteus 3:16).

Az emberiségnek ma égető szüksége van erre a hasznos tanításra. Miért mondhatjuk ezt? Vajon mit ismernek el azok a gondolkodó emberek, akik figyelik a mostani világ változó, zűrzavaros színterét? Elismerik, hogy bár milliók részesülnek világi oktatásban, hiányoznak az igazi értékek, és az emberek nem képesek különbséget tenni a jó és a rossz között (Ézsaiás 5:20, 21). Nagyon sokan nem ismerik a Bibliát. Igaz, a technika temérdek információ elérését teszi lehetővé a számítógépek használata révén, még sincs válasz az olyan életbe vágóan fontos kérdésekre, mint például: Mi az élet célja? Hogyan érthetjük meg napjaink eseményeit? Van szilárd remény a jövőre nézve? Megvalósul egyszer a béke és a biztonság? Ráadásul a könyvtárak polcain található szakkönyvek többmilliónyi oldala az emberi törekvések szinte minden területével foglalkozik. Az emberiség ennek ellenére megismétli a múlt hibáit. A bűnözés óriási méreteket ölt. Olyan betegségek jelennek meg újra, amelyekről azt hitték, hogy már véglegesen megszüntették őket, míg más betegségek, például az AIDS, vészesen terjednek. Ijesztő méretű a felbomló családok száma. A szennyezés tönkreteszi a környezetünket. A terrorizmus és a tömegmészárlás fegyverei fenyegetik a békét és a biztonságot. Megoldatlan nehézségek tornyosulnak. Milyen helyénvaló szerepet töltsünk be, hogy segíthessünk az embertársainknak ezekben a válságos időkben? Létezik-e olyan tanítás, amely megmagyarázza az emberiség jelenlegi állapotának az okát, és amellett, hogy megmutatja az utat, hogyan lehet már ma jobb életet élni, egy ragyogó, biztos reményt is nyújt a jövőre?

Azt a szentírási megbízatást kaptuk, hogy ’menjünk, tegyünk tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, megtanítva őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit Krisztus parancsolt’ (Máté 28:19, 20). Jézus Krisztus bízott meg bennünket ezzel a halálát és a feltámadását követően, miután megkapott minden hatalmat égen és földön. Ez a megbízatás fontosabb minden más emberi tevékenységnél. Isten nézőpontjából a megbízatásunk, amely az igazságosságra éhező emberek szellemi szükségleteire irányul, elsőbbséget élvez. Szilárd szentírási érveink vannak arra, hogy komolyan vegyük.

Ezért első helyet kell biztosítanunk ennek a tevékenységnek az életünkben. Isten áldásával és segítségével a munka be fog fejeződni, még ha rengeteg zavaró hatás és akadály, valamint a vallásos és politikai elemek részéről jövő számos ellenállás ér is bennünket azért, hogy megakadályozza ennek a világméretű oktatási programnak az előrehaladását. Meg vagyunk győződve arról, és hisszük, hogy ez a munka továbbra is sikeres lesz, és teljes egészében be fog fejeződni. Miért lehetünk ebben ilyen biztosak? Azért, mert az Úr Jézus Krisztus megígérte, hogy velünk lesz az Istentől kapott szolgálatunkban egészen e világrendszer befejezéséig.

Már nincs sok hátra az elgyötört emberiség idejéből. El kell végeznünk a jelenlegi megbízatásunkat, még mielőtt a vég eljön. Ezért mi, Jehova Tanúi elhatározzuk az alábbiakat:

Először: Mint Isten önátadott szolgái eltökéltek vagyunk abban, hogy az életünkben első helyen tartjuk a Királyság-érdekeket, és szellemileg állandóan fejlődünk. Az imánk ezért összhangban van a Zsoltárok 143:10-ben olvasható szavakkal: »Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem!« Ez megköveteli, hogy jó tanulók legyünk, törekedjünk a Biblia naponkénti olvasására, és végezzünk személyes tanulmányozást és kutatást. Hogy előmenetelünk nyilvánvalóvá váljon mindenki számára, megteszünk minden ésszerű erőfeszítést arra, hogy felkészüljünk, és teljes mértékben hasznot merítsünk a gyülekezeti összejöveteleken, a körzet- és kerületkongresszusokon, valamint a nemzetközi kongresszusokon biztosított teokratikus oktatásból (1Timóteus 4:15; Héberek 10:23–25).

Másodszor: Hogy Isten által tanítottak lehessünk, kizárólag az ő asztaláról fogunk táplálkozni, és gondosan megfogadjuk a démonok félrevezető tanításairól szóló bibliai figyelmeztetést (1Korintus 10:21; 1Timóteus 4:1). Különleges óvintézkedéseket teszünk azért, hogy elkerüljük az olyan káros elemeket, mint például a vallásos hazugságok, a hiábavaló okoskodások, a szégyenteljes szexuális perverziók, a pornográfia, a lealacsonyító szórakozás és minden olyasmi, ami nincs ’összhangban az egészséges tanítással’ (Róma 1:26, 27; 1Korintus 3:20; 1Timóteus 6:3; 2Timóteus 1:13). Az ’emberek formájában adott ajándékokat’, akik képesítettek az egészséges tanításra, őszintén tiszteljük az erőfeszítéseikért, és teljes szívből együttműködünk velük a tiszta és igazságos erkölcs, valamint az Isten Szavában található szellemi irányadó mértékek megőrzésében (Efézus 4:7, 8, 11, 12; 1Tesszalonika 5:12, 13; Titusz 1:9).

Harmadszor: Keresztény szülőkként egész szívvel arra törekszünk, hogy gyermekeinket ne csak szavak, hanem példánk által is oktassuk. Legfőbb teendőnknek tekintjük, hogy csecsemőkoruktól fogva segítsük őket, hogy ’megtanulják a szent írásokat, s így bölccsé váljanak a megmentésre’ (2Timóteus 3:15). Élénken elménkben tartjuk, hogy ha Jehova fegyelmezésében és elmebeli szabályozásában neveljük fel őket, a legjobb lehetőséget nyújtjuk nekik, hogy tapasztalják annak az isteni ígéretnek a beteljesedését, miszerint ’jól lesz dolguk, és hosszú ideig megmaradnak a földön’ (Efézus 6:1–4).

Negyedszer: Ha aggodalmakkal vagy komoly nehézségekkel kerülünk szembe, mindenekelőtt ’ismertetjük kéréseinket az Istennel’, bízva abban, hogy ’az Isten békéje, amely felette áll minden emberi gondolkodásnak’, meg fog bennünket őrizni (Filippi 4:6, 7). Ha Krisztus igája alá vetjük magunkat, felüdülést találunk. Tudjuk, hogy Isten gondunkat viseli, ezért nem késlekedünk őrá vetni az aggodalmainkat (Máté 11:28–30; 1Péter 5:6, 7).

Ötödször: Megújítjuk az arra tett erőfeszítéseinket, hogy ’helyesen használjuk Jehova igazságának szavát, és teljesen ellássuk a szolgálatunkat’, mert ezzel szeretnénk kimutatni az iránta érzett hálánkat, amiért kiváltságunkban áll Szavának a tanítóiként élni (2Timóteus 2:15; 4:5). Tisztában vagyunk azzal, hogy ez mit foglal magában, ezért az a szívbeli vágyunk, hogy megkeressük a jó hírre méltókat, és gondozzuk az elvetett magokat. Emellett pedig fejlesztjük a tanítói képességeinket úgy, hogy egyre több házi bibliatanulmányozást vezetünk hatékonyan. Így még inkább összhangba hozzuk az életünket Isten akaratával, aki azt szeretné, hogy »mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson« (1Timóteus 2:3, 4).

Hatodszor: Az elmúlt évszázad folyamán Jehova Tanúi az ellenállás és az üldözés számos megnyilvánulásával néztek szembe sok országban, és e mostani században is tapasztalnak hasonlót. Jehova azonban velünk van (Róma 8:31). Csalhatatlan Szava arról biztosít bennünket, hogy ’egy ellenünk készült fegyver’ sem fogja megakadályozni, lelassítani vagy megállítani a Királyság-prédikáló és -tanító munkánkat, mert az sikeres lesz (Ézsaiás 54:17). Akár kedvező, akár bajokkal terhes időszak legyen is, nem hagyhatjuk abba az igazság hirdetését! Elhatározzuk, hogy teljesítjük a prédikálásra és a tanításra vonatkozó megbízatásunkat a sürgősség érzetével (2Timóteus 4:1, 2). A célunk az, hogy amennyire tőlünk telik, megosztjuk minden nemzet tagjaival az Isten Királyságáról szóló jó hírt. Így továbbra is lehetőségük nyílik tanulni arról a gondoskodásról, hogy örök életet nyerhetnek a megvalósuló igazságos új világban. Mi, Isten Szavának tanítói egységes csoportként elhatározzuk, hogy a nagy Tanító, Jézus Krisztus példáját követjük, és visszatükrözzük az ő isteni tulajdonságait. Mindezt a nagy Oktatónk és Életadónk, Jehova Isten tiszteletére és dicsőségére tesszük.

Mindenki, aki egyetért ezzel a határozattal ezen a kongresszuson, kérjük, mondjon IGEN-t!”

Amikor ebben az utolsó mondatban elhangzott felszólítást intézték az előadók a Franciaországban három helyszínen összegyűlt 160 000 jelenlévőhöz, valamint Olaszországban a kilenc helyszínen összegyűlt 289 000 jelenlévőhöz, dörgedelmes „igen” visszhangzott a küldöttek sok nyelvén.