18., 19. a) Hogyan juttatta kifejezésre Pál, hogy nagyra becsüli a munkatársait? b) Milyen példa mutatja, hogy Pál nem táplált neheztelést a testvérei ellen?

¹⁸ Pál a Korinthusiakhoz írt első levelében ezt írta: „Figyelmeztetlek titeket, testvérek: tudjátok, hogy Stefanás háza népe Akhája első termése, és hogy odaszánták magukat a szentek szolgálatára. Ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek és mindazoknak, akik velük együttműködnek és fáradoznak. De örvendezek Stefanás, Fortunátus és Akhaikus jelenlétének, mert ők kárpótolnak engem a ti távollétetekért. Mert ők felüdítették lelkemet és a tiéteket is. Ezért méltányoljátok az ilyen férfiakat” (1Korinthus 16:15–18).

¹⁹ Milyen nagyszerű, bőkezű magatartást tanúsított Pál a testvérei iránt, akik közül néhányan még nem voltak széles körben ismeretesek. De Pál szerette őket, mert „együttműködtek”, keményen „fáradozók”, és a szentek szolgálatára törekvők voltak.

20. Hogyan tudják kimutatni a keresztények, és különösen a vének, hogy értékelik a hűséges felvigyázókat és ’megbecsülik az ilyen férfiakat’?

²⁰ Isten népe között ma is van sok önátadott felvigyázó, aki — mint Stefanás — a testvéreinek szolgál. Biztos, hogy nekik is megvannak a hibáik és fogyatékosságaik. Mindazonáltal „együttműködnek” „a hű és értelmes rabszolgával” és annak Vezető Testületével, és keményen „fáradoznak” a prédikáló-munkában, valamint a testvéreik megsegítésében. Nekünk ’alá kell vetnünk magunkat az ilyen személyeknek’, értékelve őket képességeikért, nem a gyengeségeik után kutatva. A véneknek elöl kell járni a véntársaik iránti értékelés és tisztelet tanúsításában. A véneknek együtt kell működni egymással a szeretet és egység szellemében. Mindenki ismerje hát el az ilyen hűséges testvérek értékét és „becsülje meg az ilyen férfiakat” (Filippi 2:29).