„Ha a hitetlen el akar menni, hadd menjen; egy testvér vagy testvérnő sincs ilyen körülmények között szolgaságban, de békességre hívott el titeket az Isten” (1KORINTHUS 7:15).

Pál szavaira való tekintettel, ha egy hitetlen házastárs úgy dönt, hogy keresztény házastársa mellett marad, a hívő megpróbál segíteni neki szellemileg (1Péter 3:1–4). Megtérése sokat tenne azért, hogy az otthon a nyugalom és a béke helyévé legyen. Mégis, ha a hitetlen annyira ellenzi a hívő házastárs hitét, hogy az elkülönülést választja, mit tehet a keresztény? Ha a hívő megpróbálja férjét vagy feleségét erőltetni, hogy maradjon, a hitetlen olyan kellemetlenné teheti a helyzetet, hogy a keresztényt teljesen megfoszthatja a békétől. Ezért a béke érdekében a hívő fél hagyja elmenni a hitetlent (Máté 5:9). Csak ha a hitetlen házastárs elmegy, akkor mondhatjuk, hogy: ’békességre hívott el titeket Isten’. Ezek a szavak azonban nem használhatók fel arra, hogy igazolják két keresztény házastárs elkülönülését nem Írás szerinti vagy könnyelmű alapon.

 5. Milyen kérdések érdemlik meg a figyelmünket?

⁵ Minden elkülönülésnek vagy válásnak megvannak a sajátos egyéni tényezői, egyetlen „formula” sem illik rá minden esetre. De milyen gondokkal nézhet szembe az elkülönült vagy elvált keresztény? Mit lehet tenni ezekkel? Hogyan segíthetnek mások?

Érzelmi vagy szexuális szükségletek

 6. Nehézségek tekintetében, mit mondhatunk az elkülönülésről és a válásról?

⁶ Az Írások szerint megengedhető elkülönülés vagy válás megold néhány nehézséget. De az ilyen lépés alapjában véve utat nyit egy sor egyéb gondnak. Például egy elvált keresztény ezt mondta: „Nem tudok csak hálát adni Jehovának, hogy most már békében vagyok.” De hozzátette: „Nem könnyű egy szülőnek felnevelni a gyermekeket. És néha nagyon egyedülállónak és lehangoltnak érzi magát az ember. Szexuális szempontból sem könnyű. Teljesen más életre kell átállni.”a

 7. Miért kell a kereszténynek gondosan megfontolni az elkülönülés és a válás következményeit?

⁷ Ha a kereszténynek választania lehet, gondosan végig kell gondolnia az elkülönülés vagy válás lehető következményeit. Gondoljon például az érzelmi szükségletekre, talán a női vágyra a férfitárs után. (Vö. 1Mózes 3:16.) Egy elvált asszonynak szilárd reménye lehet új házasságkötésre. Némelyikük esetleg vágyik megszabadulni egy idegölő házasságtól, de vajon készek-e elfogadni azt a lehetőséget, hogy talán nem lesz több módjuk új házasságkötésre?

 8. a) Tekintetbe véve az 1Korinthus 7:11-et, mit kell imateljesen átgondolniuk az elkülönült keresztény házastársaknak? b) Milyen szükségleteket nem szabad lekicsinyelni, amikor elkülönülést vagy válást fontolgatnak?

⁸ Pál ezt írta: „Ha [feleség] mégis elhagyná [férjét], maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével” (1Korinthus 7:11). Némi erőfeszítéssel „ki lehet békülni” az asszonynak a férjével, azaz ’kiengesztelni’ őt. Ha keresztény házastársak elkülönülnek, nagyon komolyan, imateljesen gondoljanak a kiengesztelődésre. Ezenfelül ne felejtsék el, hogy a szexuális hajlamok veszélyt rejthetnek. Hogyan tekintene rájuk Jehova minden bizonnyal, ha a kibékülés elmulasztása miatt erkölcstelenségbe esnének? Ennek a veszélynek szemléltetésére szolgál egy alámerített asszony tapasztalata. Válás után randevúzni kezdett egy világi férfival s nemsokára teherbe esett, és kiközösíteték. Jóllehet később visszafogadták, tapasztalata kihangsúlyozza, mennyire szükséges óvatosnak lenni és mennyire fontos imateljes módon Jehovára hagyatkozni, hogy elkerüljék ’a Jehova elleni vétkezést’ (1Mózes 39:7–12). Az is nyilvánvaló, hogy nem szabad lebecsülni az érzelmi és szexuális szükségletet, amikor legelőször a válás gondolatával foglalkozol.

A magányosságot enyhíteni lehet

 9. Hogyan segíthetünk mi az elkülönült vagy elvált keresztényeknek leküzdeni a magányosságot?

⁹ Ha elkerülhetetlen a különélés vagy válás, szembe kell nézni az ebből eredő problémákkal. Az egyedüllét vagy magányosság komoly gondot jelent az elkülönült vagy elvált kereszténynek. Mit tehetnek mások ebben az esetben? Nos, a keresztény vének és mások szellemi érdeklődést mutathatnak az ilyen egyének iránt, megpróbálván buzdítani őket. (Vö. 1Thessalonika 5:14.) Egyéb dolgok között, alkalomadtán meghívhatjuk az ilyen személyeket és gyermekeiket az othonunkba egy szerény étkezésre és építő beszélgetésre a családunkkal. Nem szükséges nagy lakomát rendezni, mert „jobb egy tál főzelék ott, ahol szeretet van, mint jászolnál hizlalt bika, ha az gyűlölettel jár” (Példabeszédek 15:17). Az estét fel lehet használni a szolgálatban szerzett örvendetes tapasztalatok elmondására vagy csoportos felkészülésre keresztény összejövetelre.

10., 11. a) Milyen más módon lehet még segítséget nyújtani az elkülönült vagy elvált kereszténynek? b) Milyen okunk lehet az óvatosságra?

¹⁰ Ha az elvált szülő és gyermekei csatlakoznak családotokhoz a szántóföldi szolgálatban, az is segíthet nekik leküzdeni a magányosságot. Természetesen nem pótolhatják mások a hiányzó szülőt, de egy elvált keresztény nő ezt mondta: „A férfi nélküli házban történő gyermeknevelés nehézségeit jelentős mértékben csökkenthetik a gyülekezeti vének és szolgák, akik gyakorlati módon igyekeznek ellensúlyozni azokat.”

¹¹ Mégis van ok az óvatosságra. Egy testvérnő elismerte ezt: „Mivel a fiam apátlan, egy testvér nagyon kedvesen érdeklődést tanúsított iránta. . . . Én láttam, hogy milyen kedves és nagylelkű volt a fiam iránt, és helytelen vágyak kezdtek kifejlődni bennem. Ez olyan volt, mint amikor Dávidban fejlődött ki helytelen kívánság az iránt, ami nem volt az övé” (2Sámuel 11:1–4). Noha nemi erkölcstelenség nem történt, ez az asszony szégyelte a gondolatait és kacérkodó viselkedését, kérte Jehova bocsánatát és megszakította kapcsolatát a testvérrel. Milyen jól szemlélteti ez a tapasztalat a helytelen vágyak leküzdésének szükségességét, és hogy „a gonoszság minden formájától tartózkodjatok”! (1Thessalonika 5:22, The New American Bible; Galata 5:24).

12. Milyen pozitív cselekvés segíthet az egyedülálló férfi vagy nő magányosságának csökkentésében?

¹² Csökkentheti a magányosság érzését az is, ha másokért teszünk valamit. „Ha készségesen igyekeztek segíteni másoknak, nem lesz tere az önsajnálkozásnak és magányosságnak” — mondta egy testvérnő, akinek a házassági köteléke elszakadt. Az ilyen ’igyekezet’ az elkülönült vagy elvált személy részéről magában foglalhatja egy család meghívását az otthonába egy-egy esti szellemileg építő társalgásra. Ha ez anyagi vagy egyéb okokból ritkán lehetséges, meglátogathatsz és buzdíthatsz betegeket vagy másokat. Képes lehetsz segíteni az öregeknek a bevásárlásban vagy egyéb házimunkában. Ha ilyen módon adod át magad, jobban megbizonyosodsz arról, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35).

13. Milyen egyéb segítség van a magányosság leküzdéséhez?

¹³ Másik segítség az egyedüllét leküzdésére, ha rendszeresen indítványozzuk a hittestvéreinknek, hogy velük megyünk a Királyság-hirdető munkába. „Időnként egyedül éreztem magam férj nélkül — ismerte el egy testvérnő —, de megnövekedett szántóföldi szolgálatommal és azzal az új szabadságommal, hogy együtt lehettem testvéreimmel és testvérnőimmel, ezek az időszakok egyre rövidebbek és ritkábbak lettek.” A rendszeres házról házra való tanúskodás újralátogatásokhoz és házi bibliatanulmányozásokhoz vezet érdeklődőkkel, akik közül néhányan Jehova önátadott szolgáivá lehetnek. Természetesen nem az egyedüllét érzésének leküzdése indít bennünket a szolgálatra, de ez is egyik hatása lehet ennek az örömteli és áldott tevékenységnek (Példabeszédek 10:22).

14. Milyen tevékenység lehet jó hatással az elkülönült vagy elvált keresztényekre?

¹⁴ Jehova egész népe nyerhet szellemileg abból, ha részt veszünk a szolgálatban, jelen vagyunk a keresztény összejöveteleken, és ha ’először a Királyságot keressük’ (Máté 6:33). Mivel pedig ezek az egészséges tevékenységek jó hatással vannak Jehova szolgáira általában, az ilyen foglalatosság építeni tudja a különélő és az elvált keresztényeket is. Persze, ezek a tevékenységek nem oldják meg minden gondjukat, de javítani tudják kilátásukat.

Az ima fontos szerepet játszik

15. Milyen szerepet játszhat az ima azok életében, akiknek újból alkalmazkodniuk kell a magányossághoz?

¹⁵ Egy keresztény testvérnő, akinek újból alkalmazkodnia kellett az egyedülléthez, segítséget kapott „a buzgó szántóföldi szolgálat . . . a betegek, öregek, és tétlenek látogatása” által. De hozzátette: „Valahányszor egyedül éreztem magam, látogatni mentem és imádkoztam erőért, tudván, hogy a Sátán nagyon szorgalmas.” Igen, teljes szívű imára van szükségünk, ha meg akarjuk őrizni feddhetetlenségünket Isten iránt. Az elkülönült vagy elvált keresztényeknek bele kell foglalni imájukba Jehova szellemének gyümölcséért, az önuralomért mondott kérést, hogy féken tudják tartani nemi ösztönüket (Lukács 11:13; Galata 5:22, 23; Kolossé 3:5, 6). Ezenfelül az olyan elkülönült vagy elvált asszonyoknak, akiknek esetében azelőtt a férj hozta meg a döntéseket, imádkozniuk kell segítségért, hogy bölcsen döntsenek az ügyeikben és megálljanak különböző próbák között (Jakab 1:2–8).

16. Mit mondhatunk az elkülönüléssel vagy a válással kapcsolatos bűnösség érzéséről?

¹⁶ A bűnösség érzése próbateljes lehet. Egy keresztény elismerte ezt: „A bűntudat, amelyet egy válás alatt érzel, még ha nem te vagy is a bűnös fél, igen nyomasztó lehet.” Természetesen érthető a bűnösség érzése, ha az elkülönülés vagy elválás azért következett be, mert az illető indokolatlanul nem volt hajlandó teljesíteni házastársi kötelességét (1Korinthus 7:3–5). Ha azonban az elkülönülés vagy válás Írás szerinti indokból, imateljes megfontolás után történt, helyes dolog kérni Jehova segítségét az indokolatlan bűnösség érzés leküzdésére. Hozzá kell tennünk, hogy a gyülekezet véneinek óvatosaknak kell lenniük a Biblián alapuló tanácsadásukban és nem szabad olyan súllyal adniuk tanácsot, hogy a keresztény bűnösnek érezze magát, ha kieszközöl vagy megenged bibliailag elfogadható elkülönülést vagy válást.

„A békét adó Isten” által védve

17. Mi segíthet minden kereszténynek abban, hogy boldog és szilárd legyen ebben a nyugtalan világban?

¹⁷ Az elkülönült vagy elvált keresztényeknek gyakran különleges egyéni problémáik vannak. Mégis bizonyos mértékig „ugyanazon szenvedések mennek végbe a világon élő testvéreitek egész közösségén” (1Péter 5:6–11). Például mindenkit érhet üldözés, aki Jehovát szolgálja, a legtöbb keresztény szembenéz anyagi nehézségekkel, egészségi gondokkal, csalódásokkal, stb. Éppen ezért Jehova többi tanúihoz hasonlóan az elkülönült vagy elvált keresztényeknek is ki kell elégíteniük szellemi szükségleteiket bibliatanulmányozás, összejövetelek rendszeres látogatása, tevékeny szántóföldi szolgálat, a szent szolgálat köré kerekített élet és állandó imádkozás által, hogy közel maradhassanak Jehovához (Máté 5:3). Ennek elmulasztása veszélybe hozza bármely keresztény szellemiséget, ha viszont ’először a Királyságot keresi’, Jehova minden lojális tanúja jelentős mértékű boldogságot és szilárdságot nyer ebben a nyugtalan világban.

18. Milyen kérdések és lépések érdemelnek komoly megfontolást az elkülönült keresztény házastársak részéről?

¹⁸ Szellemi szilárdságunk Isten Szavának személyes alkalmazásától függ. Éppen ezért, ha te olyan keresztény vagy, aki elkülönült a szintén önátadott keresztény házastársától, vajon szívedre vetted-e Pálnak az 1Korinthus 7:10–16-ban adott tanácsát? Különösen, ha a különélés már bizonyos ideje tart, jól tennéd, ha kibékülnél vele, illetve komoly ima tárgyává tennéd a kiengesztelődést. Megkérdezheted magadtól ezt is: Mit vár el Jehova tőlem mint házas egyéntől? Nem kell-e összhangba hozni a keresztény házastársaknak az életüket a házasságra lépők számára előírt isteni követelményekkel? Lehetséges-e, hogy azért nem élvezzük Jehova áldását, mert nem tartjuk tiszteletben házassági fogadalmunkat? Gondolj csak arra, milyen jót eredményezne, ha alázatosan megtárgyalnátok az ügyeket, komolyan imádkoznátok, szorgalmasan igyekeznétek alkalmazni Isten Szavát az életetekben. Milyen jó is volna, ha mind a ketten megoldhatnátok házastársi nehézségeiteket és újból élveznétek az életet a nyugalom és béke otthonában!

19. A Filippi 4:6, 7 szerint, milyen értékes dolognak örvendhetnek Jehova összes szolgái?

¹⁹ Jehova minden hű szolgájának kell és lehet is örvendeznie valami értékesnek — és ez „az Isten békéje, amely minden gondolatot felülmúl”. Mint keresztények, rendelkezhetünk ezzel a drága békével, ha figyelünk Pál szavaira: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem mindenben ismertessétek kérésteket Istennel hálaadással együtt, ima és könyörgés által; és az Isten békéje, amely minden gondolatot felülmúl, megoltalmazza szíveteket és gondolkodó képességeteket a Krisztus Jézus által” (Filippi 4:6, 7).

20.a) Mi „az Isten békéje”? b) Tekintet nélkül házassági állapotunkra, mit kell tennünk?

²⁰ Az a béke még a legpróbateljesebb körülmények között is istenadta nyugalom és békesség. Ez a Jehovával ápolt közeli kapcsolatból fakad és abból a tudatból, hogy azt tesszük, ami kedves az ő szemében. Azoknak, akik birtokolják „az Isten békéjét”, megengedi, hogy az ő szelleme indítsa őket, és nem győzi le őket az aggodalom. Vajon miért? Azért, mert tudják, hogy semmi sem történhet velük Isten engedélye nélkül (Efézus 4:30; vö. Cselekedetek 11:26). Tehát akár egyedülállók, akár házasok, elkülönültek vagy elváltak vagyunk, ápoljuk „az Isten békéjét”! És legyen olyan bizodalmunk, mint Dávidnak volt, aki ezt mondta: „Békében fekszem le és alszom is, mert te, ó Jehova, egyedül te készítesz számomra biztonságos lakhelyet” (Zsoltárok 4:8, [4:9, Károli]).