A szükségben levők megsegítése a szolgálatunk része

1–2. a) Milyen nehézséggel néztek szembe a Júdeában élő keresztények? b) Hogyan tapasztalták a júdeai keresztények a testvéreik szeretetét?

NAGY éhínség sújtja Júdeát i. sz. 46 táján. Krisztus zsidó tanítványai nem tudnak gabonát vásárolni, mivel kevés van belőle, és ezért az árak az egekbe szöktek. Éheznek, és úgy tűnik, nem fog változni a helyzetük. Ám hamarosan Jehova olyan módon nyújt támogatást Krisztus tanítványainak, ahogy addig még sosem tette. Hogyan gondoskodik róluk?

² A szíriai Antiókiában élő zsidó és nem zsidó keresztényeket arra indítja a jeruzsálemi és a júdeai zsidó keresztények szenvedése, hogy adományokat gyűjtsenek nekik. Majd kiválasztanak maguk közül két felelős testvért, Barnabást és Sault, hogy elvigyék az adományokat a jeruzsálemi gyülekezet véneinek. (Olvassátok fel: Cselekedetek 11:27–30; 12:25.) Gondolj bele, mennyire megérinthette a Júdeában élő keresztények szívét az antiókiai testvéreiktől kapott szeretetteljes segítség!

 3. a) Hogyan követi Isten népe napjainkban az antiókiai keresztények példáját? (Lásd „Az első jelentős segélyakció a modern korban” című kiemelt részt is.) b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni ebben a fejezetben?

³ Ez volt az első olyan feljegyzett segélyakció, amikor a világ egyik részén élő keresztények segélyt küldtek a világ másik részén élőknek. Napjainkban követjük az Antiókiában élő testvéreink példáját. Amikor arról értesülünk, hogy a hittársainkat valahol katasztrófa érte, vagy megpróbáltatásokat élnek át, a segítségükre sietünk.a Vizsgáljunk meg három kérdést, hogy megértsük, hogyan függ össze a szükségben levők megsegítése a szolgálatunk többi részével: Miért tekintjük a segélyakciókat a szolgálatunk részének? Milyen céllal szervezünk segélyakciókat? És hogyan válnak a javunkra?

 4. Mit írt Pál a korintusziaknak a keresztény szolgálattal kapcsolatban?

⁴ Pál a korintusziaknak írt második levelében elmagyarázta, hogy a keresztények szolgálata két részből áll. Noha Pál a felkent keresztényeknek írta a levelét, a benne szereplő gondolatok Krisztus más juhaira is vonatkoznak (Ján 10:16). A szolgálatunk egyik részét „a békéltetés” szolgálata alkotja, vagyis az, hogy prédikálunk és tanítunk (2Kor 5:18–20; 1Tim 2:3–6). A szolgálatunk másik része pedig a hittársainknak végzett szolgálat. Ezt Pál „a szenteknek szánt” szolgálatnak nevezi (2Kor 8:4). A „szolgálat” szó mindkét esetben a görög di·a·ko·niʹa szó egyik formájának a fordítása. Miért lényeges ez?

 5. Miért lényeges az, hogy Pál az anyagi segítségnyújtást szolgálatnak nevezte?

⁵ Azáltal, hogy Pál ugyanazt a görög szót használja mindkét esetben, az anyagi segítségnyújtást is a keresztény gyülekezet által végzett különféle szolgálatok közé sorolja. Egy korábbi levelében kijelentette: „különböző fajtái vannak a szolgálatoknak, mégis ugyanaz az Úr; és különböző fajtái vannak a munkálkodásoknak”, „de. . . ugyanaz a szellem viszi véghez [őket]” (1Kor 12:4–6, 11). Pál a gyülekezetben végzett szolgálat minden formáját szent szolgálatnak nevezte (Róma 12:1, 6–8).b Nem meglepő hát, hogy jónak látta, hogy az ideje egy részében a szenteknek szolgáljon (Róma 15:25, 26).

 6. a) Pál szavai szerint miért alkotja az imádatunk részét az anyagi segítségnyújtás? b) Hogyan vannak megszervezve napjainkban a segélyakciók? (Lásd az „Amikor katasztrófa történik. . .” című kiemelt részt.)

⁶ Pál segített a korintusziaknak megérteni, hogy az anyagi segítségnyújtás miért alkotja részét a szolgálatuknak és Jehova imádatának. Figyeljük meg Pál érvelését: A keresztények azért támogatják anyagilag a hittársaikat, mert alávetik magukat „a Krisztusról szóló jó hírnek” (2Kor 9:13). Tehát az indítja őket erre, hogy Krisztus tanításaival összhangban akarnak cselekedni. Pál kijelentette, hogy Isten kimagasló ki nem érdemelt kedvessége nyilvánul meg abban, hogy a keresztények kedvesen segítenek a testvéreiknek (2Kor 9:14; 1Pét 4:10). Ezért Az Őrtorony 1976. december 1-jei száma joggal írhatta a következőket a szükségben levő testvéreknek végzett szolgálatról, melybe az anyagi segítségnyújtás is beletartozik: „Sohasem szabad kételkednünk abban, hogy Jehova Isten és Jézus Krisztus igazi fontosságot tulajdonít az effajta szolgálatnak.” Az anyagi segítségnyújtás tehát a szent szolgálat nélkülözhetetlen része (Róma 12:1, 7; 2Kor 8:7; Héb 13:16).

7–8. Mi az egyik célja a segélyakcióinknak?

⁷ Milyen céllal szervezünk segélyakciókat? A korintusziaknak írt második levél választ ad erre. (Olvassátok fel: 2Korintusz 9:11–15.) Ezekben a versekben Pál rámutat, hogy a „nyilvános szolgálat” végzésének, azaz a segélyakcióknak háromféle célja van. Nézzük meg ezeket egyenként.

⁸ Először is, a segélyakcióink dicsőséget szereznek Jehovának. Figyeljük meg, hogy Pál milyen sokszor Jehova Istenre irányítja a testvérei figyelmét. Kétszer is megemlíti „az Isten iránti hála kinyilvánítását” (11. és 12. vers). Beszél arról is, hogy a kapott segélyek miatt a keresztények „dicsőítik. . . Istent” és az ő „kimagasló ki nem érdemelt” kedvességét (13. és 14. vers). A következő gondolattal zárja a segélyekkel kapcsolatos fejtegetését: „Hála legyen az Istennek. . .!” (15. vers; 1Pét 4:11).

 9. Hogyan változhat meg az emberek véleménye a segélyakcióknak köszönhetően? Mondj példát!

⁹ Pálhoz hasonlóan Isten napjainkban élő szolgái is úgy tekintik a segélyakciókat, mint lehetőségeket arra, hogy dicsőséget szerezzenek Jehovának, és ékesítsék a tanításait (1Kor 10:31; Tit 2:10). A segélyakcióknak köszönhetően gyakran megváltozik az emberek véleménye Jehováról és a Tanúiról. Nézzünk egy példát: Egy asszony házának ajtajára ki volt téve egy tábla ezzel a felirattal: „Jehova Tanúi kíméljenek!” A területet, ahol az asszony élt, hurrikán sújtotta. Az egyik nap észrevette, hogy az utca túloldalán önkéntesek dolgoznak egy megrongálódott házon. Napokig figyelte a barátságos munkásokat, majd odament kideríteni, hogy kik ők. Nagy hatással volt rá, amikor megtudta, hogy az önkéntesek Jehova Tanúi, és ezt mondta: „rosszul ítéltem meg magukat.” Mi történt ezután? Levette a táblát az ajtóról.

10–11. a) Milyen példák mutatják, hogy igyekszünk gondoskodni a szükségben levő hittársainkról? b) Melyik kiadvány segíti az önkéntesek munkáját? (Lásd az „Egy hasznos eszköz a segélyakciók végzéséhez” című kiemelt részt.)

¹⁰ Másodszor, gondoskodunk a szükségben levő hittársainkról (2Kor 9:12a). Szeretnénk a lehető leghamarabb segítséget nyújtani a szükségben levő testvéreinknek, és enyhíteni a szenvedésükön. Miért? Mert noha sok tagból áll a keresztény gyülekezet, mégis „e g y test”, és „ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved az összes többi tag is” (1Kor 12:20, 26). Ezért a testvéri szeretet és a könyörület arra indít számos testvért és testvérnőt, hogy félretegye az egyéb teendőit, összeszedje az eszközeit, és a katasztrófa sújtotta területre siessen, hogy segítsen a hittársainak (Jak 2:15, 16). Például azután, hogy 2011-ben cunami sújtotta Japánt, az egyesült államokbeli fiókhivatal levelet küldött az országban működő területi építőbizottságoknak azzal kapcsolatban, hogy szükség lenne „néhány képesített testvérre”, aki segíteni tudna a Japánban levő Királyság-termek újjáépítésében. Hogyan reagáltak a testvérek a felkérésre? Heteken belül közel 600 önkéntes jelentkezett, és mind készek voltak a saját költségükön Japánba utazni! „Nem is számítottunk ennyi jelentkezőre” – számolt be az egyesült államokbeli fiókhivatal. Amikor egy japán testvér megkérdezte az egyik külföldről érkezett önkéntest, hogy miért jött segíteni, ő ezt mondta: „A japán testvéreink is részét alkotják a »testünknek«. Átérezzük a fájdalmukat és a szenvedésüket.” Az önkéntes munkások, akiket önfeláldozó szeretet jellemez, időnként még az életüket is kockáztatják, hogy segíthessenek a hittársaiknak (1Ján 3:16).c

¹¹ Azok is kifejezik az értékelésüket a segélyakcióinkért, akik nem Tanúk. Például, az egyik újság beszámolt arról, hogy amikor 2013-ban katasztrófa sújtotta Arkansas államot (USA), a Tanúk azonnal cselekedtek: „Jehova Tanúi szervezete mesteri szintre fejlesztette azt, ahogyan segítséget nyújt a katasztrófák idején.” Pál apostol is megjegyezte, hogy „bőségesen” gondoskodunk a szükségben levő testvéreinkről.

12–14. a) Miért fontos, hogy a katasztrófa áldozatai újra részt vegyenek Jehova imádatában? b) Hogyan derül ki a testvérek szavaiból, hogy fontos a Jehova imádatában való részvétel?

¹² Harmadszor, segítünk a katasztrófa áldozatainak, hogy újra részt vehessenek Jehova imádatában. Miért fontos ez? Pál kijelenti, hogy azok, akik a segélyakciók során segítségben részesülnek, arra éreznek indíttatást, hogy kinyilvánítsák a hálájukat Isten iránt (2Kor 9:12b). A katasztrófák áldozatai úgy tudják a legjobban kifejezni a hálájukat Jehovának, ha a lehető legrövidebb időn belül újra tevékenyen részt vesznek az imádatában (Fil 1:10). Az Őrtorony 1945-ben kijelentette: „Pál helyeselte. . . az adományok gyűjtését, mert ez segít. . . a szükségben levő keresztény testvéreknek, hogy könnyebb legyen a helyzetük, és akadálytalanul, újult erővel vehessenek részt a Jehovának végzett tanúskodómunkában.” Napjainkban is ez a cél. Amikor a testvéreink ismét prédikálni kezdenek, nemcsak a lehangolt embertársaikat erősítik meg, hanem saját magukat is. (Olvassátok fel: 2Korintusz 1:3, 4.)

¹³ Figyeljük meg, mit mondtak azok, akik katasztrófák idején segítségben részesültek, és megerősödtek azáltal, hogy újra elkezdtek prédikálni. Egy testvér megjegyezte: „Igazi áldás volt a családunknak, hogy részt vettünk a szántóföldi szolgálatban. Miközben másokat vigasztaltunk, egy kis időre elfeledkezhettünk a saját gondjainkról.” Egy testvérnő pedig ezt mondta: „Az, hogy a prédikálásra összpontosítottam, segített elterelni a figyelmemet a körülöttem végbement pusztításról, és biztonságérzetet adott.” Egy másik testvérnő a következőket mondta: „Noha a körülményeinket nem tudtuk megváltoztatni, a szolgálat segített a családunknak a jövőre összpontosítani. Azáltal, hogy megosztottuk másokkal az új világgal kapcsolatos reménységünket, megerősödött az abba vetett bizalmunk, hogy Isten mindent újjá fog tenni.”

¹⁴ A katasztrófa áldozatává vált hittársainkat az is megerősíti, ha a lehető legrövidebb időn belül újra részt vesznek az összejöveteleken. Figyeljük meg, mi történt Kijokóval, egy 50-es évei vége felé járó testvérnővel. Amikor egy cunami során mindene odaveszett a rajta levő ruha és szandál kivételével, teljesen kétségbeesett, és nem tudta, mitévő legyen. Egy vén szólt neki, hogy meg lesz tartva az összejövetel az autójában. Kijokó ezt mondja: „A vénnel, a feleségével és egy másik testvérnővel ültünk az autóban. Az összejövetel egyszerű volt, de mintha csoda történt volna, már nem gondoltam a cunamira. Belső béke hatott át. Ez az összejövetel megmutatta, hogy mekkora ereje van a keresztény társaságnak.” Egy másik testvérnő, aki szintén katasztrófa áldozatává vált, a következőket mondta az összejöveteleken való részvételről: „Mentőkötél volt számomra!” (Róma 1:11, 12; 12:12).

15–16. a) Milyen áldásokban részesültek a keresztények Korintuszban, illetve máshol, amiért anyagi támogatást nyújtottak? b) Milyen áldása van napjainkban a segélyakcióknak?

¹⁵ Pál a segélyekkel kapcsolatos fejtegetésében azt is elmagyarázta a korintusziaknak, hogy hogyan válik mind az ő javukra, mind más keresztények javára, ha anyagilag támogatnak másokat. Kijelentette: „[a Jeruzsálemben levő zsidó keresztények, akiknek segítettetek] értetek való könyörgéssel vágyakoznak utánatok az Isten rajtatok nyugvó, kimagasló ki nem érdemelt kedvessége miatt” (2Kor 9:14). A zsidó keresztények imádkoztak a korintuszi testvéreikért, beleértve a nem zsidókat is, mivel azok nagylelkűek voltak velük. Ezenkívül elmélyült a szeretetük irántuk.

¹⁶ Az Őrtorony 1945. december 1-jei angol száma a következőt írta arról, hogy Pál szavaival összhangban milyen áldásai vannak napjainkban a segélyakcióknak: „Amikor Isten felszentelt népén belül az egyik csoport anyagilag támogat egy másik, szükségben levő csoportot, annak igazán egyesítő ereje van!” Éppen ezt tapasztalják a segélyakcióban részt vevő önkéntesek is. Egy vén, aki egy árvíz után önkéntesként segített, ezt mondja: „Azóta, hogy részt vettem a segélyakcióban, sokkal közelebb érzem magam a testvéreimhez.” Egy testvérnő pedig a következő szavakkal fejezte ki a háláját a támogatásért: „A testvéreink között lenni szinte olyan, mintha már a földi paradicsomban lennénk.” (Olvassátok fel: Példabeszédek 17:17.)

17. a) Hogyan teljesedik az Ézsaiás 41:13-ban található ígéret a segélyakciók során? b) Hogyan szereznek tiszteletet Jehovának a segélyakciók, és hogyan erősítik meg a köztünk lévő egységet? Mondj példát! (Lásd a „Segélyakciók a világ minden részén” című kiemelt részt is.)

¹⁷ Amikor az önkéntesek megérkeznek a katasztrófa helyszínére, a kárt szenvedett testvérek különleges módon tapasztalják Isten ígéretének a beteljesedését: „én, Jehova, a te Istened, megragadom jobbodat, én, aki ezt mondom neked: »Ne félj! Én megsegítelek«” (Ézs 41:13). Egy testvérnő, aki túlélt egy katasztrófát, ezt mondta: „A pusztítást látva reménytelennek tűnt a helyzet, de Jehova segített. Óriási segítséget nyújtottak a testvérek.” Amikor egy területet katasztrófa sújtott, két ottani vén a gyülekezetük nevében a következőket írta: „A földrengés sok fájdalmat okozott, de éreztük Jehova támogatását a testvéreink által. Korábban már olvastunk segélyakciókról, de most saját szemünkkel láttuk, hogyan zajlik a valóságban.”

18. Mit kell tenned, ha szeretnél részt venni a segélyakciókban? (Lásd a „Meghatározó volt az életében” című kiemelt részt is.)

¹⁸ Te is szeretnéd átélni azt az örömet, mely a segélyakciókban való részvételből fakad? Ha igen, vedd figyelembe, hogy az önkénteseket gyakran azok közül választják ki, akik Királyság-terem-építéseken vesznek részt. Ezért kérj a vénektől egy jelentkezési lapot, és töltsd ki. Egy vén, aki már sok segélyakcióban vett részt, ezt javasolja: „Csak akkor utazz el egy katasztrófa sújtotta területre, ha már kaptál hivatalos meghívást egy katasztrófasegély-bizottságtól.” Ezzel hozzájárulsz ahhoz, hogy szervezetten tudjuk végezni a segélyakciókat.

19. Hogyan bizonyítják a segélyakcióink, hogy valóban Krisztus tanítványai vagyunk?

¹⁹ A segélyakciók különleges lehetőséget adnak arra, hogy Krisztus parancsának engedelmeskedve, szeretetet mutassunk egymás iránt. Ezzel azt bizonyítjuk, hogy Krisztus tanítványai vagyunk (Ján 13:34, 35). Milyen nagy áldás, hogy napjainkban sok önkéntes készségesen segít a Királyság lojális támogatóinak, dicsőséget szerezve ezzel Jehovának!