Közel van ’a békesség ideje’!
„Mindennek rendelt [meghatározott, NW] ideje van . . . ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek” (PRÉDIKÁTOR 3:1, 8).
1. Milyen ellentmondásos helyzet alakult ki a XX. században a háborúval és a békével kapcsolatban?
A LEGTÖBB ember békére vágyik, és jó okkal. A XX. században kevesebb békés időszak volt, mint a korábbi századokban a történelem folyamán. Ez annál is inkább ellentmondásos, mivel sosem tettek még ennyi mindent a békéért. 1920-ban létrehozták a Népszövetséget. 1928-ban a Briand-Kellogg-paktumot — amely egy forrásmű szerint „az első világháború utáni béketörekvések egyik legkiemelkedőbb része volt” — „szinte mindegyik nemzet [aláírta] . . . , és közös megegyezéssel ünnepélyesen megtagadta, hogy a nemzetközi politika eszközeként használja fel a háborút”. Majd 1945-ben létrejött az Egyesült Nemzetek Szervezete, és felváltotta a megszűnt Népszövetséget.
2. Mit tűzött ki céljául az Egyesült Nemzetek Szervezete, és ezt mennyire sikerült elérnie?
2 Az Egyesült Nemzetek a Népszövetséghez hasonlóan a világbéke biztosítását tűzte ki céljául. De csak részben ért el sikereket. Igaz, a világban most sehol sem tapasztalnak olyan mértékű háborút, mint amilyen a két világháború volt. Ennek ellenére számtalan kisebb konfliktus még mindig több százezer embert foszt meg az elmebeli békétől, a tulajdonától, sőt gyakran még az életétől is. Vajon merjük ezek után remélni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete ’a békesség idejévé’ formálja a XXI. századot?
Az igazi béke alapja
3. Miért nem létezhet igazi béke a gyűlölet közepette?
3 A toleranciánál többre van szükség a népek és nemzetek közötti békéhez. Vajon lehet az ember békében olyasvalakivel, akit gyűlöl? Az 1János 3:15 szerint nem: „A ki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos.” Amint a történelem legutóbbi időszaka mutatja, a gyűlölet könnyen erőszakos tetteket szül.
4. Csakis kik tapasztalhatják a békét, és miért?
4 Mivel Jehova a „békét adó Isten”, csakis olyan emberek tapasztalhatják a békét, akik szeretik Istent, és mélységesen tisztelik igazságos alapelveit. Természetesen Jehova nem ad békét mindenkinek. „Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek [gonoszok számára, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása]!” Ez azért van, mert a gonoszok nem engedik, hogy Isten szent szelleme vezesse őket, amelynek az egyik gyümölcse a béke (Róma 15:33, NW; Ésaiás 57:21; Galátzia 5:22).
5. Mit tartanak elképzelhetetlennek az igaz keresztények?
5 Az igaz keresztények elképzelhetetlennek tartják, hogy háborút vívjanak embertársaikkal, amit pedig oly gyakran tettek az állítólagos keresztények, főleg a XX. században (Jakab 4:1–4). Elismerjük, az igaz keresztények hadat üzennek az olyan tanításoknak, amelyek hamis színben tüntetik fel Istent, de ezek a háborúk azért vannak, hogy segítsenek az embereknek, és nem azért, hogy ártsanak nekik. Szöges ellentétben áll az igaz keresztényiséggel, hogy üldözzenek másokat a vallási különbözőségek miatt, vagy hogy fizikai kárt okozzanak hazafias érzületből. Pál így utasította a római keresztényeket: „Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek” (Róma 12:17–19; 2Timótheus 2:24, 25).
6. Csakis hol találhatunk ma igazi békét?
6 Ma az Istentől kapott béke csakis Jehova Isten igaz imádói között található meg (Zsoltárok 119:165; Ésaiás 48:18). Egységüket nem zavarják különböző politikai nézetek, mivel mindenhol semlegesek politikailag (János 15:19; 17:14). Mivel „teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben”, nem fenyegeti békéjüket vallási különbözőség (1Korinthus 1:10). Modern kori csoda az a béke, melyet Jehova Tanúi élveznek, s amelyet Isten szerzett köztük ígéretével összhangban: „teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot” (Ésaiás 60:17; Zsidók 8:10).
Miért van „ideje a hadakozásnak”?
7., 8. a) Jehova Tanúi ugyan békések, mégis milyennek tartják a jelenlegi időszakot? b) Mi a fő fegyver a keresztényi hadviselésben?
7 Jehova Tanúi ugyan békések, de a jelenlegi időszakot főleg ’a hadakozás idejének’ tartják. Természetesen itt nem szó szerinti háborúról van szó, hiszen ha fegyverrel kényszerítenénk az embereket, hogy fogadják el a Biblia üzenetét, az nem volna összhangban Isten felhívásával: „a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17, kiemelés tőlünk). Náluk nincsenek erőszakos térítések! Jehova Tanúi szigorúan szellemi értelemben vívnak háborút. Pál ezt írta: „a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására” (2Korinthus 10:4; 1Timótheus 1:18).
8 ’Vitézkedésünk fő fegyvere’ a „Szellem kardja, mely az Isten beszéde” (Efézus 6:17, Csia fordítás). Ez a kard hatékony. „Az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsidók 4:12). E kard használatával a keresztények le tudnak rontani „okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett” (2Korinthus 10:5). Képessé teszi őket arra, hogy le tudják leplezni a hamis tantételeket, a káros szokásokat, és az olyan filozófiákat, amelyek emberi és nem isteni bölcsességet tükröznek (1Korinthus 2:6–8; Efézus 6:11–13).
9. Miért nem szabad felhagynunk a bűnös testünkkel szemben folytatott harccal?
9 Egy másikfajta szellemi hadviselés az, amelyet a bűnös test ellen vívunk. A keresztények követik Pál példáját, aki beismerte: „megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek” (1Korinthus 9:27). A kolossébeli keresztények azt a figyelmeztetést kapták, hogy öldököljék meg ’földi tagjaikat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás’ (Kolossé 3:5). A bibliaíró Júdás pedig így buzdította a keresztényeket: „tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott” (Júdás 3). Miért kell így tennünk? Pál megadja a választ: „Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek” (Róma 8:13). Ezt a világos kijelentést figyelembe véve nem szabad felhagynunk a harccal, melyet a rosszra való hajlamainkkal szemben folytatunk.
10. Mi történt 1914-ben, és ez mihez fog vezetni a közeljövőben?
10 Van más oka is annak, amiért a jelenlegi időszakot a hadakozás idejének tekinthetjük, ugyanis küszöbön áll ’Istenünk bosszúállásának a napja’ (Ésaiás 61:1, 2). 1914-ben elérkezett a Jehova által meghatározott idő arra, hogy létrehozza messiási Királyságát, és felhatalmazza arra, hogy tevékeny harcot vívjon Sátán rendszere ellen. Ekkor járt le az arra kapott idő, hogy az emberek kísérletezgessenek az emberi uralmakkal, anélkül hogy Isten közbeavatkozna. A legtöbb ember azonban nem fogadta el Isten messiási Uralkodóját, sőt továbbra is elutasítja, mint ahogyan a legtöbben tették az első században (Cselekedetek 28:27). Következésképpen, mivel ellene szegülnek a Királyságnak, Krisztus arra kényszerült, hogy ’menjen, és győzedelmeskedjen ellenségei között’ (Zsoltárok 110:2, NW). Hála érte, a Jelenések 6:2 megígéri, hogy ’győzni fog’. Ez „a mindenható Isten ama nagy napjának viadalán” lesz, „a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek” (Jelenések 16:14, 16).
Most van itt az „ideje a szólásnak”
11. Miért volt Jehova rendkívül türelmes, és mi fog végül eljönni?
11 Már 85 év telt el 1914 óta, amely év fordulópontnak bizonyult az emberiség történelmében. Jehova rendkívül türelmes volt az emberiséggel. Tanúit ráébresztette, hogy teljes mértékben legyenek tudatában, mennyire sürgető a helyzet. Több millió ember élete forog kockán. Ez a sokaság megérdemli, hogy figyelmeztessük őket, mivel Jehova ’nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson’ (2Péter 3:9). Hamarosan azonban eljön az idő, amikor „megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival”. Akkor majd mindazok, akik szánt szándékkal elutasítják Isten Királyságának az üzenetét, tapasztalni fogják a ’bosszút’, melyet Jézus azokon hajt végre, „a kik nem ismerik az Istent, és a kik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának” (2Thessalonika 1:6–9).
12. a) Miért nincs értelme azon gondolkodni, hogy mikor fog megkezdődni a nagy nyomorúság? b) Ezzel kapcsolatban milyen veszélyre figyelmeztetett Jézus?
12 Mikor fog végül elfogyni Jehova türelme? Nincs értelme azon gondolkodni, hogy mikor fog megkezdődni a „nagy nyomorúság”. Jézus nyíltan megmondta: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud.” Sőt így figyelmeztetett: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok . . . legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Máté 24:21, 36, 42, 44). Magyarán ez azt jelenti, hogy mindennap éberen kell figyelnünk a világ eseményeit, és számítanunk kell a nagy nyomorúság kitörésére (1Thessalonika 5:1–5). Nagyon veszélyes úgy gondolnunk, hogy ezt félvállról vehetjük, és úgynevezett normális életet élhetünk, azt várva, hogy majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok! Jézus ezt mondta: „vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap” (Lukács 21:34, 35). Abban biztosak lehetünk, hogy a pusztítás „négy szele”, melyet most Jehova ’négy angyala’ tart vissza, nem lesz örökké visszatartva (Jelenések 7:1–3).
13. Mit ismert fel közel hatmillió ember?
13 Figyelembe véve a leszámolásnak ezt a gyorsan közelgő napját, különleges jelentősége van Salamon azon szavainak, hogy „ideje [van] a szólásnak” (Prédikátor 3:7). Felismerve, hogy most valóban a szólásnak van itt az ideje, közel hatmillió Jehova Tanúja beszél lelkesen Isten királyi uralmának dicsőségéről, és figyelmezteti az embereket Isten bosszúállásának a napjára. Készségesen ajánlkoznak Krisztus sereggyűjtésének ezen a napján (Zsoltárok 110:3; 145:10–12).
Akik azt mondják: „béke! holott nincsen béke”
14. Milyen hamis próféták léteztek i. e. a hetedik században?
14 Időszámításunk előtt a hetedik században Isten prófétái, Jeremiás és Ezékiel kihirdették Isten Jeruzsálem elleni ítéletét, amelyre a város amiatt szolgált rá, hogy makacsul kitartott az Istennel szembeni engedetlenség útján. Noha Isten hírnökeinek a kijelentését a jól ismert, befolyásos vallási vezetők cáfolták, a megjövendölt pusztulás i. e. 607-ben bekövetkezett. A vallási vezetőkről bebizonyosodott, hogy „bolond próféták”, akik Isten ’népét eláltatták’ „mondván: béke! holott nincsen béke” (Ezékiel 13:1–16; Jeremiás 6:14, 15; 8:8–12).
15. Vajon ma is léteznek hasonló hamis próféták? Magyarázd meg!
15 Az akkoriban élt „bolond prófétákhoz” hasonlóan a legtöbb vallási vezető napjainkban sem figyelmezteti az embereket Isten közelgő ítéletnapjára. Sőt, inkább fényes jövőt jósolnak, hogy majd a politikai csoportok végül meg fogják valósítani a békét és a biztonságot. Mivel inkább az embereknek akarnak tetszeni, és nem Istennek, azt mondják híveiknek, amit azok hallani akarnak, és nem magyarázzák el nekik, hogy Isten Királysága már létrejött, és hogy a messiási Király hamarosan teljessé teszi győzelmét (Dániel 2:44; 2Timótheus 4:3, 4; Jelenések 6:2). Miként a hamis próféták, ők is „békéről” beszélnek, „holott nincsen béke”. Hamarosan azonban eljön az idő, amikor meggyőződésük hirtelen rémületté fog válni, ugyanis szembesülniük kell Annak a haragjával, akit hamis színben tüntettek fel, és akinek a nevére kimondhatatlan szégyent hoztak. A hamis vallás világbirodalmának a vezetői, amely birodalmat a Biblia erkölcstelen nővel szemléltet, még félrevezető módon békét kiáltoznak, amikor utoléri őket a halál (Jelenések 18:7, 8).
16. a) Miről ismertek Jehova Tanúi? b) Miben különböznek azoktól, akik azt mondják: „béke! holott nincsen béke”?
16 Akik hisznek Istennek az igazi békére tett ígéretében, azok bizalmát nem rendíti meg, hogy a jól ismert és befolyásos vezetők legtöbbje kitart a békére tett álszent ígéreteiben. Jehova Tanúi ma már több mint egy évszázada arról ismertek, hogy lojálisan védelmezik Isten Szavát, bátran szembeszállnak a hamis vallással, és elszántan támogatják Isten Királyságát. Nem ringatják álomba az embereket a békéről szóló hízelgő, üres szólamokkal, sőt inkább szorgalmasan azon fáradoznak, hogy ezek az emberek tudatára ébredjenek a valóságnak, hogy ma a háborúnak van itt az ideje (Ésaiás 56:10–12; Róma 13:11, 12; 1Thessalonika 5:6).
Nem hallgat tovább Jehova
17. Mit jelent az, hogy Jehova hamarosan nem hallgat tovább?
17 Salamon még ezt is mondta: „az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje” (Prédikátor 3:17, Újfordítású revideált Biblia). Igen, Jehova az általa meghatározott időben végre fogja hajtani az ítéletet a hamis valláson és „a föld királyain”, akik „tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen” (Zsoltárok 2:1–6; Jelenések 16:13–16). Ha majd elérkezik az ideje, véget érnek a napok, amikor Jehova ’hallgat’ (Zsoltárok 83:2; Ésaiás 62:1; Jeremiás 47:6, 7). Ellenségei nyilván csak egyetlen nyelvet értenek, Jehova pedig majd ezen a nyelven fog a messiási Királya, Jézus Krisztus által ’szólni’ hozzájuk: „Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg [csatakiáltást hallat, »Katolikus fordítás«] és ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok! Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok. A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom” (Ésaiás 42:13–16, kiemelés tőlünk).
18. Milyen értelemben fog Isten népe hamarosan ’hallgatni’?
18 Amikor Jehova ’szól’ majd istensége védelmében, népének nem kell többé szót emelnie a saját védelme érdekében. Fordul a helyzet, és ők fognak ’hallgatni’. Mint ahogyan Isten szolgáira vonatkoztak a múltban, rájuk is vonatkoznak majd ezek a szavak: „Nem kell néktek harczolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok” (2Krónika 20:17).
19. Milyen kiváltságban lesz részük hamarosan Krisztus szellemi testvéreinek?
19 Micsoda megsemmisítő vereség ez Sátánnak és a szervezetének! Krisztus megdicsőült testvérei is azok között lesznek, akik rendkívüli győzelmet aratnak felettük az igazságosság érdekében, összhangban az ígérettel: „A békességnek Istene megrontja [összezúzza, Úf] a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar” (Róma 16:20). Végre elérkezik a várva várt béke ideje!
20. Minek jön el hamarosan az ideje?
20 Milyen áldott helyzetben vannak mindazok a földön, akik túlélik majd Jehova erejének ezt a hatalmas megnyilvánulását! Nem sokkal utána pedig csatlakoznak hozzájuk a régen élt hűséges férfiak és nők, akiknek ekkor érkezik majd el feltámadásuk meghatározott ideje. Krisztus ezeréves uralma alatt lesz igazán „ideje az ültetésnek . . . ideje a meggyógyításnak . . . ideje az építésnek . . . ideje a nevetésnek . . . ideje a szökdelésnek . . . ideje az ölelgetésnek [ölelésnek, Úf] . . . a szeretésnek.” Igen, és egy örökkévalóságon át „ideje [lesz] a békességnek” (Prédikátor 3:1–8; Zsoltárok 29:11; 37:11; 72:7).
Mit felelsz rá?
◻ Mi a maradandó béke alapja?
◻ Miért tartják Jehova Tanúi a jelenlegi időszakot ’a hadakozás idejének’?
◻ Mikor kell ’szólnia’ Isten népének, és mikor kell ’hallgatnia’?
◻ Mikor és milyen értelemben nem fog Jehova tovább hallgatni?
[Kiemelt rész/képek a 13. oldalon]
Jehovának meghatározott ideje van arra,
◻ hogy rávegye Gógot, támadja meg Isten népét (Ezékiel 38:3, 4, 10–12)
◻ hogy elültesse az emberi uralkodók szívébe, hogy pusztítsák el Nagy Babilont (Jelenések 17:15–17; 19:2)
◻ hogy meglegyen a Bárány menyegzője (Jelenések 19:6, 7)
◻ hogy megkezdje Armageddon csatáját (Jelenések 19:11–16, 19–21)
◻ hogy megkötözze Sátánt, és megkezdődjön Jézus ezeréves uralma (Jelenések 20:1–3)
Ezeket az eseményeket csupán olyan sorrendben soroltuk fel, amilyen sorrendben a Szentírás említi őket. Biztosak lehetünk benne, hogy mind az öt esemény olyan sorrendben, és pontosan akkor lesz, amikor Jehova jónak látja.
[Képek a 15. oldalon]
Krisztus ezeréves uralma alatt lesz igazán ideje
a nevetésnek . . .
az ölelésnek . . .
a szeretésnek . . .
az ültetésnek . . .
a szökdelésnek . . .
az építésnek . . .