SZŰZ

A héber bethú·láʹ szó olyan nőt jelöl, aki soha nem volt férjnél, és akinek soha nem volt nemi kapcsolata (1Mó 24:16; 5Mó 32:25; Bí 21:12; 1Ki 1:2; Esz 2:2, 3, 17; Si 1:18; 2:21). A görög par·theʹnosz szó viszont egyedülálló férfiakra és nőkre egyaránt utalhat (Mt 25:1–12; Lk 1:27; Cs 21:9; 1Ko 7:25, 36–38).

A Törvény kimondta, hogy ha egy férfi elcsábít egy el nem jegyzett szüzet, adjon a lány apjának 50 ezüstsekelt (110 dollár), vegye feleségül (ha az apa beleegyezett), és nem válhat el tőle „egész életében” (2Mó 22:16, 17; 5Mó 22:28, 29). Egy eljegyzett szüzet azonban – akit már a férjéhez tartozónak tekintettek – meg kellett kövezni, ha nem sikoltozott, amikor nemi erőszak céljából megtámadták. Azzal, hogy nem sikoltozott, a beleegyezését adta, így házasságtörő nővé lett (5Mó 22:23, 24; vö.: Mt 1:18, 19). Annak fényében, hogy egy eljegyzett szüzet a férje ’tulajdonának’ tartottak, az is érthető, hogy miért mondja a Jóel 1:8 egy ’szűzről’ azt, hogy jajveszékel „ifjúságának ura felett”.

Minthogy azok, akik megőrzik szüzességüket, szabadabban tudják szolgálni az Urat, Pál apostol az egyedülállóságot mint jobb életformát ajánlotta azoknak a keresztényeknek, akiknek van önuralmuk (1Ko 7:25–35). Azokkal kapcsolatban pedig, akiknek nincs, megjegyezte: „ha valaki úgy gondolja, hogy helytelenül jár el a szüzességével szemben – ha az túl van már a fiatalkor virágzásán, és így kell történnie –, tegye meg, amit akar, nem vétkezik. Kössenek házasságot” (1Ko 7:36).

Az 1Korintusz 7:36–38-ban ’szüzességnek’ fordított görög szó betű szerinti jelentése: ’szűz’. Ezért némelyek szerint Pál arról beszélt, hogy mi a kötelessége egy apának vagy egy gyámnak egy férjhez adható leánnyal szemben. Az Újfordítású revideált Biblia ezért így fogalmaz: „Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik hajadon leányával, ha eljár felette az idő, és mégis hajadon marad, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: adja férjhez.” Egy másik vélekedés szerint ez az írásszöveg arra vonatkozik, hogy egy férfi eldönti, hogy elveszi a lányt, akit eljegyzett. Az American Translation ezt írja: „Ha egy férfi azt gondolja, hogy nem jár el helyesen azzal a lánnyal, akit eljegyzett, ha a férfi vágyai túl erősek, és így kellene tennie, akkor tegyen úgy, ahogy jónak látja; nem bűn az; házasodjanak össze.”

A szövegkörnyezet azonban azt sugallja, hogy nem egy szűz lányról, hanem valakinek a saját szüzességéről van szó. Egy szövegmagyarázó megjegyezte: „Úgy vélem, az apostol itt folytatja korábbi értekezését, és a nőtlen férfiaknak, illetve a hajadonoknak ad tanácsot, akik maguk felett rendelkeznek; amikor valakinek a szüzéről beszél, a szüzességére gondol” (Matthew Henry’s Commentary on the Whole Bible. 1976, III. köt. 1036. o.). Mivel a görög par·theʹnosz szó egyedülálló férfiakra is utalhat, helyénvaló ’szüzességnek’ fordítani, ahogyan J. B. Rotherham és J. N. Darby, valamint az Új világ fordítás teszi, és úgy tűnik, ez a jelentés illik bele leginkább a szövegkörnyezetbe.

Szellemi szüzesség: Ahogyan Izraelben a főpap csak szüzet vehetett feleségül (3Mó 21:10, 13, 14; vö.: Ez 44:22), ugyanúgy a nagy Főpapnak, Jézus Krisztusnak is csak egy „szűz” lehet a szellemi ’menyasszonya’ az égben (Je 21:9; Héb 7:26; vö.: Ef 5:25–30). Pál apostol éppen ezért nagyon a szívén viselte a korintuszi gyülekezet tisztaságát, mert szerette volna ’mint tiszta szüzet bemutatni a Krisztusnak’ (2Ko 11:2–6). Krisztus menyasszonya 144 000, szellemmel felkent személyből áll, akik egyénenként megőrzik ’szüzességüket’, azáltal hogy elkülönülnek a világtól, továbbá erkölcsileg és a tanításokban megőrzik a tisztaságukat (Je 14:1, 4; vö.: 1Ko 5:9–13; 6:15–20; Jk 4:4; 2Jn 8–11).

Messiási prófécia: Noha a héber bethú·láʹ szónak a jelentése ’szűz’, az Ézsaiás 7:14-ben egy másik kifejezés (ʽal·máʹ) jelenik meg: „Íme, a fiatal nő [há·ʽal·máʹ] teherbe esik, és fiút szül, és az Immánuel nevet adja neki.” Az ʽal·máʹ szó jelentése ’fiatal nő’ vagy ’hajadon’, és szűzre vagy nem szűzre egyaránt használható. Így utaltak a „hajadon” Rebekára a férjhez menetele előtt, és ugyanakkor ’szűznek’ (bethú·láʹ) is mondták (1Mó 24:16, 43). Isten ihletésére Máté a görög par·theʹnosz (szűz) szót használta, amikor rámutatott, hogy az Ézsaiás 7:14-nek akkor volt a végső beteljesedése, amikor Jézus, a Messiás megszületett egy szűztől. Máté is, és Lukács is egyértelműen kijelentik, hogy Jézus anyja, Mária szűz volt, amikor Isten szent szellemének a működése által teherbe esett (Mt 1:18–25; Lk 1:26–35).

Városok, helyek és népek: A „szűz” kifejezést sokszor városokkal, helyekkel vagy népekkel kapcsolatban használják. Utalás történik „népem” (Jr 14:17), Izrael (Jr 31:4, 21; Ám 5:2), Júda (Si 1:15), Sion (2Ki 19:21; Si 2:13), Egyiptom (Jr 46:11), Babilon (Ézs 47:1) és Szidón (Ézs 23:12) ’szüzére’ vagy ’szűz leányára’. Ez a jelkép valószínűleg azt jelenti, hogy ezeket a népeket, illetve helyeket vagy még nem foglalták el és nem rabolták ki idegen hódítók, vagy volt olyan idő, amikor nem voltak leigázva, és ebben hasonlítottak egy szűzhöz.