Olvasók kérdései

Előfordulhat, hogy egy keresztény olyan mértékben rabjává válik a pornográfiának, hogy végül ki kell zárni emiatt a keresztény gyülekezetből?

▪ Igen, előfordulhat. Ez kidomborítja, miért olyan fontos minden erőnkkel őrizkedni a pornográfia minden formájától, legyen az akár írásos anyag, akár képi megjelenítés folyóiratokban, filmekben, videofelvételeken vagy az interneten.

A pornográfia az egész földet behálózza. Az internet révén könnyebben hozzá lehet férni, mint bármikor ezelőtt, és ezért estek áldozatul ilyen sokan ennek a borzalmas csapásnak. Néhányan – fiatalok és idősek egyaránt – véletlenül láttak meg pornográf weboldalakat. Mások szándékosan kerestek fel ilyen oldalakat, és mivel az otthonuk vagy az irodájuk magányában olvashatnak, illetve nézhetnek pornográf anyagokat, könnyebben levetkőzték a gátlásaikat. Miért jelent komoly veszélyt ez egy kereszténynek?

Ennek egyik alapvető okát Jézus következő figyelmeztetésében olvashatjuk: „mindaz, aki kitartóan néz asszonyra, hogy szenvedélyre gyúljon iránta, már házasságtörést követett el vele szívében” (Máté 5:28). Természetesen házastársak között a normális nemi kapcsolat helyénvaló, és az öröm egyik forrása (Péld 5:15–19; 1Kor 7:2–5). Csakhogy a pornográfia nem erről szól. Ez inkább olyan meg nem engedett nemiséget mutat be, amely pontosan olyasféle erkölcstelen gondolatokat ébreszt az emberben, amelyektől Jézus óva intett. Magyarán, a pornográfia olvasása vagy nézése homlokegyenest ellenkezik Isten utasításával: „Öljétek meg azért földi testtagjaitokat a paráznaság, a tisztátalanság, a nemi vágyakozás, a káros kívánság és a mohóság dolgában, ami bálványimádás” (Kol 3:5).

De mi a teendő, ha egy keresztény egyszer vagy kétszer mégis nézett pornográf anyagokat? Bizonyos értelemben hasonlóan veszélyes helyzetbe kerülhet, mint amilyenben egy alkalommal a zsoltáríró Asáf találta magát: „Nekem pedig már-már elfordult a lábam, kevés híja, hogy meg nem csúsztak lépteim.” Hogyan is lehetne tiszta egy keresztény lelkiismerete, és hogyan is lehetne békében Istennel, ha pornográf képeket néz meztelen férfiakról vagy nőkről, illetve egy paráznaságot elkövető párról? Asáf sem örvendett békének: „Egész nap csapás sújt, minden reggel helyreigazítást kapok” (Zsolt 73:2, 14).

Ha egy keresztény ilyen helytelenségbe keveredett, jól tenné, ha felocsúdna, és elismerné, hogy szellemi segítségre van szüksége. Ezt a segítséget a gyülekezetben kaphatja meg: „még ha valami hibás lépést tesz is egy ember, mielőtt tudatában lenne annak, ti, akik szellemileg képesítettek vagytok, próbáljátok meg helyreigazítani az ilyet szelídség szellemében, miközben ügyelsz magadra” (Gal 6:1). Egy vagy két keresztény vén adhatja meg a szükséges segítséget, beleértve a hitből való imát is, amely „meggyógyítja a gyengélkedőt”, és „megbocsáttatik neki” a bűne (Jak 5:13–15). Akik igénybe vették a segítséget ahhoz, hogy megszabaduljanak a pornográfia szennyétől, Asáfhoz hasonlóan tapasztalták, hogy milyen jó közeledni Istenhez (Zsolt 73:28).

Pál apostol azonban beszélt sok olyan vétkezőről, aki nem tanúsított megbánást „tisztátalansága, paráznasága és gátlástalan viselkedése miatt”a (2Kor 12:21). A versben tisztátalanságnak fordított szó görög megfelelőjéről Marvin R. Vincent professzor azt írta, hogy „olyanfajta tisztátalanság, amely ocsmány”. Szomorú, de néhány pornográf anyag nem csupán mezítelenséget vagy egy nő és egy férfi parázna kapcsolatát mutatja be, hanem sokkal rosszabb annál. A pornográfiának létezik olyan ocsmány, undorító változata, amely magában foglalja a homoszexualitást (azonos neműek nemi kapcsolatát), a csoportos szexet, az állatokkal való fajtalankodást, a gyermekpornográfiát, a csoportos megerőszakolást, a nőkkel való kegyetlenkedést, a megkötözést vagy a szadista kínzást. Pál napjaiban egyesek „a bennük levő tudatlanság miatt” idővel „minden erkölcsi érzéket elveszítve, gátlástalan viselkedésre adták magukat, hogy mindenféle tisztátalanságot cselekedjenek kapzsisággal” (Ef 4:18, 19).

Pál a Galácia 5:19-ben szintén megemlíti a „tisztátalanság” kifejezést. Egy brit tudós megjegyezte, hogy ez a szó itt „elsősorban mindenfajta abnormális gerjedelmet” jelent. Melyik keresztény tagadná, hogy a pornográfia előbb említett undorító, szexuálisan lealacsonyító formái abnormális gerjedelmek és ocsmányak? Pál úgy fejezte be a Galácia 5:19–21-et, hogy „akik [ilyen tisztátalanságokat] gyakorolnak, nem öröklik Isten királyságát”. Következésképpen ha valaki megrögzötté válik abban a szokásában, hogy undorító, szexuálisan lealacsonyító pornográfiát néz, talán hosszabb időn keresztül is, és nem bánja meg, nem is hagy fel vele, akkor nem maradhat a keresztény gyülekezet tagja. Ki kell közösíteni őt a gyülekezet tisztaságának és szellemiségének a megóvása érdekében (1Kor 5:5, 11).

Jó tudni, hogy némelyek, akik beleestek abba a hibába, hogy a pornográfia undorító változatait nézegették, felkeresték a véneket, és megkapták az ahhoz szükséges szellemi segítséget, hogy gyökeres változtatásokat tudjanak tenni az életükben. Jézus ezekkel a szavakkal fordult az ókori Szárdiszban élő keresztényekhez: „erősítsd meg a megmaradt dolgokat, melyek közel álltak a halálhoz . . . továbbra is gondolj arra, hogyan kaptad és hogyan hallottad, és továbbra is tartsd meg, és tanúsíts megbánást. Bizonyos, hogy ha fel nem ébredsz . . . egyáltalán nem fogod tudni, melyik órában leplek meg” (Jel 3:2, 3). Igenis lehetséges, hogy valaki megbánást tanúsítson, és jelképesen szólva kiragadják a tűzből (Júd 22, 23).

Mennyivel jobb azonban, ha mindannyian szilárdan elhatározzuk, hogy még csak a közelébe se megyünk ennek a veszélynek! Legyünk hát elszántak abban, hogy óvakodunk a pornográfia minden formájától!

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 30. oldalon]

Ha egy keresztény ilyen helytelenségbe keveredett, jól tenné, ha felocsúdna, és elismerné, hogy szellemi segítségre van szüksége