Isten szolgái bebizonyítják alkalmasságukat
„És ki megfelelően alkalmas erre?” (2KORINTHUS 2:16).
1. A vallásilag megosztott mai világban milyen kérdést lehet felvetni teljes őszinteséggel?
EBBEN a vallásilag megosztott világban teljes őszinteséggel vetődhet fel a kérdés: Valóban ki Isten felhatalmazott szolgája? Hasonlóképpen, Pál is megkérdezte: „Ki megfelelően alkalmas erre?” Amikor kihívást intéztek hozzájuk ebben a kérdésben, Pál és munkatársai nyugodtan mondhatták: „Mi vagyunk azok!” (2Korinthus 2:16, 17). De ma, vajon kinek van biztos alapja, joga, és bátorsága ahhoz, hogy ezt válaszolja: „Mi vagyunk azok”?
2. Mi a lényege Pál szavainak a 2Korinthus 2:14–17. versében?
2 Mielőtt válaszolnánk erre a kérdésre, vizsgáljuk meg Pál apostolnak a korinthusi keresztényekhez intézett következő szavait: „De hála legyen Istennek! Mert bárhová megyünk, felhasznál minket, hogy beszéljünk másoknak az Úrról és jó illatként árasszuk szét az Evangéliumot. Istent illetően, édes, egészséges illat van a mi életünkben. A bennünk levő Krisztus illata, aroma mind a megmentetteknek, mind az elkárhozottaknak körülöttünk. Azok számára, akik elvesznek, a halál és a romlás félelmetes szaga; míg azoknak, akik ismerik Krisztust, életadó illat vagyunk. De vajon ki megfelelően alkalmas erre a feladatra? Csakis azok, akik — mint mi magunk is — feddhetetlenek, akiket Isten küldött, akik Krisztus erejével beszélnek, akiken Isten szeme nyugszik. Mi nem olyanok vagyunk, mint ama házalók — és bizony sokan vannak —, akiknek az a szándékuk, hogy az Evangélium terjesztéséből jól megéljenek” (2Korinthus 2:14–17, The Living Bible; lásd Az Őrtorony 1944. május 1-jei [angol] számát a 133—4. oldalon).
3. a) Hogyan reagáljunk arra a gondolatra, hogy önző haszonért üzérkedjünk Isten Szavával? b) Mit tett Pál, hogy ne legyen anyagi vonatkozásban terhére azoknak, akiknek prédikált?
3 Önző haszonlesésből házalni Isten Szavával — micsoda visszataszító gondolat! Pál nem törekedett anyagi nyereségre a Szót prédikálva, hogy kényelmesen élhessen, majd pedig idővel visszavonulhasson a szolgálattól, és nyugodtan tölthesse hátralevő napjait. Mellékfoglalkozásként sátrakat készített és így szerzett magának anyagi eszközt, és segíthette társait Jehova szolgálatában (Cselekedetek 18:1–4). Pál nem akart anyagi téren terhére lenni azoknak, akiknek a jó hírt prédikálta. Joggal kérdezhette hát a korinthusi keresztényektől: „Talán bűnt követtem el, amikor magaláztam magam, hogy ti felemelkedjetek, örömmel hirdettem nektek ingyen az Isten jó hírét?” (2Korinthus 11:7). Erre a kérdésre határozott nem-mel válaszolhatunk!
4. Hogyan követik Jehova Tanúi Pál példáját az Isten Szavával kapcsolatban?
4 Jehova Tanúi az apostol jó példáját követik ma, amikor nem házalnak Isten felbecsülhetetlen értékű Szavával, hanem mindenki számára hozzáférhetővé teszik azt. Ők nem kereskednek ilyen szent dologgal. Náluk nincsen fizetett papság, nyilvános szónokaik nem kérnek pénzt az előadásukért, és sohasem perselyeznek az összejöveteleiken! Ha valaki hozzá kíván járulni pénzadománnyal a munkához, bedobhat bármely összeget, még az özvegyasszony „igen csekély értékű két fillérjét is”, a Királyság-teremben vagy másutt az adományok részére elhelyezett dobozba (Lukács 21:1–4). Az ilyen önkéntes adományokat a kiadások fedezésére használják fel, nem pedig arra, hogy bárki meggazdagodjon. Még családi otthonok is nyitva állnak Jehova Tanúi összejövetelei céljára (Filemon 1, 2).
„Megfelelően alkalmas”
5. Ki tette alkalmassá Jehova Tanúit a szent szolgálatra?
5 De vajon ki tette alkalmassá Jehova Tanúit arra, hogy ilyen bibliai minta után tovább vigyék a munkát az üldözés és ellenállás dacára, amit állandóan tapasztalnak? Senki másnak nem köszönhető ez, mint ugyanannak a Személyiségnek, aki megfelelő módon alkalmassá tette Pált és társait is a szent szolgálatra. Figyeld meg, kérlek, Pál indítékának tisztaságát, ellentétben a vallásos házalók indítékával, ahogyan Pál megmagyarázza: „Őszintén, mint Istentől küldöttek szólunk Isten szeme előtt, Krisztussal együtt” (2Korinthus 2:17). Így beszélnek ma Jehova Tanúi. De vajon mi magunk ajánljuk-e magunkat mint szolgákat? Vagy szükségünk van-e arra, hogy másoktól származó ajánlóleveleket hozzunk nyilvánosságra?
6. a) Miért gondolják magukról a kereszténység papjai, hogy „megfelelően alkalmasak”? b) Ezzel szemben mi az alapja annak, hogy valaki megfelelően alkalmas legyen az igaz keresztényi szolgálatra?
6 Pál elvetette azt a gondolatot, hogy szolgai alkalmasságát saját maga fejlesztette ki. Ezt mondta: „A mi megfelelő képességünk Istentől van, aki megfelelő mértékben képesített minket, hogy egy új szövetség szolgái legyünk” (2Korinthus 3:4–6). Páltól eltérően, a kereszténység papjai azt állítják, hogy ’megfelelően alkalmasak’, mivel teológiai szemináriumot végeztek. Ezért tagadják, hogy akik nem végeztek ilyen szemináriumot, azok alkalmas szolgák és felhatalmazásuk van a tanításra. De hát Pál különleges iskolázottsága a judaizmusban nem tette őt alakalmassá arra, hogy keresztény szolgaként foglalkozzon az új szövetséggel. Jézus sem létesített semmiféle teológia szemináriumot a 12 apostola vagy bárki számára, ahová járniuk kellett volna. Nem kevésbé így van ez ma is; s aki megfelelően képesített a szolgálatra, annak képesítése Jehovától, a legnagyobb Tanítótól ered. Természetesen, az ilyen szolgának minden kétséget kizáró bizonyítékokkal kell szolgálnia.
„Ki adta neked ezt a felhatalmazást”
7. Miben különböznek a vallási vezetők Nikodémustól abban, ahogyan Jézus felhatalmazását tekintik?
7 A vallási vezetők kétségbe vonták még Isten Fiának azt a jogát is, hogy prédikáljon és csodákat vigyen véghez. A templomban „a főpapok és a nép vénei hozzá mentek és megkérdezték: ’Micsoda felhatalmazással cselekszed ezeket? És ki adta neked ezt a felhatalmazást? ’ ” (Máté 21:3). Nem voltak hajlandók azt a következtetést levonni, amit a zsidó főember, Nikodémus levont, aki ezt mondta Jézusnak: „Tanító, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítónak; mert senki sem képes ezeket a jeleket véghezvinni, amiket te véghezviszel, hacsak Isten nincs vele” (János 3:1, 2).
8. Jézus több mint hároméves szolgálata után, hogyan reagáltak a zsidó vallási vezetők Jézus kilétének és felhatalmazásának a bizonyítékaira?
8 Jézus elmondhatta az őt kihívóinak: ’Hadd beszéljenek önmagukért a tetteim! ’ Több mint hároméves nyilvános működése után a zsidó főpapok és vének előtt sok olyan jel halmozódott fel, amelyek alapján pontos végkövetkeztetéshez juthattak volna Jézus kilétével és azon jogával kapcsolatban, hogy csodákat művelhessen és Isten Királysága igazságait taníthassa. Egyszerűen túl keménynyakúak voltak ahhoz, hogy elfogadják mindazt a bizonyítékot, amelyet Jehova szolgáltatott annak igazolására, hogy Jézus a megígért Messiás.
9., 10. a) Miért nem szabad hogy meglepje Jehova Tanúit, ha ma kétségbe vonják szolgai alkalmasságukat? b) Hogyan bánt Jézus az olyan vallási vezetőkkel, akik kétségbe vonták az ő felhatalmazását, és mi lett ennek az eredménye?
9 Ha szem előtt tartják, ami Jézus esetében történt, Jehova Tanúi nem csodálkozhatnak azon, ha a mai vallási vezetők kétségbe vonják alkalmasságukat arra, hogy az Atya felhatalmazott szolgái legyenek. Mivel azok, akik kétségbe vonták Jézus felhatalmazását, nem voltak hajlandók tudomásul venni számtalan csodálatos tettét, feladott nekik egy kérdést, amely rövid úton elhallgattatta őket. Mai tanítványai ugyanezt tehetik azokkal, akik szánt szándékkal nem veszik tumásul ezen tanítványoknak a cselekedeteit.
10 Amikor a főpapok és a vének azt kérdezték Jézustól: „Ki adta neked ezt a felhatalmazást?”, nem tett fel nekik valamiféle elvont kérdést, hanem ezt mondta: „Én is kérdezek tőletek egy dolgot. Ha azt megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, hogy kinek a felhatalmazásával cselekszem ezeket: A János alámerítése melyik forrásból ered? A mennyből vagy emberektől?” Az elbeszélés hozzáfűzi: „Azok fontolgatni kezdték maguk között, és mondták: ’Ha azt mondjuk: „A mennyből”, azt fogja nekünk mondani: „Nos, akkor miért nem hittetetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Emberektől”, félnünk kell a tömegtől, hisz mindenki úgy tekinti Jánost mint prófétát.’ Ezért hát ezt felelték Jézusnak: ’Nem tudjuk.’ Ő viszont ezt mondta nekik: ’Én sem mondom meg nektek, hogy milyen felhatalmazással cselekszem ezeket’ ” (Máté 21:23–27). Ma, Jehova Tanúi bibliai alapon ugyanezt a kérdést tehetik fel a papságnak, aminek hasonló hatása lesz.a
11. Milyen munkát végzett Isten népe már jóval 1914 előtt, és hogyan némultak el, akik bírálták őket?
11 1876-tól kezdve Jehova népe arra figyelmeztette a világot, de különösen a kereszténységet, hogy a pogány idők 1914 őszén véget érnek (Lukács 21:24, King James Version). A papság nem hagyhatta figyelmen kívül ezt a csaknem 40 évig tartó figyelmeztetést — azt a munkát, amely megfelelt Alámerítő János munkájának. Azok a papok ugyanis türelmetlenül várták, hogy lecsaphassanak e folyóirat szerkesztőjére, ha elmúlik 1914 anélkül, hogy valamilyen fontos esemény történik, ami megfelel annak, amire a figyelmeztetés vonatkozik. De ó, milyen hamar elnémultak, amikor 1914. július 28-án az első világháború kitörésével szertefoszlott a béke!
12. Milyen nehézségek kísérték és követték az első világháborút?
12 A háborús pusztítás és sok-sok ember elvonása a mezőgazdasági munkától, élelmiszerhiányt okozott. Földrengések rázkódtatták meg sok helyen a földet, sok kárt és szenvedést okozva. 1915-ben egy földrengés az olaszországi Avezzanoban 29 970 embert ölt meg, egy hatalmas földrengés 1920-ban pedig 200 000 halottat követelt Kína Kansu tartományában. 1923-ban több mint 140 000-en haltak meg Japánban, a nagy Kanto-i földrengés alakalmával. A háború nyomában ott járt a spanyolnátha, amely egyetlen év alatt több áldozatot szedett, mint a háború négy éve. Nem mehetünk el szó nélkül Jehova szolgáinak üldözése mellett sem, amelyet az első világkonfliktus alatt elszenvedtek, s amelynek tetőpontja az Őrtorony Társulat elnökének, titkár-pénztárosának és hat másik munkatársának kilenc hónapig tartó igazságtalan bebörtönzése volt.
13. Mit kérdeznek Jehova Tanúi a kereszténység papságától, és mit kellene ezeknek a bírálóknak elismerniük, ha őszintén és becsületesen válaszolnának?
13 Az első világháború befejezése óta Jehova Tanúi azt kérdezik a kereszténység papjaitól: ’Azok a katasztrófális események, amelyek 1914 óta sújtják földünket, vajon nem képezik Jézus jövendölésének a beteljesedését, amely jövendölést a Máté 24:3–13 szerint mondott?’ Ha azok a papok becsületesen azt mondanák: igen, akkor ezzel elismernék, hogy Jézus Krisztus 1914-ben eljött mennyei Királyságába. Természetesen, mivel Jézus azt mondta, hogy ’a világ nem látja őt többé’, és ő most halhatatlan szellem-személy, „eljövetele” vagy „jelenléte” láthatatlan (János 14:19; Máté 24:3, KJ; 1Péter 3:18). De ha a papok mindezt elismernék, az megfosztaná őket attól a lehetőségtől, hogy úgy érveljenek: az 1914—18-as események csupán a nemzeteknek a történelem során már megszokott heveskedései.
14. a) Ha vallási vezetők helyesen elismernék a dolgokat, vajon milyen munkában való részvételre kötelezné ez őket? b) Milyen tákolmányt kellene megtagadniuk a Királysággal kapcsolatosan, és milyen utat kellene akkor követniük?
14 Azonkívül, ha a kereszténység papsága elismerné, hogy az 1914—18-as események a dolgok régi rendszerének a végét jelzik, akkor kénytelenek lennének elismerni Jézus „jelenléte” „jelének” többi vonatkozását is, és részt kellene venniük Jézus következő szavainak a beteljesedésében is: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek” (Máté 24:14). Ez azt jelentené, hogy nem azt az evangéliumot kellene prédikálniuk, amit évszázadok óta prédikálnak, hanem annak a Királyságnak a jó hírét, amely 1914-ben, a pogány idők végén létrejött a mennyben. Meg kellene tagadniuk a Népszövetséget mint „Isten Királysága politikai kifejezését a földön” és úgy kellene utódját, az Egyesült Nemzeteket tekinteniük mint ’a szent helyen álló pusztító utálatosságot’ (Máté 24:15, KJ). De egészen 1986-ig, a kereszténység papsága nem volt hajlandó megbélyegezni a Népszövetséget és az Egyesült Nemzeteket mint „utálatosságot” vagy „undorító dolgot”.
15. Milyen jővő vár a papságra, ezzel szemben mit tesznek Jehova Tanúi?
15 A kereszténység papsága tehát nem hajlandó állást foglalni Jehova Isten Jézus Krisztus alatti Királysága mellett. Mivel nem támogatják azt, elpusztulnak a közvetlenül előttünk álló „nagy nyomorúság”-ban. De tőlük eltérően, Jehova Tanúi ott hagyták Nagy-Babilont, a hamis vallás világbirodalmát, és 203 országban prédikálják a Királyság-üzenetet. Ez a páratlan munka a „jel” egyik fontos része, és azt bizonyítja, hogy 1914-ben Jézus mennyei Királyként elfoglalta trónját, hogy uralkodjék ellenségei közepette (Máté 24:3, 14, 21; Zsoltárok 110:1, 2; Jelenések 18:1–5).
Van-e szükség bármilyen ajánlásra?
16. Milyen kérdések merülnek fel az ajánlásunkkal kapcsolatban, és mit mondott erről Pál apostol?
16 Vajon minden alap nélkül ajánljuk magunkat mint Jehova felkent tanúi? Vagy csak ügyesen manőverezzük a dolgokat, hogy ezzel ajánljuk magunkat Jézus „más juhai”-nak? (János 10:16). Pál nem tett ilyesmit, mégis elmondhatta azoknak a korinthusiaknak, akik keresztényekké lettek az ő fáradhatatlan erőfeszítései révén: „Újra ajánlgatni kezdjük magunkat? Vagy talán ajánlólevelekre van szükségünk hozzátok vagy tőletek, mint némelyeknek? Ti magatok vagytok a mi levelünk, beírva a szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. Mert úgy tekintenek titeket mint Krisztus levelét, amelyet általunk mint szolgák által írt, nem tintával, hanem az élő Isten szellemével írva, nem kőtáblára, hanem a szív hústábláira” (2Korinthus 3:1–3).
17. Miért mondhatjuk, hogy Pál megfelelően alkalmas volt a szolgálatra, és ebben a tekintetben mit mondhatunk el Jehova Tanúiról?
17 Jehova szellemének a segítségével, Pál egy sor bibliai könyvet írt és sok embert térített át a keresztény hitre. Tehát feltétlenül megfelelően alkalmasnak bizonyult a keresztény szolgálatra. Ennek a mai párhuzamaként, különösen e folyóirat első kiadásának 1879-ben történt megjelenése óta, Krisztus tanítványainak felkent maradéka — jóllehet ők nem ihletettek, mint Pál volt — nagy mennyiségű bibliai irodalmat állított elő. 1920 óta sok ezer könyvet, füzetet, folyóiratot és traktátust jelentettek meg számos nyelven. Ezt az irodalmat igen alacsony áron terjesztették el, sokat ingyen osztottak ki a szegények között. Az Őrtorony Társulat intézkedett arról is, hogy ingyenes bibliai előadásokat tartsanak, és misszionáriusokat küld ki az egész világon még ki nem szolgált területekre. Tízezrek és tizezrek válaszolnak az írott és a szóbeli üzenetre, és ezek Jehova Isten iránti önátadásukat alámerítkezéssel szimbolizálják, különösen 1935 óta, amikor először lett teljesen világossá, hogy Jézus „más juhai”-nak egy „nagy sokasága” tekinthet előre reménységgel az örök életre, mely a helyreállított földi Paradicsomban lesz (Jelenések 7:9–17; Lukács 23:43).
18. Ha felszólítják őket, hogy mutassák be az alkalmassági bizonyítványukat mint szolgák, mire mutathatnak rá a felkent maradék tagjai?
18 Következésképpen, mi van akkor, ha a papság azt követeli a felkent maradéktól, hogy mutassák be — mint Hittudományok Doktorai — az oklevelüket? Nos, Jehova ezen szolgái sokkal jelentősebb bizonyítványt tudnak felmutatni! Rámutathatnak a most már több mint hárommillió „más juhok”-ra mindenütt a földön és ezt mondhatják: ’Itt van a mi ajánlólevelünk! ’ Átvehetik Pál szavait és kijelenthetik a „nagy sokaság” tagjai előtt: „Ti magatok vagytok a mi levelünk, beírva a szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember” (2Korinthus 3:2). Hadd olvassa hát a kereszténység papsága ezt az élő levelet, amely önátadott, alámerített keresztényekből áll, akik Jehova Istent szolgálják éjjel és nappal az ő templomában és akik segítenek ’prédikálni a királyság jó hírét az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek’ (Máté 24:14). Miként a felkent maradék, úgy ők is azt bizonyítják, hogy megfelelően alkalmasak a keresztény szolgálatra.
19. Melyik egyetlen ajánlólevél fog fennmaradni Har-Magedon után is?
19 Ezt a páratlan ajánlólevelet nem fogja eltörölni a „mindenható Isten nagy napjának csatája”, amely hamarosan bekövetkezik a Har-magedonnak nevezett jelképes helyen (Jelenések 16:14–16). Inkább gondosan megőrzi és megtartja azt a mindenható Isten, hogy felmutathassa majd az Armageddon utáni dolgok új rendszerében, amely felett Krisztus lesz a Király. Mily hatalmas levél lesz ez a „nagy sokaság” a több milliárd emberi halott számára, akiket Jehova Isten Jézus Krisztus által feltámaszt az emléksírokból mindenütt a földön! Írj hát továbbra is, te felkent maradék! És támogassátok őket ti mindnyájan, a jó Pásztor „más juhainak” „nagy sokasága”!
[Lábjegyzet]
a Lásd például a későbbiekben a 13. és 14. bekezdést!
Hogyan magyaráznád meg?
□ Hogyan követik Jehova Tanúi Pált, hogy nem házalnak Isten Szavával?
□ Mi az alapja annak, hogy valaki megfelelően alkalmas legyen az igaz keresztényi szolgálatra?
□ Ha vallási vezetők helyesen elismernék a dolgokat, melyik munkában lennének kénytelenek részt venni?
□ Melyik egyedüli ajánlólevélre mutathat rá a maradék, ami azt bizonyítja, hogy ők megfelelően alkalmas szolgák?
[Kép a 13. oldalon]
Jézus megtanította tanítványait, hogy szolgák legyenek, de nem alapított semmiféle teológiai szemináriumot
[Kép a 15. oldalon]
Mint képesített szolgák, Jehova Tanúi a felállított Királyság jó hírét prédikálják. Te is azt prédikálod?