Itt van a megmentés napja!

„Íme, most van a különösen elfogadható idő! Íme! Most van a megmentés napja” (2KORINTHUS 6:2, NW).

 1. Mi kell ahhoz, hogy helyeselt állapotban legyünk Isten és Krisztus előtt?

JEHOVA kitűzött egy napot, amikor megítéli az emberiséget (Cselekedetek 17:31). Ha szeretnénk, hogy ez számunkra a megmentés napja legyen, akkor helyeselt állapotban kell lennünk előtte és kinevezett Bírója, Jézus Krisztus előtt (János 5:22). Ahhoz, hogy ilyen állapotban legyünk, a magatartásunknak összhangban kell lennie Isten Szavával, és olyan hitünknek kell lennie, amely arra késztet minket, hogy segítsünk másoknak Jézus igaz tanítványává válni.

 2. Miért idegenedett el Istentől az emberiség világa?

² Az öröklött bűn miatt az emberiség világa elidegenedett Istentől (Róma 5:12; Efézus 4:17, 18). Tehát csak akkor nyerhetik el a megmentést, akiknek prédikálunk, ha megbékülnek vele. Pál apostol ezt világosan elmagyarázta, amikor a korinthusi keresztényeknek írt. Vizsgáljuk meg a 2Korinthus 5:10—6:10-et, és lássuk csak, mit mondott Pál az ítéletről, az Istennel való megbékélésről és a megmentésről.

„Embereket győzünk meg”

 3. Hogyan ’győzött meg Pál embereket’, és miért kell ma nekünk is ezt tennünk?

³ Pál az ítéletet a prédikálással kapcsolta össze, amikor ezt írta: „nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk [győzünk meg, Újfordítású revideált Biblia]” (2Korinthus 5:10, 11). Az apostol a jó hír prédikálásával ’győzött meg embereket’. Velünk mi a helyzet? Mivel a dolgok e gonosz rendszerének a végén vagyunk, meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy meggyőzzünk másokat arról, hogy tegyék meg a lépéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy elnyerjék Jézus kedvező ítéletét és a megmentés Forrásának, Jehova Istennek a helyeslését.

 4., 5. Miért ne dicsekedjünk azzal, hogy mit értünk el Jehova szolgálatában? b) Milyen értelemben dicsekedett Pál „Istenért”?

⁴ De ha Isten megáldja a szolgálatunkat, nem szabad dicsekednünk. Korinthusban némelyek felfuvalkodtak, mert büszkék voltak magukra vagy másokra, s ezáltal megosztottságot idéztek elő a gyülekezetben (1Korinthus 1:10–13; 3:3, 4). Erre a helyzetre utalva Pál ezt írta: „Nem ajánljuk magunkat ismét, hanem alkalmat adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen valamitek azokkal szemben, akik csak látszat szerint, nem pedig szív szerint dicsekesznek. Mert ha esztelenek vagyunk, Istenért van, ha eszesek vagyunk, értetek” (2Korinthus 5:12, 13, D. Raffay fordítás). A gőgös embereket nem érdekelte a gyülekezet egysége és szellemi jóléte. Inkább azzal akartak dicsekedni, ami csak látszat, és nem segítettek hívőtársaiknak, hogy Isten szerinti jó szívet fejlesszenek ki. Pál ezért megfeddte a gyülekezetet, és később kijelentette: „A ki . . . dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2Korinthus 10:17).

⁵ Pál vajon dicsekedett? Néhányan talán ezt gondolhatták az apostolságáról mondottak miatt. De ő az „Istenért” dicsekedett. Azért dicsekedett apostoli megbízatásával, hogy a korinthusiak ne hagyják el Jehovát. Pál ezt azért tette, hogy visszavezesse őket Istenhez, mivel a hamis apostolok rossz irányba vitték el őket (2Korinthus 11:16–21; 12:11, 12, 19–21; 13:10). Pál azonban nem próbált állandóan hatást gyakorolni mindenkire azzal, hogy miket ért el (Példabeszédek 21:4).

Krisztus szeretete kényszerít téged?

 6. Milyen hatással kell lennie ránk Krisztus szeretetének?

⁶ Pál igaz apostolként Jézus váltságáldozatát tanította másoknak. A váltságáldozat hatással volt Pál életére, mivel ezt írta: „Krisztusnak szerelme szorongat [szeretete kényszerít, NW] minket, úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott” (2Korinthus 5:14, 15). Micsoda szeretetet mutatott ki Jézus azáltal, hogy az életét adta értünk! Ennek bizony kényszerítő erőnek kell lennie az életünkben. A Jézus iránti hálának, amiért az életét adta értünk, arra kell indítania minket, hogy buzgón hirdessük a megmentés jó hírét, melyről Jehova a szeretett Fia által gondoskodott (János 3:16; vesd össze: Zsoltárok 96:2). „Krisztusnak szeretete” vajon kényszerít téged, hogy buzgón részt vegyél a Királyság-prédikálásban és a tanítványképző munkában? (Máté 28:19, 20).

 7. Mit jelent, hogy ’senkit sem ismerünk test szerint’?

⁷ A felkentek úgy élve életüket, hogy hálát mutatnak ki azért, amit Krisztus tett értük, ’ezután nem maguknak, hanem neki élnek’. Ahogy Pál mondta: „Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük” (2Korinthus 5:16). A keresztényeknek nem szabad testi szemmel tekinteniük az embereket, esetleg jobban kedvelve a zsidókat, mint a nem zsidókat, vagy a gazdagokat, mint a szegényeket. A felkentek ’senkit sem ismernek test szerint’, hiszen a hívőtársaikkal ápolt szellemi kapcsolatuk a fontos. Nem csak azok az emberek ’ismerték Krisztust test szerint’, akik látták Jézust a földönlétekor. Még ha a Messiásban reménykedők közül némelyek a hústeste szerint tekintették is Krisztust, többé nem volt szabad így tekinteniük. Krisztus váltságul adta a testét, és életadó szellemként támadt fel. Vannak olyanok, akik égi életre támadnak fel, és megválnak hústestüktől, pedig sosem látták Jézus Krisztust testben (1Korinthus 15:45, 50; 2Korinthus 5:1–5).

 8. Hogyan kerültek emberek ’Krisztussal egységbe’?

⁸ Pál még mindig a felkentekhez szólva hozzáfűzi: „Azért ha valaki Krisztusban van [egységben van Krisztussal, NW], új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2Korinthus 5:17). Ha valaki „egységben van Krisztussal”, az azt jelenti, hogy teljes összhangban van vele (János 17:21). Ez a kapcsolat akkor jött létre egy személynél, amikor Jehova a Fiához vonzotta, és szent szellemmel nemzette. Isten szellem által nemzett fiaként „új teremtés” volt azzal a kilátással, hogy részt kap Krisztussal az égben a Királyságból (János 3:3–8; 6:44; Galátzia 4:6, 7). Az ilyen felkent keresztények nagy szolgálati kiváltságot kaptak.

„Béküljetek meg az Istennel”

 9. Mit tett Isten, hogy lehetővé tegye a vele való megbékélést?

⁹ Micsoda kegyben részesítette Jehova az „új teremtést”! Pál ezt mondja: „Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét” (2Korinthus 5:18, 19). Az emberiség Ádám bűne óta elidegenedett Istentől. Ám Jehova szeretetteljesen kezdeményező volt, megnyitva az utat a megbékélésre Jézus áldozata által (Róma 5:6–12).

10. Kikre bízta Jehova a békéltetés szolgálatát, és mit tesznek azért, hogy eleget tegyenek a megbízatásuknak?

¹⁰ Jehova a békéltetés feladatát a felkentekre bízta, ezért Pál elmondhatta: „Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel” (2Korinthus 5:20). Az ókorban a követeket főként ellenséges időszakokban küldték el, hogy járjanak utána, el lehetne-e kerülni a háborút (Lukács 14:31, 32). Mivel az emberiség bűnös világa elidegenedett Istentől, Jehova kiküldte felkent követeit, hogy mondják el az embereknek, mik a békefeltételei. Krisztust helyettesítve így könyörögnek a felkentek: „béküljetek meg az Istennel.” Irgalmában Isten ezzel a kérleléssel arra ösztönzi az embereket, hogy keressék a békét vele, és fogadják el a megmentést, amelyet Krisztus által tesz lehetővé.

11. Kik jutnak el végül az Isten előtti igazságos állapotra a váltságba vetett hit által?

¹¹ Minden olyan ember megbékélhet Istennel, aki hitet gyakorol a váltságban (János 3:36). Pál ezt mondja: „Azt [Jézust], aki vétket nem ismert, helyettünk vétekké tette [Jehova], hogy benne Isten igazságosságává legyünk” (2Korinthus 5:21, Csia fordítás). A tökéletes ember, Jézus volt a bűnáldozat Ádám mindegyik leszármazottjáért, akik ezáltal megszabadulnak az örökölt bűnösségtől. Jézus által „Isten igazságosságává” lesznek. Erre az Isten előtti igazságosságra vagy igazságos állapotra először Krisztus 144 000 társörököse jut el. Krisztus ezeréves uralma alatt tökéletes emberekként az Örökkévaló Atyának, Jézus Krisztusnak a földi gyermekei is igazságos állapotra jutnak el. Jézus igazságos állapotba emeli őket tökéletességben, hogy ezáltal hűségesnek bizonyulhassanak Isten iránt, és megkaphassák az örökké tartó élet ajándékát (Ésaiás 9:6; Jelenések 14:1; 20:4–6, 11–15).

„Különösen elfogadható idő”

12. Milyen fontos szolgálatot végeznek Jehova követei és küldöttei?

¹² Ha szeretnénk megmenekülni, Pál szavaival összhangban kell cselekednünk: „Vele [Jehovával] együtt munkálkodva, kérünk is benneteket, nehogy az Isten ki nem érdemelt kedvességét elfogadjátok és annak célját eltévesszétek. Mert ő mondja: »Elfogadható időben meghallgattalak és a megmentés napján megsegítettelek.« Íme, most van a különösen elfogadható idő! Íme! Most van a megmentés napja” (2Korinthus 6:1, 2, NW). Jehova felkent követei, és a küldöttei, a „más juhok”, nem úgy fogadják el égi Atyjuk ki nem érdemelt kedvességét, hogy közben eltévesztik annak célját (János 10:16). Becsületes magatartásukkal és buzgó szolgálatukkal ebben az „elfogadható időben” igyekeznek elnyerni Isten kegyét, és tájékoztatják a föld lakóit, hogy itt van „a megmentés napja”.

13. Mi az Ésaiás 49:8 lényege, és hogyan teljesült be először?

¹³ Pál az Ésaiás 49:8 (NW) versét idézi, amelyben ez áll: „Ezt mondta Jehova: »A jóakarat idején válaszoltam neked, és a megmentés napján megsegítettelek; és folyton óvtalak, hogy a népnek szóló szövetségül adjalak téged a föld helyreállítására, a pusztává tett öröklött birtokok visszavételének véghezvitelére.«” Ez a prófécia először akkor teljesedett be, amikor Izráel népe kiszabadult a babiloni fogságból, és később visszatért lepusztult hazájába (Ésaiás 49:3, 9).

14. Hogyan teljesedett be az Ésaiás 49:8 Jézus esetében?

¹⁴ Ésaiás próféciájának további beteljesedéseként Jehova adta az ő „szolgáját”, Jézust, hogy legyen ’világosságul a nemzetek számára, hogy Isten megmentése megjelenjék a föld legvégső határáig’ (Ésaiás 49:6, 8, NW; vesd össze: Ésaiás 42:1–4, 6, 7; Máté 12:18–21). A „jóakarat ideje”, vagyis az „elfogadható idő” nyilván Jézusra vonatkozott, míg a földön volt. Jézus imádkozott, és Isten ’válaszolt’ neki. Ez a „megmentés napjának” bizonyult Jézus számára, mivel tökéletesen feddhetetlen maradt, s így „felelős lett mindazok örökké tartó megmentéséért, akik neki engedelmeskednek” (Zsidók 5:7, 9, NW; János 12:27, 28).

15. Mióta igyekeznek a szellemi izraeliták méltónak bizonyulni Isten ki nem érdemelt kedvességére, és milyen céllal?

¹⁵ Pál az Ésaiás 49:8 versét a felkent keresztényekre is vonatkoztatja, arra kérve őket, hogy ’ne tévesszék el Isten ki nem érdemelt kedvességének a célját’, nem keresve jóakaratát az „elfogadható időben” és a „megmentés napján”, amelyről ő gondoskodik. Pál még hozzáteszi: „Íme, most van a különösen elfogadható idő! Íme! Most van a megmentés napja” (2Korinthus 6:2, NW). I. sz. 33 pünkösdje óta a szellemi izraeliták igyekeznek méltónak bizonyulni Isten ki nem érdemelt kedvességére, hogy az „elfogadható” idő a „megmentés napja” legyen számukra.

„Ajánljuk magunkat . . . mint Isten szolgái”

16. Milyen, próbára tevő körülményeket átélve ajánlotta magát Pál Isten szolgájaként?

¹⁶ Néhány ember, aki kapcsolatban állt a korinthusi gyülekezettel, nem bizonyult méltónak Isten ki nem érdemelt kedvességére. Rágalmazták Pált, igyekezve aláásni apostoli tekintélyét, pedig ő kerülte, hogy bárkit is ’megbotránkoztasson’. Pál mindenképpen Isten szolgájaként ajánlotta magát a „sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben” (2Korinthus 6:3–5). Később úgy érvelt, hogy ha ellenlábasai szolgák, akkor ő „méginkább”, mivel ő több börtönt, verést, veszélyt és ínséget szenvedett (2Korinthus 11:23–27).

17. a) Milyen tulajdonságok kimutatásával ajánlhatjuk magunkat Isten szolgáiként? b) Mik „az igazságosság fegyverei”?

¹⁷ Pálhoz és társaihoz hasonlóan mi is ajánlhatjuk magunkat Isten szolgáiként. Hogyan? „Tisztaságban”, vagyis ha makulátlanok vagyunk, és ha a pontos bibliai ismerettel összhangban cselekszünk. Ajánlhatjuk magunkat „hosszútűrésben”, türelmesen elviselve a rosszat vagy a provokálást, „kedvességben”, miközben hasznos dolgokat teszünk másokért. Ezenkívül azáltal ajánlhatjuk magunkat Isten szolgájaként, hogy elfogadjuk szellemének az irányítását, „képmutatás nélküli szeretetet” nyilvánítva ki, igazat szólva, és rá számítva, hogy erőt ad szolgálatának a végzéséhez. Érdekes módon Pál „az igazságosság jobb és bal felől való fegyverei által” is bizonyította szolgálati pozícióját. Az ókori háborúkban jobb kézzel általában a kardot forgatták, bal kézben pedig a pajzsot tartották. Pál a hamis tanítókkal szembeni szellemi harcban nem a bűnös test fegyvereit, a fondorlatot, csalást és ámítást használta (2Korinthus 6:6, 7; 11:12–14, NW; Példabeszédek 3:32). Igazságos „fegyvereket”, vagyis eszközt használt fel az igaz imádat előmozdításához. Nekünk is így kell tennünk.

18. Hogyan fogunk viselkedni, ha Isten szolgái vagyunk?

¹⁸ Ha Isten szolgái vagyunk, úgy fogunk viselkedni, mint Pál és a munkatársai. Keresztényekként fogunk cselekedni, akár tisztelnek ezért, akár nem. Nem állít meg minket a prédikálómunkánkban, ha rosszat híresztelnek rólunk, de gőgösek sem leszünk, ha jót mondanak rólunk. Igazat fogunk mondani, és elismerést vívhatunk ki az Istennek tetsző cselekedetek által. Amikor halálos veszedelem fenyeget minket az ellenség támadása miatt, Jehovában fogunk bízni. A fegyelmezést pedig hálásan fogadjuk (2Korinthus 6:8, 9).

19. Hogyan lehet ’sokakat gazdagítani’ szellemileg?

¹⁹ A békéltetés szolgálatáról szóló fejtegetésének a befejezéseként Pál magáról és a társairól úgy beszélt, mint akik „bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók” (2Korinthus 6:10). Igaz ugyan, hogy ezeknek a szolgáknak volt okuk a bánatra nyomorúságuk miatt, de belül örvendeztek. Fizikai értelemben szegények voltak, mégis ’sokakat gazdagítottak’ szellemileg. Valójában ’mindennel bírtak’, hiszen a hitük szellemi gazdagságot adott nekik — sőt még azt a kilátást is megkapták, hogy Isten égi fiai lehetnek. Keresztény szolgákként gazdag és boldog volt az életük (Cselekedetek 20:35). Hozzájuk hasonlóan mi is ’gazdagíthatunk sokakat’, részt véve a békéltetés szolgálatában már most — a megmentésnek ezen a napján!

Bízzunk a Jehovától jövő megmentésben

20. a) Mi volt Pál őszinte vágya, és miért nem volt vesztegetni való idő? b) Mi jellemzi a megmentés napját, amelyben mi most élünk?

²⁰ Amikor Pál i. sz. 55 körül a második levelét írta a korinthusiaknak, már csak mintegy 15 éve volt hátra a dolgok zsidó rendszerének. Az apostol őszintén vágyott arra, hogy a zsidók és a nem zsidók Krisztus által megbékéljenek Istennel. Akkor az volt a megmentés napja, és nem volt vesztegetni való idejük. Nos, mi hozzájuk hasonlóan 1914 óta a dolgok rendszerének a végén élünk. Az egész világra kiterjedő Királyság-prédikáló munka folyamatban van, és ez mutatja, hogy itt van a megmentés napja.

21. a) Milyen éviszöveget választottunk 1999-re? b) Mit kell tennünk a megmentésnek ezen a napján?

²¹ Az embereknek minden nemzetben hallaniuk kell arról, hogy Isten megmentésről gondoskodott Jézus Krisztus által. Nincs idő a késlekedésre. Pál ezt írta: „Íme! Most van a megmentés napja.” A 2Korinthus 6:2-nek (NW) ezek a szavai alkotják Jehova Tanúi 1999-es éviszövegét. Mennyire találó ez, ha arra gondolunk, hogy valami sokkal rosszabb helyzet előtt állunk, mint amilyen Jeruzsálem és templomának a pusztulása volt! Közvetlenül előttünk van a dolgok egész rendszerének a vége, ami mindenkit érint a földön. Most van itt a cselekvés ideje, nem holnap. Ha hisszük, hogy a megmentés Jehováé, ha szeretjük őt, és ha értékeljük az örök életet, nem fogjuk eltéveszteni Isten ki nem érdemelt kedvességének a célját. Ha szívből vágyunk arra, hogy dicsőséget szerezzünk Jehovának, akkor szavainkkal és cselekedeteinkkel azt fogjuk bizonyítani, hogy mi komolyan gondoljuk, amikor ezt kiáltjuk: „Íme! Most van a megmentés napja.”

Hogyan válaszolnál?

◻ Miért létfontosságú, hogy megbékéljünk Istennel?

◻ Kik azok a követek és küldöttek, akik a békéltetés szolgálatával foglalatosak?

◻ Hogyan ajánlhatjuk magunkat Isten szolgáiként?

◻ Mit jelent neked Jehova Tanúi 1999-es éviszövege?

[Képek a 17. oldalon]

Pálhoz hasonlóan te is buzgón prédikálsz, és segítesz másoknak, hogy megbékéljenek Istennel?

Amerikai Egyesült Államok

Franciaország

Elefántcsontpart

[Kép a 18. oldalon]

A megmentésnek ezen a napján te is abban a tömegben vagy, amelyik megbékél Jehova Istennel?