Mert ő mondja: »Elfogadható időben meghallgattalak és a megmentés napján megsegítettelek.« Íme, most van a különösen elfogadható idő! Íme! Most van a megmentés napja” (2Korinthus 6:1, 2, NW).

13. Mi az Ésaiás 49:8 lényege, és hogyan teljesült be először?

¹³ Pál az Ésaiás 49:8 (NW) versét idézi, amelyben ez áll: „Ezt mondta Jehova: »A jóakarat idején válaszoltam neked, és a megmentés napján megsegítettelek; és folyton óvtalak, hogy a népnek szóló szövetségül adjalak téged a föld helyreállítására, a pusztává tett öröklött birtokok visszavételének véghezvitelére.«” Ez a prófécia először akkor teljesedett be, amikor Izráel népe kiszabadult a babiloni fogságból, és később visszatért lepusztult hazájába (Ésaiás 49:3, 9).

14. Hogyan teljesedett be az Ésaiás 49:8 Jézus esetében?

¹⁴ Ésaiás próféciájának további beteljesedéseként Jehova adta az ő „szolgáját”, Jézust, hogy legyen ’világosságul a nemzetek számára, hogy Isten megmentése megjelenjék a föld legvégső határáig’ (Ésaiás 49:6, 8, NW; vesd össze: Ésaiás 42:1–4, 6, 7; Máté 12:18–21). A „jóakarat ideje”, vagyis az „elfogadható idő” nyilván Jézusra vonatkozott, míg a földön volt. Jézus imádkozott, és Isten ’válaszolt’ neki. Ez a „megmentés napjának” bizonyult Jézus számára, mivel tökéletesen feddhetetlen maradt, s így „felelős lett mindazok örökké tartó megmentéséért, akik neki engedelmeskednek” (Zsidók 5:7, 9, NW; János 12:27, 28).

15. Mióta igyekeznek a szellemi izraeliták méltónak bizonyulni Isten ki nem érdemelt kedvességére, és milyen céllal?

¹⁵ Pál az Ésaiás 49:8 versét a felkent keresztényekre is vonatkoztatja, arra kérve őket, hogy ’ne tévesszék el Isten ki nem érdemelt kedvességének a célját’, nem keresve jóakaratát az „elfogadható időben” és a „megmentés napján”, amelyről ő gondoskodik. Pál még hozzáteszi: „Íme, most van a különösen elfogadható idő! Íme! Most van a megmentés napja” (2Korinthus 6:2, NW). I. sz. 33 pünkösdje óta a szellemi izraeliták igyekeznek méltónak bizonyulni Isten ki nem érdemelt kedvességére, hogy az „elfogadható” idő a „megmentés napja” legyen számukra.

Bízzunk a Jehovától jövő megmentésben

20. a) Mi volt Pál őszinte vágya, és miért nem volt vesztegetni való idő? b) Mi jellemzi a megmentés napját, amelyben mi most élünk?

²⁰ Amikor Pál i. sz. 55 körül a második levelét írta a korinthusiaknak, már csak mintegy 15 éve volt hátra a dolgok zsidó rendszerének. Az apostol őszintén vágyott arra, hogy a zsidók és a nem zsidók Krisztus által megbékéljenek Istennel. Akkor az volt a megmentés napja, és nem volt vesztegetni való idejük. Nos, mi hozzájuk hasonlóan 1914 óta a dolgok rendszerének a végén élünk. Az egész világra kiterjedő Királyság-prédikáló munka folyamatban van, és ez mutatja, hogy itt van a megmentés napja.

21. a) Milyen éviszöveget választottunk 1999-re? b) Mit kell tennünk a megmentésnek ezen a napján?

²¹ Az embereknek minden nemzetben hallaniuk kell arról, hogy Isten megmentésről gondoskodott Jézus Krisztus által. Nincs idő a késlekedésre. Pál ezt írta: „Íme! Most van a megmentés napja.” A 2Korinthus 6:2-nek (NW) ezek a szavai alkotják Jehova Tanúi 1999-es éviszövegét. Mennyire találó ez, ha arra gondolunk, hogy valami sokkal rosszabb helyzet előtt állunk, mint amilyen Jeruzsálem és templomának a pusztulása volt! Közvetlenül előttünk van a dolgok egész rendszerének a vége, ami mindenkit érint a földön. Most van itt a cselekvés ideje, nem holnap. Ha hisszük, hogy a megmentés Jehováé, ha szeretjük őt, és ha értékeljük az örök életet, nem fogjuk eltéveszteni Isten ki nem érdemelt kedvességének a célját. Ha szívből vágyunk arra, hogy dicsőséget szerezzünk Jehovának, akkor szavainkkal és cselekedeteinkkel azt fogjuk bizonyítani, hogy mi komolyan gondoljuk, amikor ezt kiáltjuk: „Íme! Most van a megmentés napja.”