REGE

Valótlan vagy hamis történet, kitaláció, mítosz, kigondolás; a görög müʹthosz szót fordítják így. Ez a szó szerepel az 1Timóteusz 1:4; 4:7-ben, a 2Timóteusz 4:4-ben, a Titusz 1:14-ben és a 2Péter 1:16-ban.

A müʹthosz szó az a·léʹthei·a szó ellentéte, melynek jelentése ’igazság’, vagyis olyasvalami, ami megfelel a valóságnak. A Galácia 2:5-ben olvasható „jó hír igazsága”, vagyis az evangélium igaz tanítása szembe van állítva annak elferdített verzióival. Az apostolok figyelmeztették a keresztényeket, hogy ne forduljanak el az igazságtól, odafordulva a valótlan történetekhez, ezeknek ugyanis nincsen alapjuk, és csupán az emberi képzelet szüleményei. A judaizmust átitatták a valótlan történetek, vagyis a vének hagyományai. Ezekből állt össze az úgynevezett szóbeli törvény, mely végül a Talmud részévé vált. A pogány filozófiák és tanítások erőteljes hatással voltak a kereszténység első századi fő ellenségére, a judaizmusra.

Egy példa a Palesztinai (Jeruzsálemi) Talmudból az ilyen valótlan történetekre: „R. Jonathan nevében R. Samuel b. Nachman a következőket mondta: A táblák [ezekre írva kapta meg Mózes a tízparancsolatot] hosszúsága hattenyérnyi volt, a szélességük pedig három: Mózes kéttenyérnyi hosszan tartotta a táblákat, Isten is kéttenyérnyi hosszan, így hát kéttenyérnyi távolság volt a kézfejeik között; és amikor az izraeliták elkezdték imádni a borjút, Isten megpróbálta kiragadni a táblákat Mózes kezéből, ám Mózes kezei annyira erősek voltak, hogy ő ragadta ki a táblákat Isten kezéből.” A történet folytatása szerint „a betűk leröpültek” a táblákról, és mivel „az írás tartotta a táblákat”, azok „annyira nehézzé váltak, hogy Mózes nem bírta megtartani őket, ezért kiestek a kezéből, és széttörtek” (Taanith V., 116–117. o., A. W. Greenup ford.).

Az apokrif iratokban rengeteg a valótlan, kitalált történet. Az egyik például arról szól, hogy Dániel megöl egy nagy kígyót, méghozzá szurok, háj és szőr keverékével (Dániel, függ., 14:22–26, Kat.). Egy másik történetben arról olvasunk, hogy Tóbiás egy nagy hal szívének, epéjének és májának köszönhetően képes volt gyógyítani és démonokat kiűzni (Tóbiás 6:2–9, 19, Kat.).

A keresztények elutasítják a regéket: Az 1Timóteusz 1:4 szerint Pál arra utasítja a keresztényeket, hogy ne fordítsanak figyelmet valótlan történetekre, mivel ezek miatt olyan kutatásokba foghatnak, melyek igazából haszontalanok, illetve az ilyen történetek elfordíthatják az elméjüket az igazságtól. A valótlan történetek egy része olyan fecsegés, mely világias cselekedetekbe merülő vénasszonyoktól ered. Ezek a történetek sértik Isten szent és igazságos irányadó mértékeit (1Ti 4:6, 7; Tit 1:14). Péter apostol a 2Péter 1:16-ban utal valótlan történetekre (melyeket nem csupán kitaláltak, hanem fortélyosan és ravaszul kigondoltak, talán azért, hogy félrevezessék a keresztényeket), és szembeállítja ezeket az elváltozás valós, tényszerű beszámolójával, mely eseménynek ő maga is a szemtanúja volt (Mk 9:2). A 2Timóteusz 4:3, 4 szerint Pál megjövendölte, hogy a jövőben lesznek olyanok, akik tudatosan elfordulnak az igazságtól, a valótlan történetekhez pedig odafordulnak.