Bölcs tanácsok a boldog családi élethez

„A férjeknek úgy kell szeretniük a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert soha senki nem gyűlölte a saját testét, hanem táplálja és dédelgeti” (EFÉZUS 5:28, 29).

Egy családban a férj a családfő (Efézus 5:23). Ám egy jó férj nem nyers vagy követelőző. Nagyra becsüli a feleségét, és gondoskodik a fizikai és az érzelmi szükségleteiről. Emellett mindent megtesz azért, hogy a kedvében járjon, és nem ragaszkodik mindig ahhoz, amit ő akar (Filippi 2:4). Őszintén elmondja neki az érzéseit és a gondolatait, és odafigyel arra, amit a felesége mond neki. Nem érez iránta „keserű haragot”, és nem bántalmazza tettlegesen vagy a szavaival (Kolosszé 3:19).

„A feleség... mélységesen tisztelje a férjét” (EFÉZUS 5:33).

Ha egy feleség tiszteli a férjét, és támogatja a döntéseit, azzal hozzájárul a család békéjéhez. Nem szólja le a férjét, ha hibázik, hanem szelíd és tiszteletteljes marad (1Péter 3:4). Ha úgy érzi, meg kell beszélniük egy problémát, akkor egy megfelelő időpontot választ erre, és tisztelettel beszél vele (Prédikátor 3:7).

„A férfi... ragaszkodik feleségéhez, és egy testté lesznek” (1MÓZES 2:24).

A házassággal egy szoros kötelék jön létre a férfi és a nő között. Ezért egy házaspárnak keményen kell dolgoznia azon, hogy erős maradjon a kapcsolatuk. Ehhez elengedhetetlenek a meghitt beszélgetések és az apró kedveskedések. Továbbá hűségesnek kell lenniük egymáshoz, vagyis a házastársukon kívül nem lehet mással szexuális kapcsolatuk. A házasságtörés nagy fájdalmat okoz. Aláássa a bizalmat, és szétszakítja a családot (Héberek 13:4).

„Neveld a gyermeket, hogy azon az úton járjon, amelyen kell, és még akkor sem fog letérni arról, amikor megöregszik” (PÉLDABESZÉDEK 22:6, lábjegyzet).

Isten azt a felelősséget ruházta a szülőkre, hogy neveljék a gyermekeiket. Ez magában foglalja azt, hogy jó példát mutatnak, és megtanítják nekik, hogyan viselkedjenek (5Mózes 6:6, 7). És mi a helyzet akkor, ha egy gyermek rosszul viselkedik? Egy bölcs szülő nem reagálja túl a helyzetet, hanem „gyors a hallásra, lassú a szólásra, lassú a haragra” (Jakab 1:19). Ha egy szülő úgy dönt, hogy a gyermekének fegyelmezésre van szüksége, akkor ezt szeretettel teszi, nem pedig dühből.

„Gyermekek, engedelmeskedjetek a szüleiteknek... »Tiszteld apádat és anyádat«” (EFÉZUS 6:1, 2).

A gyermekeknek szót kell fogadniuk a szüleiknek, és tisztelettel kell bánniuk velük. Ezzel boldoggá teszik őket, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a családban béke legyen. A felnőtt gyermekek úgy tisztelik a szüleiket, hogy a gondjukat viselik. Ez talán azt jelenti, hogy karbantartják az otthonukat, vagy anyagilag támogatják őket (1Timóteusz 5:3, 4).