Olyasmiről beszéljetek, ami „jó az építésre”

 1–3. a) Többek között milyen ajándékot kaptunk Jehovától, és ez hogyan használható nemtörődöm módon? b) Miként kell használnunk a beszéd ajándékát ahhoz, hogy megmaradjunk Isten szeretetében?

MIT éreznél, ha megajándékoznál egy személyt, akit szeretsz, és ő szándékosan nemtörődöm módon használná az ajándékot? Tegyük fel, hogy egy autót adtál neki, és később megtudod, hogy felelőtlenül vezette, sérülést okozott másoknak. Ugye elszomorítana?

² A beszéd képessége ajándék Jehovától, akitől „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” származik (Jakab 1:17). Ez az ajándék, mely megkülönbözteti az embereket az állatoktól, képessé tesz bennünket arra, hogy nem csak a gondolatainkat, de az érzéseinket is ki tudjuk fejezni. Ám ahogy egy gépjármű, a beszéd ajándéka is használható nemtörődöm módon. Mennyire elszomoríthatja Jehovát, amikor a beszédet felelőtlenül használják, bánatot és szívfájdalmat okozva másoknak.

³ Ahhoz, hogy megmaradjunk Isten szeretetében, úgy kell használnunk a beszéd ajándékát, ahogy azt az Adományozója szeretné. Jehova nem hagy kétséget afelől, hogy milyen beszéd tetszik neki. Szava kijelenti: „Ne jöjjön ki rothadt beszéd a szátokból, hanem csak olyan, ami jó az építésre, ahogy a szükség kívánja, hogy azt adja a hallgatóknak, ami kedvező” (Efézus 4:29). Vizsgáljuk meg, hogy miért kell odafigyelnünk a beszédünkre, milyen beszédet kerüljünk, és hogyan beszélhetünk olyasmiről, ami „jó az építésre”.

 4–5. Hogyan írja le néhány bibliai példabeszéd a szavak erejét?

⁴ Az az egyik fontos oka, hogy oda kell figyelnünk a beszédünkre, hogy a szavaknak ereje van. A Példabeszédek 15:4 ezt mondja: „A nyelv nyugodtsága életnek fája, a benne rejlő hamissága azonban megtöri a szellemet.” Miként a víz újraéleszti a szomjas fát, úgy az enyhülést hozó nyelv nyugodt beszéde is felfrissítheti a hallgatója szellemét. Ezzel szemben az álnok nyelv kiforgatott szavai összetörhetik mások szellemét. Igen, kimondott szavainknak ereje van, sebet ejthetnek vagy gyógyíthatnak (Példabeszédek 18:21).

⁵ Egy másik példabeszéd élénk képet használva így ír a szavak erejéről: „Van, aki meggondolatlanul olyanokat mond, mint amilyen a tőrszúrás” (Példabeszédek 12:18). A meggondolatlan szavak mély érzelmi sebeket ejthetnek, és tönkretehetik a kapcsolatokat. Előfordult-e már, hogy egy kijelentés szíven szúrt, mint a tőr? Ám biztató, hogy ugyanez a példabeszéd így folytatódik: „a bölcsek nyelve viszont gyógyír.” A meggondolt szavak, melyek egy isteni bölcsességet tükröző személy szájából származnak, képesek meggyógyítani a fájó szívet, és helyreállítani a kapcsolatokat. Vissza tudsz emlékezni olyan alkalomra, amikor érezted a kedves szavak gyógyító erejét? (Példabeszédek 16:24). Mivel felismerjük, hogy a kimondott szavaknak ereje van, biztosan szeretnénk úgy beszélni, hogy azzal gyógyítsunk, és ne fájdalmat okozzunk.

 6. Miért valódi küzdelem, hogy ellenőrzés alatt tartsuk a nyelvünket?

⁶ Bármennyire is igyekszünk, nem tudjuk teljes mértékben ellenőrzés alatt tartani a nyelvünket. Tehát a második oka, hogy mindig oda kell figyelnünk a beszédünkre, ez: a bűn és a tökéletlenség arra késztet, hogy helytelenül használjuk a nyelvünket. A szavak a szívből erednek, és „az ember szívének hajlama . . . rossz” (1Mózes 8:21; Lukács 6:45). Ezért a nyelvünk megzabolázása valódi küzdelem (Jakab 3:2–4). Bár nem tudjuk teljesen ellenőrzés alatt tartani a nyelvünket, igyekezhetünk fejlődni ezen a téren. Az úszónak, aki megpróbál az árral szemben haladni, fel kell vennie a harcot a sodrással, ehhez hasonlóan nekünk is harcolnunk kell az ellen a bűnös hajlam ellen, hogy helytelenül használjuk a nyelvünket.

 7–8. Milyen mértékben vagyunk felelősek Jehova előtt a szavainkért?

⁷ Az a harmadik oka, hogy oda kell figyelnünk a beszédünkre, hogy felelősek vagyunk Jehova előtt a szavainkért. Hogy miként használjuk a nyelvünket, az nem csupán az embertársainkkal ápolt kapcsolatunkra van hatással, hanem arra is, hogy Jehova hogyan tekint ránk. A Jakab 1:26 ezt mondja: „Ha valaki úgy véli magáról, hogy követi az imádat formáját, de nem zabolázza meg a nyelvét, hanem továbbra is ámítja a saját szívét, annak hiábavalób az imádati formája.” Ahogy az előző fejezetben láttuk, beszédünk szorosan összefügg az imádattal. Ha nem zabolázzuk meg a nyelvünket – azaz sebet ejtő, mérgező beszéd hagyja el a szánkat –, az összes keresztényi tettünk hiábavaló lehet Isten szemében. Ugye kijózanító ez a gondolat? (Jakab 3:8–10).

⁸ Egyértelmű, hogy alapos okaink vannak arra, hogy óvakodjunk attól, hogy nemtörődöm módon használjuk a beszéd ajándékát. Mielőtt áttekintjük, milyen az egészséges, építő beszéd, vizsgáljuk meg azt a fajta beszédet, melynek egyáltalán nincs helye egy igaz keresztény életében.

 9–10. a) Milyen nyelvezet vált a mindennapi beszéd részévé manapság? b) Miért kell elutasítanunk az ocsmány nyelvezetet? (Lásd a lábjegyzetet is.)

⁹ Ocsmány nyelvezet. Manapság a mindennapi beszéd része az átkozódás, a káromkodás és az egyéb ocsmány beszéd. Sokan trágár töltelékszavakat használnak, hogy hangsúlyozzák a mondandójukat, vagy hogy leplezzék az egyébként korlátozott szókincsüket. A humoristák gyakran közönségesen beszélnek – és főként a szexről –, hogy megnevettessék az embereket. Az ocsmány beszéd azonban nem vicc. Mintegy 2000 évvel ezelőtt Pál apostol ihletés alatt azt tanácsolta a Kolosszéban levő gyülekezet tagjainak, hogy vessék el az „ocsmány beszédet” (Kolosszé 3:8). Az efézusi gyülekezetnek pedig azt mondta, hogy az „ocsmány tréfálkozás” „még csak ne is említtessék” az igaz keresztények között (Efézus 5:3, 4).

¹⁰ Az ocsmány beszéd sérti Jehovát. És azokra nézve is sértő, akik szeretik őt. Igen, a Jehova iránti szeretetünk arra sarkall, hogy elutasítsuk az ocsmány nyelvezetet. Pál, amikor felsorolja ’a test cselekedeteit’, megemlíti a ’tisztátalanságot’, mely magában foglalhatja a tisztátalan beszédet (Galácia 5:19–21). Ez komoly dolog. Egy személyt ki lehet közösíteni a gyülekezetből, ha többszöri tanács ellenére, megbánást nem tanúsítva szokásává teszi a durva erkölcstelenségre utaló, lealacsonyító és romboló nyelvezet használatát.c

11–12. a) Mi a pletyka, és hogyan válhat ártalmassá? b) Miért kell kerülniük Jehova imádóinak a rágalmazó beszédet?

¹¹ Ártalmas pletyka, rágalmazás. A pletyka felszínes csevegés más emberekről és az életükről. Vajon minden pletyka rossz? Abban az esetben nem, ha ártalmatlan beszélgetésről van szó, amely során pozitív vagy hasznos értesüléseket osztunk meg, például azt, hogy ki keresztelkedett meg nemrégiben, vagy kinek van szüksége buzdításra. Az első századi keresztények őszintén érdeklődtek egymás jóléte felől, és helyénvaló híreket osztottak meg a hívőtársaikról (Efézus 6:21, 22; Kolosszé 4:8, 9). A pletyka azonban ártalmas lehet, ha elferdíti a tényeket, vagy feltárja a magánjellegű dolgokat. S ami még súlyosabb, rágalmazáshoz vezethet, amely mindig romboló. A rágalmazás „olyan hamis vád . . . , amely tönkreteszi valakinek a jó hírnevét”. A farizeusok például rosszindulatú rágalmazással próbálták meg rossz hírbe hozni Jézust (Máté 9:32–34; 12:22–24). A rágalom sokszor viszályt szül (Példabeszédek 26:20).

¹² Jehova nem veszi könnyedén, ha valaki a beszéd ajándékát arra használja, hogy rossz hírbe keverjen másokat, vagy hogy meghasonlást idézzen elő. Gyűlöli azokat, ’akik viszályt támasztanak a testvérek között’ (Példabeszédek 6:16–19). A „rágalmazó” szóval visszaadott görög kifejezés, a di·aʹbo·losz, Sátán egyik megnevezése is. Ő az ’Ördög’, Isten gonosz rágalmazója (Jelenések 12:9, 10). Természetesen kerülni akarjuk az olyan beszédet, amely révén voltaképpen az Ördöghöz válnánk hasonlóvá. A gyülekezetben nincs helye a rágalmazó beszédnek, amely a test cselekedetei közül olyanokat mozdít elő, mint a „perlekedések [és a] meghasonlások” (Galácia 5:19–21). Ezért mielőtt továbbadsz valakiről egy hírt, kérdezd meg magadtól: „Igaz ez a hír? Kedves lenne, ha továbbadnám? Szükséges vagy tanácsos terjesztenem?” (1Tesszalonika 4:11).

13–14. a) Milyen hatással lehet a becsmérlő beszéd a hallgatóira? b) Mi a szidalmazás, és miért veszélyezteti magát a szidalmazó?

¹³ Becsmérlő beszéd. Ahogy korábban láttuk, a szavak képesek fájdalmat okozni. Kétségtelen, hogy időnként az emberi tökéletlenség miatt mindannyian mondunk olyasmit, amit megbánunk. Azonban a Biblia felhívja a figyelmet egy olyanfajta beszédre, amelynek egyáltalán nincs helye a keresztény otthonon belül vagy a gyülekezetben. Pál így intette a keresztényeket: „Minden rosszindulatú keserűség, harag, indulat, ordítozás és becsmérlő beszéd távolíttassék el tőletek” (Efézus 4:31). Más fordítások ekképpen adják vissza a „becsmérlő beszéd” kifejezést: „gonosz szavak”, „bántó beszéd”, „sértő beszéd”. A becsmérlő beszéd – ideértve a sértegetést és a folytonos durva bírálatot – megfoszthat másokat a méltóságuktól, és azt éreztetheti velük, hogy értéktelenek. A gyermekek érzékeny és bizalommal teli szíve különösen sebezhető, a becsmérlő beszéd összetörheti (Kolosszé 3:21).

¹⁴ A Biblia nagyon erőteljes szavakkal ítéli el a szidalmazást, azt a gyakorlatot, hogy egy személy bántó, lekicsinylő vagy becsmérlő beszéddel gyaláz másokat. Ha valaki szokásává teszi, hogy így beszél, az veszélyezteti magát, ugyanis a szidalmazót ki lehet közösíteni a gyülekezetből, amennyiben elutasítja a többszöri segítségnyújtást, hogy megváltozzon. Ha nem változtat a magatartásán, elveszítheti azokat az áldásokat is, melyeket a Királyság fog elhozni (1Korintusz 5:11–13; 6:9, 10). Nyilvánvaló tehát, hogy semmiképpen nem maradhatunk meg Isten szeretetében, ha szokásunkká tesszük az ártalmas, hamis, illetve durva beszéd használatát. Az ilyen beszéd romboló.

15. Milyen beszéd „jó az építésre”?

¹⁵ Hogyan használhatjuk a beszéd ajándékát úgy, ahogyan azt az Adományozója szeretné? Gondolj arra, hogy Isten Szava arra ösztönöz, hogy csak olyasmiről beszéljünk, ami „jó az építésre” (Efézus 4:29). Jehova örül, amikor olyan szavakat használunk, melyek építenek, bátorítanak és megerősítenek másokat. Megfontoltság szükséges az ilyen szavak megválasztásához. A Biblia nem ad konkrét szabályokat, és olyan felsorolást sem tartalmaz, hogy mi számít ’egészséges beszédnek’ (Titusz 2:8). Ahhoz, hogy olyasmiről beszéljünk, ami „jó az építésre”, észben kell tartanunk az építő beszéd három egyszerű, de fontos jellemzőjét: egészséges, igaz és kedves. Ezeket szem előtt tartva vizsgáljunk meg néhány példát az építő beszéddel kapcsolatban. (Lásd az „Építő a beszédem?” című kiemelt részt.)

16–17. a) Miért dicsérjünk meg másokat? b) Milyen alkalmak vannak arra, hogy megdicsérjünk másokat a gyülekezetben, illetve a családban?

¹⁶ Őszinte dicséret. Jehova és Jézus egyaránt tisztában van vele, hogy mennyire fontosak a dicsérő és helyeslő szavak (Máté 3:17; 25:19–23; János 1:47). Keresztényekként jól tesszük, ha mi is őszintén megdicsérünk másokat. Miért? „A megfelelő időben mondott szó, ó, mily jó!” – írja a Példabeszédek 15:23. Kérdezd hát meg magadtól: „Mit érzek, amikor őszintén megdicsérnek? Jóleső érzéssel tölt el és szárnyakat ad?” Igen, a szívből jövő dicséretből tudod, hogy valaki észrevett, törődik veled, és hogy amit tettél, az tényleg megérte az erőfeszítést. Ez növeli az önbizalmadat, és arra sarkall, hogy a jövőben még szorgalmasabb legyél. Mivel értékeled, ha téged megdicsérnek, vajon nem kellene neked is mindent megtenned, hogy megdicsérj másokat? (Máté 7:12).

¹⁷ Törekedj arra, hogy a jót keresd másokban, majd dicsérd is meg őket. Lehet, hogy az összejövetelen hallasz egy jól kidolgozott előadást, észreveszel egy fiatalt, aki szellemi célokra törekszik, vagy megfigyelsz egy személyt, aki idős kora ellenére hűségesen eljár az összejövetelekre. Ha őszintén megdicsérik az ilyen személyeket, az megérintheti a szívüket, és megerősítheti őket szellemileg. A családban fontos, hogy a férj és a feleség őszintén megdicsérje és értékelje egymást (Példabeszédek 31:10, 28). Különösen a gyermekek virulnak ki, amikor érzik, hogy mások észreveszik és értékelik őket. A dicséret és a helyeslés olyan a gyermeknek, mint a napfény és a víz a növénynek. Szülők, keressétek az alkalmakat, hogy megdicsérjétek a gyermekeiteket a jó tulajdonságaikért és az erőfeszítéseikért. Az ilyen dicséret növelheti a bátorságukat és az önbizalmukat, valamint arra ösztönözheti őket, hogy még inkább igyekezzenek jót tenni.

18–19. Miért igyekezzünk megvigasztalni a hívőtársainkat, és hogyan tehetjük ezt?

¹⁸ Vigasztalás. Jehova mélységesen törődik ’az alázatosakkal és a megtörtekkel’ (Ézsaiás 57:15). Szava arra ösztönöz, hogy ’állandóan vigasztaljuk egymást’, és ’beszéljünk vigasztalóan a lehangolt lelkekhez’ (1Tesszalonika 5:11, 14). Biztosak lehetünk abban, hogy Isten észreveszi és értékeli az arra tett erőfeszítéseinket, hogy megvigasztaljuk a hívőtársainkat, akiket bánat sújt.

¹⁹ De hogyan építheted a szavaiddal egy keresztény társadat, aki csüggedt vagy lehangolt? Ne gondold, hogy neked kell megoldanod a nehézséget. Sokszor az egyszerű szavak a leghatásosabbak. Biztosítsd a lesújtott személyt arról, hogy törődsz vele. Ajánld fel csüggedt keresztény társadnak, hogy hangosan imádkozol vele. Könyöröghetsz Jehovához, hogy segítsen neki meglátni, mennyire szeretik őt mások és Isten is (Jakab 5:14, 15). Nyugtasd meg afelől, hogy szükség van rá a gyülekezetben, és értékes tagja annak (1Korintusz 12:12–26). Olvass fel neki egy buzdító bibliaverset, hogy lássa, Jehova valóban törődik vele személy szerint (Zsoltárok 34:18; Máté 10:29–31). Ha elegendő időt szakítasz arra, hogy megossz egy ’jó szót’ az elkeseredett személlyel, és szívből beszélsz hozzá, akkor kétségtelenül segítesz neki, hogy érezze, szeretik és értékelik (Példabeszédek 12:25).

20–21. Milyen tényezők teszik hatásossá a tanácsot?

²⁰ Hatásos tanács. Tökéletlenek vagyunk, ezért időről időre mindannyiunknak szüksége van tanácsra. A Biblia erre buzdít minket: „Hallgass a tanácsra, és fogadd el a fegyelmezést, hogy bölcs lehess a jövőben” (Példabeszédek 19:20). A tanácsadás nem csupán a vének feladata. A szülők tanácsot adnak a gyermekeiknek (Efézus 6:4). Lehet, hogy az érett testvérnőknek tanácsot kell adniuk a fiatalabb asszonyoknak (Titusz 2:3–5). A mások iránti szeretetünk arra ösztönöz, hogy úgy adjunk tanácsot, hogy azzal senkit ne törjünk össze lelkileg. Mi segíthet ebben? Vizsgáljunk meg három tényezőt, melyek hatásosabbá teszik a tanácsot: a tanácsadó hozzáállása és indítéka, a tanács alapja, valamint a tanácsadás módja.

²¹ A hatásos tanács először is a tanácsadón múlik. Kérdezd meg magadtól: „Mikor könnyű elfogadnom a tanácsot?” Ha tudod, hogy a tanácsadó törődik veled, nem a csalódottság szól belőle, és nincsenek rejtett szándékai, akkor könnyebb elfogadni a tanácsát. Ezért, ha te adsz tanácsot másoknak, vajon nem ugyanilyennek kellene lennie a hozzáállásodnak és az indítékodnak? Ezenkívül a hatékony tanács Isten Szaván alapszik (2Timóteusz 3:16). Akár közvetlenül idézünk a Bibliából, akár nem, a tanácsunknak mindig a Szentíráson kell alapulnia. A vének tehát vigyáznak, nehogy ráerőltessék a saját nézeteiket másokra, és nehogy kiforgassák a Biblia szavait oly módon, hogy az látszólag egyéni nézőpontokat támasszon alá. Emellett a tanács még hatásosabb, ha megfelelő módon adják. A kedves tanácsot könnyebb elfogadni, és nem fosztja meg a méltóságától azt, aki kapja (Kolosszé 4:6).

22. Mi az elhatározásod azzal kapcsolatban, hogy miként használod a beszéd ajándékát?

²² Tagadhatatlan, hogy a beszéd értékes ajándék Istentől. A Jehova iránti szeretetünknek arra kell sarkallnia, hogy jól használjuk ezt az ajándékot, ne pedig nemtörődöm módon. Ne felejtsük, hogy kimondott szavainknak ereje van, képesek építeni vagy rombolni. Ezért igyekezzünk úgy használni ezt az ajándékot, ahogyan azt az Adományozója szeretné: „építésre”. A beszédünk így buzdító és felüdítő lesz a körülöttünk levőknek, és segít megmaradnunk Isten szeretetében.