Szeretet – Egy értékes jellemvonás

PÁL apostol ihletés alatt kilenc olyan vonzó tulajdonságot sorolt fel, amelynek a kifejlesztésében segít a szent szellem (Gal 5:22, 23). Azt írta ezekről, hogy együttesen alkotják a szellem gyümölcsét, amely része az új egyéniségnek (Kol 3:10).a Ahogyan egy fának folyamatos gondozásra van szüksége ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen, nekünk is szükségünk van rá, hogy a szent szellem szabadon áramoljon az életünkben, ha szeretnénk megteremni a szellem gyümölcsét (Zsolt 1:1–3).

A szent szellem gyümölcsének első vonásaként Pál a szeretetet említi. Mennyire értékes a szeretet? Pál azt írta, hogy ha nincs benne szeretet, akkor ő „semmi” (1Kor 13:2). De mi is tulajdonképpen a szeretet, hogyan jellemezhet minket, és hogyan tudjuk kimutatni a mindennapokban?

Bár nem könnyű megfogalmazni, hogy mi a szeretet, a Biblia leírja, hogy miben nyilvánul meg. Például azt olvashatjuk, hogy „a szeretet hosszútűrő és kedves”. Emellett „együtt örvendezik az igazsággal”, illetve „mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél, mindent kitartással tűr”. Továbbá a szeretet mély vonzalmat, önzetlen törődést és ragaszkodást foglal magában. Ennek pont az ellentéte az, ha valaki féltékeny, gőgös, illetlen, önző és haragtartó. Az ilyen visszataszító tulajdonságokkal szemben a szeretet „nem keresi a maga érdekeit” (1Kor 13:4–8).

„Isten szeretet”, vagyis ő a szeretet megtestesítője (1Ján 4:8). Minden, amit létrehozott vagy véghezvisz, erről tanúskodik. Az irántunk érzett szeretetének az volt a legfőbb megnyilvánulása, hogy elküldte Jézust, hogy kínhalált haljon értünk. János apostol ezt írta: „Az Isten szeretete azáltal vált nyilvánvalóvá az esetünkben, hogy az Isten elküldte az ő egyszülött Fiát a világba, hogy életet nyerjünk általa. A szeretet nem abban áll, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul a bűneinkért” (1Ján 4:9, 10). Isten szeretete lehetővé teszi a bűneink megbocsátását, és azt, hogy reményt és életet nyerjünk.

Jézus azzal bizonyította az emberek iránti szeretetét, hogy készségesen együttműködött Istennel. Pál így idézi Jézusnak az Atyjához intézett szavait: „Íme! Eljöttem, hogy cselekedjem az akaratodat.” Majd az apostol hozzáteszi: „a nevezett »akarat« által megszenteltek minket Jézus Krisztus testének egyszer s mindenkorra történő felajánlása révén” (Héb 10:9, 10). Egyetlen ember sem tudna ennél nagyobb szeretetet tanúsítani. Maga Jézus ezt mondta: „Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki a lelkét adja a barátaiért” (Ján 15:13). Vajon gyarló emberekként mi képesek vagyunk Jehova és Jézus példáját követni a szeretetben? Igen. Lássuk, mit kell ehhez tennünk.

Pál felszólít minket: „Legyetek tehát az Isten utánzóivá mint szeretett gyermekek, és továbbra is szeretetben járjatok, mint ahogy a Krisztus is szeretett benneteket, és odaadta magát értetek” (Ef 5:1, 2). Azáltal járhatunk továbbra is szeretetben, ha az életünk minden területén szeretetet tanúsítunk. Ehhez tettekre van szükség, nem pusztán szavakra. János ezt írta: „Kicsiny gyermekek, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal” (1Ján 3:18). Többek között úgy fejezhetjük ki az Isten és az embertársaink iránti szeretetünket, ha megosztjuk másokkal a királyság jó hírét (Máté 24:14; Luk 10:27). Továbbá fontos, hogy türelmesek, kedvesek és megbocsátók legyünk. Ezért a Biblia ezt tanácsolja: „Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is” (Kol 3:13).

Az őszinte szeretet nem jelenti azt, hogy csak az érzéseinkre hallgatunk. Például ebbe a hibába eshet egy szülő, ha a nyűgös gyermekét úgy próbálja megnyugtatni, hogy minden kívánságát teljesíti. Ám egy igazán szerető szülő határozott tud lenni, amikor szükséges. Ehhez hasonlóan, noha Isten szeretet, az is igaz, hogy „akit szeret Jehova, azt megfegyelmezi” (Héb 12:6). Tehát a részünkről is szeretetteljes dolog a helyénvaló fegyelmezés (Péld 3:11, 12). Persze nem szabad elfelejtenünk, hogy az öröklött bűn miatt hajlamosak lehetünk érzéketlen módon bánni másokkal. Ezért hát mindig találhatunk olyan területeket, ahol fejlődhetünk a szeretetben. Nézzük, hogyan tehetjük ezt meg.

Először is, kérd Isten szent szellemét, amely megtermi bennünk a szeretetet. Jézus azt tanította, hogy Jehova „ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt” (Luk 11:13). Ha imádkozol Isten szelleméért, és igyekszel mindig szellem által járni, akkor egyre inkább a szeretet jellemzi majd a tetteidet (Gal 5:16). Ha például vénként szolgálsz, kérheted Istent, hogy segítsen neked a szellemével, hogy szeretetteljesen tudj másoknak tanácsot adni a Szentírás alapján. Vagy ha szülő vagy, abban segíthet a szellem, hogy szeretetből, ne pedig dühből fegyelmezd a gyermekeidet.

Másodszor, elmélkedj rajta, hogy milyen jó példát mutatott Jézus a szeretetben még akkor is, ha szidalmazták (1Pét 2:21, 23). Erre különösen nagy szükséged lehet, ha megsértenek, vagy igazságtalanul bánnak veled. Ilyenkor jó, ha megkérdezed magadtól: „Mit tenne Jézus?” Egy testvérnőnek, Leigh-nek sokat segített ez a tanács abban, hogy gondolkozzon, mielőtt tenne valamit. Ezt mondja: „Egyszer az egyik kolléganőm egy olyan e-mailt küldött körbe, amelyben becsmérelt engem és a munkámat. Ez nagyon rosszulesett. De elgondolkodtam rajta, hogy hogyan követhetném ebben a helyzetben Jézus példáját. Végül úgy döntöttem, hogy nem csinálok ügyet a dologból. Később kiderült, hogy a kolléganőm súlyos betegséggel küzdött, és hatalmas stressz alatt volt. Arra jutottam, hogy valószínűleg nem is gondolta komolyan, amit írt. Az, hogy Jézus még akkor is szeretetteljes volt, amikor sértegették, segített, hogy én is hasonlóképp viszonyuljak a munkatársamhoz.” Jézus példája valóban segít, hogy minden helyzetben szeretetet tanúsítsunk mások iránt.

Harmadszor, törekedj az önfeláldozó szeretetre, amely az igaz keresztények azonosító jele (Ján 13:34, 35). A Szentírás arra ösztönöz, hogy Jézuséhoz hasonló gondolkodásmódot fejlesszünk ki magunkban. Ő elhagyta az eget, és az érdekünkben „megüresítette magát . . .egészen a halálig” (Fil 2:5–8). Ha mi is ilyen önfeláldozó szeretetet tanúsítunk, akkor hozzá hasonlóan fogunk gondolkodni és érezni, és mások érdekeit a magunkéi elé helyezzük majd. És vajon milyen további haszna van annak, ha szeretet jellemez minket?

Ha szeretetet tanúsítunk mások iránt, annak számos jó eredménye van. Nézzünk most ezek közül kettőt.

• NEMZETKÖZI TESTVÉRISÉG: Mivel szeretjük egymást, biztosak lehetünk benne, hogy bárhová utazzunk is a földön, a testvéreink mindig szívesen fogadnak majd a helyi gyülekezetben. Hát nem különleges áldás, hogy szeretetet kaphatunk testvéreink „egész közösségében a világon”? (1Pét 5:9). Ez egyedül Isten népére igaz.

• BÉKE: Mivel „[elviseljük] egymást szeretetben”, örömet találhatunk „a béke egyesítő kötelékében” (Ef 4:2, 3). Ezt a békés légkört élvezhetjük, amikor részt veszünk az összejöveteleken és a kongresszusokon. Biztosan egyetértesz azzal, hogy ez ritka kincs napjaink megosztott világában (Zsolt 119:165; Ézs 54:13). Ha békére törekszünk másokkal, bizonyítjuk a szeretetünk mélységét, és megörvendeztetjük égi Atyánkat (Zsolt 133:1–3; Máté 5:9).

Pál ezt írta: „a szeretet. . . épít” (1Kor 8:1). Milyen értelemben igaz ez? Az apostol kifejtette a korintusziaknak írt első levelének a 13. fejezetében, amelyet a szeretet himnuszaként is emlegetnek. A szeretet arra indít, hogy mások érdekeit tartsuk szem előtt (1Kor 10:24; 13:5). Továbbá, aki őszintén szeret másokat, az figyelmes, tapintatos, türelmes és kedves, és ezek a tulajdonságok szeretetteljes családokat és összetartó gyülekezeteket hoznak létre (Kol 3:14).

Sokféle módon kimutathatjuk a szeretetünket, de az a legértékesebb, ha Isten iránt tanúsítunk szeretetet. Az ilyenfajta szeretet igazán építő, hiszen egyesíti a különböző hátterű, bőrszínű és nyelvű embereket, hogy „vállvetve szolgálják” Jehovát (Sof 3:9). Legyünk hát eltökéltek, hogy mindennap kimutatjuk a szent szellem gyümölcsének ezt az értékes vonását.