„Ismét egybegyűjt mindent a Krisztusban”

Az apostol szavai szerint Istennek szándékában áll életbe léptetni egy „igazgatást”, vagyis egy ügyintézési rendszert „a meghatározott idők teljességének határán”. Mit jelent ez? Azt, hogy Isten kitűzött egy időpontot, amikor olyan dolgokat cselekszik majd, melyek által „ismét egybegyűjt mindent a Krisztusban, az egekben levőket és a földön levőket” (Efézus 1:10). Igen, Isten már létrehozott egy elrendezést arra, hogy a saját irányítása alatt mindent újra összhangba hozzon az égben és a földön. Érdekes módon az itt „ismét egybegyűjt mindent” kifejezésről J. H. Thayer bibliatudós ezt mondja: „Ismét egybegyűjt magának . . . minden dolgot és személyt (amit és akit mindeddig megosztott a bűn), így azok egyek lesznek Krisztusban.”

Ez rámutat arra, hogy miközben Isten véghez viszi a szándékát, figyelembe kell vennie azt, hogy egyáltalán mi idézte elő a megosztottságot. Az emberiség történelmének a kezdetén ősszüleink, Ádám és Éva Sátánt, az Ördögöt követték, s fellázadtak Isten ellen. Függetlenségre vágytak, jogot akartak formálni arra, hogy maguk dönthessék el, mi jó, és mi rossz (1Mózes 3:1–5). Isten igazságot szolgáltatott: elűzte őket a családjából, és megszakította velük a kapcsolatát. Ádám és Éva tökéletlenségbe taszították az emberiséget. Ennek borzasztó következményeit napjainkban is érezhetjük (Róma 5:12).

Ideiglenesen megtűrt gonoszság

„Miért engedte meg Isten, hogy ezt tegyék? — kérdezhetik némelyek. — Miért nem használta fel egész egyszerűen a mindenek fölött való hatalmát akaratának érvényesítésére, ezzel elejét véve a ma tapasztalható fájdalmaknak és szenvedésnek?” Bárkiben felmerülhetnek ilyen kérdések. De valójában mit bizonyít, ha valaki ilyen módon használja elsöprő hatalmát? Vannak, akik rögtön leszámolnak azokkal, akik velük ellentétes véleményen vannak. Vajon csodáljuk ezeket a személyeket, vagy egyetértünk velük? A válasz nem is kérdéses.

Ezek a lázadók igazából nem Isten mindenható hatalmát vonták kétségbe, hanem uralmának jogosságát és helyességét támadták. Jehova, hogy egyszer s mindenkorra tisztázza ezeket a lényegbevágó kérdéseket, egy korlátozott ideig megengedi teremtményeinek, hogy a maguk urai legyenek, és ez idő alatt nem gyakorol fölöttük közvetlen hatalmat (Prédikátor 3:1; Lukács 21:24). Amikor lejár ez az idő, beavatkozik majd az emberi ügyekbe, és újból kiterjeszti korlátlan uralmát a föld felett. Akkor már teljesen egyértelmű lesz, hogy egyedül az ő uralkodási módja garantálja a föld lakóinak a tartós békét, boldogságot és gondtalan életet. Akkor örökre el lesznek távolítva mindazok, akik ma elnyomnak másokat (Zsoltárok 72:12–14; Dániel 2:44).

Hamarosan eljön a Jehova által meghatározott idő, amikor Ő személyesen gondoskodik arról, hogy az elnyomás és az igazságtalanság minden formája eltűnjön a földről. De Jehova már i. sz. 33 pünkösdjén elkezdte a helyreállítási folyamatot. Milyen értelemben? Akkor kezdte el összegyűjteni „az egekben levőket”, mármint azokat, akik Krisztussal együtt fognak uralkodni az égben. Ezek közé a személyek közé tartoztak az efézusi keresztények is (Efézus 2:4–7). Ha ugrunk egyet az időben, egészen napjainkig, azt láthatjuk, hogy Jehova éppen most gyűjti össze „a földön levőket” (Efézus 1:10). Jehova egy világméretű prédikálókampány által tudatja minden nemzettel a Jézus Krisztus uralma alatt lévő Királyság-kormányzatról szóló jó hírt. Azok, akik kedvezően reagálnak, már most olyan helyre vannak összegyűjtve, ahol szellemi védelemben és gyógyulásban lehet részük (János 10:16). Rövidesen a megtisztított paradicsomi földön teljes mértékben megszabadulnak majd az igazságtalanság és szenvedés minden formájától (2Péter 3:13; Jelenések 11:18).