Hogyan tehetjük értékessé napjainkat Jehova szemében?
„Tegnap valamikor napkelte és napnyugta között elveszett két arany óra, mindegyik hatvan gyémánt perccel. Nem lesz jutalomdíj, mert mindörökre eltűntek” (Lydia H. Sigourney, amerikai író, 1791—1865).
AZ ÉLETÜNK napjai kevésnek tűnnek, és gyorsan tovaszállnak. A zsoltáríró Dávid elgondolkodott az élet rövidségén, és indíttatást érzett arra, hogy így imádkozzon: „Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi.” Dávidot az foglalkoztatta, hogy szavaival és tetteivel is Istennek tetsző módon éljen. Így beszélt arról, hogy Istentől függ az élete: „Te benned van bizodalmam” (Zsoltárok 39:5, 6, 8). Jehova meghallgatta Dávidot, és valóban figyelembe vette a tetteit és azokhoz mérten megjutalmazta.
Nem nehéz a nap minden percét telezsúfolni elfoglaltságokkal, és engedni, hogy magával ragadjon bennünket egy felgyorsult életforma, amely tele van tennivalókkal. Elkezdhetünk aggodalmaskodni, különösen azért, mert oly kevés idő van a rengeteg tennivalóra, és annyi mindennel tölthetnénk az időnket. Dávidhoz hasonlóan nekünk is az a célunk, hogy Istennek tetsző életet éljünk? Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova megfigyel, és alaposan megvizsgál mindannyiunkat. Jób istenfélő ember volt, és mintegy 3600 évvel ezelőtt felismerte, hogy Jehova figyeli a lépéseit és megvizsgálja minden tettét. Jób a következő költői kérdést tette fel: „ha számon kérne, mit felelnék neki?” (Jób 31:4–6, 14, Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás). Ha első helyre tesszük a szellemi tevékenységeket, engedelmeskedünk Isten parancsainak és bölcsen használjuk fel az időnket, akkor így értékessé tehetjük napjainkat Isten szemében. Vegyük hát közelebbről szemügyre ezeket a pontokat.
Tegyük első helyre a szellemieket
A Szentírás joggal buzdít bennünket arra, hogy biztosítsunk elsőbbséget a szellemi tevékenységeknek. Ezt olvashatjuk: ’bizonyosodjatok meg a fontosabb dolgokról.’ Mik ezek a fontos dolgok? A válasz a „pontos ismeret és teljes tisztánlátás” (Filippi 1:9, 10). Bölcsen kell felhasználnunk az időnket ahhoz, hogy ismeretet szerezzünk Jehova szándékáról. Ám, ha a szellemieket tesszük első helyre, akkor feltétlenül eredményes és kielégítő lesz az életünk.
Pál apostol arra emlékeztet minket, hogy ’állandóan bizonyosodjunk meg arról, hogy mi elfogadható az Úr előtt’. A megbizonyosodás azt is magában foglalja, hogy megvizsgáljuk az indítékainkat és szívünk kívánságait. Az apostol így folytatja: „továbbra is érzékeljétek, mi Jehova akarata” (Efézus 5:10, 17). Akkor hát mi elfogadható Jehova előtt? A bibliai példabeszéd adja meg a választ erre a kérdésre: „A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged” (Példabeszédek 4:7, 8). Nagy örömet tud szerezni Jehovának az a személy, aki isteni bölcsességre tesz szert, és annak megfelelően él (Példabeszédek 23:15). Azért csodálatos ez a bölcsesség, mert nem lehet tőlünk elvenni vagy tönkretenni. Valójában őrködik felettünk és megvéd a „gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól” (Példabeszédek 2:10–15).
Mennyire bölcs dolog hát ellenállni minden olyan hatásnak, amely ahhoz vezet, hogy közönyössé váljunk a szellemiek iránt! Fontos, hogy egészséges félelmet érezzünk Jehova iránt, és növekedjen hálánk a szava iránt (Példabeszédek 23:17, 18). Ezt az elmebeli beállítottságot az életünk minden szakaszában el tudjuk sajátítani, de a legjobb a fiatalságunk alatt kialakítani, és akkor kifejleszteni a bibliai alapelveknek megfelelő személyiséget. „Emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében” — jelentette ki a bölcs Salamon király (Prédikátor 12:3).
A naponkénti személyes imáink által tudjuk továbbra is legbensőségesebb módon kimutatni a Jehova iránti értékelésünket. Dávid felismerte, hogy milyen fontos bízni Jehovában, ezért így esedezett: „Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj” (Zsoltárok 39:13). Az Istennel ápolt bensőséges kapcsolatunk mélysége időnként annyira megérinti a szívünket, hogy könnyekre fakadunk? Igen, minél többet beszélgetünk Jehovával a szívünk legbensőbb érzéseiről, és minél többet elmélkedünk a Szaván, annál közelebb kerül hozzánk (Jakab 4:8).
Tanuljunk engedelmességet
Mózes egy másik hithű ember volt, aki felismerte, hogy Istentől függ. Dávidhoz hasonlóan Mózes is látta, hogy az élet tele van gondokkal, ezért azt kérte Istentől, hogy ’tanítsa őt úgy számlálni napjait, hogy bölcs szívhez jusson’ (Zsoltárok 90:10–12). Kizárólag úgy juthatunk bölcs szívhez, ha megismerjük Jehova törvényeit, valamint alapelveit, és azokkal összhangban élünk. Mózes tudta ezt, és Isten törvényeinek és irányelveinek állandó ismétlésével törekedett ezt az alapvető igazságot Izrael nemzetében is tudatosítani még azelőtt, hogy birtokba vették az Ígéret földjét. Minden Jehova által választott emberi királynak, aki Izrael felett uralkodott, le kellett másolnia a Törvényt, és életének minden napján olvasnia kellett belőle. Miért? Azért, hogy megtanulja félni Istent, és nyilvánvalóvá tegye a király engedelmességét. Mindez megvédte őt attól, hogy a szívét a testvérei fölé emelje, és meghosszabbította napjait is a királyságában (5Mózes 17:18–20). Jehova ezt az ígéretet Dávid fiának Salamonnak is megismételte: „ha az én útaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét” (1Királyok 3:10–14).
Az engedelmesség komoly dolog Isten szemében. Biztosan észrevenné, ha viselkedésünkkel lekicsinyelnénk a követelményei és parancsolatai bizonyos részleteinek jelentőségét, és nem tulajdonítanánk nekik fontosságot (Példabeszédek 15:3). Ennek a felismerésnek arra kell ösztönöznie bennünket, hogy Jehova, isteni útmutatásai közül mindent nagyra értékeljünk, még akkor is, ha ez nem mindig könnyű. Sátán minden tőle telhetőt megtesz, hogy ’elvágja az utunkat’ amint azért küzdünk, hogy Isten törvényei és parancsai szerint éljünk (1Tesszalonika 2:18).
Különösen fontos, hogy eleget tegyünk annak a szentírási tanácsnak, hogy összegyülekezzünk az imádat és az együttlét érdekében (5Mózes 31:12, 13; Héberek 10:24, 25). Így hát jól tesszük, ha megkérdezzük magunktól: „Van elég elszántságom és kitartásom ahhoz, hogy azt tegyem, ami valóban hasznos?” Ha elhanyagoljuk a keresztény összejöveteleken lévő társaságot és oktatást azért, hogy megpróbáljuk megteremteni az anyagi biztonságunkat, az meggyengítené a Jehovával ápolt kapcsolatunkat. Pál apostol ezt írta: „Életmódotok mentes legyen a pénz szeretetétől, megelégedve a meglevő dolgokkal. Mert [Jehova] megmondta: »Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen«” (Héberek 13:5). Ha készek vagyunk engedelmeskedni Jehova parancsainak, az azt bizonyítja, hogy teljesen biztosak vagyunk abban, hogy gondoskodni fog rólunk.
Jézus megtanulta az engedelmességet, és ez hasznára vált. Ez nekünk is lehetséges (Héberek 5:8). Minél inkább törekszünk az engedelmességre, annál könnyebben fog menni, még a kis dolgokban is. Igaz, a feddhetetlenségünk miatt lehet, hogy durván bánnak velünk, sőt talán egyenesen gonoszul. Ez különösen igaz lehet a munkahelyünkön, az iskolában vagy egy vallásilag megosztott családban. Ám vigasztal minket az izraelitáknak tett kijelentés, hogy ha ’szeretik az Urat, az ő Istenüket, hallgatnak az ő szavára és ragaszkodnak hozzá, akkor ő lesz az életük, és életüknek hosszúsága’ (5Mózes 30:20). Mi is ugyanilyen ígéretet kaptunk.
Használjuk fel bölcsen az időnket
Az időnk bölcs felhasználása is segít abban, hogy értékessé tudjuk tenni napjainkat Jehova szemében. A pénzt félre lehet tenni, de az időt vagy kihasználjuk, vagy elvész. Minden eltelt óra elmúlik mindörökre. Mivel mindig több teendőnk van, mint amennyit el tudunk látni, úgy használjuk fel az időnket, hogy az segítsen a céljaink elérésében? Minden keresztény egyik legfontosabb célja kell hogy legyen a rendszeres részvétel a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkában (Máté 24:14; 28:19, 20).
Csak akkor tudjuk bölcsen felhasználni az időnket, ha teljes mértékben tisztában vagyunk az értékével. Az Efézus 5:16 helyénvalóan buzdít bennünket arra, hogy ’vásároljuk meg magunknak az alkalmas időt’ a kevésbé fontos dolgoktól. Ez azt jelenti, hogy csökkentenünk kell az időpazarló tevékenységeket. Kimeríthet bennünket a túlzott tévénézés, internetezés, haszontalan világi kiadványok olvasása, vagy a kikapcsolódásra, szórakozásra való túlzott törekvés. Továbbá az anyagi javak túlzott felhalmozása is elveheti a bölcs szív eléréséhez szükséges időt.
A gondos időbeosztást támogató személyek ezt mondják: „Világosan meghatározott célok nélkül lehetetlen jól felhasználni az időt.” Úgy látják, hogy a következő öt szempont szükséges a célok kitűzéséhez: legyen pontosan meghatározott, lemérhető, elérhető, reális és időponthoz kötött.
Egy hasznos cél lehet, hogy javítunk a bibliaolvasási szokásainkon. Az első lépés lehet az, hogy pontosan meghatározzuk a célt, ez pedig az, hogy elolvassuk a teljes Bibliát. A következő lépés az, hogy lemérhetővé tegyük a célunkat, így figyelemmel tudjuk kísérni az előrehaladásunkat. A célok arra ösztönözhetnek, hogy erőteljesen törekedjünk az elérésükre. Mindemellett reális és elérhető célokat tűzzünk ki. Figyelembe kell vennünk a képességeinket, tapasztalatunkat és a rendelkezésünkre álló időt. Egyeseknek több időre van szükségük a cél eléréséhez. Végül pedig időponthoz kell kötnünk a célunkat. Ha kitűzünk egy dátumot, amikorra el kell érnünk a célunkat, akkor ez nagyobb lendületet ad az eléréséhez.
A világméretű Bétel-család tagjainak, — akik Jehova Tanúi világközpontjában, vagy annak valamelyik fiókhivatalában szolgálnak a világ különböző részein — meghatározott célja az, hogy a Bétel-szolgálatuk első évében elolvassák a teljes Bibliát. Felismerik, hogy a hatékony bibliaolvasás hozzájárul a szellemi növekedésükhöz és a Jehovával ápolt szorosabb kapcsolatukhoz, aki hasznosra tanítja őket (Ézsaiás 48:17). Mi is kitűzhetnénk célul a rendszeres bibliaolvasást?
Milyen előnyökkel jár, ha értékessé tesszük napjainkat Jehova szemében?
Ha első helyre tesszük a szellemieket, akkor számtalan áldásban lesz részünk. Például sikerélményt és életcélt ad. Amikor rendszeresen beszélgetünk Jehovával szívből jövő imában, akkor közelebb kerülünk hozzá. Ha imádkozunk, az azt mutatja, hogy bízunk benne. A Biblia, valamint „a hű és értelmes rabszolga” által előállított bibliai kiadványok naponkénti olvasásával azt mutatjuk ki, hogy készek vagyunk hallgatni Istenre, amint beszél hozzánk (Máté 24:45–47). Mindez segít abban, hogy bölcs szívre tegyünk szert, és jó döntéseket hozzunk az életben (Zsoltárok 1:1–3).
Örülünk annak, hogy engedelmeskedhetünk Jehova parancsolatainak, mert ezek nem megterhelőek nekünk (1János 5:3). Ha minden egyes napunkat értékessé tudjuk tenni Jehova szemében, akkor megerősítjük a vele ápolt kapcsolatunkat, és valódi szellemi segítséget tudunk adni keresztény hittársainknak. Ezek a tettek megvidámítják Jehova Istent (Példabeszédek 27:11). El sem tudunk képzelni nagyobb jutalmat, mint azt, hogy Jehova helyeslését élvezzük most és mindörökké!
[Kép a 21. oldalon]
A keresztények komolyan veszik a szellemieket
[Képek a 22. oldalon]
Te bölcsen használod fel az időd?
[Kép a 23. oldalon]
Megerősítjük a Jehovával ápolt kapcsolatunkat, ha minden egyes napunkat értékessé tudjuk tenni a szemében