Legyen bennünk egyre nagyobb szeretet

 1. Kik alapították a filippi gyülekezetet?

AMIKOR Pál apostol, Silás, Lukács és Timóteusz megérkezett a római kolóniába, Filippibe, sok olyan embert találtak, aki érdeklődéssel fogadta a királyságról szóló üzenetet. Ez a négy szorgos testvér gyülekezetet alapított a városban. Az új tanítványok elkezdtek összejöveteleket tartani, valószínűleg az egyik vendégszerető hittársuk, Lídia otthonában (Csel 16:40).

 2. Milyen támadással kellett nemsokára szembenéznie a filippi gyülekezetnek?

² Ám a frissen alakult gyülekezet nemsokára próbára lett téve. Sátán felbujtotta az igazság ellenségeit, akik hevesen ellenezték a prédikálómunkát. Pált és Silást letartóztatták, megvesszőzték és bebörtönözték. Ők, miután kiszabadultak, meglátogatták a tanítványokat, és bátorították őket. Ezután Pál, Silás és Timóteusz elhagyták a várost, Lukács azonban nyilvánvalóan ott maradt. Hogyan boldogult az új gyülekezet? Jehova szellemének a támogatásával a testvérek továbbra is buzgón végezték a szolgálatot (Flp 2:12). Pál joggal volt büszke rájuk.

 3. Mit foglalt Pál imába a Filippi 1:9–11 szerint?

³ Mintegy tíz évvel később Pál levelet írt a Filippiben lévő gyülekezetnek. Ezt a levelet olvasva könnyen átérezhetjük, hogy mennyire szerette a testvéreit. „Hiányoztok, hiszen úgy szeretlek benneteket, ahogy Krisztus Jézus” – jelentette ki (Flp 1:8). Azt is írta, hogy imádkozik értük. Arra kérte Jehovát, hogy segítsen nekik, hogy legyen bennük egyre nagyobb szeretet, győződjenek meg arról, mik a fontosabb dolgok, legyenek tiszták, ne botránkoztassanak meg másokat, és teremjenek sok igazságos gyümölcsöt. Biztosan egyetértesz majd azzal, hogy mi is hasznot meríthetünk Pál őszinte szavaiból. (Olvassátok fel: Filippi 1:9–11.) Ebben a cikkben kielemezzük az általa említett főbb gondolatokat, és megbeszéljük, hogyan alkalmazhatjuk őket.

 4. a) Az 1János 4:9, 10 szerint hogyan fejezte ki irántunk a szeretetét Jehova? b) Mennyire kell szeretnünk Istent?

⁴ Jehova azáltal fejezte ki irántunk a túláradó szeretetét, hogy elküldte a Fiát a földre, hogy meghaljon a bűneinkért. (Olvassátok fel: 1János 4:9, 10.) Isten önzetlen szeretete arra indít minket, hogy viszontszeressük őt (Róma 5:8). Mennyire kell szeretnünk Istent? Jézus megadta a választ, amikor ezt mondta egy farizeusnak: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és teljes elméddel” (Máté 22:36, 37). Nem akarjuk csupán fél szívvel szeretni Istent. Inkább arra törekszünk, hogy mindennap erősödjön a szeretetünk iránta. Pál azt írta a filippieknek, hogy legyen bennük egyre nagyobb szeretet. Mi hogyan mélyíthetjük el az Isten iránti szeretetünket?

 5. Hogyan erősödhet meg az Isten iránti szeretetünk?

⁵ Ahhoz, hogy szeretni tudjuk Istent, meg kell őt ismernünk. A Biblia ezt írja: „Aki nem szeret, nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet” (1Ján 4:8). Pál apostol rámutatott, hogy megerősödik az Isten iránti szeretetünk, ha pontosan megismerjük őt, és teljes tisztánlátásra teszünk szert, azaz megértjük, hogy ő miként látja a dolgokat (Flp 1:9). Amikor elkezdtük tanulmányozni a Bibliát, megszerettük Jehovát, noha még csak keveset tudtunk a csodálatos tulajdonságairól. Aztán ahogy nőtt az ismeretünk, a szeretetünk is egyre mélyebb lett. Ezért van az, hogy a legfontosabb dolgok közé soroljuk a Biblia rendszeres olvasását és az elmélkedést (Flp 2:16).

 6. Az 1János 4:11, 20, 21 szerint kiket kell még szeretnünk Istenen kívül?

⁶ Isten hatalmas szeretete arra indít minket, hogy szeressük a testvéreinket. (Olvassátok fel: 1János 4:11, 20, 21.) Talán arra számítunk, hogy ösztönösen szeretni fogjuk a hittársainkat. Végtére is mindannyian Jehovát imádjuk, és igyekszünk rá jellemző tulajdonságokat kifejleszteni. Jézus példáját is követjük, aki annyira szerette az embereket, hogy az életét adta értük. Mindezek ellenére időnként nehezünkre eshet eleget tenni a szeretetre vonatkozó parancsnak. Nézzük, mi történt a filippi gyülekezetben.

 7. Mit tanulhatunk abból, amit Pál Evódiának és Szintikének írt?

⁷ Evódia és Szintike buzgó testvérnők voltak, „akik vállvetve küzdöttek” Pál apostol mellett. De talán egy nézeteltérés miatt eltávolodtak egymástól. Amikor Pál levelet írt a gyülekezetnek, ahol szolgáltak, név szerint megemlítve őket határozottan azt tanácsolta, hogy „ugyanúgy gondolkodjanak” (Flp 4:2, 3). Emellett Pál úgy érezte, hogy az egész gyülekezetre ráfér a következő ösztönzés: „Ezentúl is zúgolódás és vita nélkül tegyetek mindent” (Flp 2:14). Kétségtelen, hogy Pál nyílt szavai nemcsak ennek a két hűséges testvérnőnek segítettek, hanem az egész gyülekezetben megerősítették a szeretet szálait.

 8. Mi nehezítheti meg, hogy szeressük a testvéreinket, és mit tehetünk?

⁸ Evódiához és Szintikéhez hasonlóan mi is hajlamosak lehetünk az emberi tökéletlenségre figyelni, ami jelentősen megnehezíti, hogy szeressük egymást a gyülekezetben. Mindannyian nap mint nap hibázunk. Ha elidőzünk a testvéreink hibáin, ki fog hűlni az irántuk érzett szeretetünk. Vegyünk egy példát: ha egy testvér elfelejt segíteni a királyságterem takarításában, az felbosszanthat minket. Ha ebben a helyzetben elkezdjük számba venni, hogy még mi mindenben hibázott a testvérünk, egyre bosszúsabbak leszünk, és elhalványul bennünk a szeretet. Ha hasonló történik veled, érdemes elgondolkodnod a következőn: Jehova látja a te hibáidat is, és a testvéredéit is. Ennek ellenére szereti őt, és téged is szeret. Ezért hát kövesd Jehova példáját a szeretetben, és összpontosíts a testvéred erényeire. Ha őszintén törekszünk rá, hogy szeressük egymást, azzal megerősítjük a köztünk lévő egységet (Flp 2:1, 2).

 9. Mik tartoznak a fontosabb dolgok közé, amelyekről Pál írt?

⁹ A szent szellem ihletése alatt Pál erre ösztönözte a Filippiben élő keresztényeket: „[győződjetek meg] arról, mik a fontosabb dolgok” (Flp 1:10). Ezt nekünk is érdemes megfogadnunk. A fontosabb dolgok közé tartozik Jehova nevének a megszentelése, a szándékának a megvalósulása, valamint a gyülekezet békéje és egysége (Máté 6:9, 10; Ján 13:35). Ha ezek a dolgok központi helyen vannak az életünkben, azzal bizonyítjuk a Jehova iránti szeretetünket.

10. Mi a feltétele annak, hogy Jehova elfogadjon minket mint tiszta imádóit?

¹⁰ Pál azt is mondta, hogy legyünk „tiszták”. Persze nem tudunk olyan tökéletesen tiszták vagy makulátlanok lenni, mint szent Istenünk, Jehova. Ő mégis elfogad bennünket, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy elmélyítsük a szeretetünket, és meggyőződjünk arról, hogy mik a fontosabb dolgok. Többek között úgy fejezhetjük ki a szeretetünket, ha amennyire csak tudjuk, kerüljük mások megbotránkoztatását.

11. Miért vigyázzunk, hogy ne botránkoztassunk meg másokat?

¹¹ Komolyan kell vennünk azt a figyelmeztetést, hogy ne botránkoztassunk meg másokat. Mivel adhatunk okot a botránkozásra? Például azzal, ahogyan kikapcsolódunk, öltözködünk, vagy akár azzal, hogy milyen munkát vállalunk el. Lehet, hogy amit teszünk, az önmagában nem helytelen. De ha a döntésünkkel megsértjük valakinek a lelkiismeretét, és ezért ő megbotránkozik, az már figyelmet érdemlő dolog. Jézus azt mondta, hogy jobban járunk, ha egy nehéz kővel a nyakunkban a tengerbe dobnak minket, mint akkor, ha a juhai közül egynek is a botlását okozzuk (Máté 18:6).

12. Mit tanulhatunk egy úttörő házaspártól?

¹² Egy úttörő házaspár megszívlelte ezt a figyelmeztetést. Együtt szolgáltak egy frissen keresztelkedett házaspárral, akik a neveltetésük miatt elég konzervatívan gondolkoztak. Ők úgy érezték, hogy a keresztényeknek nem helyes moziba menniük, még akkor sem, ha maga a film elfogadható. Ezért felháborodtak, amikor megtudták, hogy az úttörő házaspár megnézett egy mozifilmet. Ezt követően az úttörő házaspár inkább nem ment moziba, amíg az új hírnökök lelkiismerete nem lett kiegyensúlyozottabb (Héb 5:14). Az önzetlenségükkel kifejezték, hogy nemcsak szóval szeretik a testvéreiket, hanem tettekkel is (Róma 14:19–21; 1Ján 3:18).

13. Hogyan történhet meg, hogy bűnre csábítunk valakit?

¹³ Azzal is a hittársunk botlását okozhatjuk, ha bűnre csábítjuk. Hogy történhet ilyesmi? Nézzünk egy elképzelt helyzetet: Egy bibliatanulmányozó hosszas küzdelem után legyőzi az alkoholfüggőségét. Felismeri, hogy teljesen le kell mondania az alkoholról. Ezután szépen fejlődik, és megkeresztelkedik. Később egy baráti összejövetelen a vendéglátó unszolja őt, hogy fogyasszon a felkínált alkoholból. Így biztatja: „Most már keresztény vagy, és Jehova szelleme működik rajtad. A szellem gyümölcsének az önuralom is része. Ha van benned önuralom, akkor tudnod kell, hol a határ!” Még belegondolni is rossz, hogy milyen szomorú következménnyel járna, ha a testvér hallgatna erre a meggondolatlan érvelésre!

14. Hogyan segítenek az összejöveteleink abban, hogy alkalmazzuk a Filippi 1:10-et?

¹⁴ A gyülekezeti összejöveteleink sokféleképpen segítenek alkalmazni a Filippi 1:10-ben olvasható tanácsot. Először is, a program során feltálalt gazdag szellemi táplálék emlékeztet bennünket arra, hogy mit tart fontosnak Jehova. Másodszor, a tanultak alkalmazásáról is hallunk, ami segít, hogy tiszták lehessünk Jehova szemében. Harmadszor pedig, „szeretetre és jótettekre” kapunk ösztönzést (Héb 10:24, 25). Minél több bátorításban van részünk, annál erősebb lesz az Isten és a testvéreink iránti szeretetünk. Ez pedig arra fog indítani minket, hogy őszintén igyekezzünk kerülni azt, hogy megbotránkoztassunk másokat.

15. Mit jelent „sok igazságos gyümölcsöt” teremni?

¹⁵ Pál azért is imádkozott, hogy a Filippiben élő testvérek „sok igazságos gyümölcsöt [teremjenek]” (Flp 1:11). Ennek az igazságos gyümölcsnek minden bizonnyal része volt a Jehova és a népe iránti szeretetük. Azt is magában foglalta, hogy beszéltek másoknak a Jézusba vetett hitükről és a csodálatos reménységükről. A Filippi 2:15 egy másik szóképet használ, azt, hogy a keresztények „fényforrásként [fénylenek] a világban”. Ez találó, hiszen Jézus a világ világosságának nevezte a tanítványait (Máté 5:14–16). Arra is felszólította őket, hogy tegyenek tanítvánnyá másokat, illetve kijelentette róluk: „tanúim lesztek. . . a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8; Máté 28:18–20). Mi is „sok igazságos gyümölcsöt” teremhetünk, ha lelkesen részt veszünk ebben a különösen fontos munkában.

16. Hogyan derül ki a Filippi 1:12–14-ből, hogy még nehéz körülmények között is képesek vagyunk fényforrásként fényleni? (Lásd a képet a címlapon.)

¹⁶ Bármilyenek legyenek is a körülményeink, képesek vagyunk fényforrásként fényleni. Megeshet, hogy valami látszólag akadályoz minket a jó hír hirdetésében, de aztán kiderül, hogy valójában újabb lehetőséget teremt a prédikálásra. Például Pál apostol házi őrizetben volt Rómában, amikor levelet írt a filippieknek. De a rabláncai nem tudták megakadályozni abban, hogy tanúskodjon a fogva tartóinak és a látogatóinak. Buzgón prédikált ebben a nehéz helyzetben, és ez erőt és bátorságot öntött a testvérekbe, hogy „félelem nélkül [beszéljenek] Isten szaváról” (olvassátok fel: Filippi 1:12–14; 4:22).

17. Mondj el egy példát arra, hogy napjainkban hogyan teremnek gyümölcsöt a testvérek a nehéz körülményeik ellenére.

¹⁷ Sok testvér és testvérnő olyan országban él, ahol nem prédikálhatnak nyilvánosan, például házról házra. Ők bátran követik Pál példáját, és egyéb módokat találnak a jó hír megosztására (Máté 10:16–20). Az egyik ilyen országban egy körzetfelvigyázó azt javasolta a hírnököknek, hogy mindenki munkálja be a saját „területét”, amely most a rokonait, szomszédait, osztálytársait, kollégáit és ismerőseit foglalja magában. Két éven belül jelentősen megnőtt a gyülekezetek száma a körzetben. Talán mi nem olyan helyen élünk, ahol be van tiltva a prédikálómunka. De egy értékes dolgot tanulhatunk ezektől a leleményes hittársainktól: mindig keressük a módját, hogy teljesen kivegyük a részünket a szolgálatból, bízva abban, hogy Jehova erőt ad bármilyen akadály leküzdéséhez (Flp 2:13).

18. Miben legyünk eltökéltek?

¹⁸ Igazán jelentőségteljes időben élünk. Ezért bárcsak eltökéltek lennénk, hogy megfogadjuk Pál ihletett szavait, amelyeket a filippieknek írt! Győződjünk meg arról, mik a fontosabb dolgok, legyünk tiszták, ne botránkoztassunk meg másokat, és teremjünk sok igazságos gyümölcsöt. Így egyre nagyobb szeretet lesz bennünk, és tiszteletet szerzünk törődő Atyánknak, Jehovának.