Egészséges szórakozást találhatsz

A BIBLIA nem ítéli el a szórakozás örömeit, és a kikapcsolódás élvezetét sem úgy tekinti, mint időpazarlást. Éppen ellenkezőleg, a Prédikátor 3:4 azt írja, hogy „ideje van . . . a nevetésneka . . . és ideje a szökdelésnek”. Az ősi Izráelben Isten népe a szórakozás különféle formáit kedvelte — ebbe beletartozott a zene, a tánc és a játékok. Jézus maga is elment egy nagy menyegzői ünnepségre, más alkalommal pedig egy „nagy lakomára” (Lukács 5:29; János 2:1, 2). A Biblia tehát nincs ellene annak, ha jól érezzük magunkat.

Mivel azonban napjainkban sok szórakoztatás olyan viselkedést dicsőít, amely Istennek nem tetszik, felmerül a kérdés: Mit tehetsz, hogy biztosítsd, hogy a szórakozás kiválasztásánál az irányadó mértékeid egészségesek maradjanak?

Légy igényes

Amikor a keresztények megválasztják a szórakozásukat, azt szeretnék, ha a Biblia alapelvei irányítanák őket. A zsoltáríró Dávid például ezt írta: „Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke” (Zsoltárok 11:5). Pál pedig a következőt írta a kolossébelieknek: „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet . . . vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet” (Kolossé 3:5, 8).

Napjainkban sok elérhető szórakozás egyértelműen megsérti ezt az ihletett tanácsot. Néhányan a következő ellenvetést hozhatják fel: „De én sohasem tennék olyan dolgokat, amelyeket a képernyőn látok megjelenítve.” Ez talán így van. De még ha a szórakozásod nem is azt mutatja, hogy milyen személlyé válsz, olyan dolgokat tárhat fel rólad, amilyen személy már vagy. Például meg lehet mondani, hogy azok között vagy-e, akik ’kedvelik az álnokságot’, vagy akiket erősen foglalkoztat a ’paráznaság, bujaság, fösvénység és a gyalázatos beszéd’, vagy pedig azok között vagy, akik valóban ’gyűlölik a gonoszt’ (Zsoltárok 97:10).

Pál ezt írta a filippibelieknek: „a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek [komoly figyelmet érdemelnek, NW], a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok” (Filippi 4:8).

Vajon ez az írásszöveg azt jelenti, hogy minden film, könyv vagy tévéműsor, amelyben a cselekmény során valamilyen igazságtalanság történik, talán bűncselekmény, már automatikusan rossz? Vagy minden vígjátékot el kell vetni, mert nem ’érdemelnek komoly figyelmet’? Nem, mivel a szövegkörnyezet megmutatja, hogy Pál itt nem a szórakozásról beszélt, hanem a szív gondolatairól, amelyeknek a Jehovának tetsző dolgokra kellene összpontosítaniuk (Zsoltárok 19:15). Ennek ellenére segítségünkre lehet a szórakozás megválasztásánál az, amit Pál mondott. A Filippi 4:8-ban lefektetett alapelvet felhasználva, a következőt kérdezhetjük magunktól: „A szórakozás megválasztása azt idézi elő bennem, hogy olyan dolgokon elmélkedjem, amelyek nem tiszták?” Ha igen, akkor kiigazításokat kell tennünk.

A szórakozás kiértékelésekor azonban a keresztények az ’ésszerűségükről legyenek ismertek minden ember előtt’ (Filippi 4:5, NW). Nyilvánvalóan vannak olyan szélsőségek a szórakozásban, amelyek kétségkívül helytelenek az igaz keresztények számára. Ettől eltekintve minden egyes személynek gondosan mérlegelnie kell a dolgokat, és olyan döntéseket kell hoznia, amelyek által tiszta maradhat a lelkiismerete Isten és ember előtt (1Korinthus 10:31–33; 1Péter 3:21). Nem volna helyes megítélni másokat a kis dolgok miatt, vagy olyan önkényes szabályokat felállítani, amelyek megszabnák, mit tegyenek mások (Róma 14:4; 1Korinthus 4:6).b

A szülők szerepe

A szülők döntő szerepet játszanak a szórakozást illetően. Pál ezt írta: „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8). A szülőknek tehát nem csak az a kötelességük, hogy a családtagjaik számára anyagi dolgokról gondoskodjanak, hanem az is, hogy a szellemi és érzelmi szükségleteikre is gondot viseljenek. Ez azt is magában foglalja, hogy egészséges kikapcsolódásról gondoskodnak (Példabeszédek 24:27).

A családi életnek ezt a vonását időnként figyelmen kívül hagyják. Egy nigériai misszionárius elmondja, hogy „sajnos néhány szülő időpocsékolásnak tekinti a kikapcsolódást. Ennek következtében néhány gyermek magára marad, és ők rossz barátokat, valamint rossz szórakozást találnak maguknak.” Szülők, ne engedjétek, hogy ez megtörténjen! Bizonyosodjatok meg róla, hogy gyermekeitek egészségesen kapcsolódnak ki, ami valóban felüdíti őket.

Szükség van azonban az óvatosságra. A keresztényeknek nem szabad sok ma élő emberhez hasonlóvá válniuk, akik „inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” (2Timótheus 3:1–4). Igen, a szórakozást a maga helyén kell tartani. Ennek frissítőnek kell lennie, és nem szabad, hogy ez uralja az egyén életét. Így a gyermekeknek és a felnőtteknek nem csupán a megfelelő típusú, hanem a megfelelő mennyiségű szórakozásra is szükségük van (Efézus 5:15, 16).

Találj élvezetet más tevékenységekben

Sok népszerű szórakozás arra tanítja az embereket, hogy legyenek passzívak, ne pedig aktívak. Figyeld meg például a televíziót. A What to Do After You Turn Off the TV (Amit megtehetsz, miután kikapcsolod a tévét) című könyv megjegyzi: „Természetéből adódóan [a televízió] passzivitásra tanít bennünket: a szórakoztatás, sőt még a tanulás is valami olyanná válik, amiért semmi erőfeszítést sem kell tennünk, nem saját magunk dolgozunk meg érte.” Természetesen még a passzív szórakozásnak is megvan a maga helye. Ha ez azonban egy személy szabad idejéből túl sokat vesz el, akkor izgalmas lehetőségektől fosztja meg.

Jerry Mander író, aki azt mondja, hogy ő „még a tévé előtti nemzedékhez tartozik”, a gyermekkorát sújtó unalom időszakait így jellemzi: „Ehhez nyugtalan érzés kapcsolódott — mondja. — Rendkívül kellemetlen volt, olyannyira, hogy végül úgy döntöttem, cselekvéshez látok — teszek valamit. Felhívom az egyik barátomat, kimegyek a szabadba. Elmegyek focizni. Olvasok. Csinálok valamit. Ahogy visszatekintek erre az időre, az unalom, illetve a semmittevés idejét olyan szerencsétlen helyzetnek tekintem, amelyből tevékenykedés fakad.” Mander megfigyeli, hogy napjainkban a gyermekek a tévét használják mint az unalom elűzésének gyors eszközét. Hozzáfűzi még, hogy „a tévé elfojtja mind a nyugtalanságot, mind pedig a kreativitást, melyet az unatkozás teremthetne meg”.

Így sokan rájöttek, hogy az olyan tevékenységek, amelyek a passzivitás helyett inkább részvételt igényelnek, sokkal inkább kielégítőek, mint ahogyan gondolnák. Néhányan úgy találták, hogy ha hangosan olvasnak másokkal, az az öröm forrása lehet. Másoknak van valamilyen hobbijuk — ilyen lehet például a hangszeren való játszás vagy a festés. Majd arra is vannak lehetőségek, hogy egészséges összejöveteleket szervezzünk (Lukács 14:12–14).c A szabadtéri kikapcsolódásnak is van haszna. Az Ébredjetek! egyik svédországi tudósítója a következőkről számol be: „Néhány család többek között elmegy kempingezni vagy horgászni, az erdőben túrázik, kenutúrára megy, vagy a hegyekben sétál. A fiatalokat ez örömmel tölti el.”

Ne lepjen meg bennünket, ha a szórakozásban romlott dolgok is jelen vannak. Pál apostol azt írta, hogy a nemzetekből való emberek „járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában” (Efézus 4:17). Ezért csak azt lehet tőlük várni, hogy a legtöbb dolog, amelyben ők szórakozást találnak, a „testnek cselekedeteit” táplálja (Galátzia 5:19–21). A keresztényeknek azonban képezniük kell magukat, hogy józan döntéseket hozzanak a szórakozásuk minőségét és mennyiségét illetően. A család együtt is kikapcsolódhat, s olyan új tevékenységeket is kipróbálhat, amelyek frissítőek lesznek, és amelyekről az elkövetkezendő években jó emlékek maradnak. Igen, te egészséges szórakozást találhatsz!

[Lábjegyzetek]

[Képek a 9. oldalon]

Jutalommal járhat az egészséges kikapcsolódás