A Gileád Iskola „a földnek mind végső határáig” küld misszionáriusokat

AZ Őrtorony Gileád Bibliaiskola ma már több mint fél évszázada küld ki misszionáriusokat. 1999. szeptember 11-én végzett a Gileád 107. osztálya. Az osztályban 48 diák volt 11 országból, és 24 különböző országba küldték őket szolgálatra. Csatlakoznak a többi misszionáriusok ezreihez, akik fontos szerepet töltenek be Jézus utolsó szavainak a teljesítésében, melyeket még az égbemenetele előtt mondott. Jézus előre megmondta a tanítványairól: „lesztek nékem tanúim . . . a földnek mind végső határáig” (Cselekedetek 1:8).

A pattersoni (New York) Őrtorony Oktatási Központban megtartott diplomaosztási program csodálatos eseménynek bizonyult, gyönyörű környezetben. A végzős diákok nagyon boldogok voltak, hogy jelen lehettek a rokonaik, jó barátaik és vendégeik. Összesen 4992-en voltak jelen azokkal együtt, akik a brooklyni és wallkilli létesítményekben audio- és video-összeköttetésen keresztül hallgatták a programot.

Szolgáld hűségesen Jehovát és embertársaidat

„Ki áll Jehova oldalán?” Ez volt a megnyitó előadás témája, melyet Carey Barber, a Vezető Testület egyik tagja és a diplomaosztási program elnöklője tartott meg. Elmagyarázta, hogy az izraeliták ezzel a kérdéssel kerültek szembe Mózes napjaiban. A végzős diákokat és a jelenlévőket arra emlékeztette, hogy az izraeliták közül azért vesztek oda sokan a pusztában, mert nem maradtak lojálisan Jehova oldalán. Miután a bálványimádás csapdájába estek, „leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani” (2Mózes 32:1–29). Jézus ugyanerre a veszélyre figyelmeztette a keresztényeket: „vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap” (Lukács 21:34–36).

A következő előadó, az Írói Osztályon dolgozó Gene Smalley ezt kérdezte a végzős diákoktól: „Erősítő segítségnek fogtok bizonyulni?” Elmagyarázta, hogy Pál apostol a Kolossé 4:11-ben a sokatmondó pa·re·go·riʹa görög szót használta hívőtársainak a jellemzésére, amely szó ’vigasztalást’ vagy ’enyhítőszert’ is jelent. A New World Translationben ezt a szót „erősítő segítségnek” fordítják.

A végzős misszionáriusok a megbízatásukban egészen gyakorlatias módon lehetnek modern kori erősítő segítségek azáltal, hogy alázatosan támogatják a helyi testvéreket és testvérnőket, valamint hogy együttműködő, szeretetteljes szellemet mutatnak fel misszionáriustársaik iránt.

A Vezető Testület egyik tagja, Daniel Sydlik jött ezután a következő témájú előadással: „Éljetek az aranyszabály szerint”. Elmagyarázta, hogy a Máté 7:12-ben a Jézus által mondott fennkölt alapelv — „a mit akartok . . . , hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal”— nemcsak azt foglalja magában, hogy ne okozzunk kárt másoknak, hanem azt is, hogy tegyünk jót értük.

Ennek a megtételéhez három dologra van szükség: éles szemre, együtt érző szívre és segítő kézre. Összefoglalásként kijelentette: „Ha úgy érezzük, segítenünk kell valamiben, segítsünk azonnal. Külön erőfeszítést kell tennünk azért, hogy azt tegyük másokkal, amit szeretnénk, hogy velünk megtegyenek.” Ez főképpen a misszionáriusokra igaz, akik más országokba mennek, hogy segítsenek az embereknek az igaz keresztényiséget gyakorolni.

Az oktatók kedves emlékeztetői

Karl Adams Gileád-oktató így buzdította a végzős misszionáriusokat: „Növekedjetek továbbra is!” Milyen értelemben? Először is az ismeretben és az ismeret jó felhasználásában. A Gileád Iskolában a diákok megtanulták, hogyan kutassanak a bibliai beszámolók háttere és kerete után. Arra buzdították őket, hogy vizsgálják meg, miként kell érintenie az életüket minden egyes beszámolónak. Bíztatták őket, hogy ezt tegyék továbbra is.

„Másodszor pedig továbbra is növekedjetek a szeretetben. A szeretet olyasvalami, ami akkor fejlődik, ha ápolják. Ha elhanyagolják, kihűlhet” — mondta Adams testvér (Filippi 1:9). Misszionáriusokként most különféle környezetben kell növekedniük a szeretetben. Harmadszor pedig: „növekedjetek a kegyelemben [ki nem érdemelt kedvességben, NW] és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében” (2Péter 3:18). „Ezt a fajta kedvességet Jehova a Fia által mutatta ki — mondta az előadó. — Ahogy növekszik bennünk az értékelés e ki nem érdemelt kedvesség iránt, úgy fogunk egyre nagyobb élvezetet találni Isten akaratának a cselekvésében, és abban, hogy véghezvigyük a tőle kapott megbízatásunkat.”

Egy másik Gileád-oktató, Mark Noumair előadásának a témája ez volt: „Fogadjátok szeretettel, és akkor ki tudtok tartani!” Így figyelmeztetett: „Tanuljátok meg szeretettel fogadni a misszionáriusi életetekben adódó nehéz helyzeteket, és akkor ki tudtok tartani. Jehova csakis azokat fegyelmezi, akiket szeret. Még ha úgy érzitek is, hogy némelyik tanács meggondolatlan, szőrszálhasogató vagy nem jogos, a Jehova iránti szeretet és a vele való kapcsolatotok segíteni fog megfogadnotok.”

Noumair testvér hangsúlyozta, hogy a misszionáriusi szolgálat sok kötelezettséggel jár. „De a szeretet nélkül végzett feladat elégedetlenné tesz titeket. Szeretet nélkül az otthon végzett feladatok, mint például a főzés, bevásárlás, gyümölcstisztítás, vízforralás, nagyon nyomasztóvá válhatnak. Álljatok meg egy pillanatra, és kérdezzétek meg magatokat: »Miért végzem én ezeket?« Nos, ha azt mondjátok magatokban: »Ezek hozzájárulnak misszionáriustársaim egészségéhez és boldogságához«, akkor nem lesz nehéz elvégeznetek ezeket a feladatokat.” Összefoglalásképpen így figyelmeztetett: „Akár a fegyelmezés elfogadásáról, misszionáriusi kötelezettségeitek elvégzéséről, akár a félreértések tisztázásáról legyen is szó, ha szeretettel teszitek, akkor ki fogtok tartani a megbízatásotokban. »A szeretet soha nem vall kudarcot«” (1Korinthus 13:8, NW).

Ezután Wallace Liverance Gileád-oktató volt az elnöklő abban a programban, amelyben számos nagyszerű tapasztalatot játszottak el. Ezek a tapasztalatok a diákokkal történtek, míg a helyi gyülekezetekben munkálkodtak. A házról házra végzett szolgálat mellett akkor is felhasználták misszionáriusi képzésüket, amikor a várakozó kamionok között, az önkiszolgáló mosodákban, a vonatállomásokon és egyéb hasonló helyeken keresték az embereket.

A tapasztalt misszionáriusok bátorítanak

Vajon aggodalmaskodniuk kell az új misszionáriusoknak, amikor külföldre mennek? Le tudják küzdeni a külföldi megbízatással járó nehézségeket? Mit tesznek a fiókhivatalok, hogy segítsenek ezeknek az újonnan érkezetteknek jól boldogulni? Ezekre és még más kérdésekre is választ adott a Szolgálati Osztályon dolgozó Steven Lett, és az Írói Osztályon szolgáló David Splane, interjút készítve olyan testvérekkel, akik épp akkor vettek részt a fiókhivatali iskolán az Őrtorony Oktatási Központban. Ezek a testvérek, akikkel az interjút készítették, a spanyol, hongkongi, libériai, benini, madagaszkári, brazil és japán fiókbizottságokban szolgálnak.

Jehovának ezek a tapasztalt szolgái, akik közül sokan évtizedeken át szolgáltak misszionáriusként, megnyugtatták a végzős diákokat, valamint a jelen lévő szüleiket és rokonaikat. A saját tapasztalatukra és misszionárius társaik tapasztalataira alapozva rámutattak, hogy sikeresen le lehet küzdeni a nehézségeket és az aggodalmakat. A nehézségek talán igazán komolyak lehetnek, „de meg lehet őket oldani, és a Társulat segít nekünk” — jegyezte meg Raimo Kuokkanen, egy madagaszkári misszionárius. „Nem mi választottuk a megbízatásunkat, hanem kaptuk — mondta Östen Gustavsson, aki most Brazíliában szolgál. — Ezért elhatároztuk, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ragaszkodjunk hozzá.” A Japánban szolgáló James Linton azt mondta, hogy neki „azoknak a testvéreknek a jelenléte segített, akik már ott szolgáltak a misszionáriusi megbízatásukban”. A misszionáriusi szolgálat olyan munka, melyben boldogan és megelégedéssel szolgálhatjuk Jehovát, és törődhetünk a juhaival.

Kerüld a vészt, mely megöli a szellemiséget

Az utolsó előadást „Erőpróbát jelent életben tartani a szellemiségünket” címmel Theodore Jaracz, a Vezető Testület egyik tagja tartotta, aki jómaga is elvégezte a Gileád Iskola hetedik osztályát 1946-ban. Először is elismerte, hogy milyen borzalmas embertelenség tapasztalható a világ különböző részein, majd rámutatott, hogy tulajdonképpen ezeknél még nagyobb szerencsétlenségek is történnek az emberekkel.

Jaracz testvér a 91. zsoltárra utalva feltárta, hogy mi az a „dögvész” és „döghalál”, ami körülöttünk több millió embert betegít és öl meg szellemileg. Az Ördög és gonosz rendszere dögvészszerű propagandát használ fel, amely az intellektualizmusra és a materializmusra építve legyengít és megöl szellemileg, de Jehova azt ígéri, hogy ez a vész nem jut annak a közelébe, „aki a Felségesnek rejtekében lakozik” (Zsoltárok 91:1–7).

Jaracz testvér ezt mondta: „Az jelent erőpróbát, hogy megőrizzük egészségünket a hitben, és maradjunk a biztonságos helyen. Nem szabad olyanoknak lennünk, mint a csúfolódók, akiknek »nincsen szellemiségük«. Ma ez nehézséget jelent. A szervezetben ezzel mindannyian találkozunk. Még a misszionáriusi megbízatásotokban is találkozhattok ezzel” (Júdás 18, 19, NW). De elmondta a végzős misszionáriusoknak, hogy sikeresen megőrizhetik szellemiségüket a megbízatásukban. Arra buzdította őket, hogy figyeljék meg például, hogyan tartanak ki a testvérek Oroszországban, Ázsiában és az afrikai országokban a betiltás, heves ellenségeskedés, csúfolódás, ateista propaganda és hamis vádak ellenére. Ráadásul sok esetben még fizikai nehézségek is felmerülnek, amelyek az etnikai konfliktusokból és a létszükségleti cikkek hiányából adódnak.

Ha csökken a szellemiségetek, „meg kell találnotok a baj okát, utána pedig küzdjétek le az Isten Szavában található tanácsok felhasználásával”. Bibliai példákat sorolt fel. Józsué azt a buzdítást kapta, hogy mindennap olvassa a Törvényt halk hangon (Józsué 1:8). Amikor Jósiás napjaiban megtalálták a törvénykönyvet, Jehova megáldotta, hogy hűségesen a benne található utasításoknak megfelelően jártak el (2Királyok 23:2, 3). Timótheus már kisgyermekkora óta ismerte a szent írásokat (2Timótheus 3:14, 15). A béreaiak nemcsak jó hallgatók voltak, hanem ’nemesb lelkűnek’ is tartották őket, mert naponta vizsgálták a Szentírást (Cselekedetek 17:10, 11). A legfőbb példa pedig Jézus Krisztus, aki ismerte és használta Isten Szavát (Máté 4:1–11).

Jaracz testvér végezetül meleg hangúan így figyelmeztette az új misszionáriusokat: „Most már felkészültek vagytok, hogy ellássátok a misszionáriusi megbízatásotokat. Külföldre, és a szó szoros értelmében a föld különböző részeire mentek. Ha kiálljuk az erőpróbát, és életben tartjuk szellemiségünket, akkor nem engedjük majd, hogy bármi is eltérítsen minket, és ne tudjuk elvégezni, amit elhatároztunk. Buzgalommal fogtok prédikálni, arra késztetve másokat, hogy utánozzák hiteteket, mi pedig veletek együtt azért imádkozunk, hogy Jehova keltse életre azokat, akiket tanítotok, mint ahogyan ezt velünk is tette. Így még többen fogják elkerülni a világszerte tomboló szellemi katasztrófát. Egyre nagyobb számban fognak csatlakozni hozzánk, hogy Jehova akaratát cselekedjék. Áldjon meg titeket ezért Jehova.”

Miután az elnöklő felolvasta a világ különböző országaiból érkezett üdvözleteket, eljött az ideje, hogy átadják a diplomát a végzős diákoknak. Ezután felolvasták azt a meleg hangú levelet, melyben a diákok az értékelésüket fejezték ki. Mennyire hálásak Jehovának és a szervezetének a különleges képzésért, amelyet kaptak, és a megbízatási helyekért, ahova mint misszionáriusok fognak menni „a földnek mind végső határáig” (Cselekedetek 1:8).

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

Osztálystatisztika

A képviselt országok száma: 11

A kijelölt országok száma: 24

A tanulók létszáma: 48

A házaspárok száma: 24

Átlagéletkor: 34

Az igazságban eltöltött évek átlaga: 17

A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 12

[Kép a 26. oldalon]

Az Őrtorony Gileád Bibliaiskolát elvégző 107. osztály

Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.

1. Peralta, C.; Hollenbeck, B.; Shaw, R.; Hassan, N.; Martin, D.; Hutchinson, A. 2. Edwards, L.; Vezer, T.; Ceruti, Q.; Entzminger, G.; D’Aloise, L.; Baglieri, L. 3. Knight, P.; Krause, A.; Kasuske, D.; Rose, M.; Friedl, K.; Nieto, R. 4. Rose, E.; Backus, T.; Talley, S.; Humbert, D.; Bernhardt, A.; Peralta, M. 5. D’Aloise, A.; Humbert, D.; Dunn, H.; Gatling, G.; Shaw, J.; Ceruti, M. 6. Baglieri, S.; Krause, J.; Hollenbeck, T.; Martin, M.; Bernhardt, J.; Hutchinson, M. 7. Backus, A.; Dunn, O.; Gatling, T.; Vezer, R.; Knight, P.; Hassan, O. 8. Nieto, C.; Talley, M.; Friedl, D.; Kasuske, A.; Edwards, J.; Entzminger, M.