Hogyan segíthetünk a depresszióban szenvedőknek visszanyerni örömüket?

EPAFRÓDITUS, ez az első századi keresztény tanítvány, depresszióban szenvedett. Elküldték, hogy segítsen a börtönben levő Pál apostolnak és gondoskodjék róla, de súlyosan megbetegedett. Bár Epafróditus meggyógyult, azért esett depresszióba, mert a honi gyülekezete, amely Rómába küldte őt, ’értesült megbetegedéséről’ (Filippi 2:25, 26). S mivel oly messzire volt tőlük, ámde szerette volna megnyugtatni őket ezzel kapcsolatban, ez nagyon lehangolta őt. Valószínűleg azt is érezte, hogy azok kudarcnak tekintették az ő esetét. Hogyan lehetne segíteni rajta, hogy visszanyerje az örömét?

Epafróditust hazaküldték Filippibe, hogy vigyen el egy levelet Pál apostoltól. Abban a levélben Pál azt írta a gyülekezetnek: „Köszöntsétek őt tehát a szokásos módon az Úrban teljes örömmel és becsüljétek meg az ilyen férfiakat” (Filippi 2:27–30). A Filippiben élő keresztények arra kaptak buzdítást, hogy vonják Epafróditust közel magukhoz oly módon, ahogy az a keresztény gyülekezetre jellemző jó tulajdonsághoz, a barátságos szellemhez illik. Vigasztaló szavaik megmutatják majd neki, hogy nagyra értékelik őt, igen, igazán ’megbecsülik’. Ez az örömteljes figyelmesség sokat segíthet neki abban, hogy kigyógyuljon elméje lehangoltságából.

Ez a példa megmutatja, hogy bár a keresztények mint egész ’örvendeznek az Úrban’, némelyek közülük a depresszió különböző formáiban szenvednek (Filippi 4:4). A súlyos elmebeli depresszió komoly érzelmi rendellenesség, amely az öngyilkossághoz is vezethet. Időnként az agy kémiai állapota vagy egyéb fizikai tényezők is közrejátszhatnak. A depressziót ennek ellenére sok esetben csökkenteni lehet mások jó belátású segítségével. Ezért Pál apostol így buzdít minket: „Vigasztaljátok a lehangolt lelkeket” (1Thessalonika 5:14). Jehova Tanúinak a gyülekezetei tehát örömmel nyújtanak érzelmi támogatást a lehangolt lelkeknek. Az újkori keresztény gyülekezet ezt már 1903-ban felismerte, mert Az Őr Torony akkor azt mondta a lehangolt lelkekről vagy a bátortalanokról: „A bátortalanoknak és a gyengéknek segítségre, támogatásra, bátorításra van szükségük.” De hogyan segíthetsz a „lehangolt lelkeken”?

Először is azáltal, hogy „együttérzést” nyilvánítasz ki iránta, segíthetsz a lehangolt egyénnek feltárni a szívében rejlő „aggodalmat”. Azután a tőled kapott „jó szóval” segíthetsz neki, hogy felviduljon (1Péter 3:8; Példabeszédek 12:25 [12:24, Károli]). Már azzal is sokat segíthetsz, ha hagyod, hogy nyíltan beszéljen és érezze, hogy törődsz vele. „Volt egy-két barátom, akinek valóban kitárhattam a szívemet” — magyarázta Mary, egy magános keresztény, aki depresszióval küszködött. „Szükségem volt valakire, aki meghallgat.” Sokat segíthet, ha van az embernek valakije, akivel megoszthatja legbensőbb gondolatait az élet nyomorúságaival kapcsolatban.

Nem elég azonban csak meghallgatni valakit és azt a felszínes tanácsot adni neki: „Nézd az élet napos oldalát!”, vagy „Gondolkozz derűlátó módon!” Az ilyen kijelentések elárulják, hogy nincsen bennünk együttérzés, és egyáltalán nem helyénvaló ilyesmit mondani annak, aki lehangolt állapotban van, ahogy a Példabeszédek 25:20 is megmutatja: „Aki hideg napon leveti ruháját . . . olyan, mint aki összetört szív felett nótázik.” Az ésszerűtlenül derűlátó megjegyzések olyan érzést kelthetnek a lehangolt egyénben, ami még jobban felkavarja. S hogy miért? Nos, az ilyen erőfeszítések nem tárják fel a depressziójának okait.

Erősítsd szavakkal!

A súlyosan lehangolt személy nem egyszerűen szomorúnak, hanem valószínűleg értéktelennek és reménytelennek is érzi magát. A „lehangolt lelkek” kifejezéssel fordított görög szó betű szerinti jelentése: „kislelkűek”. Egy görögszakos nyelvész így határozza meg ezt a szót: „Olyan személy, aki akkora gyötrelmek közepette szenved, hogy elkeseredik.” Érzelmi erőforrásai kimerültek, önbizalma meggyengült. (Vö. Példabeszédek 17:22.)

Jób patriarcha mondta: „Megerősítenélek számnak beszédeivel” (Jób 16:5). A „megerősíteni” szónak megfelelő héber kifejezést néha úgy fordítják: „megszilárdítani” vagy „bátorítani”, „új erőt adni neki”. Ezt a szót használták annak a leírására is, hogyan ’erősítették meg’ a templomot a szerkezeti javításokkal (Ésaiás 41:10; Náhum 2:1; 2Krónika 24:13). Szavaidnak ügyesen fel kell építeniük a lehangolt személy önbizalmát, jelképesen szólva szinte ’tégláról téglára’. Ehhez az kell, hogy az „érvelőképességére” apellálj (Róma 12:1). Az Őr Torony korábban említett 1903-as száma a depressziós egyénekkel kapcsolatban ezt mondta: „Mivel nincsen . . . önbizalmuk, egy kissé előbbre kell nógatni őket, hogy kihozzuk belőlük azokat a képességeket, amelyek a valóságban megvannak bennük, a saját bátorításukra és a hit egész háznépének áldására.”

Elkána és depressziós felesége, Anna bibliai példája jól szemlélteti, hogyan erősíthetsz másokat szavakkal, miként Jób tette. Elkánának két felesége volt. Egyiküknek, Peninnának több gyermeke is volt, Anna azonban meddő volt. Anna valószínűleg értéktelennek tartotta magát. (Vö. 1Mózes 30:1.) S mintha ez nem lett volna elég nagy teher számára, ráadásul még Peninna is addig bosszantotta emiatt, hogy végül sírva fakadt és még az étvágyát is elvesztette. Bár Elkána nem volt tisztában azzal, milyen mélyen lesújtotta Annát ez az állapota, megkérdezte tőle: „Anna, miért sírsz és miért nem eszel, és miért szomorú a szíved?” (1Sámuel 1:1–8).

Elkána kedves, nem vádaskodó kérdései lehetővé tették Annának, hogy szavakba foglalja érzéseit. Akár válaszolt, akár nem, segítséget kapott arra, hogy elemezze, miért érezte magát értéktelennek. Hasonlóképpen, egy lehangolt lélek is ezt mondhatja: ’Én bizony rossz vagyok!’ Ilyenkor megkérdezheted: ’Miért gondolod ezt?’ Azután hallgasd meg figyelmesen, amikor kiönti előtted a szívét. (Vö. Példabeszédek 20:5.)

Elkána ezután ezt az igen erőt adó kérdést tette fel Annának: „Nem vagyok-e jobb számodra, mint tíz fiú?” Annának ez eszébe jutatta Elkána iránta érzett szeretetét, annak ellenére, hogy meddő volt. Elkána értékesnek tartotta őt, ezért Anna így következtethetett: ’Végtére is, talán mégsem vagyok annyira értéktelen? Valójában mélységesen szeret engem az én férjem!’ Elkána szavai biztosan megerősítették Annát, hiszen enni kezdett és elment a templomba (1Sámuel 1:8, 9).

Miként Elkána is a tárgyra tért és nyomós okot hozott fel arra, miért kellene Annának más véleménnyel lennie saját magáról, azok, akik segíteni szeretnének a lehangolt egyéneken, szintén hasonlóképpen járjanak el. Például egy Naomi nevű keresztény nő mondta el a következőt arról, mi segített neki visszanyerni az örömét: „Néhány barátunk dicsérte azt a módot, ahogyan a fiamat nevelem, ahogyan az otthonomat rendben tartom, sőt azt is, ahogyan a depresszióm ellenére a külsőmre is ügyelek. Ez a bátorítás oly sokat jelentett nekem!” Igen, a megszolgált dicséret segít a lehangolt léleknek, hogy észrevegye jó tulajdonságait és helyesen becsülje fel a saját értékét.

Ha a feleséged lehangolt, miért ne próbálnád meg a Példabeszédek 31:28, 29 szavaival összhangban építeni őt? Ott ezt olvassuk: „Tulajdonosa felkel és dicséri őt. Sok lány mutatkozott jó képességűnek, de te valamennyiüket felülmúltad!” Mégis, előfordulhat, hogy egy lehangolt feleség nem fogadja el az effajta kijelentést, mert úgy érzi, csúfos kudarcot vallott azzal, hogy képtelen úgy végezni háztartási feladatait, ahogyan szerinte kellene. De ha arra emlékezteted, milyen nagyszerű asszony ő belsőleg, és milyen volt depressziós állapota előtt, talán sikerül meggyőznöd afelől, hogy a dicséreted nem üres hízelgés. Arról is elismerően beszélhetsz, hogy amit most tesz, az a legnagyobb erőfeszítést jelenti. Ezt mondhatod: „Tudom, mit jelent neked az, amit teszel. Igazán dicséretes, hogy ekkora erőfeszítéssel igyekszel úrrá lenni a helyzeten!” Az önbizalom visszanyeréséhez lényeges, hogy a házastársnak és a gyermekeknek az elismerését és dicséretét megkapjuk, azokét, akik a legjobban ismernek minket. (Vö. 1Korinthus 7:33, 34.)

A bibliai példák felhasználása is segíthet a lehangolt személynek meglátni, milyen változásra van szükség a gondolkodásmódjában. Lehet, hogy valaki túlságosan érzékeny arra, hogyan vélekednek róla az emberek. Megvizsgálhatjátok például Epafróditus esetét, és megkérdezheted: ’Mit gondolsz, miért okozott depressziót Epafróditusnál amikor megtudta, hogy a gyülekezet hallott az ő betegségéről? Valóban kudarcról van itt szó? Miért mondta Pál, hogy továbbra is becsüljék meg őt. Vajon Epafróditusnak mint személynek az értéke a szolgálati kiváltságától függött?’ Az effajta kérdések segíthetnek a lehangolt kereszténynek abban, hogy a saját személyére alkalmazza azokat és tisztában legyen azzal, hogy nem mondott csődöt.

„Segítsétek a gyengéket!”

A Biblia így buzdít: „Segítsétek a gyengéket!” (1Thessalonika 5:14). A keresztény jó barátok sokasága, akik képesek gyakorlati gondoskodást nyújtani, további előnye az igaz vallásnak. Azok az igazi barátok, akik ’a nyomorúság idejére születtek’, és valóban kitartanak a depressziós személy mellett (Példabeszédek 17:17). Amikor Pál apostol ’nyomás alatt’ volt és ’belül félelem’ szállta meg, ’Titus jelenléte’ volt az, ami megvigasztalta (2Korinthus 7:5, 6). Hasonlóképpen, valószínűleg igen jólesik a lehangolt lelkeknek egy melegszívű látogatás és telefonhívás a megfelelő időben. Megkérdezheted az illetőt, nem tudnál-e neki valamilyen gyakorlati módon segíteni, például elintézni valamilyen megbízást, elvégezni valamilyen házimunkát vagy ehhez hasonlót.a Egy Mária nevű keresztény nő ezt mondta: „Amikor depressziós voltam, egy barátnőm többször is írt nekem, és mindig bátorító írásszövegeket foglalt bele a levelébe. Újra meg újra elolvastam ezeket a leveleket és sírtam olvasás közben. Az ilyen levelek aranyat értek nekem!”

Miután Pál arra buzdítja a gyülekezetet, hogy segítse „a lehangolt lelkeket”, ezt mondja: „Legyetek hosszútűrők mindenki iránt. Ügyeljetek, hogy senki sértést sértéssel ne viszonozzon senkinek” (1Thessalonika 5:14, 15). Igen lényeges a türelem, mivel az elmében érzett fájdalom, a borúlátó gondolkodásmód és az álmatlanság okozta kimerültség miatt könnyen lehet, hogy az egyén, Jóbhoz hasonlóan, „felelőtlen beszéddel” reagál (Jób 6:2, 3). Egy Rachelle nevű keresztény, akinek az édesanyja súlyos depresszióban szenvedett, kijelentette: „Sokszor előfordult, hogy anya valami nagy gorombaságot akart mondani. A legtöbbször igyekeztem arra gondolni, hogy milyen fajta személy volt is mama a valóságban: szerető, kedves és nagylelkű. Megtanultam, hogy a depressziós egyének sok mindent mondanak, amit nem úgy gondolnak. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk az, ha gonosz szavakkal vagy tettekkel válaszolunk.”

Egyes keresztény nők különösen előnyös helyzetben vannak, hogy enyhítsék más nők szenvedéseit, akik érzelmi nyomorúságban vannak. (Vö. 1Timótheus 5:9, 10.) Ezek a jó képességű keresztény nők célul tűzhetik ki, hogy megfelelő alkalommal vigasztalóan beszéljenek az ilyeneknek. Néha sokkal helyesebb, ha érett keresztény testvérnők segítenek egy nőnek, mintsem férfi testvérek. A keresztény vének, ha jól megszervezik és megfelelően ellenőrzik a dolgot, elérhetik, hogy a lehangolt lelkek megkapják a szükséges segítséget.

Művelt nyelvű vének

Főleg a szellemi pásztoroknak kell „ismerettel és bölcsességgel” rendelkezniük, hogy „megfelelhessenek a fáradtaknak” (Jeremiás 3:15; Ésaiás 50:4, Katolikus fordítás). Ha a vén nem vigyáz, akaratlanul is rosszabbra fordíthatja a depressziós egyén helyzetét. Jób három társa például feltehetően azért jött, hogy ’együtt érezzenek vele és vigasztalják őt’. Szavaik azonban, amelyekre Jób kínos helyzetével kapcsolatos helytelen nézetük indította őket, inkább arra szolgáltak, hogy ’letörjék’ őt, ahelyett, hogy megvigasztalnák (Jób 2:11; 8:1, 5, 6; 11:1, 13–19; 19:2).

Az Őr Torony kiadványokban különféle cikkek körvonalazták azokat az alapelveket, amelyeket alkalmazni lehet a tanácsadásban.b A legtöbb vén alkalmazza is az ilyen anyagot. De néhány esetben a vének meggondolatlan kijelentései — akár személyes beszélgetési szinten, akár előadásban — igen káros hatásúak voltak. Ezért a vének ’sohase beszéljenek meggondolatlanul, mintha tőrrel szurkálnának’, hanem legyen ’a nyelvük gyógyító, mint a bölcseké’ (Példabeszédek 12:18 [12:17, Károli]). Ha egy vén, mielőtt beszélne, meggondolja, milyen hatást váltanak ki esetleg a megjegyzései, szavai csillapító hatásúak lehetnek. Ezért ti vének, legyetek gyorsak a hallásra és lassúak a következtetésekre, amikor nem látjátok át tisztán az egész képet! (Példabeszédek 18:13).

Amikor a vének őszinte érdeklődést tanúsítanak a lehangolt személyek iránt, az ilyenek azt érzik, hogy szeretik és megbecsülik őket. Az ilyen önzetlen törődés arra indíthatja az ilyen egyéneket, hogy ne vegyék figyelembe az elkeserítő megjegyzéseket (Jakab 3:2). A lehangolt egyéneken gyakran úrrá lesz a bűntudat, és a vének segíthetnek az ilyeneknek kiegyensúlyozottabb módon tekinteni a dolgokat. Mégha súlyos bűnt követett is el valaki, a vének által kinyilvánított szellemi törődés segíthet abban, hogy ’a sánta meggyógyuljon’ (Zsidók 12:13).

Amikor a lehangolt személyek úgy érzik, hogy imáik hatástalanok, a vének velük együtt és értük imádkozhatnak. Amikor velük együtt olvassák a Biblián alapuló és a depresszióval foglalkozó cikkeket, a vének megnyugtató szellemi szavakkal ’kenegetik’ az ilyen egyéneket (Jakab 5:14, 15). A vének ahhoz is hozzásegíthetik a lehangolt egyént, tegyen Írás szerinti lépéseket annak érdekében, hogy megoldjon minden személyes nézetkülönbséget, ami közte és más valaki között felmerülhet. (Vö. Máté 5:23, 24; 18:15–17.) Gyakran éppen ilyen gondok lehetnek a depresszió gyökerénél, főleg a családban.

Azt is meg kell értened, hogy a gyógyuláshoz idő kell. Még Elkána szerető erőfeszítései sem gyógyították ki Annát azonnal a depressziójából. Végül a saját imái és a főpap megnyugtató szavai vezettek el oda, hogy meggyógyuljon (1Sámuel 1:12–18). Ezért légy türelmes, ha lassú a reagálás. Természetesen a vének általában nem orvosok, és erőfeszítéseik némely esetben korlátozottak. Nekik és a depressziós személy családtagjainak is arra kell talán buzdítaniuk az érdekeltet, hogy szakorvostól kérjen segítséget. Szükség esetén a vének vagy a családtagok világosan meg kell, hogy magyarázzák a szakembernek, mennyire fontos tiszteletben tartani a depressziós egyén vallásos meggyőződését.

Mielőtt eljönne Isten új világa, senkinek sem lesz tökéletes testi, elmebeli vagy érzelmi egészsége. Időközben minden olyan keresztény, aki depresszió következtében elveszítette az örömét, nemcsak a keresztény gyülekezetből meríthet erőt, de égi Atyánktól is, „aki a csüggedtek bátorítója” (2Korinthus 7:6, Katolikus fordítás).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

HOGYAN BESZÉLJÜNK VIGASZTALÓAN?

□ HALLGASSUNK FIGYELMESEN: Helyénvaló kérdésekkel ’keltsük fel’ az érdekelt személy szívének az érzéseit. „Legyetek gyorsak a hallásra és lassúak bármilyen következtetés levonására, mielőtt tisztán látnátok az egész képet” (Példabeszédek 20:5; 18:13).

□ TANÚSÍTSUNK BELEÉLÉST: „Az együttérzést” ’a gyengéd könyörületességgel’ kell párosítani, amikor megpróbáljuk érzelmileg azonosítani magunkat a lehangolt személlyel. „Sírjatok a sírókkal!” (1Péter 3:8; Róma 12:15).

□ LEGYETEK HOSSZÚTŰRŐK: Lehet, hogy megismételt beszélgetésekre lesz szükség, ezért legyetek türelmesek. Hagyjátok figyelmen kívül a ’felelőtlen beszédet’, amit a depressziós személy talán a csalódottsága miatt ejtett ki a száján (Jób 6:3).

□ ERŐSÍTSETEK SZAVAKKAL IS: Segítsetek a lehangolt személynek meglátni saját jó tulajdonságait. Dicsérjetek helyénvaló módon. Mutassatok rá arra, hogy a gondok, a múltbeli rossz tapasztalatok vagy hiányosságok nem meghatározó tényezők valakinek az értéke tekintetében. Magyarázzátok meg, miért szereti őt Isten, és miért törődik vele (Jób 16:5).